Esti Kurir, 1926. február (4. évfolyam, 26-48. szám)
1926-02-24 / 44. szám
6. oldal * Egy idős sírlassasonylakás lakói tíz hiónapig tébolydába járattak és közben idegenek kiforgatták lakásából -------------£/*./*-----------------------Fantasztikus jelenségek a lakásban, amelyet három lakattal zártak le . Üldözési mánia és precíz gondolatok a sötét, kietlen proletár konyhában Megrendítő tragédiák játszódnak le napnap után, amelyekről alig tudnak néhányan és amelyekből világosan kitűnik, hogy a végzet találékonysága kifogyhatatlan, az életre leselkedő tragikus fordulatok száma végtelen. Ilyen megrendítő tragédia özvegy Vadowai Jánosné tragédiája, akit a ház lakói bezárattak a tébolydába, ahol tíz hónapig tartották fogva, majd elbocsátották, de ezalatt az idő alatt különös módon eladták lakását, úgy hogy az 52 éves úriasszony ma lakás nélkül áll és összes vigasztalása az a lakásbansági végzés, amelyben a többek között ez áll: „Az eddig kifejtettek szerint kétségtelen, hogy özvegy Vadona Jánosné, bár alakilag helyes intézkedés folytán, lakását önhibáján kívül elvesztette. Ilyen körülményei között sürgős elhelyezéséről gondoskodni, a lakáshivatal feladatát képezi." „A férjem nevelőapám volt“ Ez a „sürgős" elhelyezés azonban immár körülbelül fél esztendeje késik. Özvegy Vadona Jánosné jelenleg a Labucca 87. számi ház első emeletén albérletben lakik özvegy Smudliczki Mihálynénál. Késő este kopogtatok be a szegényes proletárhoz lakásának ajtaján. A sötét konyhából bizonytalanul hal, latzik: — Igen, én vagyok Vadaim Jánosné, magam vagyok idehaza, miért tetszik keresni? Elmondom, hogy ki küldött, de hosszú ideig bizalmatlan. Meg is mondja: Félek az idegenektől. Akkor is két férfi jött hozzám, azt mondták, menjek az elöljáróságra velük és a tébolydába vittek. Hivatalos ember maga? Hosszas idegprughdlás után kezdi elbeszélni élete tragédiájét: — Az életem maga is különös fantasztikus ,valami. A férjem tulajdonképen nevelőapám volt, harmincat éven át éltünk együtt és halála előtt négy esztendővel vett feleségül, hogy a rokonok ki ne forgathassanak a vagyonból. Az uram gyógyszerész volt, Fiutnében laktunk- 1920-ban azonban kiutasítottak ..-, vagyonunk roncsaival jöttünk Budapestre. Itt, ebben a házban, a második emelet 52. számú lakásban laptunk egy szoba-konyhás lakást és itt éltünk egész férjem haláláig, amely 1924 március 22.-én következett be. Agyvérzés miatt halt meg, de előzőleg tizenhat hónapon át volt beteg ez a nyolcvanöt esztendős aggastyán. Rejtelmes jelenségek a lelakatolt lakásban ■— Már férjem halála előtt, de különösen azután, furcsa jelenségeket vettem észre. A szomszédokkal nem beszéltem és azt hiszem, ezért meggyűlöltek. Rejtelmes, fantasztikus bosszantásokat gondoltak ki. Ha elmentem hazulról, behatoltak lakásomba és olyan nyomokat hagytak, amelyekből világosan láttam, hogy ott jártak. Két-három lakatot is tettem az ajtóra:amikor hazajöttem, a lakatok sértetlenek voltak, de a frissen felsorolt lakásban lábnyomokat vettem észre. — És elvittek valamit a lakásból? — kérdeztem. — Ahogy vesszük. Néha elvitték fehérneműimet, azután pár nap múlva piszkosan visszahozták. Hirtelen, minden átmenet nélkül, a következőket mondja: — A férjem pár héttel halála előtt azt mondta, ne haragudjak, bocsássam meg, de nem tudja nyakára lerázni az ő rendőrségét, mert egy nagyon rossz ember vette rá . . . Megkérdem, mit jelentenek ezek az összefüggéstelen szavak. — Magam sem tudom, csak mostanában jutott eszembe, azt hiszem összefüggésben van a dolgokkal. A sütét konyhában átborzong