Esti Kurir, 1925. október (3. évfolyam, 220-246. szám)

1925-10-08 / 226. szám

Csütörtök, 1925 okáin 3 ........ G­ loralitan F­lória Swanson, küzdelmes nyolc fel­vonás után végre megtalálta családi boldogságát egy gyönyörű kandalló és angyalian ringó bölcső mellett, majd a pompás Priscilla Dean gyönyörködte­tett bennünket, mint Szevilla szirénje, az­után világos lett és mi, szerény, de fizető pub­likum tódultunk a kijárat felé. A kijáratot azonban k­ovés moziszolgák és egyenruhás rendőrök állták el. Erre nem lehet kimenni, — mondták — amarra tessék. Az ,,amarra" a hátsó kijárat volt és a hátsó kijáraton egy szűk kis mellékutcába jutottunk, amelyben bátran meg lehetett volna kezdeni a „Párizs sikátorai" című filmalkotás felvételeit. De nem hiába ettek vala szerencsétlen őseink annak idején a Tudás Fájának gyü­mölcséből: a kíváncsiság ellenállhatatlanul hajtott néhányunkat a fő be-, illetve kijárat felé. Buzgalmunkat siker is koronázta. Kö­­rülgyalogoltuk a hatalmas háztömböt — még egy-két részlet a „Párizs sikátoraiból" — és akkor megpillantottuk az akadályt, amely bennünket a hátsó kijárathoz kényszeritett. Egy autó állt ott, pöfögve és indulásra ké­szen, az autón pedig főhercegi korona. A Stabsburg-családnak egyik tagja tüntette ki magas látogatásával a mozit és a mozi veze­tősége ezért tartotta szükségesnek lojalitásá­ban a „cselédlépcsőn" elküldeni a publiku­mot. Tudja Isten, egy kicsit túlzottnak tartjuk ezt a lojalitást. Mert bizonyos, hogy ha a főherceg elég demokrata ahhoz, hogy moziba menjen ugyanakkor, mikor a populus contri­­buens, akkor aligha rostél velünk együtt, egy ajtón is ié­­zni. Sőt. A túlzott lojalitás még abban is megakadályozta a közönséget, hogy a maga lojalitásának kifejezést adjon, ami pedig az ilyen demokratikus leereszkedés lát­tára aligha maradt volna el. Nem helyes, hogy a mozi vezetősége a maga részére foglaljon le minden lojalitást és ne hagyjon meg sem­mit nekünk, aki csak nagy körséta után jut­hattunk hozzá, hogy meghatott tüdővel szív­juk magunkba a koronás autó kipuffogó ben­zinjének üdítő illatát. A . $2,él­!& rkL ám: vannak, akiket a lojalitás jobban kiszolgál, akiknél senki nem tesz aka­dályt a hódolat és dicséret útjába. Ki lehetne vájjon más e szerencsés ha­landó, mint vallási és közoktatási ügyeink magas őre, Klebelsberg Kuno gróf, kultusz­miniszter ? A jobboldal permanens jelöltje, fajvédő lapok támogató barátja, kabinet­­válságok pivotja és — úgy látszik — egyben a baloldal pártoltja. Mert íme, ma egy libe­rális lapban olvassuk dicséretét. Megtudjuk, hogy ő minden nevéhez fűződő kombináció­tól távol áll, csak reszortügyekkel foglalkozik, hátat fordított a csúnya politikának és kizá­rólag a kultúra zsenge virányain andalog. Hogy ő a miniszterelnök helyére törne? Mely alantas rágalom. A legjobb viszonyban van a kabinet fejével, oly zavartalan barátságban, amely már például szolgálhatna és méltó arra, hogy oktató olvasmányul minden mi­­niszterileg engedélyezett tankönyvbe felve­gyék. Ugyan kérem, csak nem gondolják, hogy akár ő, akár Bethlen István gróf egy pillanatig is komolyan vették azokat a plety­kákat, amelyek Klebelsberg gróf ambícióiról szóltak ? A példás barátság és lojalitás szép indái fűzik őt a kormányelnökhöz, aki a maga részéről bizonyosan szintén­­ meg van győződve — erősen, mint a szikla — a barát­ság tiszta és példás lojalitásáról. Lojalitásért tehát lojalitást vár cserébe Klebelsberg Kuno gróf és meg is kapja. Leg­alább a baloldali sajtó bizonyos részében. Tiltott közlés *E­­sők és hemzsegő lojalitás között jól esik látni végre