Esti Kurir, 1925. február (3. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-01 / 26. szám

Vasárnap, fesrti­ F 1 Crk­csárk­ ikN­em lehet a munkanélkülieket kilakol­tatni, ha nem tudnak házbért fizetni Akármilyen csodálatosan is hangzik , ezt a megértő és bölcs intézkedést va­lóban a kormány bocsátotta ki. És mi most csak azt szeretnék, ha pontos­ak­ Finicióval meghatároznák, hogy ki a munka­nélküli. Mert kétségtelen, hogy a „munka­­nélküli": békebeli fogalom. Békében, ha valakinek volt munkája, az meg tudott élni, ha nem volt munkája, nem tudott megélni. A munkanélküli szót tehát olyasvalakire al­kat utazták, aki munka híjján nem tudott a keresőjéből megélni. Ma azonban egy kicsit e­ltolód­tak a fogalmak határai. Ma az, akinek nincs munkája, még nagyon jól megélhet, v­iszont akinek van munkája, majdnem soha­sem tud munkájának ellenértékéből megélni. Keserű igazsággá vált az anekdota a két be­szélgető úrról, akik közül az egyik azt kér­dezi : — Miért nem dolgozol? —­ Mert akkor nem érek rá pénzt keresni — feleli a másik. Fizetésünkből nem tudunk megélni és így, bár munkával tele vagyunk mind, mégis munkanélkülieknek nevezhetjük magunkat a szó békebeli értelmében. És akkor tisztelettel megkérdezzük : kit nem lehet kilakoltatni ? Azt, aki nem dolgozik, vagy azt, aki dolgozik, de a házbérét a keresetéből nem­ tudja meg­fizetni ? Úgy tetszetősebb, de így igazságosabb. S­trausz István tegnap költségvetési be­szédet mondott a nemzetgyűlésen és költségvetési beszédében felpanaszolta hogy mekkora összeget tesznek ki a különböző ..titkos falapok*". Megdöbbenéssé látta az ember, h­ogy körülbelül 25 milliár­dot. Hát ez valóban sok. 25 milliárd titkokra ez alighanem meghaladja ennek a kicsiny országnak a teherviselő képességét. Mert utó­b­bre miféle titkok vannak itten? És ha van­nak, akkor miért kerülnek pénzbe? Egy nagy részükért talán még szívesen fizetnénk­­, hogy kiderüljenek, nem hogy titokban ma­radjanak. De félretéve a tréfát, valóban nehezen tud­juk elképzelni, hogy az ország legmagasabb funkcionáriusainak oly sok pénz kellene tit­kos célokra. 25 milliárd nem kicsiny összeg, most majdnem kétmillió békekoronának fe­lel meg. Kétmillió, ha valaki visszaemlékezik, horrendízs összeg volt békében. Nem nagy té­nyező egy ország költségvetésében, az biztos, másfelől azonban ahhoz sok, hogy titokza­tos célokra adják ki. Egyáltalában nem igen látja az ember értelmét a titkos alapoknak, mikor egy közfunkcionáriusnak minden cse­lekedete a nyilvánosság ellenőrzése alá tarto­zik. Hát még elszámolás azokról a pénzek­ről, amelyek felett az intézkedés az ő hatás­körébe tartozik. Bizonyos, hogy nem jó hatást lesz ilyesmi és aligha alkalmas arra, hogy növelje a bi­zalmat a kom­ányzat iránt. P­etrovácz Gyula nemzetgyűlési képvi­selő —­ v­an-e ki e nevet nem ismeri, — úgy akarja megrendszabályozni a passzív ellenzéket, hogy­ megvonná tő­lük képviselői tiszteletdíjukat. Nem akarunk most arról beszélni, hogy h­elyes-e vagy helytelen a passzivitás állás­pont­­­ja. Aki csinálja, az csinálja minden bi­zonnyal legjobb lelkiismerete és meggyőző­dése szerint és hiszi, hogy ez az út vezet a legtöbb politikai eredményhez. De bizonyos, hogy akár helyes, akár helytelen, az, amit Petrovácz képviselő úr — van-e ki e nevet nem­ ismeri — javasol, az politikai szem­pontból képtelen, gyermeteg és sületlen do­log. A politikai harcnak nem lehet célja egymás orra alá való borszövés és még ke­v­ésbé lehet elvek harcára retorzióval felelni. Petrovácz képviselő úr­ arra való hivatko­­z­ással akarja a passzivista képviselők tisz­­tdeldiját megvonatni, hogy ezek a