Esti Kurir, 1925. május (3. évfolyam, 98-122. szám)
1925-05-01 / 98. szám
r ..........vvn lF' ' j aiÉiíí^^ % !!!!““■ ^i||||! pSS | ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 40.000 K, NEGYED ÉVRE 120.000 K. EGYES SZÁM ÁRA: 2000 K, HÉTFŐN 3000 K. JUGOSZLÁVIÁBAN 4 DINÁR, HÉTFŐN 5 DINÁR. AUSZTRIÁBAN 2500 OSZTRÁK KORONA FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG: VI. ARADI UCCA 8. IV. EM. TELEFON SZÁMOK: 196-19, 92-70, 98-70, 23-45, 122-82, KIADÓHIVATAL, VII. KER., KERTÉSZ UTCA 24—28 TELEFONSZÁM: JÓZSEF 156-20 III. ÉVFOLYAM, BUDAPEST, 1925 PÉNTEK MÁJUS 1998. SZÁM MAJD ELFELEJTETTEM... A hogy a mondatok, amelyeket Wolff Károly olyan patetikusan, mindenkit meggyőzően szokott eldörögni a hordó tetejéről, nem frázisok, az soha úgy nem bizonyosodott be, mint most. Wolff Károly, ugyebár, apostola egy új világrendnek, törhetetlen bajnoka a keresztény eszméknek, lánglelkű és lángszavú szónoka a tiszta, felmagasztosult erkölcsnek. Wolff Károly önzetlenül és meg nem alkuvóan harcol a kereszténység eszméiért, megragadva minden kínálkozó alkalmat, sőt megragadva azokat az alkalmakat is, amelyek nem kínálkoznak, amelyeket néha bizony a hajuknál fogva kell előráncigálni. De nem ismer fáradságot és nem ismer kíméletet önmaga iránt,, buzgó és fáradhatatlan, mintha ereje megfogyhatatlan volna, mintha energiája törhetetlen lenne. Szinte ahány nap, annyi beszédet hallunk Adolin Károlynéi és beszédeinek alaptónusa ugyan mi lehetne más, mint az általa hirdetett keresztény erkölcsi rendnek fegyverpengése, célja mi lehetne más, mint megvalósítása egy olyan magas és tisztult morálnak, amely már nemcsak megközelíti, de túl is haladja az ideálist, amely oly pregnánsan nyer definíciót és tartalmat is beszédeiben És ezért csak szerényen, nagyon szerényen merül fel bennünk a kérdés: hol volt Walff Kámll az utóbbi hetekben? Mert a választójogi javaslatot tárgyalták most már hosszú ideje, ha jól emlékszünk és annak a bizottságnak, amely tárgyalta, Wolff Károly is tagja És felmerültek bízom kérdések és problémák, amelyek széles felületeken érintik annak a rétegnek érdekeit, amely Wolff Károlyt látja vezérének. Hogy csak hirtelenjében és ötletszerűen ragadjunk ki néhányat: A nők választójogának problémája igen komolyan és sokáig foglalkoztatta a bizottságot. A fajvédő tábor hölgyei — mint tudjuk igen hathatós és igen jelentős segédcsapatát, sőt talán akkor sem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy zömét teszik Wolff Károly táborának- A nők választójoga, a keresztény nők választójoga csak elég fontos cél, elég nemes és magasztos feladat lett volna Wolff Károly számára. De Wolff Károlyt nem láttuk a bizottsági tárgyaláson, a nagy Wolff Károly nem emelt szót a keresztény nők választójoga érdekében. A tapsokat, amelyeket legnagyobbrészt női kezek hintenek nagygyűléseken Wolff Károly felé, a keresztény eszmék apostola nem igyekezett a bizottságban tettekkel is megszolgálni. Fontosabb, sürgősebb dolga volt bizonyára, nem jutott arra ideje, hogy a gyakorlatban is próbálja megvalósítani gyönyörű és stilárisan bizonyos klasszicitással megfogalmazott hitét. Ezt vettük előre, mert tudjuk, hogy milyen fontos és milyen megbízható támasza Wolff Károlynak a női tábor. De itt voltak általában a választói jog feltételei, amelyeknek parányi módosításától, jobbra, vagy balra való eltolásától százezernyi