Esti Kurir, 1925. december (3. évfolyam, 272-295. szám)
1925-12-01 / 272. szám
íj j|'' l|jj J tjfj hí 7 (j . - ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 40.000 K. NEGYED FIJS 77FIÍKFESZTII SZERKESZTŐSÉG. VI ARADI UCCA 0. IV. EM. ÉVRE 120.000 K. EGYES SZÁM ÁRA: 2000 K. HÉTFŐN TELEFON SZÁMOK: 196-19, 92-70, 98-70, 23-45, 122-82. 3000 K. JUGOSZLÁVIÁBAN 4 DINÁR, HÉTFŐN 5 DAGC AVÁROS V KIADÓHIVATAL , VII. KER.. KERTÉSZ UCCA 24—28 DINÁR. AUSZTRIÁBAN 2500 OSZTRÁK KORONA IV/UW LIJ.__________TELEFONSZÁM: JÓZSEF 156-20 III. ÉVFOLYAM , BUDAPEST, 1925 KEDD DECEMBER 1272. SZÁM " A KÉTSÉGBEESÉS POLITIKÁJA Kint csikorgó, november végi hideg, bent, a régi képviselőház üléstermében izzó és viharzó kétségbeesés: a magyar nyugdíjas tisztviselők nagygyűlése. Ember ember hátán. Kegyelmes és méltóságos urak, kishivatalnokok, kezelőtisztek, osztálytanácsosok, tábornokok, minden rétege, rendje és rangja annak a szomorú osztálynak, amely békében az irigyeltek irigyeltje volt, a munka öregkori jutalmának áhított ideálja, derék élet megérdemelt, meleg pihenője, nyugdíj. Ma már nem is elégedetlen, de a végsőkig elkeseredett emberek, akiknek kétségbeesése áttör régi gátakat, tradíciókat, sőt, világnézeteket is és nem ismer többé korlátot, megfontolást, higgadtságot. Egyik szónoktól a rendőrtiszt, másiktól az elnök vonja meg a szót, a szorongó tömegből éles, gyűlölködő közbeszólások süvítenek az emelvény felé. Kezek szorulnak ökölbe, fel is emelkednek fenyegetően a levegőbe, szenvedély és indulat homályosítják el a szemeket. És mert csak panaszolni, kifakadni, tiltakozni tud mindegyik, egyszerre feláll egy magasrangú katonatiszt, nyugalmazott tábornok és szava belehasít a figyelő csöndbe. Javasolom, mondja ki a nagygyűlés, hogy csatlakozik a szociáldemokrata párthoz. A jelenlevő rendőrfőtanácsos az indítványt követő tumultusban megvonta a szót a tábornoktól. De akkor már ez a szó elröppent és megfogni, elnémítani többé nem lehetett. A megdöbbentő kép éles kontúrokkal rajzolódott az emelvény barna hátterére: egy nyugalmazott császári és királyi tábornok, mellén a konzervatív hűség, lojalitás, megcsontosodott katonai érdemek kitüntetéseivel, egy tábornok, akinek piroslampaszos egyenruhája szinte szimbóluma lehetett mindig a szociáldemokrata mozgalommal legélesebben szembenálló hatalomnak, most egy ország minden nyugdíjasát maga mögé akarja sorakoztatni és bevonulni velük a szociáldemokrata pártba. Mi lesz következménye ennek? Talán semmi. Talán nagyon is sok. Optimizmussal, a mindent belengő kormányoptimizmussal talán incidenssé lehet degradálni az esetet, miként az most szokásban van a legvítálisabb problémák előtérbe tolakodásánál. De az optimizmus — sajnos — igen ritkán nyert igazolást a közelmúlt magyar történetében, annál gyakrabban lett azonban igazuk a pesszimistáknak. És a pesszimizmus, vagy talán inkább a hűvös objektivitás mélyen elszomorító, sőt megdöbbentő tünetet lát a tábornok javaslatában. Mintha emlékeznénk már egy korra, mikor tábornokok és magasállású tisztviselők vezettek tömegeket a szociáldemokrácia táborába, mikor megváltást és kenyeret reméltek egy olyan politikai iránytól, amely a félkör balszélén helyezkedik el és élesen szeparálja magát a polgári célkitűzésektől. Hisztérikus tünet ez és ennek a hisztériának okozója nem utolsó sorban a kormány politikája. A nyugdíjasok óriási tábora adott tegnap kifejezést kétségbeesett nyugtalanságának. A nyugdíjasok táborát pedig az utolsó esztendők kormánypolitikája dagasztotta abnormis nagyságúvá, az időözönlések, B-listák és erőszakos nyugdíjazások — tudjuk, hogy milyen gyakran politikai okokból — hadsereggé növelték a megélni nem tudó és kétségbeesett eszközökhöz kapkodó