képvise­lők tá­vol a nemzetgyűlés üléstermétől, nem dolgoznak az ország érdekében. De fel kell vetnünk a kérdést Petrovácz képviselő úrral szemben. Nem gondolja, hogy’ a munka és munkateljesítmény nagyon relatív fogal­mak? Apponyi Albert gróf. — hogy példát említsünk. — akkor is használ az ország­nak, ha történetesen nem megy el a nem­zetgyűlés ülésére, csak egy külföldi világ­lapba nyilatkozik. Petrovácz képviselő úr pedig, — hogy egy másik példát említsünk —, akkor sem használ sokat, ha egész nap Lent is van az ülésteremben, vagy órák hossz­át szónokol. Sőt meg merjük kockáz­tatni még azt a kijelentést is, hogy ő és poli­tikai pártja többet árt aktivitásával az or­szágnak, mint bárki a maga passzivitásával. Hát így vagyunk ezekkel a relatív fogal­makkal. ­Hálószoba ebédlő­­­tondlja komplett I a És milliótól 4V, milliótól A Komplett úri szoba 8 milliótól 44 AfiffPASSII Üt 59 Bejárat az Eötvös utcából, tj HK!t£! Q90JF öl öt. Vidékre csomagolva Miért nem törődik Márffy a halálos ítélettel? Különben érdekes, hogy mások előtt eb­ből semmit sem mutat a halálraítélt merény­lő. Megkérdeztem egy egyszerű rabot, akinél, többször volt alkalma Márffyval beszélgetnie — Mit mondott Márffy­ magának az ítéle­téről ? — A Márffy úr ? — így kezdi a rab mon­dókáját. Érdekes, hogy itt bent a fogházba­ a rabok mind, az írnokok, meg a fogház­őrök is, mindig így mondják : Márffy úr! Tehát: .— A Márffy úr sokszor’említese, hogy őt sose fogják kivégezni. — Miért ? — kérdezem. — Azt mondta nekem, nem merik őt kivégezni, mert abban a pillanatban az ébredők lerombolják a Dob uccát meg a Bombáért accát, a Mai­­koxr­ől akasztói* alá viszik. . Úgy látszik, ez a hit kölcsönöz Márf­fynak annyi lelkiéről, hogy valóban nem igen lát­tam rajta a halálra ítéltek borúját, lépelő­­dését. Hitel a kaszinóból A rabok, különösen a vizsgálati foglyok, élelmezhetik magukat kívülről is, engedély­ivel. Különben reggel korán a reggeli rántott leves, délben az ebéd leves és főzelék, este rántott leves. Hetenként egyszer az ebéd fő­zelék helyett főtt tészta. Vasárnap húsleves és marhahús. A fogházzal szemben van a Koháry utcában a Lipótvárosi Demokrata Kör. Ennek étterméből hozatnak a módo­sabb foglyok ennivalót."Úgy látom, a ven­déglős már alaposan berendezkedett a fog­lyok ellátására. Kékmázas ételhordókkal bo­nyolítja le a forgalmat. Ebben küldi be a fogházba délben a nagyon kitűnő konyhára valló sültet, főzeléket, befőttet ebédre s va­lami ellehetőt vacsorára és reggelire. Az étel­hordón kartonlap, rajta : Fischer Jenő vendéglős. Lipótvárosi Demokrata Kör, Koháry u. 2­ Ugyanezen a kartonlapon olvasható annak a fogolynak a neve is, akinek a vendéglősnél megrendelték a kosztot. A legkedvesebb az, hogy Fischer vendég­­lős, anélkül, hogy bármikor látta volna kun­csaftját, teljes bizalommal hitelez a Markó u­cca lakóinak, sokszor egészen a kiszabadu­lásukig is. A legelegánsabb fogoly A legelegánsabb lakója a markóuccai fog­háznak Kovács Ákos. Az alacsony­ fiatal­em­ber modernül szabott fekete zakkóban járkál. Mindig tiszta, kemény gallér van rajta, diva­tos nyakkendővel. Állandóan frissen borot­vált, arca fehér púdertől hamvas. Teheti, hi­szen most ő a „borbély-írnok". Ugyanis há­rom fogoly borbély boretválja a rabokat. Kovács Ákos­ vezeti a jegyzéket, amelyben a borotválandókat nyilvántartják. Kovács Ákost, igazgató úrnak titulálják, mert ő a Terézvárosi Divat- és Textiláru rt. igazgatója. Keservesen panaszolja: — Itt vagyok társammal, Vidor Rezsővel együtt. Hitemre mondom, 8 milliárd aktív vagyonúnkkal szemben csak­­1 milliárd­­t passzívánk. Hiszen a mai pénztelen világban nem csoda, ha a hitelezőink számára, sajnos, nem tudtunk mobilizálni megfelelő tőkét. Feljelentettek minket, pedig ha az üzletet to­vább vezethetnénk,­­behajthatnánk kintlevő­ségeinket s hamarosan rendezhetnénk­ adóssá­gainkat. A foghály-borbély irodájában tartják nyil­ván azokat is, akik tárgyalásra kerülnek. Legelső sorban minden reggel azokat a ra­bokat borotválják meg, nyírják, vagy fésü­lik, akiknek tárgyalásra kell menniök. Ezért oly rendes,­­tiszta és kifogástalan minden bíró előtt álló rab.