hátamon a hideg és megkérem Vadona Jánosnét, gyújtsuk meg a petróleumlámpát Megteszi. Látja csodálkozó, kissé ijedt arckifejezésemet és okos, megnyugtató hangon szól:— Ugye, most azt hiszi, hogy bolondokat beszeltem■? Mindenki azt hiszi. Azt mondják, hogy ez a mániám. Ezért vittek a tébolydába. Pedig ez így van. A lakásomba bejártak, bár a lakatokhoz hozzá se nyúltak, csak azért, hogy bosszantsanak és hogy megtébolyítsanak. Ismétlem, mindez igaz. És a legszörnyűbb, a legmegrendítőbb az, hogy mégsem igaz. A házbeliek elmagyarázzák, hogy a szerencsétlen asszony üldözési mániában szenved A nevelőapa,ígi feleségül vette és az élet egyéb szörnyű emlékei egy bizonyos irányban felhordották elméje egyensúlyát. Ám minden másban kitűnően működik az agya. Eladják a lakást A fősérelme azonban az, hogy amíg a tébolydában volt, elvették a lakását. Valahonnan vidékről hirtelen előkerült a Pa, testvért, intézkedett, a ftáziár és a házgondnok hozzájárulásával tizenhárom milió koronáért eladatta a lakást, ebből kifizették a hátralékos házbért, a maradékon megosztoztak. Amíg az i Szent Jánoskórház megfigyelőosztályán volt, gondnokot rendeltek ki részére és mindez a lakáseladási aktus a gondnok tudta és beleegyezése nélkül történt meg. Amikor kijött a tébolydából, eljárt a lakásbíróságnál: visszanőtték neki a lakást Az új lakó azonban megfellebbezte a lakáshivatali végzést, a fellebbviteli bíróságnál azután Vindorra Jánosné elvesztette a pert. A fellebbviteli bíróság indokolása szerint lényegileg Vadona Jancsnénak van igaza, de alakilag helyesen történt a lakás átírása ésmert az új lakót nem lehet kilakoltatni, nem maradt más hátra, mint belenyugodni a sajnálatos véletlen folytán előállott helyzetbe. A fellebbviteli bíróság utasítja a lakáshiva-talt, hogy szerezzen sürgősen lakást Vadona Jánosnénak. És a szerencsétlen asszony máig sem kapott lakást, nap-nap után jár a rendőrségre, a különböző hivatalokba, már mindenütt ismerik, jóindulatú bolondnak tartják, udvariasan elutasítják és ő árván, elhagyottan i esküsként egymagában a sötét, kiellen proletárkonyhában. Gondolatainak állandóan visszatérő mániákus refrénje az, hogy a bosszúálló szomszédok miképpen hatottak be a három lakattal lezárt lakásba, hogy összedöntsék a gondosan felépített kártyavárat, amelyet azért helyezett a konyha közepére, hogy biztosan megtudhassa, járt-e vadaid távollétében lakásában Búcsúzóul még ezt mondja: — Komoly kárt nem okoztak, de megtették azt a felháborító disznóságot, hogyha egy negyedórára elmentem a csarnokba, mire visszajöttem, láttam, hogy időközben nagymosást rendeztek a konyhámban .. . Németh Károly. KIÉ PéT Blma 11 órától reggel 5 óráig. ÍSmKibI, Szerda, 1926 február 24 — Anyós, aki bádogpohárral veri fejbe a menyét. A miskolci gyorsvonattal a hevés megyei Maklár községből Budapestre hozták Tolmási Jánosné szül. Misz Anna háztartásbeli nőt, akit súlyos agyrázkódással a Rókus-kórházba helyeztek el a mentők. Tolmásiné előadta, hogy odahaza anyósa veszekedés közben bádogból készült vizespohárral fejheverte és éltől származik az agyrázkódása. Az eljárás megindult. — Megszökött a tébolydából. Ma éjszaka a lipótmezei elmegyógyintézet telefonon jelentette a főkapitányság központi ügyeletén, hogy a tébolydából megszökött az ott ápolás alatt álló Füzesi Tibor 38 éves gazdálkodó, közveszélyes elmebeteg. A rendőrség értesítené az őrszemeit és még az éjszaka folyamán elfogták a lágymányosi Dunaparton sétálgató elmebeteget, akit a főkapitányságról visszaszállítottak az elmegyógyintézetbe. VOLT MÁR ?. rádió-kiállításon? Rádió-kiállítás IV., Kossuth Lajos ucca II. Reggel 9-től éjjel 12 óráig. A Zoltán-féle csukamájolaj felülmúlhatatlan. Márffy Ödön freskóját kövekkel és puskagolyókkal gondozták a kiscelli úti iskolában A freskóbotrány második állomása — Márffy Ödön nem hiszi, hogy Kernstock freskóját le merjék kaparni ■............ —VI/g/2/frm.............. . A Dugonics utcai iskola Kernstock-freskója körül támadt kultúrbotrány, — amelyről az Esti Kurír tegnapi számában részletesen beszámolt — a közönség emlékezetébe idézte, hogy a Bárczy-érában annak idején tervbe vitték, hogy a legkiválóbb képzőművészekkel festessenek freskókat az újonnan épült iskolák tornatermeiben és előcsarnokában. Bárczy István polgármester természetesen ezzel azt akarta elérni, hogy az ifjúság mindennapi munkája színhelyén ösztönösen megszerethesse a művészetét. E képzőművészeti ciklusban, mint ahogy akkor nevezték, az első megbízást Kernstock Károly, Márffy Ödön festőművészek kapták e. freskók festésére. Kernstock freskójának sorsa ismertes. Tizenkét évután egy Dugonics-utcai lakatosmester, mint iskolaszéki tag, bírálatba bocsátkozott és kitalálta, hogy sz kép erkölcstelen. Ennek következményeképen azután a főváros tanügyi ügyosztálya egy ismeretlen „szakférfiú“ küldött ki az iskolába, akinek véleménye — sőt úgy látszik, szakértelme is — tökéletesen egyezett a fent említett lakatosmesterével s így a képet felaktizálták, illetve elzárták a nyilvánosság elől. A másik freskó Márffy Ödön műve, a kisedll úti elemi iskola falát díszíti. A körül- 1 .-fül húsz négyzetméter nagyságú fickó magvető asszonyt és munkásembereket ábrázol és ez idő szerint igen rossz állapotban van, egyes részei — láthatólag bedobások következtében — teljesen letöredeztek s egyes helyeken mintha puskagolyókkal lövöldöztek volna rá. Általában azt a benyomást teszi, frigy senki sem törődik vele s hogy egy-két év múlva teljesen tönkremegy. Márffy Ödön, akit felkerestünk drávauccai műtermében, a két képrombolással kapcsolatban a következőket mondotta: — A kiscelli úti iskolában már többször kint jártam az utóbbi időben s’ magam is fájdalommal láttam, hogy képemet, amely a magyar munkát szimbolizálja, ismeretlen egyének annyira megrongálták, hogy feltétlenül javításra szorul. Erre azonban nem gondol senki., Megemlítettük, hogy azok, akik értetlenül állanak minden jelenség előtt, amely igazi művészet és kultúra, lelakatolták Kernstock e képet, amely három startoló atléta-ifjút ábrázol. — Az a vád, hogy Kernstock képe pornografikus — mondotta Márffy —, nevetséges. Épeszű ember nem is gondol az ilyesmire, hiszen Kernstock általánosan becsült, nagymudtú művész. De a képet nagyon jól ismerem és mondhatom, hogy a legnemesebb, legtisztább, legideálisabb, tisztán csak művészi célok megvalósulása, amelyhez a legnagyobb bűn volna hozzányúlni. Ellenkezőleg, a hatóságoknak arra kell törekedniük, hogy a freskó minél jobb karban maradjon s az enyémmel együtt kijavítsák. Megjegyzem — folytatta Márffy —, hogy a festményben semmi erotikus nincs. A Bárczyrezsimnek az a törekvése, hogy a képzőművészetet szélesebb körben propagálja, Kernstockkal a legideáliabban indult. De nem is hiszem, hogy Kernstock freskóját le merjék kaparni. .. (S. V.) A Zadravetz püspök lakásügye korai keletkezett ügyvédi bűnperként megszintették az eljárást *--------------rvT/tyi/tyi ■ — Az ügyészség elejtette a sikkasztás vádját László Árpád dr. ügyvéddel szemben — Páter Bónis Arkangyal azt vallotta, hogy visszakapta a vitás ötmillió koronát Nemrégiben beszámoltunk arról a bűnügyről, amely