nyugdíjasokat. Akik végleg elveszítik a talajt lábuk alól, amikor látják, hogy pénzügyminiszterünk szürke, de számokkal mégis kérkedő beszédeiben költségvetési többletet mutat ki és nekik kenyeret sem juttat. Akik nem látnak segítséget sem erre, de még a segítés szándékát és reményét sem. De amilyen hibás benne a kormány, olyan hibás benne a polgári ellenzék is. Mert a polgári pártok mai magatartása és programja a másik oka annak, hogy a pár excellence polgári nyugíjasok a szociáldemokrata pártban keresik megváltásuk lehetőségét. Hogy hét-nyolc esztendő alatt idáig jutottunk. Mérlegelés, megfontolás háttérbe szorulnak a szenvedély mögött. Mert józan meggondolással nem tudjuk, hogyan tudnák összeegyeztetni a szociáldemokrácia rideg materializmusával annak a tisztviselői karnak érdekeit, amely nem annyira szükségességéből, nélkülözhetetlenségéből és erejéből, mint inkább tradíciókból és a polgári társadalomban elfoglalt jelentős szerepéből származtatja jogait és kívánságait. De a szociáldemokrácia felé indul, mert a kormánytól elfordulva nem lát más utat és lehetőséget, mint kettőt: a bal- és jobboldali végletet. Csak temperamentum kérdése, hogy ki merre. A tábornok a szociáldemokratáknál, azok viszont, akik emelt öklökkel rontottak neki, valószínűleg a fajvédőknél. Itt is, ott is a reális élet negligálását látjuk. A kormány nem érzi, hogy szürke pénzügyi expozékon túl is vannak a reális életnek követelései, hogy egymilliós, kétmilliós fizetésekből akkor sem lehet megélni, ha a költségvetésben sikerült is pozitív pluszt kimutatni. De negligálja az ellenzék is, amely azt hiszi, kis taktikai mozdulatokkal és akciókkal pótolni lehet komoly, tartalmas programokat. És a programok hiánya hozza azután, hogy programmá lesz az elkeseredés, kétségbeesés. Ez hozza, hogy a kétségbeesés csak egy utat lát. Ez hozza, hogy sötét emlékek kelnek életre. Talán jó volna, ha azok a képviselők — kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt — akik ott ültek a dobogón vasárnap délelőtt, mélyen átgondolnák ezt és elvinnék jelentőségét a többiek közé is. l it . Bethlen István gróf miniszterelnöknek az Albrecht-ügyben tett kijelentéseivel kapcsolatban az a hír terjedt el, hogy a legitimisták deklaráció előterjesztésére készülnek, amelyben élesen kifejtenék álláspontjukat a miniszterelnök kijelentéseivel és a detronizációs törvénnyel szemben. Időközben azonban Andrássy Gyula gróf elutazott a tiszadobi birtokára, ahonnan csak december közepe táján érkezik vissza Budapestre. A legitimisták ezért elhatározták, hogy egyelőre nem terjesztenek elő deklarációt a parlamentben, hanem ehelyett Andrássy gróf hazaérkezése után megkezdik a tanácskozásokat a legitimista blokk megalapítása érdekében. Amennyiben ezek a tanácskozások a nemzetgyűlés karácsonyi szünetében eredményre vezetnének, akkor ezt a politikai eseményt deklaráció keretében jelentenék be a nemzetgyűlésen és ezt az alkalmat használnák fel arra, hogy a királykérdésben részletesen mecszírozzák álláspontjukat. Kormánypárti körökben ennek a legitimista mozgalomnak nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget, mert teljesen kizártnak tartják, hogy a különböző pártokban szétszórt legitimistákat közös blokkban lehessen egyesíteni, különösen most, amikor a királykérdést egyik oldalról sem tartják még aktuálisnak. A legitimisták tervezett akciójának ilyen körülmények között egyelőre még csak a reakciója mutatkozik, mégpedig olyan formában, hogy a szabadkirályválasztó kisgazda-képviselők holnap esti bizalmas értekezletükön Mayer János földművelésügyi miniszter elnöklésével készülnek állásfoglalásra a Habsburg-restauráció lehetőségével szemben. Az Esti Kurír munkatársának ebben az ügyben