Esti Kurir, 1925. augusztus (3. évfolyam, 171-194. szám)

1925-08-01 / 171. szám

* Egy álminiszteri tanácsos 750 milliót csalt ki házassági ígérettel egy előkelő soproni földbírtokosnőtől —————-------------p­ álbajusszal és álhajjal grasszál Kovács Imre Buda­pesten — Detektívhajsza a kalandor szélhámos után Budapesttől — Szegedig Az Amerikában szerzett, majd elvesztett vagyon megőrjített egy soproni munkást ------------—isist/-------------­ A családtagok feljelentést tettek apjuk ellen, aki morfinista lett és üldözi a gyermekeit Különböző minisztériumokban hónapok óta egy Kovács Imre miniszteri tanácsosi kertek ismeretlen emberek a telefonhoz ? A válasz a minisztériumok részéről mindig az volt, hogy Kovács Imre nevű miniszteri ta­nácsost nem ismerik s ott nem is teljesít szolgálatot. Lassan feltűnt a minisztériumokban a gya­kori telefonzaklatás, míg végül egy fordula­tokban gazdag bűnügyi regénnyel kapcsola­tosan kiderült, hogy miért keresték a nem létező miniszteri tanácsost nap-nap után­i, különböző állami hivatalokban. A pesti jobb társaságokban egy feltűnő magas, karcsú, angolbajuszú fiatalember, megnyerő modorával, választékos, elegáns öltözködésével és kitűnő svádájával min­denütt magára vonta a figyelmet. Annyira beleférkőzött az emberek bizalmába, hogy röb­ki idő alatt a legjobb családokhoz kapott meghívást. Az elegáns úr eleinte elhárította magától a meghívásokat, mert — mint mondta — nagyon elfog­lalt ember, s törvények kodifikálásával van elfoglalva. A komoly munkára való hivatkozás még öregbítette a fiatalember tekintélyét. Talán ennek köszönhette, hogy néhány hónappal ezelőtt egy ismert vidéki földbirtokos budapesti villájában bemutattak neki egy csinos, fiatal özvegy asszonyt, N. I.-nét, akinek Somogy megyében tekinté­lyes földbirtoka van. Az angolbajuszos fiatalember kezet csókolt és bemutatkozott: 1 -— Kovács Imre miniszteri tanácsos va­gyok. A „miniszteri tanácsos“ és a szép özvegyasszony barátsága " E találkozás után Kovács Imre csakhamar módját ejtette, hogy a jómódúnak mondott, csinos özvegy földbirtokosnéval gyakrabban találkozzon. Diszkrét figyelmességgel udva­rolni kezdett a fiatal asszonynak, aki h­irgy nem tagadta, hogy nagyon kellemes társal­gója akadt a jó megjelenésű miniszteri taná­csosban. Hol itt, hol ma társaságban alkalma is volt találkozni a miniszteri tanácsossal, aki végül is megkérte M. I. fökebirtokosítő kezét. "Az özvegyasszony gondolkodási időt kért s Kovács Imre közben meggyőző módon fes­tette a szebb jövő képét az özvegyasszony sze­­ptei elé. Eldicsekedett, hogy az Andrássy úton pazarul berendezett négyszobás lakása van, gazdag rokonsá­gáról, várható örökségéről és hasonló dolgokról beszélt.­­A földbirtokosnő végül is nem akart nagy el­jegyzést s ezért szűkebb körben tartották meg fia ünnepélyét. Az eljegyzés után rövid idővel a fiatal pár kitűzte a házasság napját, Kovács Imre miniszteri tanácsos beszerezte okmá­nyait, sőt a kihirdetést is elintézte. Minden előkészület megtörtént az esküvőre. A­z el­jegyzés utáni napokban a vőlegény és a menyasszony, mint azt már előzőleg megbe­szélték, felmentek Molnár István Kossuth l­ajos ncca tizenöt szám alatti fényképész műtermébe és ott együttesen emlékképet ké­szíttettek magukról. Rohamosan közeledett el házasságkötés napja. A földbirtokosnő egy közeli hozzátar­tozójánál lakott Pesten, mikor pár nappal az esküvő előtt feldúlt arccal, izgatottan, eddigi szokás ellenére, betoppant hozzá vőlegénye. Most Henry Bernstein, Baccarat-jához ha­sonló nagy jelenetet vnszcenált Kovács. Hiányzik 750 milliós. . . — Hihetetlen kellemetlenség szakadt ma délelőtt reám. Magam sem tudom még mi történt — mondotta — Kétszázötven millió hivatalos pénzt bíz­tak rám. Mikor a fiókomban kerestem ez összeget, hogy elszámoljak vele, leg­nagyobb megd­öbbenésemre a pénz hiányzott. Természetesen az esetet rögtön jelentettem tt rendőrségnek, de gyötör, kínoz a bizonyta­lan érzés, hogy esetleg engem felelősségre vonnak a nagy összeg gondtalan kezelése miatt. Azután szinte összerogyva és könnyezve folytatta. — Addig meg sem tarthatjuk az esküvőt,­­ amíg ez a dolog nem tisztázódik teljesen. Én nem tudom hova lehetett a pénz, a bizonyta­­­­lanság és a gyanú miatt megölöm magam. N.