­ s Riporter-bálon ha szép FRAKKINGET 19 "BT LM*.­­ fehéramusped­-A,­álista készítette IV., Károly körút 3. 3. oldal HÁROM NAP TAPASZTALATAI A MARKÓ UTCAI FOGHÁZBAN POGROMOT ÍGÉR MÁRFFY, HA VÉGREHAJTJÁK A HALÁLOS ÍTÉLETET Mi lesz Márffy utolsó kívánsága? — Viccek Márffy nyakáról — Ledererné fürdőkádjában A Markó utcai fogház minden új lakója rendes orvosi vizsgálat alá kerül. Fogházőr kísér le a földszintre. Nagy tábla az ajtó mellett, rajta: Dr. ÖTVÖS JÓZSEF egészségügyi tanácsos A fogházorvos ferencjózsefkabátos, eszes, sza­kállas öregúr. Már évtizedek óta őre a beteg foglyoknak. Szeretik a rabok az öregurat, mert mindenekelőtt ember és orvos. Mikor eléje kerültem, már egy éjszakát töltöttem a vaságyas sz­almazsákon. Mon­dom : — Fáj a fejem, tanácsos úr. Kezembe nyom egy piramidont. Már kí­sérnének el. Mégis ott maradok. — Mi a ba­j még ? Félnapja voltam már lakója a fehérre me­szelt cellának. Szerettem volna lejutni a für­dőbe, hogy közelről láthassam a fogház szár­­jait. Szenvedő arcot vágtam s felemeltem kí­nosan a karomat. Jaj, doktor úr. — mondtam —, erős csúz kínozza a karjaimat. — No mit akar? — kérdő szeretettel. — Szeretnék meleg fürdőt. Erre a doktor úr írnokával kiállíttat egy fürdőt elrendelő cédulát. Aláírja. Megyünk. A fogházban van ugyanis egy fűtött fürdőhe­lyiség. A rabok csak kéthetenként mehetnek a fürdőbe s ott a szabályozható fuss alatt tisztálkodnak. Egyébként csak orvosi rende­letre, engedéllyel lehet fürödni. A fürdőben Márffyval és Esküdttel Délután levezettek a fürdőbe. „Véletlenül­­ éppen ott fürdőd Márffy József és Esküdt Lajos is. A meleg helyiségben két fürdő rab mester­kedik. Fogházőr ül egy széken. A gőzfürdőé homályban három cinkkád, festetlenül. A három kádat fapalá­nkok v­álasztják el Márffy és Esküdt vidáman vetköződnek Semleges csip-csup dolgokról lefetyelnek ékelődnek. Gyorsan nyakig belemerülnek a kádba. Kis padon levetkőzöm. Alig vagyok a vízben, rám szólnak tréfás hangon. — Na, szerkesztő úr, a maga kádjában fürdött tegnap Lederer Gusztávné. Azt akarták kipróbálni — hallom kuncogá­sukból —, vájjon irtózom-e tovább fürdeni". Szomszédaim, akik most már testileg is le­vetkőztek előttem, halkan beszélgetnek. Hal­lom, hogy a halálról, akasztásról, kivégzésről folyik a szó. Gyorsan leszappanozom magam, megtörülkö­­zöm, sietve felöltözködöm. Odaállok Márffy kádja elé. Kíváncsian figyelem a lemeztelene­dést halálraítélt visszatükröződő gondolatait a halálról. Márffy megdöbbentően derűsen beszél a halálról. A fürdőmester is beleéled a beszédbe: — Márffy úr, a múltkor már megviszgál­­ták, hogy milyen erős a nyakat Márffy nevet a vaskos tréfán. Majd hango­san, kétszer is megismételve, kijelenti: — Az utolsó kívánságom az lesz, hogy Esküdt L­ajos jelen lehessen a kivégzésemen. Ezt Esküdt iránt érzett nagy szimpátiája jeléül mondja. Aztán így folytatja ezt a témát: — Mert a halálraítéltnek három utolsó ki­­­­ánságát teljesítik. A három közül Esküdt m­a gondolok egyik kérésemmel. — Bármit kívánhatok majd, — folytatja Márffy — csak azt nem, hogy halasszák el a­z elvégzést. E pillanatban, úgy