Esti Kurir, 1925. december (3. évfolyam, 272-295. szám)

1925-12-01 / 272. szám

íj j|'' l­|­­jj J tjfj hí 7 (j . - ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 40.000 K. NEGYED FIJS 77FIÍKFESZTII SZERKESZTŐSÉG. VI ARADI UCCA 0. IV. EM.­­ ÉVRE 120.000 K. EGYES SZÁM ÁRA: 2000 K. HÉTFŐN TELEFON SZÁMOK: 196-19, 92-70, 98-70, 23-45, 122-82. 3000 K. JUGOSZLÁVIÁBAN 4 DINÁR, HÉTFŐN 5 D­AGC AV­ÁROS V KIADÓHIVATAL , VII. KER.. KERTÉSZ UCCA 24—28 DINÁR. AUSZTRIÁBAN 2500 OSZTRÁK KORONA IV/UW LI­J.__________T­E­L­E­F­O­N­­­S­Z­Á­M: JÓZSEF 156-20 III. ÉVFOLYAM , BUDAPEST, 19­25 KEDD DECE­M­BER 1­2­7­2. SZÁM " A KÉTSÉGBEESÉS POLITIKÁJA Kint csikorgó, november végi hideg, bent, a régi képviselőház üléstermében izzó és viharzó kétségbeesés: a magyar nyugdíjas tisztviselők nagygyűlése. Ember ember hátán. Kegyelmes és méltóságos urak, kishivatalnokok, kezelő­tisztek, osztálytanácsosok, tábornokok, min­den rétege, rendje és rangja annak a szomorú osztálynak, amely békében az irigyeltek iri­gyeltje volt, a munka öregkori jutalmának áhított ideálja, derék élet megérdemelt, me­leg pihenője, nyugdíj. Ma már nem is elégedetlen, de a végsőkig elkeseredett emberek, akiknek kétségbeesése áttör régi gátakat, tradíciókat, sőt, világ­nézeteket is és nem ismer többé korlátot, megfontolást, higgadtságot. Egyik szónoktól a rendőrtiszt, másiktól az elnök vonja meg a szót, a szorongó tömegből éles, gyűlölködő közbeszólások süvítenek az emelvény felé. Kezek szorulnak ökölbe, fel is emelkednek fenyegetően a levegőbe, szenvedély és indu­lat homályosít­ják el a szemeket. És mert csak panaszolni, kifakadni, tiltakozni tud mindegyik, egyszerre feláll egy magasrangú katonatiszt, nyugalmazott tábornok és szava belehasít a figyelő csöndbe. Javasolom, mondja ki a nagygyűlés,­ hogy csatlakozik a szociáldemokrata párthoz. A jelenlevő rendőrfőtanácsos az indítványt követő tumultusban megvonta a szót a tábor­noktól. De akkor már ez a szó elröppent és megfogni, elnémítani többé nem lehetett. A megdöbbentő kép éles kontúrokkal rajzolódott az emelvény barna hátterére: egy nyugalma­zott császári és királyi tábornok, mellén a konzervatív hűség, lojalitás, megcsontosodott katonai érdemek kitüntetéseivel, egy tábor­nok, akinek piroslampaszos egyenruhája szinte szimbóluma lehetett mindig a szociál­demokrata mozgalommal legélesebben szem­benálló hatalomnak, most egy ország minden nyugdíjasát maga mögé akarja sorakoztatni és bevonulni velük a szociáldemokrata pártba. Mi lesz következménye ennek? Talán semmi. Talán nagyon is sok. Optimizmussal, a mindent belengő kormányoptimizmussal talán incidenssé lehet degradálni az esetet, miként az most szokásban van a legvítáli­­sabb problémák előtérbe tolakodásánál. De az optimizmus — sajnos — igen ritkán nyert igazolást a közelmúlt magyar történetében, annál gyakrabban lett azonban igazuk a pesszimistáknak. És a pesszimizmus, vagy talán inkább a hűvös objektivitás mélyen el­szomorító, sőt megdöbbentő tünetet lát a tá­bornok javaslatában. Mintha emlékeznénk már egy korra, mikor tábornokok és magas­állású tisztviselők vezettek tömegeket a szo­ciáldemokrácia táborába, mikor megváltást és kenyeret reméltek egy olyan politikai iránytól, amely a félkör balszélén helyezke­dik el és élesen szeparálja magát a polgári célkitűzésektől. Hisztérikus tünet ez és ennek a hisztériá­nak okozója nem utolsó sorban a kormány politikája. A nyugdíjasok óriási tábora adott tegnap kifejezést kétségbeesett nyugtalansá­gának. A nyugdíjasok táborát pedig az utolsó esztendők kormánypolitikája dagasztotta ab­­normis nagyságúvá, az időözönlések, B-lis­­ták és erőszakos nyugdíjazások — tudjuk, hogy milyen gyakran politikai okokból — hadsereggé növelték a megélni nem tudó és kétségbeesett eszközökhöz kapkodó