­­ -né roppant meghatódott a drámai je­lenet hatása alatt és vigasztalni próbálta a­­ kétségbeesett férfit. — Nincs semmi baj, az összeget huszon­négy óra alatt megszerzem. Nincs oka két­ségbeesésre. Kovács Imre úr büszke méltatlankodással igyekezett elhárítani a felkínált segítséget s hallani sem akart a pénzről. Hosszú időbe tellett míg a menyasszony meggyőzte a vőle­gényt, hogy fogadja el a pénzt és rendezze ügyeit. Ezek után még aznap délután eladták a földbirtokosnő drága ékszereit s a hiányzó összeget N. I.-né ismerőseitől kérték kölcsön. Se pénz, se vőlegény Kovács Imre fátyolos szemmel, elérzéke­­nyülve csókolt kezet menyasszonyának és el­sietett. Ügy volt, hogy másnap jelentkezik s mindenről referál. De elmúlt két nap és N. l.-né hiába várta a tanácsos urat. A föld­­birtokosné nem tudta mire vélni ez elmara­dást. Első két nap abban a friszemben volt, hogy tihán a hivatalos rovancsolás, vagy egyéb elfoglaltság tartja távol vőlegényét. De elmúlt a negyedik nap is és Kovács Imre még mindig nem jelentke­zett. Valakit felküldött Andrássy úti lakásába, ahonnan azt a hírt hozták, hogy Kovács Imre napok óta nem mutatkozott odahaza. A kétségbeesett asszony felkereste az Emesz magánkutató irodáját, ahol elmondotta, hogy gyanús neki a dolog, mindazonáltal kérte a magánnyomozó iroda vezetőjét, hogy legna­gyobb diszkrécióval kezelje a dolgot, hátha gyanúja tévedésen alapszik s talán csak valami váratlanul közbejött akadály tartja távol a vőlegényt. Emeszék rögtön megindították, a nyomo­zást. Rövid pár óra alatt megállapították, hogy Kovács Imre nevű miniszteri tanácsos nem is létezik. A nyomozók látták, hogy szélhámosról van szó, aki ilyen kieszelt trükkel csalt ki hétszázötven millió készpénzt. Elsőnapi nyomozásuk eredményéről referál­tak is a földbirtokosnőnek. A magánkutató fényképet szerzett, amely szerencsére kéznél volt, minthogy az ifjú pár fényképet készít­tetett Molnár István műtermében. A fénykép alapján végigjárták egész Bu­dapestet. A pályaudvarokon őrszemet állít­tattak, felkeresték az éjszakai mulatóhelye­ket, a kártyaklubbokat, ahol a könnyelmű hazárdjáték folyik és mindenütt megmutat­ták a keresett férfi fényképét. Egy helyen va­laki ismerősnek találta az arcképet s így sze­reztek tudomást a nyomozók arról, hogy az állítólagos miniszteri tanácsos egy elegáns, szőke hölgy társaságában szo­kott megfordulni a mulatók páholyában. Megállapították róla azt is, hogy a keresett miniszteri tanácsos mindenütt más és más néven szerepel. Az egyik éjjeli mulatóhelyen várakoztak a magánnyomozók, mikor kisvártatva autón megérkezett az elegáns, szőke hölgy. A be­súgók rögtön intettek, hogy ez a keresett férfi partnernője. A nőt egy sarokból meg­figyelés alá vették és később valóban jelent­kezett az elegáns úr is, akire ráillett a sze­mélyleírás, csakhogy nem volt barna haja, hanem szép, szőke frizurát viselt s a csinos angol bajusz is hiányzott, mert teljesen leborotválta az arcát. Az elő­kelő vendég két üveg pezsgőt fogyasztott, nagy borravalókat osztogatott s azután autón távozott szőke hölgyével. A sof­őrnek Lemondták a címet: — Hotel Rit.. Hajsza az elegáns pár után A magánnyomozók még aznap