valamit, ami „illojá­ lis“ Ezt az illojalitást egy olasz újság­író követte el, aki minden pecsétek és lakatok dacára betekintett a biztonsági szer­ződésbe. A külügyminiszter urak oda vannak a felháborodástól és illojálisnak minősítik az újságíró, meg újságja eljárását. Ezzel szemben az újságíró könnyed mosollyal azt válaszolja, hogy neki egy kötelessége van : közönségét és a közvéleményt híven tájé­koztatni. Várjon mit szólna a Schadl-tanács, meg a Töreky-tanács ehhez a tiltott közléshez ? Pepita Jakab ellen feljelentést adnak be ha­mis bukás miatt: egy hét az újságírónak, aki megírta. Eskütt perében beadvány : négy újságíróra húznak ítéletet. Óvadékot ajánlanak fel valakinek a szabadlábrah­elye­­zéséért : dutyiba az újságíróval. Mire ítélnék várjon nálunk az Epoca munkatársát, aki egy kicsit beletekintett valamibe, ami tény­leg titok és amit hétfejű sárkánnyal őriztet­tek ? Nem is jó rágondolni. (b. i.) PÉNZKÖLCSÖNT Igen előnyösen azonnal folyos­unk mindennemű ér­téktárgyakra. Ferencvárosi Bank, Ferenc körút 2. Telelon József 24­ 01 Mit látott a Times tudósítója a budapesti rendőrségen? Több mint harminc letartóztatott kommunistát mutattak meg neki, de ezeken nem látta, hogy bántalmazták volna A „Népszava" és vele egyidőben a „Világ" ma reggeli számukban feltűnést keltő tudósítást közölnek arról, hogy érte­sülésük szerint a kommunista összeeskü­vés miatt letartóztatottakat a rendőrségen bántalmazták. A két újság cikke részlete­sen foglalkozik a kommunisták bántalma­zásával és nevekre hivatkozik. Ebben az ügyben a napokban közöltük már, hogy egy angol újságíró, G. G. Crocker, a Times budapesti levelezője bent járt a rendőrsé­gen és ott alkalma volt látni ezeket a fog­lyokat, akikkel beszélgetést is folytatott. Miután most már a politikai köröket is foglalkoztatja a kommunista foglyokkal való rendőrségi bánásmód kérdése, érdekes­nek tartottuk, hogy felkeressük az angol új­ságírót, aki valóban bent járt a rendőrségen és aki maga láthatta a letartóztatott kom­munistákat és így tanúja lehetett annak, hogy azok milyen bánásmódban részesültek. G. G. Crocker a következőkben mondotta el tapasztalatait az Esti Kurír munkatársá­nak : — Én az elmúlt héten fentjártam a főka­pitányságon és fölkerestem dr. Hetényi fő­kapitányhelyettes urat, hogy érdeklődjek a bolsevista bűnper legújabb fázisa iránt. Dr. Hetényi főkapitány úr a legnagyobb kész­séggel állott rendelkezésemre, majd a meg­adott információk után azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy nem akarnám-e meg­nézni a bolsevista foglyokat, akik éppen a közelfekvő szobában vannak. Természetesen örömmel ragadtam meg az alkalmat és el­fogadtam Hetényi dr. úr ajánlatát. — A szobába belépve, körülbelül har­minc-negyven főből álló csoportot találtam, a lehető leggyűröttebb és legzüllöttebb kül­sővel. Bántásnak, verésnek semmiféle külső nyomát nem fedeztem fel rajtuk. Őszintén mondva, züllöttebb és visszataszítóbb em­bereket egy csoportban eddig még sohasem láttam. Csehov és Gorkij forradalmi alak­jaira emlékeztettek, akiket, a fogházban el­töltött idő és beretválatlanság még zordabbá tett, mint amilyenek voltak. Rákosi és Wein­­berger nem voltak közöttük, vagy legalább is én nem láttam őket. A dohányzás meg volt engedve, amely engedéllyel a foglyok éltek is. Különben is hivatkozom a The Times október 1.