Zadravetz püspöknek a frank - hamisítási ügyben annyit emlegetett Pasaréti út 10. b. szám alatt levő lakása körül keletkezett. Zadravetz püspök ezt a lakást Kánya Albert malomtulajdonostól, Kánya berlini nagykövet uokaöccsétől bérli és a bérleti szerződés megkötésekor építési hozzájárulás címén 30 millió, koronát fizetett le Kánya megbízottjának, László Árpád dr. ügyvédnek a kezéhez. Mármost a szóbanforgó bűnügy úgy keletkezett, hogy Kánya szerint László Árpád dr. nem 30, hanem 35 millió koronát kapott Zadravetztől és az 5 millió korona elsikkasztása miatt feljelentést tett ügyvédje ellen. Az ügyet Fayl Ivor dr. büntetőtörvényszéki bíró tárgyalta, aki kihallgatta Zadravetz püspök ügyvédjét, Szűts Andor dr.-t. Az ügyvéd azt vallotta, hogy ő, illetve Zadravetz titkára , Bónis Arkangyal, csakugyan 35 millió koronát fizetett le László Árpád kezéhez, de 5 milliót utóbb lealkudott és a szerződés aláírásának napján ezt az 5 milliót László Árpád vissza is fizette neki, mint Zadravetz ügyvédjének, ő pedig a pénzt átadta P. Bónisnak. A mai tárgyaláson a bíróság kihallgatta Páter Bónis Arkangyalt, aki megerősítette Szűts ügyvéd vallomását és kijelentette, hogy az 5 milliót, amelyet Kánya Albert a vádlotton követel, ő csakugyan hiány nélkül megkapta. Bíró: Hát akkor, mikor Kánya Albert az ügyvédjével fent járt önnél és panaszkodott, hogy az ön által fizetett 35 millióból a vádlott csak 30 millióval számolt el, miért nem mondta főtisztelendő úr, hogy ezt az ötmillió koronát már visszakapta? Tanúl én megmondtam nekik, hogy visszakaptam az ötmilliót, de ők valami másik hatmillió koronáról beszéltek, amit László ügyvéd úr ügyvédi munkadíj címén vett fel és ami szerintük nem járt volna neki. Kánya Albert sértett: A főtisztelendő úr nem mondta meg, hogy már visszakapta az ötmilliót. Nem ügyvédi munkadíjról, hanem éppen erről az ötmillióról volt szó. Ezután Szőke Sándor ügyvéd bemutatott egy hosszú listát, amely szerint Kánya Albert sértett ellen legalább tíz csalás, sikkasztás és hamis vád miatt megindult bűnügy van folyamatban. A védő kérte a vonatkozó ügyek iratainak beszerzését. A bíróság ezt az indítványt elutasítani. Ezután az ügyész emelkedett szólásra és kijelenette, hogy elejti a vádat, mivel a tárgyalásadatai azt bizonyítják, hogy csak magánjogi természetű jogvitáról van szó a sértett és volt ügyvédje között. Miután a bíró kérdésére a sértett Kánya Albert kijelentette, hogy a vád képviseletét nem veszi át, a bíróság az eljárást végzéssel megszüntette. — A lipótvárosi Bazilika plébánosának beiktatása. Vasárnap délelőtt iktatták be a Bazilika plébánosává Madarász István dr. pápai kamarást, akit a főváros közgyűlése megválasztott s a bíboros hercegprímás megerősített. A beiktatást maga Csernoch János bíboros hercegprímás végezte hivatalos és társadalmi előkelőségek jelenlétében. A beiktató szertartás után az új plébános szent beszédet mondott, majd ünnepi misét pontifikált fényes segédlettel. Mise után a tisztelgő küldöttségeket fogadta az új plébános, majd a Baross Szövetség helyiségében 170 terítékes bankett volt, amelyen megjelent Csernoch bíboros hercegprímás, Ripka Ferenc főpolgármester és Sipőcz Jenő polgármester. Az új plébános ma negyvenkétéves. Középiskoláit Nagyszombatban, teológiai tanulmányait mint a bécsi Pázmáneum növendéke a bécsi egyetemen végezte kitűnő eredménnyel s ugyancsak ott szerezte meg a doktori oklevelet is. Madarász István dr. nagy intelligenciájával, komoly tudásával, igaz papi erényeivel megérdemelten jutott az ország első plébániájának élére.