látszik, bármennyire nem hisz Márffy a halálos ítéletben, mégis foglalkozott az irtózatos gondolattal. Ezt csak ebben a rövid pillanatban árulta el. Ha valakinek valami panasza van, kihall­gatásra jelent kezi. A kihallgatáson, mint a kaszárnyákban, sorba állnak a foglyok és Görsy István fogházgondnok meghallgatja a kívánságokat, panaszokat és a fogházszabá­ lyok értelmében, a lehetőség szerint ember­­ségesen intézkedik. Az egyik női cellában szövőszéket láttam. A foglyok mesterségü­ket űzhetik a különféle foglalkoztató műhe­lyekben. A legöregebb fogoly A legidegesebb fogoly a Divat és Textil másik igazgatója, Vidor Rezső. Most írnak a harmadik emeleten. Az emelet lakói­ ő tartja nyilván, ő könyveli el őket, ügyel minden rendelet, idézés, elővezetés és intéz­kedés betartására. Vidtor kezében — több­ször láttam, amikor a lépcsőn elhaladtam a harmadik emeleten — nagyon idegesen rán­­gatódzik a ceruza. Állandóan családjára gondol. azt írta a feleségének : — Mindig csak te, meg a drága gyermek van az eszemben. Kérlek, ne küldjétek be nekem ennivalót, félek, hogy magatoktól vonjátok meg a falatokat, inkább nektek jusson, mint nekem. Csak amit tapasztaltam A fogházban nagy a fegyelem, a szigorú ellenőrzés. A fogoly leleményessége azonban apró kis lopott enyhítésekkel könnyít a sor­sán. Amikor eltávoztam, odasúgta valaki : — Csak rosszat tessék írni, mert az a jó nekünk. Ila jót ír, megint megszigorítanak mindent. De én csak azt írom meg, amit láttam és hallottam, amit tapasztaltam. Amikor már mindent feljegyeztem, a har­madik napon hallottam . — Parancs érkezett, vigyázni kell, hogy a szerkesztő úr még véletlenül se találkozzék, ne beszéljen senkivel. Erre jól rágomboltam noteszemre a zseb hajtókáját. Már minden a zsebemben volt. Páll József- Akit a szegedi kormány nevezett ki címzetes alhadnaggyá Szeged, január 29. (Az Esti Kurír tudósítójától.) Érdekes be­csületsértés! perben hozott ítéletet a szegedi törvényszék. A pert az ügyészség a honvéd­ség tisztikarának sérelmére elkövetett be­csületsértés vétsége miatt indította Szarvas Ignác dr. budapesti ügyvéd ellen. Szarvas Ignác dr. a szegedi 5-ik honvéd gyalogezredben teljesített szolgálatot a há­ború folyamán, végigjárta az összes fronto­kat, majd később 1919 nyarán az elsők között volt, aki belépett a Sze­geden megalakult nemzeti hadseregbe. A szegedi kormány ezért címzetes alhad­naggyá nevezte ki. Későiül 1923 tavaszán a honvédelmi miniszter ettől a rangjától megfosztotta. Az ügyvéd erre levelet írt a szegedi polgármesternek és elkeseredetten tiltakozott az ellen, hogy rangjától őt meg­fosztották. Levelében megemlítette, hogy a nemzeti hadsereg tagjainak akkor kedvez­ményeket ígértek és szerinte mindezt csak a konjunkturalov­agok kapták volna meg, de nem azok, akik vérüket áldozták. A levél további részében ilyen kitételt használt . ..Ha még egyszer szükség lenne ránk, hogy a zupásoknak kikaparjuk a tűzből a geszte­nyét, akkor mi nem megyünk velük, csinál­ják egyedül a zupások.“ Ezt a ki­tétel­t az ügyészség inkriminálta. Az ügyvéd végül azt is kijelenti levelében, hogy családjában kétszáz év óta nem fordult elő zsidó. „Ha lett volna zsidó köztünk, — írja. —­■ kormányfőtanácsosi rangra emeltek volna" föl, vagy lovas tengerésznek nevezett volna ki a kurzus, de így, mint buta gól, nem­ kaptam semmit". A főtárgyaláson az ügyészségi a leütök­ vádbeszédében kijelentette, hogy a honvéd­ség tisztikarára lealacsonyító a zupáé ki­­fejezés. A bíróság bűnösnek mondotta ki a vádlottat a becsületsértés vétségében és ezért 600.000 korona pénzbüntetésre ítélte. Szarvasi Ignác felebbezett

Next