Esti Kurir, 1925. szeptember (3. évfolyam, 195-219. szám)

1925-09-09 / 202. szám

R­V ..... riMiiffMiMiiwn||[||wmiimii%|-J-|,Niien,­­ff ff |P————..... /O ............................................."Ili l'Vli | / 111111111...........mm.....?^n»i..... | ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 40.000 K, NEGYED FOSZFRITF^ZTÓ . SZERKESZTŐSÉG: VL ARADI UCCA & IV. EM. ÉVRE 120.000 K. EGYES SZÁM ÁRA: 2000 K, HÉTFŐN *’ TELEFON SZÁMOK: 196-19, 92-70, 98-70, 23-45, 122-82. 3000 K JUGOSZLÁVIÁBAN 4 DINÁR, HÉTFŐN 5 D­ACG AV K­OPIJI­Y KIADÓHIVATAL , VII. KER., KERTÉSZ UCCA 24—20 DINÁR, AUSZTRIÁBAN 2500 OSZTRÁK KORONA ÉS A _______TELEFON­SZÁM: JÓZSEF 156-20 III. ÉVFOLYAM * BUDAPEST, 1925 CSÜTÖRTÖK SZEPTEMBER 10 * 202. SZÁM BOLDOG AUSZTRIA A kicsiny Ausztria sok gondot és fejtörést okoz a világ hatalmasainak. Léte, nemléte és hogyléte állandóan a nagypolitika tablóján fekszik, mint megvitatni és megoldani való probléma. Németországhoz való csatlakozási törekvése pedig álmatlan éjszakáiba kerül Franciaországnak.,, Két szakértő vizsgálta leg­utóbb a Népszövetség megbízásából Ausztria gazdasági helyzetét és bár a két vélemény nem egyezik meg egészen, általában és nagyjában életképesnek mondja Ausztriát Németország­hoz való csatlakozás nélkül is, ha­­ a szom­széd államok némi áldozatot hoznak érdeké­ben. A szomszédos államoknak — tehát nekünk is — le kellene szállítanunk vámtételeinket és akkor Ausztria megállhatna a maga lábán, nem kellene okvetlenül csatlakoznia Német­országhoz és akkor Franciaország felől is el­múlnék a gond felhője, amelyet Németország meggyarapodásának lehetősége hajt amúgy sem derűs egére. Persze, Franciaország meg­könnyebbülése áldozatot kíván és ezt az ál­dozatot hozzák meg a szomszédos államok, hozza meg Magyarország. Véletlen összeesése az időnek, hogy delegá­ciónk éppen ma kezd tárgyalni az osztrák delegációval kereskedelmi szerződés megkö­tése céljából. Nem tudjuk, ezúttal eredmény fog-e a tárgyalások nyomában járni, nem tudjuk, aláírják-e majd a tárgyalások végén a szerződési okmányt, vagy dolguk végezetlenül fognak-e megint elválni egymástól a megbí­zottak. De éppen mert ma kapjuk a hírt a szakértői jelentésről, szeretnék leszögezni eb­ben a kérdésben a magunk álláspontját. Rengeteg szempont vezetheti a magyar de­legátusokat a tárgyalás alatt. De ezek között a szempontok között Ausztria érdeke nem szerepelhet. Lehet, hogy vámtételeink maga­sak. Magunk is küzdünk egyes cikkek vám­mérséklése érdekében. Az elsőrendű fogyasz­tási cikkeknek árát szeretnék sokkal lejjebb látni a mainál, mert a pauperizmus fájdal­mas arányokban nő Magyarországon. De eb­ben a küzdelemben bennünket kizárólag a magyar fogyasztóközönség érdeke vezet, ki­zárólag a magyar nép jóléte, megélhetése, munkalehetősége. Ám túlontúl sok bajunk és gondunk van nekünk ahhoz, hogy Ausztria életképességét tartsuk szemünk előtt, mikor egy ránk nézve ilyen fontos és nagy hord­erejű kérdésben kell döntenünk. És bizonyos, hogy őszintén, igaz szívből kívánjuk a megegyezést gazdasági kérdések­ben Ausztriával. Valószínűleg lesznek en­gedmények, amelyeket megteszünk, hogy Ausztria könnyebb piacot találjon nálunk ipara számára. De mérlegelni csak azt fog­juk: mit ad Ausztria cserébe ezekért a mér­séklésekért és engedményekért nekünk, mennyivel javul a mi helyzetünk, mennyi­vel könnyebbedik a mi életünk. De nincs módunkban azt mérlegelni, hogy milyen engedmények és mérséklések mellett válik­­Ausztria életképessé, miben állhatunk mi neki rendelkezésére és szolgálatára. Ha áldozatokon múlik, ha a mi áldoza­tunkon múlik, ám csatlakozzék Ausztria Németországhoz. Sok szerencsét kívánunk neki, sok lehetőséget a boldogulásnak és fel­­virágozásnak. Nem irigyeljük tőle a jövőt és esetleges gazdagságot, szívesen fogjuk látni, ha a nagy német birodalom keretei között és az ott adott kulturális lehetősé­gek mellett mutatja meg, hogy mit tud pro­dukálni és mire tudja vinni. De egyetlen fillért sem áldozhatunk mi azért, hogy­­Ausztria önálló maradhasson, ha máskép­pen nem tudja megóvni életképességét, csak a mi áldozataink árán. Úgy