éjszaka megtudták, hogy a fiatal pár három nap óta a szállodában lakik. A bejelentő lapon nem Kovács Imre szerepel, hanem egy másik egy­szerű név, s a név után: miskolci földbirto­kos. Figyelték őket két napig s akkor észre­vették, hogy nagy bőröndökkel eltávoznak a szállodából, kocsiba ülnek és a nyugati pályaudvarra hajtatnak. A nyomukban lévő nyomozók meglepetve látták, hogy Szegedig vallottak jegyet. Ugyanazzal a vonattal Sze­gedre utaztak a magándetektívek is. Szege­den a pár lakást bérelt, de ekkor már „Ko­vács úr" újra eredeti barna hajat és kis angol bajuszt hordott. Kétségtelenné vált, hogy ő a keresett miniszteri tanácsos. Látták a detektívek, hogy Kovács úr nap­közben azzal tölti idejét, hogy puhatolódzik, vezetőt keres, aki itt átkalauzolná a közeli jugoszláv határon. Mikor a bajusz a kézben marad Telefonon értesítették a Budapesten vá­rakozó N. I.-nél, hogy azonnal utazzon Sze­gedre és győződjék meg maga is a dolgok­ról. Másnap megvárták a vonaton N. I.-nét, részletesen informálták az eseményekről, mire a földbirtokosné szinte megsemmisül­ve ve­tte tudomásul a nyomozás új fordula­tait. A fiatal özvegy azonban követelte, hogy Emesz magánnyomozó nyomban menjen vele Kovács úr lakására, így toppantak be váratlanul Kovács lakására, aki éppen egye­dül volt otthon. A magánnyomozó, mint tit­kár húzódott meg az ajtónál, mikor az úri­asszony belépett a szobába, Kovács Imre nem jött zavarba, a legnagyobb természetességgel üdvö­zölte volt menyasszonyát, kezet csókolt s mindjárt készen is volt a mesével, hogy lelkiismerete nem tudott nyugodni, míg a kapott összeget rokonaitól vissza nem kéri és át nem adja menyasszonyának. E hazug szavakat özv. N. I.-né már-már el is hitte. Ezt látta rajta a magándetektív is, aki azon­ban észrevette, hogy az éjjeli szekrény fi­ókja nyitva van és kilátszik belőle a szőke paróka. A magánnyomozó odalépett, kivette , így szól­t : — Ismeri ön, uram, ezt a parókát ? A szerencse különös szeszélye néha kedé­lyes vígjáték-helyzeteket, néha azonban sú­lyos tragédiákat vnszcenál. Nagy tragédiát okozott a szerencse egy soproni munkásnak, aki, ha nem szegődik melléje Fortuna, talán még most is békés, nyugodt életet élhetett volna családjával. A soproni munkás koldus­­szegény volt, nem tudta szülővárosában meg­keresni kenyerét, ezért 1909-ben hosszas tűnődés után elhatá­rozta, hogy fiatal feleségével kivándorol­­ Amerikába. Rokonaitól és ismerőseitől n­agy nehezen any­­nyi pénzt szerzett, hogy megválthatta hajó­jegyét. Mikor Amerikába ért, beállt egy gyár­ba és ott érvényesítette itthon szerzett ta­pasztalatait. Tudása, tehetsége és tagadhatatlanul a szerencse nagy vagyonhoz segítette. Elő­ször gyárvezető lett, majd később egy kisebb gyár vezetőjének hívták meg. Itt rövid idő alatt annyi pénzt szerzett, hogy elhatározta, hazajön Magyarországra és szü­lővárosában házat és földet vásárol magá­nak. A gondolat nem hagyta nyugodni, pénzzé tette minden vagyonát, otthagyta ál­lását és családjával , feleségével és három gyermekével visszahajózott az óvilágba. Mint diadalmas, gazdag úr vonult be Sopron városába, mindenki őt irigyelte, róla beszéltek hónapokon keresztül. A szerencse különös kegyeltjéről, aki rövid idő alatt olyan vagyont szerzett, amilyet egy szegény ember még álmodni sem mer. A munkásból lett nagy úr dölyfösen és büsz­kén mutogatta gazdagságát: házat vásárolt a város legelőkelőbb ne­gyedében, birtokot vett, ahol gazdálko­dott és nagyúri életet élt feleségével. A három gyermekre dadák és nevelőnők vigyáztak. Színház, lóverseny és szórakozás, ez volt a volt munkáscsalád élete. A kereseti viszonyok azonban gyengék voltak Sopron­ban, a háború után megnyomorodott város nem tudott újabb