nyugdí­jasokat. Akik végleg elveszítik a talajt lábuk alól, amikor látják, hogy pénzügyminiszte­rünk szürke, de számokkal mégis kérkedő beszédeiben költségvetési többletet mutat ki és nekik kenyeret sem juttat. Akik nem lát­nak segítséget sem erre, de még a segítés szán­dékát és reményét sem. De amilyen hibás benne a kormány, olyan hibás benne a polgári ellenzék is. Mert a pol­gári pártok mai magatartása és programja a másik oka annak, hogy a pár excellence polgári n­yugíj­asok a szociáldemokrata párt­ban keresik megváltásuk lehetőségét. Hogy hét-nyolc esztendő alatt idáig jutottunk. Mérlegelés, megfontolás háttérbe szorulnak a szenvedély mögött. Mert józan meggondo­lással nem tudjuk, hogyan tudnák össze­­e­gyeztetni a szociáldemokrácia rideg materia­lizmusával annak a tisztviselői karnak érde­keit, amely nem annyira szükségességéből, nélkülözhetetlenségéből és erejéből, m­int inkább tradíciókból és a polgári társadalom­ban elfoglalt jelentős szerepéből származtatja jogait és kívánságait. De a szociáldemokrácia felé indul, mert a kormánytól elfordulva nem lát más utat és lehetőséget, mint kettőt: a bal- és jobboldali végletet. Csak tempera­mentum kérdése, hogy ki merre. A tábornok a szociáldemokratáknál, azok viszont, akik emelt öklökkel rontottak neki, valószínűleg a fajvédőknél. Itt is, ott is a reális élet negligálását látjuk. A kormány nem érzi, hogy szürke pénzügyi expozékon túl is vannak a reális életnek kö­vetelései, hogy egymilliós, kétmilliós fizeté­sekből akkor sem lehet megélni, ha a költség­vetésben sikerült is pozitív pluszt kimutatni. De negligálja az ellenzék is, amely azt hiszi, kis taktikai mozdulatokkal és akciókkal pótolni lehet komoly, tartalmas programokat. És a programok hiánya hozza azután, hogy programmá lesz az elkeseredés, két­ségbeesés. Ez hozza, hogy a kétségbeesés csak egy utat lát. Ez hozza, hogy sötét emlé­kek kelnek életre. Talán jó volna, ha azok a képviselők — kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt — akik ott ültek a dobogón vasár­nap délelőtt, mélyen átgondolnák ezt és el­vinnék jelentőségét a többiek közé is. ­­l it . Bethlen István gróf miniszterelnöknek az Albrecht-ügyben tett kijelentéseivel kapcso­latban az a hír terjedt el, hogy a legitimis­ták deklaráció előterjesztésére készülnek, amelyben élesen kifejtenék álláspontjukat a miniszterelnök kijelentéseivel és a detro­­nizációs törvénnyel szemben. Időközben azonban Andrássy Gyula gróf elutazott a ti­­szadobi birtokára, ahonnan csak december közepe táján érkezik vissza Budapestre. A legitimisták ezért elhatározták, hogy egye­lőre nem terjesztenek elő deklarációt a par­lamentben, hanem ehelyett Andrássy gróf hazaérkezése után­­ megkezdik a tanácskozásokat a legiti­mista blokk megalapítása érdekében. Amennyiben ezek a tanácskozások a nem­zetgyűlés karácsonyi szünetében eredményre vezetnének, akkor ezt a politikai eseményt deklaráció keretében jelentenék be a nem­zetgyűlésen és­­ ezt az alkalmat használnák fel arra, hogy a királykérdésben részletesen m­ecszírozzák álláspontjukat. Kormánypárti körökben ennek a legiti­mista mozgalomnak­ nem tulajdonítanak kü­lönösebb jelentőséget, mert teljesen kizártnak tartják, hogy a kü­lönböző pártokban szétszórt legitimis­tákat közös blokkban lehessen egye­síteni, különösen most, amikor a királykérdést egyik oldalról sem tartják még aktuálisnak. A legitimisták tervezett akciójának ilyen körülmények között egyelőre még csak a reakciója mutatkozik, mégpedig olyan for­mában, hogy a szabadkirályválasztó kis­gazda-képviselők holnap esti bizalmas érte­kezletükön Mayer János földművelésügyi miniszter elnöklésével készülnek állásfogla­lásra a Habsburg-restauráció lehetőségével szemben. Az Esti Kurír munkatársának eb­ben az ügyben Szabó