emlékszünk, már hoztunk mi egy kényszerű és keserűen fájdalmas áldozatot a kedves szomszéd életképességéért. Nyugat­­magyarországra gondolunk, amelyet a tör­ténelemben példa nélkül álló módon szakí­tottak el tőlünk. Elvették olyan módon, amelynek igazságát és jogosságát száz szak­értői vélemény és ezer szerződés sem fogja elhitetni velünk soha. Ausztria még­sem lett életképes. Nos, nem a mi gondunk. Ne­künk magunkkal van gondunk, még­hozzá éppen elég. Ne vegyék zokon, de sem időnk, sem kedvünk azzal törődni, hogy mily mér­séklésekre és kedvezményekre volna szük­sége Ausztriának, hogy életképes legyen. És egyetlen felesleges garasunk sincs, amelyet a „pro Austria“ felírású és Európa-szerte körülhordott perselybe dobhatnánk. Majd mérsékeljük vámtételeinket, ha evvel mi tudunk olcsóbban élni. Majd megnézzük, hogy mi érdeke a mi fogyasztóközönségünk­nek, a mi gyáriparunknak, a mi munká­sainknak. A dualizmus — ezt már semilyen oldal­ról sem vitatják — megszűnt. És főleg és örökre megszűnt köztünk és Ausztria kö­zött az a viszony, amely áldozatokból állt a mi számunkra és előnyökből Ausztria szá­mára. Ezt a nexust sem álmok lovagjai, sem jól számító politikai tezőrök feltámasz­tani nem fogják. Mindenki magáért. Enged­­ményt engedményért, áldozatot áldozatért cserébe. Félix Austria: Boldog Ausztria: az ő élet­­képessége európai kérdés, európai gond. De legyen szabad nekünk kivonni magunkat e gond alól. Önállóság, vagy Németországhoz való csatlakozás: ugyan mindegy nekünk. Nekünk ma az fontos, hogy miképen tu­dunk mi élni. Minden más azután követke­zik. Még akkor is,­ha szegény Ausztria könnyeket csal Európa szemébe. PÉNTEKEN KEZDIK GENFBEN A MAGYAR ÜGY TÁRGYALÁSÁT -------------------^txsxtxsvsvsva------------------ * Chamberlain feltűnően németbarát beszédet mondott Genfben — . -ISt/l/i/lSlm------------­ Az angol külügyminiszter afférja a fehér asztalnál a francia nacionalista újságírókkal . Megreformálják Ausztria pénzügyi ellenőrzését Genf, szeptember 9. (Az Esti Kurír tud. táv.) A népszövetségi nagygyűlésnek eddig legnagyobb eseménye nem a népszövetségi palotában játszódott le, hanem a fehér asztal mellett. A nemzetközi lapok tudósítóinak tegnapi bankettjéről van szó, melyen fontosabb beszédek hangzottak el, mint magán a népszövetségen, de a pohár­köszöntőktől eltekintve is nagyérdekű feszte­len beszélgetésekre került a sor, melyen a hát­térbe szorított, de még egyáltalában el nem intézett genfi jegyzőkönyv kérdése játszotta a főszerepet. A beszédek közül a legérdekesebb kétségkívül Chamberlainé volt. A nemzetközi sajtóhoz intézte ama felszólítását, hogy a lehetőség szerint kerüljék az éles po­lémiát és ezzel is segítsék elő a békülé­­keny hangulat kialakulását, mindenki a francia sajtóhoz intézett burkolt figyel­meztetésnek magyarázta. A kifejlődött politikai társalgásban a fran­cia laptudósítók hangoztatták, hogy megér­tették a célzást és látni lehetett, hogy nincse­nek elragadtatva. Hangoztatták, hogy Chamberlain valósággal feltűnően né­met-barát beszédet mondott és azok a szavai, melyekben kifejezte a reményét, hogy a jövő esztendőben már „egy újabb hatalom delegátusa is helyet foglal a népszövetségi tanácsterem padjain" for­mai tekintetben is feltűnően szívélyesek voltak. Az angol laptudósítók ezzel kapcsolatban nem mulasztották el rámutatni arra, hogy Pain­­lévé beszéde viszont a kelleténél sokkal hű­vösebb volt Németország iránt. Szerintük már Painlevé népszövetségi megnyitó beszéde is nyilván szándékosan került Németországra vonatkozóan minden sablonon túlmenő ak­centust és minden „felesleges" idézést e témá­nál. Igen nagy szerepet játszott a fesztelen esz­mecsere során az a kérdés, várjon a genfi jegyzőkönyvnek az aktualitások közül való kiküszöbölése óta, mely az új angol kormány műve, sikerült-e olyan tervet találni, mely az­zal egyenrangú volna. A francia és angol külügyminiszterek meglehetős közlékenyek voltak erre vo­natkozó — ellentétes — nézeteik kifej­tésében és a kérdéshez a két delegáció és tudósítói kar többi tagjai is hozzászóltak. A közlések szerint az angol kormánynak