Esti Kurir, 1925. augusztus (3. évfolyam, 171-194. szám)
1925-08-01 / 171. szám
* Egy álminiszteri tanácsos 750 milliót csalt ki házassági ígérettel egy előkelő soproni földbírtokosnőtől —————-------------p álbajusszal és álhajjal grasszál Kovács Imre Budapesten — Detektívhajsza a kalandor szélhámos után Budapesttől — Szegedig Az Amerikában szerzett, majd elvesztett vagyon megőrjített egy soproni munkást ------------—isist/------------- A családtagok feljelentést tettek apjuk ellen, aki morfinista lett és üldözi a gyermekeit Különböző minisztériumokban hónapok óta egy Kovács Imre miniszteri tanácsosi kertek ismeretlen emberek a telefonhoz ? A válasz a minisztériumok részéről mindig az volt, hogy Kovács Imre nevű miniszteri tanácsost nem ismerik s ott nem is teljesít szolgálatot. Lassan feltűnt a minisztériumokban a gyakori telefonzaklatás, míg végül egy fordulatokban gazdag bűnügyi regénnyel kapcsolatosan kiderült, hogy miért keresték a nem létező miniszteri tanácsost nap-nap utáni, különböző állami hivatalokban. A pesti jobb társaságokban egy feltűnő magas, karcsú, angolbajuszú fiatalember, megnyerő modorával, választékos, elegáns öltözködésével és kitűnő svádájával mindenütt magára vonta a figyelmet. Annyira beleférkőzött az emberek bizalmába, hogy röbki idő alatt a legjobb családokhoz kapott meghívást. Az elegáns úr eleinte elhárította magától a meghívásokat, mert — mint mondta — nagyon elfoglalt ember, s törvények kodifikálásával van elfoglalva. A komoly munkára való hivatkozás még öregbítette a fiatalember tekintélyét. Talán ennek köszönhette, hogy néhány hónappal ezelőtt egy ismert vidéki földbirtokos budapesti villájában bemutattak neki egy csinos, fiatal özvegy asszonyt, N. I.-nét, akinek Somogy megyében tekintélyes földbirtoka van. Az angolbajuszos fiatalember kezet csókolt és bemutatkozott: 1 -— Kovács Imre miniszteri tanácsos vagyok. A „miniszteri tanácsos“ és a szép özvegyasszony barátsága " E találkozás után Kovács Imre csakhamar módját ejtette, hogy a jómódúnak mondott, csinos özvegy földbirtokosnéval gyakrabban találkozzon. Diszkrét figyelmességgel udvarolni kezdett a fiatal asszonynak, aki hirgy nem tagadta, hogy nagyon kellemes társalgója akadt a jó megjelenésű miniszteri tanácsosban. Hol itt, hol ma társaságban alkalma is volt találkozni a miniszteri tanácsossal, aki végül is megkérte M. I. fökebirtokosítő kezét. "Az özvegyasszony gondolkodási időt kért s Kovács Imre közben meggyőző módon festette a szebb jövő képét az özvegyasszony szeptei elé. Eldicsekedett, hogy az Andrássy úton pazarul berendezett négyszobás lakása van, gazdag rokonságáról, várható örökségéről és hasonló dolgokról beszélt.A földbirtokosnő végül is nem akart nagy eljegyzést s ezért szűkebb körben tartották meg fia ünnepélyét. Az eljegyzés után rövid idővel a fiatal pár kitűzte a házasság napját, Kovács Imre miniszteri tanácsos beszerezte okmányait, sőt a kihirdetést is elintézte. Minden előkészület megtörtént az esküvőre. Az eljegyzés utáni napokban a vőlegény és a menyasszony, mint azt már előzőleg megbeszélték, felmentek Molnár István Kossuth lajos ncca tizenöt szám alatti fényképész műtermébe és ott együttesen emlékképet készíttettek magukról. Rohamosan közeledett el házasságkötés napja. A földbirtokosnő egy közeli hozzátartozójánál lakott Pesten, mikor pár nappal az esküvő előtt feldúlt arccal, izgatottan, eddigi szokás ellenére, betoppant hozzá vőlegénye. Most Henry Bernstein, Baccarat-jához hasonló nagy jelenetet vnszcenált Kovács. Hiányzik 750 milliós. . . — Hihetetlen kellemetlenség szakadt ma délelőtt reám. Magam sem tudom még mi történt — mondotta — Kétszázötven millió