Esti Kurir, 1925. szeptember (3. évfolyam, 195-219. szám)
1925-09-09 / 202. szám
RV ..... riMiiffMiMiiwn||[||wmiimii%|-J-|,Niien,ff ff |P————..... /O ............................................."Ili l'Vli | / 111111111...........mm.....?^n»i..... | ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 40.000 K, NEGYED FOSZFRITF^ZTÓ . SZERKESZTŐSÉG: VL ARADI UCCA & IV. EM. ÉVRE 120.000 K. EGYES SZÁM ÁRA: 2000 K, HÉTFŐN *’ TELEFON SZÁMOK: 196-19, 92-70, 98-70, 23-45, 122-82. 3000 K JUGOSZLÁVIÁBAN 4 DINÁR, HÉTFŐN 5 DACG AV KOPIJIY KIADÓHIVATAL , VII. KER., KERTÉSZ UCCA 24—20 DINÁR, AUSZTRIÁBAN 2500 OSZTRÁK KORONA ÉS A _______TELEFONSZÁM: JÓZSEF 156-20 III. ÉVFOLYAM * BUDAPEST, 1925 CSÜTÖRTÖK SZEPTEMBER 10 * 202. SZÁM BOLDOG AUSZTRIA A kicsiny Ausztria sok gondot és fejtörést okoz a világ hatalmasainak. Léte, nemléte és hogyléte állandóan a nagypolitika tablóján fekszik, mint megvitatni és megoldani való probléma. Németországhoz való csatlakozási törekvése pedig álmatlan éjszakáiba kerül Franciaországnak.,, Két szakértő vizsgálta legutóbb a Népszövetség megbízásából Ausztria gazdasági helyzetét és bár a két vélemény nem egyezik meg egészen, általában és nagyjában életképesnek mondja Ausztriát Németországhoz való csatlakozás nélkül is, ha a szomszéd államok némi áldozatot hoznak érdekében. A szomszédos államoknak — tehát nekünk is — le kellene szállítanunk vámtételeinket és akkor Ausztria megállhatna a maga lábán, nem kellene okvetlenül csatlakoznia Németországhoz és akkor Franciaország felől is elmúlnék a gond felhője, amelyet Németország meggyarapodásának lehetősége hajt amúgy sem derűs egére. Persze, Franciaország megkönnyebbülése áldozatot kíván és ezt az áldozatot hozzák meg a szomszédos államok, hozza meg Magyarország. Véletlen összeesése az időnek, hogy delegációnk éppen ma kezd tárgyalni az osztrák delegációval kereskedelmi szerződés megkötése céljából. Nem tudjuk, ezúttal eredmény fog-e a tárgyalások nyomában járni, nem tudjuk, aláírják-e majd a tárgyalások végén a szerződési okmányt, vagy dolguk végezetlenül fognak-e megint elválni egymástól a megbízottak. De éppen mert ma kapjuk a hírt a szakértői jelentésről, szeretnék leszögezni ebben a kérdésben a magunk álláspontját. Rengeteg szempont vezetheti a magyar delegátusokat a tárgyalás alatt. De ezek között a szempontok között Ausztria érdeke nem szerepelhet. Lehet, hogy vámtételeink magasak. Magunk is küzdünk egyes cikkek vámmérséklése érdekében. Az elsőrendű fogyasztási cikkeknek árát szeretnék sokkal lejjebb látni a mainál, mert a pauperizmus fájdalmas arányokban nő Magyarországon. De ebben a küzdelemben bennünket kizárólag a magyar fogyasztóközönség érdeke vezet, kizárólag a magyar nép jóléte, megélhetése, munkalehetősége. Ám túlontúl sok bajunk és gondunk van nekünk ahhoz, hogy Ausztria életképességét tartsuk szemünk előtt, mikor egy ránk nézve ilyen fontos és nagy horderejű kérdésben kell döntenünk. És bizonyos, hogy őszintén, igaz szívből kívánjuk a megegyezést gazdasági kérdésekben Ausztriával. Valószínűleg lesznek engedmények, amelyeket megteszünk, hogy Ausztria könnyebb piacot találjon nálunk ipara számára. De mérlegelni csak azt fogjuk: mit ad Ausztria cserébe ezekért a mérséklésekért és engedményekért nekünk, mennyivel javul a mi helyzetünk, mennyivel könnyebbedik a mi életünk. De nincs módunkban azt mérlegelni, hogy milyen engedmények és mérséklések mellett válikAusztria életképessé, miben állhatunk mi neki rendelkezésére és szolgálatára. Ha áldozatokon múlik, ha a mi áldozatunkon múlik, ám csatlakozzék Ausztria Németországhoz. Sok szerencsét kívánunk neki, sok lehetőséget a boldogulásnak és felvirágozásnak. Nem irigyeljük tőle a jövőt és esetleges gazdagságot, szívesen fogjuk látni, ha a nagy német birodalom keretei között és az ott adott kulturális lehetőségek mellett mutatja meg, hogy mit tud produkálni és mire tudja vinni. De egyetlen fillért sem áldozhatunk mi azért, hogyAusztria önálló maradhasson, ha másképpen nem tudja megóvni életképességét, csak a mi áldozataink