Esti Kurir, 1925. február (3. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-01 / 26. szám

| ................. ’ VjjtčjeTft­­ j ||ji | ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 40.000 K. NEGYED ÉVRE 120.000 K. EGYES SZÁM ÁRA : 2000 K. HÉTFŐN 3000 K. JUGOSZLÁVIÁBAN 4 DINÁR HÉTFŐN 5 DINÁR. AUSZTRIÁBAN 2500 OSZTRÁK KORONA FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG: VI. ARADI UCCA 8. IV. EM. TELEFON­SZÁMOK: 196-19, 92-10, 98-70, 23-45, 122-82. KIADÓHIVATAL: VII. KER, KERTÉSZ UTCA 24-28 TELEFON­SZÁM: JÓZSEF 156-20 III. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1­9­2­5 VASÁRNAP FEBRUÁR­­ 2 6. SZÁM KIÁLLUNK A KAPUJÁBA... A MEFHOSz — teljes nevén: Magyar Egye­temi és Főiskolai Hallgató Országos Szövet­sége — diákkongresszusán az ifjúság egyik vezére­ fontos és nagyjelentőségű jelszót röpí­tett világgá. A numerus claususról beszélt és azokról a parlamenti felszólalásokról, ame­lyek az utóbbi napokban a numerus clausus re­vízióját követelték kormánypárti és ellen­zéki oldalról egyaránt. Az ifjúságnak emlí­tett szónoka valószínűleg komoly veszélyt látott felhősödni a magyar diákság egén, melyet a numerus clausus áldó és sugaras­ napja ragyog be és eleve is állásfoglalásra bíztatta az ifjúságot a nemzetgyűlés határo­zata ellen. „Ha a nemzetgyűlés'1­0— mondotta az ifjú­ság szónoka — „meg is változtatja ezt a tör­­vényt, mi azt mindvégig fenn fogjuk tartani. Ila kell, megint odaállunk a kapuba s meg­tudjuk a numerus clausust, amit különben sem a nemzetgyűlés, hanem az ifjúság al­kotott.“ A hazafias felbuzdulás romantikus stílusá­ból egyszerű és szimpla magyarra lefordítva, ez az idézett kijelentés annyit tesz, hogy az ifjúság randalírozó és gumibotos része a maga számára nem tekinti­­kötelezőnek a nemzetgyűlés által hozott törvényeket, csak addig, amíg azok szájaizének megfelelnek. Ha a nemzetgyűlés megváltoztatná a nume­rus clausus törvényét, az ifjúság, fütyülve törvényre és nemzetgyűlésre, odaállna az egyetem kapujába és verekedéssel, erősza­koskodással, gumibottal és boxerrel akadá­lyozná meg, hogy belépjenek az egyetemre olyan diákok, akiknek erre a belépésre tör­vény és autonóm egyetem jogot adott. Any­­nyit jelent az idézett bejelentés, hogy az if­júságnak az a része, amellyel a szónok lelki és taktikai közösségben áll, semmi körülmé­nyek között nem fogja eltűrni, hogy Magyar­­országok­ érvény szereztessék egy magyar törvénynek. Annyit jelent tehát — és ez megint egy bizonyítéka a mi ceterum censeo-nknak — hogy ez az ifjúság, amely az ébredők és többi hazafiasai­ felbuzgó egyesület politikai programjának alapján áll, nyíltan forradal­mi alapra helyezkedik. Jelenti azt, hogy ez az ifjúság belekapcsolódik a fajvédők törek­véseibe és amit a fajvédő nemzetgyűlési párt képviselőitől napról napra hallunk, azt most felkapja az egyetemi ifjúságnak ez a szám­ban kis hányadát tévő, de hangosságban és erőszakosságban predomináló része és min­den kertelés nélkül bejelenti az alkotmány­­ellenes harcot a törvény ellen. Egyszer itt volna már az ideje, hogy ille­­sék.A* * hatóságaink képzelt baloldali veszedel­mek vizionárius fantomjainak kergetése he­lyett meglátnák, hol rejtőzik a forradalom igazi veszedelme és végre tennének is vala­mit. Sok veszítenivalónk már nincs. Amink volt —­ erkölcsi és anyagi javunk — azt el­vitték háború, forradalmak, megszállás és­­,hazafias felbuzdulásul. Alig-alig, hogy az élet lehetősége megmaradt, alig egy betevő falat, alig egy lélekzetnyi levegő, alig egy­­szerény csira, elbújva­ és félénk magánosság­­ban. Most valóban nem hiányzik semmi más, minthogy erre az egyet­len­t csirára durva sa­rokkal rátiporjanak, hogy lélekzetnyi leve­gőnk oxigénjét ellobbantsák egy megtébolyo­­sott forradalom vak lángjánál. Most igazán­­sem hiányzik egyéb, minthogy megint ránk­­feózzák egy őrült anarchia rombolását és a tehetetlenek és tehetségtelenek fékevesztett­­ségét, amely nem