Sándor dr. kisgazda képviselő a következőket mondta: — Holnap esti bizalmas— tanácskozásun­kon nem óhajtom a királykérdést­­szóba­­hozni, de ennek ellenére sem tartom kizárt­nak, hogy ez a kérdés napirendre kerül. Vé­leményem szerint azonban ezt­ a kérdést csak azok forszírozzák, akik politikai tőkét akarnak belőle kovácsolni. .Mi az 1921. évi XLVII. tc., az úgynevezett detronizációs törvény alapján állunk és meg vagyunk győződve arról, hogy ez az egyetlen legitim álláspont. A legitimisták ezzel szemben nem akarják elismerni a detronizációs tör­vényt, ami tel­jesen elfogadhatatlan álláspo­nt, mert véle­ményem szerint politikai perverzitás a nemzetgyűlés által hozott egyik törvényt elfogadni, a másikat pedig nem. Ami már most a holnap esti bizalmas ta­nácskozást illeti, legnagyobbrészt gazdasági természetű kérdések fognak ott szóba ke­rü­lni, így elsősorban a hitelkérdés, a köz­munkaügyek és végül a külföldi piac meg­szervezésének szükségessége. Rendkívül fon­­tos, hogy a kisgazdák is hozzájuthassanak a hosszúlejáratú kölcsönhöz, de ettől füg­getlenül tudomásom szerint sok helyütt folynak hivatalos és nem hivatalos tárgya­lások külföldi pénzcsoportokkal és e tár­gyalások alapján bizonyosra vehető, hogy fél éven belül bőségesen lesz hitel. A fontos csak az, hogy a kamatot legalábbis 10 százalékra szorítsuk le, mert a mező­,­gazdaság még ezt is alig fogja elbírni. 2 3 4 A LEGITIMISTÁKAT NEMCSAK PÁRTBA, DE BLOKKBA SEM LEHET TÖMÖRÍTENI A kisgazdák erélyes állásfoglalásra készülnek a Habsburg-restauráció lehetőségével szemben —........ -rAsJ/l/tn.* • ■ — Elmarad a legitimisták deklarációja — Az egyetlen legitim álláspont az 1921. XLVI- tc. — Politikai perverzitás egyik törvényt elfogadni, a másikat nem Elképzelhetetlen, hogy a Ház komolyan tárgyalja Eckhardt indítványát a zsidóknak nemzeti kisebbséggé való nyilvánításáról — mondják a kormánypárton Az indítvány ellentétben áll a magyar közjoggal és az utódállamok politikáját támasztaná alá — Eckhardt állandóan napirenden tartja a kérdést Eckhardt Tibor, a nemzetgyűés­­egyik leg­utóbbi ülésén a következő indítványt je­gyezte be , a Ház indítványkönyvébe : „Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy a zsidó­ság felekezetre való tekintet nélkül nemzeti­ségi kisebbséget alkot, amelyet a nemzetközi szerződésekben a nemzeti kisebbségek szá­mára biztosított összes jogok megilletnek, amelyet azonban a nemzetfentartó magyar vonatkozástól e kell különíteni.“ ■ Ezzel­ az indítvánnyal kapcsolatban Eckhardt Tibor a következőket mondotta a zsidókérdésről az Esti Kurír munkatársának: — Véleményem szerint abban a pillanat­ban, amikor a zsidók elismerik, hogy zsidó­kérdés van és ennek megoldásáról leülnek velünk tanácskozni, a zsidókérdés máris megszűnt a társadalom, politika és a gazda­sági élet méreganyaga lenni. A tárgyalá­sok a következő pontok alapján indulhat­nak meg; 1. ,4 zsidók- ioi álbí l.i 'nk i! '" mai, ’m szüntetése; 2. a zsidók asszimilálása helyett inkább a szeparációra való törekvés és ennek meg­felelően; 3. a zsidóknak nemzeti kisebbséggé való gilvánítása és végül; 4. gondoskodás arról, hogy a politikai, gazdasági és társadalmi élet minden vonalán csak a számará­nyuknak megfelelő mértékben érvénye­sülhessenek. Ezen az alapon bizonyosra volna vehető, hogy a revolúciós megoldás helyett evolucio­­nális irányban fejlődnek a dolgok, amit annál kívánatosabbnak tartok, mivel ellen­kező esetben az elnyomott magyarság kaszákkal és kupákkal a kezében igyekeznék kihar­colni azt, am­inek biztosításáról tör­vényhozási úton kellene gondoskodni, vagyis politikai, gazdasági és társadalmi el­sőbbséget. Ennek érdekében jegyeztem be­­ indítványomat, amelyet újból és újból be fogok jegyezni mindaddig, amíg csak nem Ára 3000 korona

Next