árán. Úgy emlékszünk, már hoztunk mi egy kényszerű és keserűen fájdalmas áldozatot a kedves szomszéd életképességéért. Nyugatmagyarországra gondolunk, amelyet a történelemben példa nélkül álló módon szakítottak el tőlünk. Elvették olyan módon, amelynek igazságát és jogosságát száz szakértői vélemény és ezer szerződés sem fogja elhitetni velünk soha. Ausztria mégsem lett életképes. Nos, nem a mi gondunk. Nekünk magunkkal van gondunk, méghozzá éppen elég. Ne vegyék zokon, de sem időnk, sem kedvünk azzal törődni, hogy mily mérséklésekre és kedvezményekre volna szüksége Ausztriának, hogy életképes legyen. És egyetlen felesleges garasunk sincs, amelyet a „pro Austria“ felírású és Európa-szerte körülhordott perselybe dobhatnánk. Majd mérsékeljük vámtételeinket, ha evvel mi tudunk olcsóbban élni. Majd megnézzük, hogy mi érdeke a mi fogyasztóközönségünknek, a mi gyáriparunknak, a mi munkásainknak. A dualizmus — ezt már semilyen oldalról sem vitatják — megszűnt. És főleg és örökre megszűnt köztünk és Ausztria között az a viszony, amely áldozatokból állt a mi számunkra és előnyökből Ausztria számára. Ezt a nexust sem álmok lovagjai, sem jól számító politikai tezőrök feltámasztani nem fogják. Mindenki magáért. Engedményt engedményért, áldozatot áldozatért cserébe. Félix Austria: Boldog Ausztria: az ő életképessége európai kérdés, európai gond. De legyen szabad nekünk kivonni magunkat e gond alól. Önállóság, vagy Németországhoz való csatlakozás: ugyan mindegy nekünk. Nekünk ma az fontos, hogy miképen tudunk mi élni. Minden más azután következik. Még akkor is,ha szegény Ausztria könnyeket csal Európa szemébe. PÉNTEKEN KEZDIK GENFBEN A MAGYAR ÜGY TÁRGYALÁSÁT -------------------^txsxtxsvsvsva------------------ * Chamberlain feltűnően németbarát beszédet mondott Genfben — . -ISt/l/i/lSlm------------ Az angol külügyminiszter afférja a fehér asztalnál a francia nacionalista újságírókkal . Megreformálják Ausztria pénzügyi ellenőrzését Genf, szeptember 9. (Az Esti Kurír tud. táv.) A népszövetségi nagygyűlésnek eddig legnagyobb eseménye nem a népszövetségi palotában játszódott le, hanem a fehér asztal mellett. A nemzetközi lapok tudósítóinak tegnapi bankettjéről van szó, melyen fontosabb beszédek hangzottak el, mint magán a népszövetségen, de a pohárköszöntőktől eltekintve is nagyérdekű fesztelen beszélgetésekre került a sor, melyen a háttérbe szorított, de még egyáltalában el nem intézett genfi jegyzőkönyv kérdése játszotta a főszerepet. A beszédek közül a legérdekesebb kétségkívül Chamberlainé volt. A nemzetközi sajtóhoz intézte ama felszólítását, hogy a lehetőség szerint kerüljék az éles polémiát és ezzel is segítsék elő a békülékeny hangulat kialakulását, mindenki a francia sajtóhoz intézett burkolt figyelmeztetésnek magyarázta. A kifejlődött politikai társalgásban a francia laptudósítók hangoztatták, hogy megértették a célzást és látni lehetett, hogy nincsenek elragadtatva. Hangoztatták, hogy Chamberlain valósággal feltűnően német-barát beszédet mondott és azok a szavai, melyekben kifejezte a reményét, hogy a jövő esztendőben már „egy újabb hatalom delegátusa is helyet foglal a népszövetségi tanácsterem padjain" formai tekintetben is feltűnően szívélyesek voltak. Az angol laptudósítók ezzel kapcsolatban nem mulasztották el rámutatni arra, hogy Painlévé beszéde viszont a kelleténél sokkal hűvösebb volt Németország iránt. Szerintük már Painlevé népszövetségi megnyitó beszéde is nyilván szándékosan került Németországra vonatkozóan minden sablonon túlmenő akcentust és minden „felesleges" idézést e témánál. Igen nagy szerepet játszott a fesztelen eszmecsere során az a kérdés, várjon a genfi jegyzőkönyvnek az aktualitások közül való kiküszöbölése óta, mely az új angol kormány műve, sikerült-e olyan tervet találni, mely azzal egyenrangú volna. A francia és angol külügyminiszterek meglehetős közlékenyek voltak erre vonatkozó — ellentétes — nézeteik kifejtésében és a kérdéshez a két delegáció és tudósítói kar többi tagjai is hozzászóltak. A közlések szerint az angol