hivatalos pénzt bíztak rám. Mikor a fiókomban kerestem ez összeget, hogy elszámoljak vele, legnagyobb megdöbbenésemre a pénz hiányzott. Természetesen az esetet rögtön jelentettem tt rendőrségnek, de gyötör, kínoz a bizonytalan érzés, hogy esetleg engem felelősségre vonnak a nagy összeg gondtalan kezelése miatt. Azután szinte összerogyva és könnyezve folytatta. — Addig meg sem tarthatjuk az esküvőt, amíg ez a dolog nem tisztázódik teljesen. Én nem tudom hova lehetett a pénz, a bizonytalanság és a gyanú miatt megölöm magam. N. -né roppant meghatódott a drámai jelenet hatása alatt és vigasztalni próbálta a kétségbeesett férfit. — Nincs semmi baj, az összeget huszonnégy óra alatt megszerzem. Nincs oka kétségbeesésre. Kovács Imre úr büszke méltatlankodással igyekezett elhárítani a felkínált segítséget s hallani sem akart a pénzről. Hosszú időbe tellett míg a menyasszony meggyőzte a vőlegényt, hogy fogadja el a pénzt és rendezze ügyeit. Ezek után még aznap délután eladták a földbirtokosnő drága ékszereit s a hiányzó összeget N. I.-né ismerőseitől kérték kölcsön. Se pénz, se vőlegény Kovács Imre fátyolos szemmel, elérzékenyülve csókolt kezet menyasszonyának és elsietett. Ügy volt, hogy másnap jelentkezik s mindenről referál. De elmúlt két nap és N. l.-né hiába várta a tanácsos urat. A földbirtokosné nem tudta mire vélni ez elmaradást. Első két nap abban a friszemben volt, hogy tihán a hivatalos rovancsolás, vagy egyéb elfoglaltság tartja távol vőlegényét. De elmúlt a negyedik nap is és Kovács Imre még mindig nem jelentkezett. Valakit felküldött Andrássy úti lakásába, ahonnan azt a hírt hozták, hogy Kovács Imre napok óta nem mutatkozott odahaza. A kétségbeesett asszony felkereste az Emesz magánkutató irodáját, ahol elmondotta, hogy gyanús neki a dolog, mindazonáltal kérte a magánnyomozó iroda vezetőjét, hogy legnagyobb diszkrécióval kezelje a dolgot, hátha gyanúja tévedésen alapszik s talán csak valami váratlanul közbejött akadály tartja távol a vőlegényt. Emeszék rögtön megindították, a nyomozást. Rövid pár óra alatt megállapították, hogy Kovács Imre nevű miniszteri tanácsos nem is létezik. A nyomozók látták, hogy szélhámosról van szó, aki ilyen kieszelt trükkel csalt ki hétszázötven millió készpénzt. Elsőnapi nyomozásuk eredményéről referáltak is a földbirtokosnőnek. A magánkutató fényképet szerzett, amely szerencsére kéznél volt, minthogy az ifjú pár fényképet készíttetett Molnár István műtermében. A fénykép alapján végigjárták egész Budapestet. A pályaudvarokon őrszemet állíttattak, felkeresték az éjszakai mulatóhelyeket, a kártyaklubbokat, ahol a könnyelmű hazárdjáték folyik és mindenütt megmutatták a keresett férfi fényképét. Egy helyen valaki ismerősnek találta az arcképet s így szereztek tudomást a nyomozók arról, hogy az állítólagos miniszteri tanácsos egy elegáns, szőke hölgy társaságában szokott megfordulni a mulatók páholyában. Megállapították róla azt is, hogy a keresett miniszteri tanácsos mindenütt más és más néven szerepel. Az egyik éjjeli mulatóhelyen várakoztak a magánnyomozók, mikor kisvártatva autón megérkezett az elegáns, szőke hölgy. A besúgók rögtön intettek, hogy ez a keresett férfi partnernője. A nőt egy sarokból megfigyelés alá vették és később valóban jelentkezett az elegáns úr is, akire ráillett a személyleírás, csakhogy nem volt barna haja, hanem szép, szőke frizurát viselt s a csinos angol bajusz is hiányzott, mert teljesen leborotválta az arcát. Az előkelő vendég két üveg pezsgőt fogyasztott, nagy borravalókat osztogatott s azután autón távozott szőke hölgyével. A sofőrnek Lemondták a címet: — Hotel Rit.. Hajsza az elegáns pár után A magánnyomozók