Szabó Sándor dr. kisgazda képviselő a következőket mondta: — Holnap esti bizalmas— tanácskozásunkon nem óhajtom a királykérdéstszóbahozni, de ennek ellenére sem tartom kizártnak, hogy ez a kérdés napirendre kerül. Véleményem szerint azonban ezt a kérdést csak azok forszírozzák, akik politikai tőkét akarnak belőle kovácsolni. .Mi az 1921. évi XLVII. tc., az úgynevezett detronizációs törvény alapján állunk és meg vagyunk győződve arról, hogy ez az egyetlen legitim álláspont. A legitimisták ezzel szemben nem akarják elismerni a detronizációs törvényt, ami teljesen elfogadhatatlan álláspont, mert véleményem szerint politikai perverzitás a nemzetgyűlés által hozott egyik törvényt elfogadni, a másikat pedig nem. Ami már most a holnap esti bizalmas tanácskozást illeti, legnagyobbrészt gazdasági természetű kérdések fognak ott szóba kerülni, így elsősorban a hitelkérdés, a közmunkaügyek és végül a külföldi piac megszervezésének szükségessége. Rendkívül fontos, hogy a kisgazdák is hozzájuthassanak a hosszúlejáratú kölcsönhöz, de ettől függetlenül tudomásom szerint sok helyütt folynak hivatalos és nem hivatalos tárgyalások külföldi pénzcsoportokkal és e tárgyalások alapján bizonyosra vehető, hogy fél éven belül bőségesen lesz hitel. A fontos csak az, hogy a kamatot legalábbis 10 százalékra szorítsuk le, mert a mező,gazdaság még ezt is alig fogja elbírni. 2 3 4 A LEGITIMISTÁKAT NEMCSAK PÁRTBA, DE BLOKKBA SEM LEHET TÖMÖRÍTENI A kisgazdák erélyes állásfoglalásra készülnek a Habsburg-restauráció lehetőségével szemben —........ -rAsJ/l/tn.* • ■ — Elmarad a legitimisták deklarációja — Az egyetlen legitim álláspont az 1921. XLVI- tc. — Politikai perverzitás egyik törvényt elfogadni, a másikat nem Elképzelhetetlen, hogy a Ház komolyan tárgyalja Eckhardt indítványát a zsidóknak nemzeti kisebbséggé való nyilvánításáról — mondják a kormánypárton Az indítvány ellentétben áll a magyar közjoggal és az utódállamok politikáját támasztaná alá — Eckhardt állandóan napirenden tartja a kérdést Eckhardt Tibor, a nemzetgyűésegyik legutóbbi ülésén a következő indítványt jegyezte be , a Ház indítványkönyvébe : „Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy a zsidóság felekezetre való tekintet nélkül nemzetiségi kisebbséget alkot, amelyet a nemzetközi szerződésekben a nemzeti kisebbségek számára biztosított összes jogok megilletnek, amelyet azonban a nemzetfentartó magyar vonatkozástól e kell különíteni.“ ■ Ezzel az indítvánnyal kapcsolatban Eckhardt Tibor a következőket mondotta a zsidókérdésről az Esti Kurír munkatársának: — Véleményem szerint abban a pillanatban, amikor a zsidók elismerik, hogy zsidókérdés van és ennek megoldásáról leülnek velünk tanácskozni, a zsidókérdés máris megszűnt a társadalom, politika és a gazdasági élet méreganyaga lenni. A tárgyalások a következő pontok alapján indulhatnak meg; 1. ,4 zsidók- ioi álbí l.i 'nk i! '" mai, ’m szüntetése; 2. a zsidók asszimilálása helyett inkább a szeparációra való törekvés és ennek megfelelően; 3. a zsidóknak nemzeti kisebbséggé való gilvánítása és végül; 4. gondoskodás arról, hogy a politikai, gazdasági és társadalmi élet minden vonalán csak a számarányuknak megfelelő mértékben érvényesülhessenek. Ezen az alapon bizonyosra volna vehető, hogy a revolúciós megoldás helyett evolucionális irányban fejlődnek a dolgok, amit annál kívánatosabbnak tartok, mivel ellenkező esetben az elnyomott magyarság kaszákkal és kupákkal a kezében igyekeznék kiharcolni azt, aminek biztosításáról törvényhozási úton kellene gondoskodni, vagyis politikai, gazdasági és társadalmi elsőbbséget. Ennek érdekében jegyeztem be indítványomat, amelyet újból és újból be fogok jegyezni mindaddig, amíg csak nem Ára 3000 korona