kormánynak komoly szándéka, hogy a népszövetségi nagygyűlésnek memorandumot terjesszen elő, mely döntőbírósági szerződések megkötésére vonatkozó általános elveket foglaljon össze. Painlevel és Briand tanácskozásai Chamberlainnal azzal a megállapodással jártak, hogy Chamberlain ki fogja dolgozni ezeket az elveket, melyek hivatva lesznek a genfi jegyzőkönyvet pótolni. Az angol külügyminiszter egyes szavaiból arra lehetett következtetni, hogy erre vonatkozó eszméi teljesen kialakultak és hogy ilytartalmú beszéde a népszövetség nagygyűlésén küszöbön áll. Lausanneban tartják meg a külügyminiszterek konferenciáját Genf, szept. 9. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A népszövetség angol delegátusa a külföldi lapok tudósítóinak a következő információt adta: Ma délelőtt ment végbe Chamberlain, Briand, Vandervelde külügyminiszterek és Scialoja vezető olasz delegátus első nyilvános összejövetele Sir Hurst, Fromageot és Rollin jogi szakértőkkel, akik Londonban Gauss német szakértővel folytatott tanácskozásukat a minap befejezték. A külügyminiszterek hivatalosan megállapították, hogy a német szakértővel Londonban folytatott tanácskozások igen jelentős mértékben vitték előbbre a biztonsági paktum ügyét, úgy hogy a szövetséges országok külügyminisztereinek Stresemann dr. német birodalmi külügyminiszterrel való találkozása a legszebb kilátásokkal kecsegtet. A három külügyminiszter ezt a véleménynyilvánítását Berlinbe juttatta el a birodalmi kormányhoz intézett ama felszólítással, hogy a biztonsági paktum dolgában legközelebb tartandó konferencián részt vegyen. Római jelentés szerint Mussolini amellett van, hogy a külügyminiszterek konferenciája Comóban legyen. Ez a terv a külügyminisztereknél nem talált tetszésre. Ragaszkodnak ahhoz, hogy a konferencia színhelye Lausanne legyen és valószínű, hogy a választás tényleg Lausannera fog esni. Pénteken tárgyalják Smíth jelentését Magyarország szanálásáról A Nemzetek Szövetsége technikai szervezetekkel foglalkozó bizottsága pénteken kezdi meg Magyarország pénzügyi felépítésének tárgyalását és elsősorban Smith főbiztos expozéját hallgatja meg. Tornyay Gyula, az erdélyi magyar földmívesek képviselője, a Nemzetek Szövetsége tanácsán a múlt szombaton döntésre került kérdések előadójához levelet intézett. E levéllben kijelenti, hogy az a 700.000 aranyfrank, amit a román kormány rendelkezésére bocsát, nem egyéb, mint csekély alamizsna, mert ennek az összegnek felosztásakor egy katasztrális holdra, amely egyébként Romániában átlagosan ezer aranyfrankba kerül, nem egészen 30 aranyfrank esik. A Journal de Geneve ezzel kapcsolatosan arról ír, hogy a magyar földművesek helyzete Erdélyben rendkívül nehézzé vált és hogy a telepesek közül sokan kénytelenek lesznek kivándorolni. Magyarok a Népszövetségi bizottságokban Genf, szeptember 9. A magyar delegáció tagjait a közgyűlés főbizottságaiba a következőkép osztották be : Az első bizottságban szerepel Apponyi Albert gróf, helyettese Walko Lajos; a második főbizottságban Walko Lajos, helyettese Pétery Ödön helyettes államtitkár; a harmadik főbizottságban Tánczos Gábor, helyettese Siegler Géza vezérkari ezredes; a negyedik főbizottságban Tánczos Gábor, helyettese Baranyai Zoltán követségi titkár; az ötödik főbizottságban Walkó Lajos, helyettese Barcza György követségi tanácsos; a hatodik főbizottságban Apponyi Albert gróf, helyettese Nagy Elek miniszteri rezidens. Ara 2000 korona Chamberlain meg van elégedve a külpolitikai helyzet alakulásával Genf, szeptember 8. – (Az Esti Kurír távirata.) Chamberlain a népszövetség újságíró-egyesületének díszülésén hosszabb beszédet tartott, amelyben kijelentette, hogy a Genfben egy begyült államférfiaknak rövidesen alkalmuk nyílik arra, hogy egy olyan állam képviselőivel tárgyaljanak, amely mindezideig nem tagja a Népszövetségnek. Párizs, London, Brüsszel, Róma és Berlinben a felelős államférfiak mindent megtesznek arra, hogy a béke épületét szilárd alapokra fektessék. A tárgyalások már eddig is jóval nagyobb eredményekre vezettek.