gazdagodási lehetőségeket nyújtani a volt munkásnak, pedig ő már megkóstolta a vagyonszerzést, ide­geiben volt a pénz utáni éhes hajsza, bántotta, hogy a szerencse, amely egy­szer már ráfigyelt, elhagyta. Elhatározta, hogy visszamegy Amerikába. Mivel azonban magyar állampolgárságát megtartotta, az amerikai konzulátus nem adott neki útlevelet, így elvágták előtte an­nak lehetőségét, hogy kijusson az Egyesült Államokba. Most azután hónapokon keresz­tül azon próbálkozott, hogy kerülő utat ta­láljon, ámenen végül is kijuthat New York­ba, abba a városba, ahol gazdagságát meg­alapította. Az első pillanat meghökkenése után a szél­hámosok könnyed modorában válaszolt Ko­vács Imre: — Ezt a parókát én vettem egy rokonom­nak, aki megkért, hogy hozzak egyet egy műkedvelő előadás céljára. A detektívet felbosszantotta ez a hazudo­­zás és végső lépésre határozta el magát. Tud­ta, hogy bizonyítékokat kell produkálni, ne­hogy félrevezethessék a földbirt­okosnál. Merész elhatározással odalépett a férfi elé, a bajuszához nyúlt, amely természete­tesen Emesz kezében maradt. Ott állott csupaszon, borotválva az ál­minisz­teri tanácsos. Egy szót sem szólt, csak a ma­gándetektív harsogta felé: — Ön nem Kovács Imre miniszteri taná­csos! Több szó el sem hangzott. A földbirtokos­né összerogyott. De megtört az ál miniszteri tanácsos is, feborult a földre s most talán őszinte könnyekkel a szemében őszinte be­ismerést tett: — Nem vagyok miniszteri tanácsos. Hazudtam, csaltam. El akartam szökni. Talán tovább folytatta volna megható kö­nyörgéseit, de a földbirtokosné észhez tért és­ rákiáltott: — Álljon föl! Gyerünk a rendőrségre! Kovács Imre tovább rimánkodott: — Visszaadom a pénzt rögtön. Kegyelmez­zen nekem, elmegyek örökre innen, kivándorolok és soha többé nem mutat­kozom. Az életemet mentse meg. Kovács Imre rögtön átadott hétszáz mil­liót, ötven milliót már elköltött. N. I.-né át­vette a pénzt. Megkegyelmezett Kovács Imré­nek, aki valóban rögtön elhagyta az országot. Páll József. Valaki azt ajánlotta neki, hogy utazzék ki Brazíliába, onnét azután könnyen becsempészheti magát az Unióba. Seb. K. meg is fogadta a jó tanácsot. Több mint negyven milliójába került a Bra­zíliába való utazás és onnét még megszám­­lálhatatlanabb millióba, míg kijuthatott a ra­gyogó amerikai nagyvárosba. Itt azután meglepetés ért­e. A gyár, amelyiket éveken keresztül vezetett, nem akarta visszafogadni, de nem akarta akceptálni más gyár sem. Pénzét vállalatokba fektette, de a sze­rencse végleg elhagyta és lassan elúszott az Amerikába hozott pénz, elúszott a gazdagság. Soproni rokonaival el­adotta házát, birtokát, elküldette magának a pénzt és azzal új vállalkozásba kezdett. Ez sem sikerült. Koldusszegényen érkezett vissza Sop­ronba. Most ismét ott tart, ahol 1909- ben, amikor először ment ki az Új­világba. Azóta megbomlottak az idegei, a szerencse utáni nagy hajszában felőrlődött a munka­bírása és akaratereje. A volt munkás tébolyodottan, részegen és m­orfinizálva, családját kínozza, fele­ségét és gyermekeit üti, veri, úgyhogy azok végül is kénytelenek voltak a hivatalos hatóságokhoz fordulni segítségért — a szerencsétlen családapa ellen, akit meg­őrjített a szerencse. ”* 5 órakor Kék­ madár! (volt Pele-Méle) Nagymezt* ucca 30. szám.­ Telefon: 96—17. S D \ v 11G i p i R SSiílíS S egész 325-ig. GSJTTMANIV, VII, Kertész ucca33 ^tritiiiiiiiiiii'iiuj'iiniiiimim'.mniimniTTiiiiitiinrmmirriitiiiiiiiiiiiniiniimniyi^Mi». 1 * ABBÁZIÁBAN 1 I Adeiatica I ! SZANATÓRIUM és PENZIÓ I a déli strandon 1 I Minden kényelemmel ellátott magyarház | 1 mérsékelt árak — Kívánatra prospektus | | Tulajdonos: Szabadosáé \ ------------------JS Szombat, 1925 augusztus 1 JESTIKI[lRfR 5. oldal

Next