ismer törvényt és nem is­mer rendet, amely csak arra jó, hogy utolsó falatunk is kihulljon szájunkból és az élet Utolsó atomja is meghaljon. Magas kastélyok jól­­­ütött és előkelő ter­ületben talán nem látják ezt azok az urak, akik kormányoznak és igazgatnak. Talán le­becsülik a veszedelmet, vagy talán nem is tartják veszedelemnek. Talán nem érzik elég súlyosan a vállakra nehezedő felelősséget, de talált csupán azért nem tesznek semmit, mert örökölték a magyar politikai vezérférfiak­­túlnyomó részének oly praktikus tulajdonsá­gát: ha odakint v­agy csikorog és jég mere­­dezik, akkor mindig befelé kell nézni a fű­tött szobába és sohasem kifelé. Ha az ember nem látja a kellemetlenséget, akkor talán nincs is kellemetlenség; a falak vastagok, fel­fogják a zajt,­az ablaküveget befutotta a jég­virág, nem lehet keresztüllátni rajta . . . Az ifjúság pedig — mondotta tegnap az ifjúság szónoka — ha kell a törvénnyel szemben is kiáll az egyetem kapujába. Hogy is mondja a dal? ..Kiállok a kapujába, kibe-' szélgetem­ magamat véle utoljára". Valóban szomorú beszélgetés lesz ez, egy utolsó pur­parlé, amikor egyik oldalon áll a törvény és igazság, másik oldalon a szertelenség, fékte­len izgatás és törvényrombolás és ha a ma­­gas urak megint eltűrik, hogy csak a tör­­vényrombolók kezében legyen fegyver, de a törvény védtelenül és fegyvertelenül álljon velük szemben, akkor ez a beszélgetés, a kis­kapuban aligha az utolsó nem lesz ebben a szerencsétlen országban. A SZAKSZERVEZETI TANÁCS KÜLDÖTTSÉGE A MINISZTERELNÖKSÉGEN Bethlen miniszterelnök elismeri, hogy a szellemi munkások nyomora súlyos veszedelmekkel fenyeget „Csak a szanálási program keretein belül lehet a munkahiány ellen intéz­kedni ■—*A nyugdíj valorizációról törvényjavaslat készül—„A miniszterelnök más gondok hatása alatt áll“ — mondják a Szakszervezeti Tanács tagjai Deliden István gróf miniszterelnök ma dél­ben fogadta a Szakszervezeti Tanács küldött­ségét, melyet Gál Benő, a Szakszervezeti­­Ta­nács titkára, vezetett. A küldöttségben még a következők vettek részt: Reisz Mór, a Hús­ipari Munkások Szövetségének elnöke, Sávolt János, a Famunkás Szövetség titkára, Csapó Sámuel, a Vasmunkás Szövetség titkára, Giln­­ter Péter, a Cipész Szövetség titkára, Erdőssy Antal, a Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesületének igazgatója és Kertész Miklós, a Magántisztviselők Szövetségének főtitkára. A küldöttség vezetője, Gál Benő, ismertette a miniszterelnök előtt a munkahiánnyal kap­csolatos részletkérdéseket. A munkahiány a rendelkezésükre álló adatok szerint egy év alatt, 114,5 száza­lékkal emelkedett. A munka­hiány világjelenség ugyan, de másutt a legnagyobb erőfeszítésekkel törek­szenek munkaalkalmakat teremteni vagy pedig állami segítség útján enyhítenek a munkanélküliek nyomorán. A küldöttségnek a miniszterelnökkel foly­tatott tanácskozása során, amelybe Dénes Zoltánt, a miniszterelnökség szociálpolitikai osztályának vezetőjét is bevonták, a követ­kező kérdéseket tárgyalták meg : 1. Intézkedések a munkaalkalmak azon­nali szervezéséről, az ipari termelés meg­indítása céljából termelő hitel teremtése, 2. intézkedések az átmeneti munkaalkal­mak megszervezéséről, 3. a ki- és bevándorlás lehetőségének meg­teremtésére, 4. a munkanélküliek február 1-én esedé­kes hátbérfizetésének elhalasztása, 5. a munkahiány elleni biztosítás. A Szakszervezeti Tanács küldöttségének tagjai mindezeket a kérdéseket részletesen ismertették Bethlen miniszterelnök előtt, aki minden egyes kérdésben vázolta a kormány álláspontját. A miniszterelnöknek a Szakszervezeti Tanács küldöttségével folytatott tanácsko­zása fél kettőkor fejeződött be. A tanácskozás után Gál Benő, a Szakszer­vezeti Tanács titkára a következőket mondta az Esti Kurír munkatársának : — Átadtuk a miniszterelnök úrnak a mel­lékletekkel ellátott memorandumot, majd az egyes szakmák megbízottai különkülön is­mertették a munkahiánnyal kapcsolatos rész­letkérdéseket. A minisztereln­ük úr azt válaszolta, hogy tisztában van a kérdés nagy jelentőségé­vel, tudja, hogy keresnie kell a módot , és a lehetőséget­ a munkahiány nagy problémájának megoldására. Szükségesnek tartja, hogy ankétezés kereté­ben, majd ha Genfből, a Népszövetség pénz­ügyi bizottságának tanácskozásairól vissza­jön, megvitassák a részletkérdéseket és ezek­kel kapcsolatosan a kivándorlás kérdése is végleges megoldást nyerjen.