keresztény polgárnak választói joga függött. Súlyos és szinte elkeseredett ütközetek folytak a bizottságban e kérdés körül és sok olyan politikust láttunk bent harcolni a választójog kiterjesztéséért, akinek ajkán nagyon kevésszer buggyan ki a keresztény jelző, aki nagyon ritkán kérkedik felekezetével, aki nem próbál politikai tőkét kovácsolni a maga számára gyermeteg és zavaros fajteóriákból. De Wolff Károlyt nem láttuk a bizottsági tárgyaláson, a nagy Wolff Károly, az apostol nem tartotta elég fontosnak százezrekre menő keresztény polgár választói jogát ahhoz, hogy maga is leszálljon hűvös elvonatkozottságából a küzdelem arénájába és kezébe fogja a fegyvert amelynek emlegetésében pedig sohasem fárad el. Azután sokáig, igen sokáig csatáztak a választások tisztasága körül. .A morál nagy bajnoka azonban itt sem volt látható. Pedig arról volt szó, hogy keresztény polgárok szabadon nyilváníthassák politikai véleményüket, hogy keresztény polgároknak igaz akarata érvényesülhessen a választásnál. Kötetekre menne már tömegében az a rengeteg beszéd és szónoklat, amelyet Wolff Ivároly az erkölcsnek szentelt- Ám itt, mikor a politikai erkölcs legsúlyosabb kérdései forogtak kockán, itt nem láttuk a Vezért, itt nem láttuk az apostolt, a nép atyját. Ennél is fontosabb dolga akadt, míg a választójogi bizottság kifelé kevesebb beszédű tagjai heteket töltöttek fárasztó és nehéz küzdelemben. Tegnap utolsó napja érkezett el a bizottság tárgyalásainak. Tegnap már csak elmaradt szakaszokról tárgyaltak. És ezek között szerepelt egy, amely azoknak a képviselőknek jövedelméről, fizetéséről, nyugdíjáról intézkedik, akik köztisztviselők is egyben. Wolff Károly képviselő és egyben elnöke a főudvarnagyi bíróságnak. És ekkor, záróra előtt egy perccel, megjelent a bizottságban Wolff Károly és síelve hozzászólt — a kormány és a kormánypárt igaz megrökönyödésére — a szakaszhoz. Ára 2000 korona Lehet, hogy mi értelmezzük roszul a dolgot; lehet, hogy a keresztény tömegek védelme és a keresztény erkölcs apostolkodása tényleg ez. Lehet, hogy a kereszténység érdeke egy hosszú választójogi vitában Wolf Károly számára csak a képviselő-köztisztviselők nyugdíj kérdésében mutatkozik. Lehet. De az embernek önkénytelenül eszébe jut a régi Pest egy mulatságos plakátja. Egy kövér úr nyargalt végig rajta az uccán és magából kikelve lihegte. Majd elfelejtettem ... A NEMZETGYŰLÉS MA DÉLELŐTTI VIHAROS ÜLÉSE Izgalmas összeütközés Hoyos Miksa gróf és a fajvédők között... Hoyos Miksa gróf az interparlamentáris konferencián történt incidensről számolt be . „Öntől más hangot nem is várok“ A nemzetgyűlés mai ülését negyed egykor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Mindenekelőtt a nemzet részvétének adott kifejezést a bolgár kommunista merénylet miatt, majd kegyeletes szavakkal parentálta el Apponyi Sándor grófot, aki legutóbb a magyar nemzetre hagyományozta könyvtárát. Puky Endre, mint a választójogi bizottság előadója, beterjeszti jelentését a bizottsági tárgyalás eredményéről.’ A’ bizottság — mondja — a javaslat 1 (tárgyalására április 30.