komoly szán­déka, hogy a népszövetségi nagygyűlésnek memorandumot terjesszen elő, mely döntő­bírósági szerződések megkötésére vonatkozó általános elveket foglaljon össze. Painleve­l és Briand tanácskozásai Chamberlainnal az­zal a megállapodással jártak, hogy Chamberlain ki fogja dolgozni ezeket az elveket, melyek hivatva lesznek a genfi jegyzőkönyvet pótolni. Az angol külügyminiszter egyes szavaiból arra lehetett következtetni, hogy erre vonatkozó eszméi teljesen kialakultak és hogy ilytartal­­mú beszéde a népszövetség nagygyűlésén kü­szöbön áll. Lausanneban tartják meg a külügyminiszterek konferenciá­j­át Genf, szept. 9. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A népszövetség angol delegátusa a külföldi lapok tudósítóinak a következő információt adta: Ma délelőtt ment végbe Chamberlain, Briand, Vandervelde külügyminiszterek és Scialoja vezető olasz delegátus első nyilvá­nos összejövetele Sir Hurst, Fromageot és Rollin jogi szakértőkkel, akik Londonban Gauss német szakértővel folytatott tanács­kozásukat a minap befejezték. A külügy­miniszterek hivatalosan megállapították, hogy a német szakértővel Londonban foly­tatott tanácskozások igen jelentős mértékben vitték előbbre a biztonsági paktum ügyét, úgy hogy a szövetséges országok külügy­minisztereinek Stresemann dr. német biro­dalmi külügyminiszterrel való találkozása a legszebb kilátásokkal kecsegtet. A három külügyminiszter ezt a véleménynyilvánítását Berlinbe juttatta el a birodalmi kormány­hoz intézett ama felszólítással, hogy a biz­tonsági paktum dolgában legközelebb tar­tandó konferencián részt v­egyen. Római jelentés szerint Mussolini amellett van, hogy a külügyminiszterek konferen­ciája Comóban legyen. Ez a terv a külügy­minisztereknél nem talált tetszésre. Ragasz­kodnak ahhoz, hogy a konferencia színhelye Lausanne legyen és valószínű, hogy a vá­lasztás tényleg Lausannera fog esni. Pénteken tárgyalják Smíth jelentését­­ Magyarország szanálásáról A Nemzetek Szövetsége technikai szerveze­tekkel foglalkozó bizottsága pénteken kezdi meg Magyarország pénz­ügyi felépítésének tárgyalását és első­sorban Smith főbiztos expozéját hall­gatja meg. Tornyay Gyula, az erdélyi magyar föld­­mívesek képviselője, a Nemzetek Szövetsége tanácsán a múlt szombaton döntésre került kérdések előadójához levelet intézett. E le­­véllben kijelenti, hogy az a 700.000 arany­frank, amit a román kormány rendelkezésére bocsát, nem egyéb, mint csekély alamizsna, mert ennek az összegnek felosztásakor egy katasztrális holdra, amely egyébként Romá­niában átlagosan ezer aranyfrankba kerül, nem egészen 30 aranyfrank esik. A Journal de Geneve ezzel kapcsolatosan arról ír, hogy a magyar földművesek­­ hely­zete Erdélyben rendkívül nehézzé vált és hogy a telepesek közül sokan kénytelenek lesznek kivándorolni. Magyarok a Népszövetségi bizottságokban Genf, szeptember 9. A magyar delegáció tagjait a közgyűlés főbizottságaiba a következőkép osztották be : Az első bizottságban szerepel Apponyi Albert gróf, helyettese Walko Lajos; a második fő­bizottságban Walko Lajos, helyettese Pétery Ödön helyettes államtitkár; a harmadik főbi­zottságban Tánczos Gábor, helyettese Siegler Géza vezérkari ezredes; a negyedik főbizott­ságban Tánczos Gábor, helyettese Baranyai Zoltán követségi titkár; az ötödik főbizott­ságban Walkó Lajos, helyettese Barcza György követségi tanácsos; a hatodik főbi­zottságban Apponyi Albert gróf, helyettese Nagy Elek miniszteri rezidens. Ara 2000 korona Chamberlain meg van elégedve a külpolitikai helyzet alakulásával Genf, szeptember 8. – (Az Esti­ Kurír távirata.) Chamberlain a népszövetség újságíró-egyesületének dísz­ülésén hosszabb beszédet tartott, amelyben kijelentette, hogy a Genf­ben egy begy­ült ál­lamférfiaknak rövidesen alkalmuk nyílik arra, hogy egy olyan állam képviselőivel tárgyaljanak, amely mindezideig nem tagja a N­épszövetségnek. Párizs, London, Brüsszel, Róma és Ber­linben a felelős államférfiak mindent meg­tesznek arra, hogy a béke épületét szilárd alapokra fektessék. A tárgyalások már eddig is jóval nagyobb eredményekre vezettek.

Next