­­ Tudomásul vette a miniszterelnök úr a mun­kahiány elleni biztosítás kérdésében elő­terj­esz­tett javaslatunkat, amely a tehermeg­­oszlásra vonatkozik, valamint, a munkaköz­vetítésről szóló előterjesztésünket­ is. A mi­niszterelnök úr azt mondta, hogy a helyze­tet megnehezíti a szanálási program és csak annyiban állhat a pénzügyi kor­mányzat a munkahiány leküzdése és ter­heinek könnyítése tekintetében rendelke­zésre, amennyiben a megalkotandó pro­gram a szanálási tervezet keretébe be­illeszthető. Kertész Emil, a Magántisztviselők Szövet­ségének főtitkára, a szellemi munkások munkanélküliségére vonatkozó kérdéseket a következőképen ismertette az Esti Kurír munkatársa előtt:: — Hangsúlyoztam a miniszterelnök úr előtt, ho­gy a szellemi munkások helyzete még az­­ ipari munkásokénál is súlyosabb. Különösen a válság tartóssága szempontjá­ból. A miniszterelnök úr maga is elismerte, hogy ez valóban­ így van. Elmondta, hogy a nyugdíj valorizációra vonatkozóan tör­vényjavaslat készül, amelynek rendelkezései kapcsolatban vannak az aranymérleg kérdésével, m­inthog­y azon­ban az erre vonatkozó tanácskozások még nemm értek véget, a részleteket ez időszerint nem ismertetheti. Részletes előterjesztést tel­tünk minden egyes kérdésben és előterjesz­­tésünket a miniszterelnök úr azzal vette tu­domásul, hogy ő is érzi a konkrét javaslatok megbeszélésének és a teendő intézkedések megvitatásának sürgősségét. Különösen elis­merte a miniszterelnök úr előterjesztésem­nek azt az indokolását, hogy a szellemi munkások mostani súlyos helyzetének politikai vonatkozásai és veszedelnei vannak. Munkatársunk megkérdezte végül a szak­szervezeti tanács küldöttségének tagjait, hogy milyen benyomással távoztak a mi­niszterelnökei folytatott tanácskozásról. — A miniszterelnök úr — mondták -e— gondosan meghallgatott minket és nagy ér­deklődést tanúsított. Sajnos, azonban úgy­ vettük észre, hogy más gondok hatása alatt áll. Minthogy pedig most éppen Génfbe készül, érdemileg semmit sem mondott. Megígérte, hogy beszélni fog a népjóléti és a kereske­delemügyi miniszter urakkal a részletkérdé­sekről. Nagyon szívélyes volt, nagy jóakara­tot és megértést mutatott. „ A kormány nem tehet felelősség nélkül ígéreteket“ A tanácskozásról a következőket mondották ,beavatott helyen az Esti Kurír munkatársá­nak: •­­ A­­miniszterelnök úr ma fogadta a Szak­­szervezeti Tanács kiküldötteit és meghallgatta előterjesztéseiket A miniszterelnök kijelen­tette, hogy a kormány amúgy is behatóan fog­lalkozik a munkanélküliség kérdésével, azt azonban nem teheti meg, hogy fele­lősség nélkül ígéreteket tegyen. Mihelyt Génfből hazaérkezik, az összes érde­keltek és a érdekképviseletek előterjesztéseit részletesen tanulmányozni fogja.­­ Ami a szellemi munkások helyzetét illeti, ő maga is teljes mértékben érzi ennek összes nehézségeit. Itt azonban a főnehézség az, hogy a szellemi munkásság problémáján nem lehet akciókkal segíteni. Hogy egy példát idézzen : építkezési akció­val nagy tömeg­fizikai munkást lehet foglal­­koztatni, de igen kevés szellemi munkást. Sokkal nagyobb és messzebblátó folyamatok szükségesek, hogy a szellemi munkásság prob­lémájának megoldása tekintetében a kí­vánt eredmény elérhető legyen. Ezt csak a gazdasági élet olyan mérvű fel­lendülésében látja, amely fokozatosan képessé teszi az ország összes gazdasági szervezeteit arra, hogy szellemi munká­sainak megélhetést és elhelyezkedést biztosítson. Ára 2009 korosa

Next