még aznap éjszaka megtudták, hogy a fiatal pár három nap óta a szállodában lakik. A bejelentő lapon nem Kovács Imre szerepel, hanem egy másik egyszerű név, s a név után: miskolci földbirtokos. Figyelték őket két napig s akkor észrevették, hogy nagy bőröndökkel eltávoznak a szállodából, kocsiba ülnek és a nyugati pályaudvarra hajtatnak. A nyomukban lévő nyomozók meglepetve látták, hogy Szegedig vallottak jegyet. Ugyanazzal a vonattal Szegedre utaztak a magándetektívek is. Szegeden a pár lakást bérelt, de ekkor már „Kovács úr" újra eredeti barna hajat és kis angol bajuszt hordott. Kétségtelenné vált, hogy ő a keresett miniszteri tanácsos. Látták a detektívek, hogy Kovács úr napközben azzal tölti idejét, hogy puhatolódzik, vezetőt keres, aki itt átkalauzolná a közeli jugoszláv határon. Mikor a bajusz a kézben marad Telefonon értesítették a Budapesten várakozó N. I.-nél, hogy azonnal utazzon Szegedre és győződjék meg maga is a dolgokról. Másnap megvárták a vonaton N. I.-nét, részletesen informálták az eseményekről, mire a földbirtokosné szinte megsemmisülve vette tudomásul a nyomozás új fordulatait. A fiatal özvegy azonban követelte, hogy Emesz magánnyomozó nyomban menjen vele Kovács úr lakására, így toppantak be váratlanul Kovács lakására, aki éppen egyedül volt otthon. A magánnyomozó, mint titkár húzódott meg az ajtónál, mikor az úriasszony belépett a szobába, Kovács Imre nem jött zavarba, a legnagyobb természetességgel üdvözölte volt menyasszonyát, kezet csókolt s mindjárt készen is volt a mesével, hogy lelkiismerete nem tudott nyugodni, míg a kapott összeget rokonaitól vissza nem kéri és át nem adja menyasszonyának. E hazug szavakat özv. N. I.-né már-már el is hitte. Ezt látta rajta a magándetektív is, aki azonban észrevette, hogy az éjjeli szekrény fiókja nyitva van és kilátszik belőle a szőke paróka. A magánnyomozó odalépett, kivette , így szólt : — Ismeri ön, uram, ezt a parókát ? A szerencse különös szeszélye néha kedélyes vígjáték-helyzeteket, néha azonban súlyos tragédiákat vnszcenál. Nagy tragédiát okozott a szerencse egy soproni munkásnak, aki, ha nem szegődik melléje Fortuna, talán még most is békés, nyugodt életet élhetett volna családjával. A soproni munkás koldusszegény volt, nem tudta szülővárosában megkeresni kenyerét, ezért 1909-ben hosszas tűnődés után elhatározta, hogy fiatal feleségével kivándorol Amerikába. Rokonaitól és ismerőseitől nagy nehezen anynyi pénzt szerzett, hogy megválthatta hajójegyét. Mikor Amerikába ért, beállt egy gyárba és ott érvényesítette itthon szerzett tapasztalatait. Tudása, tehetsége és tagadhatatlanul a szerencse nagy vagyonhoz segítette. Először gyárvezető lett, majd később egy kisebb gyár vezetőjének hívták meg. Itt rövid idő alatt annyi pénzt szerzett, hogy elhatározta, hazajön Magyarországra és szülővárosában házat és földet vásárol magának. A gondolat nem hagyta nyugodni, pénzzé tette minden vagyonát, otthagyta állását és családjával , feleségével és három gyermekével visszahajózott az óvilágba. Mint diadalmas, gazdag úr vonult be Sopron városába, mindenki őt irigyelte, róla beszéltek hónapokon keresztül. A szerencse különös kegyeltjéről, aki rövid idő alatt olyan vagyont szerzett, amilyet egy szegény ember még álmodni sem mer. A munkásból lett nagy úr dölyfösen és büszkén mutogatta gazdagságát: házat vásárolt a város legelőkelőbb negyedében, birtokot vett, ahol gazdálkodott és nagyúri életet élt feleségével. A három gyermekre dadák és nevelőnők vigyáztak. Színház, lóverseny és szórakozás, ez volt a volt munkáscsalád élete. A kereseti viszonyok azonban gyengék voltak Sopronban, a háború után megnyomorodott város nem tudott