-i számában The Commu­­nist arrests in Hungary és Unfounded Alle­­gations címek alatt írt cikkemre, amelyet teljesen saját meggyőződéseim és egyéni impresszióim alapján írtam meg. A belügyminiszter a Világ és a Népszava ellen a magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett bűncselekmény címén pert indíttat és ítélet után közigazgatási úton jár el a két lap ellen Politikai körökben p­ártkü­lönbség nélkül élénk feltűnést keltett a Népszava és a Világ mai számának az a tudósítása, amely a kommunista összeesküvés ügyének ren­dőri vizsgálatáról szól és amely szerint a rendőrségen több b­­­bántalmazásban senki sem részesült. A két lap tudósításával szemben Rakovszky Iván belügyminiszter a félhivatalos Magyar Távirati Iroda útján a következő nyilatko­zatot adta ki : — A Népszava és a Világ mai számai, szemmel láthatólag ugyanabból a forrásból, híreket közölnek arról, hogy Rákosi Má­tyást és társait a rendőrségen megverték és kegyetlen bánásmódban részesítették. Ezzel szemben megállapítom, hogy a kom­­munista­ puccsban gyanúsított összes egyé­neket, mielőtt az ügyészség őket átvette volna, szigorú és alapos orvosi vizsgálatnak vetették alá. Ez az orvosi vizsgálat kétséget kizáróan megállapította, hogy bántalmazásban senki sem r­szesü­lt. De ettől függetlenül is, már a külföldi sajtóban megjelent hírek folytán, vizsgála­tot indítottam és megállapítottam, hogy a szóbanforgó gyanúsítottakkal szemben a rendőrségen — az eljárás minden, stádiu­mában — szigorúan a perrendtartás elő­írásai szerint jártak el Mindezeknél fogva szükségesnek tartottam, hogy a Népszava és a Világ ellen a sajtóeljárást megindítsam; a sajtóeljárás nemcsak a rendőrség megrágalmazása címén, de a magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett bűncselekmény miatt is meg fog indulni. Akkor, amidőn az egész világ baloldali túlzó körei propagandát indítottak Ma­gyarország ellen azért, mert elnyomta az országban felburjánzott kommunista moz­galmat, feltűnő ennek a két lapnak az ország ellenségeivel való szolidaritása belső rendünk és hazánk érdekeivel szemben. A legnagyobb felháborodással kell tudomásul vennem, hogy magyar sajtóorgánumok oda­adják magukat ennek a valótlanságokból táplálkozó rosszhiszemű propagandának.­­ A nevezett két lap ellen közigazgatási úton addig nem kívánok eljárni, amíg a bíróság a felmerült vádak kérdésében íté­letet nem mondott. Mihelyt azonban bírói ítélet megállapította a való tényállást, szük­ség lesz arra, hogy a bírói ítélet konzek­venciáit más téren is levonják. Helyreigazító nyilatkozat közlését kívánja a rendőrség A kommunisták bántalmazása ügyében a rendőrség hivatalos kőnyomatosa ma dél­előtt kiadta Marinovich Jenő dr. rendőrfőkapitány hivatalos nyilatkozatát. A nyilatkozat így szól: „ A Népszava és a Világ című napilapok ez évi október 7. napjáról keltezett 225. szá­mukban ,,A rendőrségen súlyosan bántalmaz­ták és megkínozták a kommunista-ügyben letartóztatottakat" és illetve „Mégis bántal­mazták a letartóztatottakat a rendőrségen" alcím alatt közzétett közleményekre a főka­pitányság kijelenti, hogy az azokban foglalt tényállítások a már külön lefolytatott nyo­mozás adatai szerint is szemenszedett valót­lanságok, amelyek közreadásából nyilván­való, hogy a nevezett lapok akciója odairá­­nyul, hogy a külföld előtt a súlyos bűncse­lekmények miatt letartóztatott egyének mint mártírok tűnjenek fel. Mindezekre tekintet­tel egyben intézkedés létetett, hogy a neve­zett lapokban közreadott közleményekért fe­­leletteh­errel tartozó egyének ellen belügymi­niszteri felhatalmazásra a bűnvádi eljárás ­ KÖZTUDOMÁSÚ , hogy»­ áru minősgBBffi­|­FflgcCaykctffie­­ion, csipke, szalag a legnagyobb) vaigsziMDm Strasserti Jakab Budapest, Kammermayer Károly ucca I. Belváros (Központi városház) 3. oldal rágalmazás miatt haladéktalanul