-áig kapott terminust. Lerdyap István Illogos Miksa gróf felé). A hazaárulóknak meddig’ van ’ terminusuk ? (Mozgás). Puky Endre: A bizottság a kapott terminusig befejezte munkáját és a jelentést a Ház elé terjeszti. . . . Illés József mint a közjogi bizottság előadója,beterjeszti a bizottság jelentését a letárgyalt felsőházi javaslatról. Az elnök ezután jelenti, hogy Hollos Miksa grófnál a napirend előtti felszólalásra engedélyt adott. * • A fajvédők nagy lármával és padcsapkodással fogadják a bejelentést. Alig áll fel Iloyos a helyéről, a baloldalon lárma támad. Lendvai István a padot veri és magából kikelve ordítja Hoyos felé : — Önnek itt még szabad beszélni? Üljön le! Zsirkay, János : Mondjon le! Menjen vissza Spanyolországból ! Meskó fólián, Zyrüfk, nach Spanien ! Kiss ,Menyhért: Szégyelje, magát! Második Károlyi, Mihály ! Hoggs Mtra gróf, aki idegesen áll helyén, válaszolni, próbál a közbeszólásokra. — Ejtgem, nem, lehej terrorizálni! — kiáltja a fajvédők felé , . . . Lendvai István: Terrorizálta volna a kisantantot! Hoyos Miksa gróf: Tegnap érkeztem vissza Budapestre és a lapokból úgy látom, hogy a magyar sajtó egy része ... Kiss Menyhért: Az egész magyar sajtó ! Hoyos Miksa: ...hadjáratot indított ellenem amiatt a felszólalásom miatt, amelyet az interparlamentáris kereskedelmi konferencia római ülésén Baross János képviselő úr (taps és éljenzés a baloldalon) beszéde után tartottam. Megdöbbenéssel állapítottam meg, hogy a sajtóban beszédemről közölt tudósítások téves információkon alapulnak. Az interparlamentáris konferencia tárgysorozatán a drágaság kérdése is szerepelt. Erről Landrin volt francia miniszter határozati javaslatot terjesztett elő. A drágaság okaiul Magyarországra vonatkozóan a trianoni szerződés is felemlíttetett, amit mi tiszta szívből helyeseltünk és éppen én voltam az, aki a bizottsági ülésen felszólaltam és azt kértem, hogy az előadó keresse meg azt a formát, amelyben ezt elő lehet adni. Még a plenáris ülés előtt felszólítottam Baross Jánost, legyen tekintettel a helyre és úgy beszéljen erről a kérdésről, nehogy valami skandalum keletkezzék. A fajvédők gúnyos nevetéssel fogadják ezt a kijelentést. Kiss Menyhért: Miért ne lehetne skandalumot csinálni Trianon miatt? Hoyos Miksa gróf: Mert skandalumokkal egy országnak nem lehet használni. Leadva István: Szégyelje magát! Hoyos Miksa gróf (Lendvai felé): A trianoni békeszerződést én is éppen olyan károsnak tartom, mint ön. Én ott voltam a lövészárokban, maga nem volt ott. Lendvai István: Utólag meggyalázta a lövészárkot! Tíz elnök rendreutasítja Lendvait. Hoyos Miksa gróf: A plenáris ülésen felszólalt Baross János, de nem foglalkozott a bizottság javaslatával, hanem már a negyedik mondatnál a trianoni békeszerződéssel kezdett foglalkozni, teljesen célszerűtlen módon ... nézetem szerint ... Lendvai István: Pasicsnak is ez a nézete! Hoyos Miksa gróf: Baross János nem használva fel a francia nyelvnek azt az előnyét, hogy megfelelő módon mindent el lehet mondani . . . Zsirkay János : Persze, magának csak a spanyol etikett tetszik ! Ledvai István: Baross nem tud franciául mongani! Hoyos Miksa gróf: Baross olyan módon hozakodott elő a trianoni szerződéssel... Kiss Menyhért: Mi az ? Hát a trianoni békeszerződést már említeni se szabad ? Hoyos Miksa gróf : ... hogy az elnök maga is kénytelen volt figyelmeztetni , itt nem lehet politikával foglalkozni és szíveskedjék kizáróan a gazdasági témánál maradni. Baross erre egy fordulatal áttért a gazdasági vonatkozásokra, később ismét visszatért a trianoni békeszerződésre. (Taps és helyeslés a fajvédőknél.) Kiss Menyhért : Jól tette ! Hoyos Miksa gróf: Ezt