újabb gazdagodási lehetőségeket nyújtani a volt munkásnak, pedig ő már megkóstolta a vagyonszerzést, idegeiben volt a pénz utáni éhes hajsza, bántotta, hogy a szerencse, amely egyszer már ráfigyelt, elhagyta. Elhatározta, hogy visszamegy Amerikába. Mivel azonban magyar állampolgárságát megtartotta, az amerikai konzulátus nem adott neki útlevelet, így elvágták előtte annak lehetőségét, hogy kijusson az Egyesült Államokba. Most azután hónapokon keresztül azon próbálkozott, hogy kerülő utat találjon, ámenen végül is kijuthat New Yorkba, abba a városba, ahol gazdagságát megalapította. Az első pillanat meghökkenése után a szélhámosok könnyed modorában válaszolt Kovács Imre: — Ezt a parókát én vettem egy rokonomnak, aki megkért, hogy hozzak egyet egy műkedvelő előadás céljára. A detektívet felbosszantotta ez a hazudozás és végső lépésre határozta el magát. Tudta, hogy bizonyítékokat kell produkálni, nehogy félrevezethessék a földbirtokosnál. Merész elhatározással odalépett a férfi elé, a bajuszához nyúlt, amely természetetesen Emesz kezében maradt. Ott állott csupaszon, borotválva az álminiszteri tanácsos. Egy szót sem szólt, csak a magándetektív harsogta felé: — Ön nem Kovács Imre miniszteri tanácsos! Több szó el sem hangzott. A földbirtokosné összerogyott. De megtört az ál miniszteri tanácsos is, feborult a földre s most talán őszinte könnyekkel a szemében őszinte beismerést tett: — Nem vagyok miniszteri tanácsos. Hazudtam, csaltam. El akartam szökni. Talán tovább folytatta volna megható könyörgéseit, de a földbirtokosné észhez tért és rákiáltott: — Álljon föl! Gyerünk a rendőrségre! Kovács Imre tovább rimánkodott: — Visszaadom a pénzt rögtön. Kegyelmezzen nekem, elmegyek örökre innen, kivándorolok és soha többé nem mutatkozom. Az életemet mentse meg. Kovács Imre rögtön átadott hétszáz milliót, ötven milliót már elköltött. N. I.-né átvette a pénzt. Megkegyelmezett Kovács Imrének, aki valóban rögtön elhagyta az országot. Páll József. Valaki azt ajánlotta neki, hogy utazzék ki Brazíliába, onnét azután könnyen becsempészheti magát az Unióba. Seb. K. meg is fogadta a jó tanácsot. Több mint negyven milliójába került a Brazíliába való utazás és onnét még megszámlálhatatlanabb millióba, míg kijuthatott a ragyogó amerikai nagyvárosba. Itt azután meglepetés érte. A gyár, amelyiket éveken keresztül vezetett, nem akarta visszafogadni, de nem akarta akceptálni más gyár sem. Pénzét vállalatokba fektette, de a szerencse végleg elhagyta és lassan elúszott az Amerikába hozott pénz, elúszott a gazdagság. Soproni rokonaival eladotta házát, birtokát, elküldette magának a pénzt és azzal új vállalkozásba kezdett. Ez sem sikerült. Koldusszegényen érkezett vissza Sopronba. Most ismét ott tart, ahol 1909- ben, amikor először ment ki az Újvilágba. Azóta megbomlottak az idegei, a szerencse utáni nagy hajszában felőrlődött a munkabírása és akaratereje. A volt munkás tébolyodottan, részegen és morfinizálva, családját kínozza, feleségét és gyermekeit üti, veri, úgyhogy azok végül is kénytelenek voltak a hivatalos hatóságokhoz fordulni segítségért — a szerencsétlen családapa ellen, akit megőrjített a szerencse. ”* 5 órakor Kék madár! (volt Pele-Méle) Nagymezt* ucca 30. szám. Telefon: 96—17. S D \ v 11G i p i R SSiílíS S egész 325-ig. GSJTTMANIV, VII, Kertész ucca33 ^tritiiiiiiiiiii'iiuj'iiniiiimim'.mniimniTTiiiiitiinrmmirriitiiiiiiiiiiiniiniimniyi^Mi». 1 * ABBÁZIÁBAN 1 I Adeiatica I ! SZANATÓRIUM és PENZIÓ I a déli strandon 1 I Minden kényelemmel ellátott magyarház | 1 mérsékelt árak — Kívánatra prospektus | | Tulajdonos: Szabadosáé \ ------------------JS Szombat, 1925 augusztus 1 JESTIKI[lRfR 5. oldal