lefolytat­­tassék. A főkapitányság egyébként helyreigazító nyilatkozatok közlését kívánja a Nép­szavától, illetve a Világtól s a főkapitány ezekben a helyreigazító nyilat­kozatokban kijelenti, hogy „a külön lefolyta­tott nyomozás adatai szerint is teljesen valót­lan, hogy a rendőrségen a cikkben szerepelte­tett letartóztatottakat bántalmazták vagy kí­nozták volna, következésképen valótlan mind­az, amit a lap munkatársa e közlemény kere­tében megnevezettek megveretésére, illetve kínzására vonatkozólag leírt". A nyilatkoza­tokat a főkapitány a mai nap folyamán el­küldte a Népszava, illetve a Világ szerkesztő­ségének. Az Esti Kurír munkatársa ez ügyben kérdést intézett Hetényi Imre dr. fő­kapitányhelyetteshez, aki a következőket mondta: — Amióta én vezetem a rendőrség politikai osztályát, azóta minden egyes nyomozási eset­ben külön nyomatékkal felhívtam az alám­­rendelt rendőrtisztviselőket, hogy soha egy új­­jal se nyúljanak a politikai foglyokhoz, min­den rájuk vonatkozó nyomozási adatot előze­tes nyomozással kell kideríteni és nem kény­szer hatása alatt belőlük kiszedni, így történt a jelen esetben is. Amire a politikai foglyok és ezekkel egyetemben Rákosi Mátyás nép­biztos a rendőrség politikai osztályának ke­zére kerültek, már mindent tudtunk szerep­lésükről és összeköttetéseikről, s így nem is kellett belőlük kényszereszközökkel vallomást kicsikarni. A politikai foglyok látták, hogy a rendőrség politikai osztálya igen jól van in­formálva minden lépésükről; belátták, hogy nincs értelme a tagadásnak, így már csak ezért sem lehetséges, hogy bántalmazásukra valaki is gondolt volna.­­ Különben ,a mind a negyvenhét politikai fogolyt, mielőtt elbocsátottuk, illetve az ügyészségre szállítottuk őket, — okulva a múltban tett tapasztalatokon, amikor megtörtént, hogy több politikai fogoly az ügyészségen azzal az ürüggyel vonta vissza vallomását, hogy a rendőrségen bántalmazták őket,­­ rendőrorvossal vizsgáltatták meg. A rendőrorvos valamennyi fogolyt sértetlen­nek találta, kettő kivételével, akiken valóban felfedezett zúzódási nyomokat, de ezekről is megállapította, hogy feltétlenül régebbi kele­tűek és akkortól valók, még mielőtt a rend­őrség politikai osztályának kezére kerültek. Megemlékeznek a kommunisták védelmében a lapok Nyíri Lajos detektívről is, aki ré­gebben sok eredményes nyomozást produkált kommunista ügyekben. Nyiri ellen már a múltban is intéztek támadásokat állítólagos erőszakosságai miatt, éppen ezért Nyiri detektív ebben az ügyben egyálta­lában nem szerepelt, a mostani kommunista­ ügyben nem is nyo­mozott, egészen más üggyel volt elfoglalva Rákosiék ügyének nyomozása alatt. Előbb főjegyző, aztán napszámos, később vádlott, mert a szolnoki törvényszék több bíráját részre­hajlással vádolta Még a nyári szünet előtt tárgyalta a Tö­­reky-tanács Szabó Béla volt tiszavárkonyi főjegyző, most Ganz-gyári napszámos rágal­­mazási perét. Szabó azzal volt vádolva, hogy a szolnoki törvényszék több bírá­­ját részrehajlással vádolta meg és elle­nük sértő kijelentéseket használt. A tárgyalási szünetben történt, hogy Szabó, aki egyébként is ideges és összeférhetetlen ember, újból megismételte sértéseit, mire a bíróság, amikor kihirdette előtte a hathó­napi fogházról szóló ítéletet, az ügyész be­jelentése után őt nyomban le is tartóztatták. Ma tárgyalta az ügyet a tábla, amely Pon­­grácz Jenő dr. védő indítványára elrendelte Szabó Béla elmeállapotának megfigyelését s egyúttal őt szabadlábra is helyezte. Az ESTI KURÍR tábora: a magyar polgárság Jéaűvé) CIPÓ J \wJJaciucca ity Tiváló anyag elsőrangú kivitel

Next