persze nagy lármával fogadták. Zsirkay János: Ön volt a félármázó ! Hoyos Miksa gróf: Természetesen Baross felszólalása nem használt, hanem ártott. (Gúnyos nevetés és állandó zaj a fajvédők soraiban.) Lendvai István : Így beszél egy lírai költő! Iloyos Miksa gróf: Véleményem az, hogy nem szabad felesleges incidenseket előidézni és a tárgyalás menetét mesterségesen megzavarni. Kiss Menyhért: Nehéz szülés volt, gróf úr! Hoyos Miksa gróf: Erre én felmentem az emelvényre ... A fajvédők újabb nagy lármával fogadják ezt a kijelentést: — Szégyelje magát, maradt volna a helyén! Szabó József: Súlyos hiba volt! Dénes István: Az oláhok nem mentek fel! Hajós Miksa gróf: Előadtam, hogy Baross János csak magánvéleményét mondta el, mert nem a bizottság által tárgyalt szöveghez szólt, hanem attól eltérően egyéni véleményét adta elő. Lendvay István (a padot veri): Éppen ez a gazság! Kiss Menyhért: És ezt itt el meri mondani?! Hoyos Miksa gróf: Kijelentem, hogy mint a magyar delegáció vezetője nem értek egyet azzal az egyéni formával, amelyben Baross a kérdést tárgyalta. Lendvai István: Persze, nem adta elő franciás finomsággal! Hát nem kellett ezt az országot feloszlatni? A fajvédők állandó viharos zajjal kísérik Hoyos grófnak majdnem valamennyi mondatát, úgyhogy kénytelen többször szünetet tartani. Hoyos Miksa gróf: Baross is helyeselte felszólalásomat. Kiss Menyhért: Ilyet aztán ne mondjon! Őri Szabó Dezső: Mit mondott Baross? Hoyos Miksa gróf: Legjobban szerettem volna megbeszélni felszólalásomat az inter-, parlamentáris konferenciára kiküldött valamennyi képviselővel. Tekintettel azonban arra, hogy nem voltak valamennyien ott, a felelős,séget felszólalásomért nem akartam a jelenlévők között megosztani. Kijelentem azonban, hogyha még tízszer ilyen helyzetbe kerülnék, akkor tízszer cselekednék ugyanígy. Lendvai István: Gyalázat, hogy ilyet mer mondani! Hoyos Miksa gróf: Meg vagyok győződve arról, hogy nagy szolgálatot tettem így az országnak. Lendvai István: Szobrot neki! (Derültség a fajvédőknél.) Hoyos Miksa gróf: Én az ország érdekében tettem ezt a kijelentésemet, nem úgy mint Baross János, aki saját magának akart szolgálatot tenni felszólalásával. Hoyos Miksának ezek a szavai nagy zajba fulladnak. Lendvai és társai a padot verik és úgy kiáltják feléje: — Hogy meri meggyanúsítani Barosst? Hoyos Miksa gróf (Lendvai felé): Magától nem is várok más hangot. (Őri Szabó felé): Mi az, maga is felcsapott erkölcsbírónak? Cselekedetemmel használni véltem hazámnak. Lendvai István: Károlyi Mihály is vélte. (Zaj.) Hoyos Miksa gróf: A nemzetgyűlés bölcs belátására bízom, hogy helyesen jártam-e el, vagy sem. Egyes napilapokkal szemben, amelyek perfidül megtámadtak, meg fogom találni a módot, hogy elégtételt szolgáltassak reputációmnak. Dinich Ödön személyes megtámadtatás címén kér szót . Hoyos Miksa beszéde közben Kiss Menyhért azt mondotta, hogy jelentkeznek a hamis tanuk és rám mutatott. Patacsy Dénes: Perfidia ilyet mondani. Lendvai István : Én sokkal súlyosabbat mondottam . Jelentkezett Dinich Ödön. (Derültség.) Dinich Ödön : Felkérem a képviselő urat arra, hogy a parlamenten kívül tegye meg ezt a kijelentését, a bíróság előtt fogok majd elégtételt kérni érte, más formában nem hiszem, hogy alkalmas volna elégtételadásra. Dinich ezután el akarja mondani az interparlamentáris konferencián történteket. Scitovszky