Esti Kurir, 1926. március (4. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-28 / 71. szám

Vasárnap, 1926 március 28 JESlxlCfJRjR Az uccai hirdetőoszlopról (Gáspár Antal rajza.) Kép a zsákuccából Szemhirnyással jelezte címét egy eszméletlen urónő, aki tegnap este beugrott a Dunába Hamis címet adott az öngyilkos nő • Névtelenül akart meghalni Tegnap este nyolc óra után az újpesti összekötő vasúti hídról egy nő beugrott a Dunába. Pár perc múlva a halászok kifog­ták, majd megjöttek a mentők, de hiába élesztgették, eszméletét nem nyerte vissza. A nő körülbelül harmincéves. Barnaszínű, divatos télikabát volt rajta, fekete szilszkin­gallérral. Kezében ugyanolyan muftot tar­tott. Sötétkék crepe de chine ruhát viselt és kis, terrakotta-kalapot. Haja barna. A mentőorvos kérdezgetni kezdte, de nem felelt, nem tudott beszélni. Erre betették az autóba és megindultak a Gróf Károlyi-kórház felé. Útközben az orvos uccaneveket sorolt fel és figyelte a nő nyi­tott szemét, mire a Király ucca hallatára a a nő lecsukta szemét. Akkor számokat kérdezett tőle. A nő a 21-es számnál újra lehunyta szemét. Most a nevét próbálta megtudni az orvos, de egy pár kísérlet után a nő újra elvesztette eszméletét. Beszállították a Gróf Károlyi-kórházba, ahol rögtön kezelés alá vették. Azonban mindezideig nem sikerült eszméletre téríteni. Munkatársunk elment a Király ucra 21. számú házba, hogy megállapítsa a nő személyazonosságát. Az egész nagy bérházban azonban senki sincs, aki a barna kabátos, prémgalléros, ala­csony nőt ismerné és senki sincs, akinek hozzátartozója el­tűnt volna, úgy látszik szándékosan rossz címet adott az ismeretlen nő, aki névtelenül akarta itt­­hagyni ezt a földi életet, amely bizonyára keserűséget juttatott neki. A rendőrség ter­mészetesen megindította a nyomozást, hogy megállapítsa a Dunába ugrott nő személy­­azonosságát. Lacy von Blondel 16 esztendősre ír ásította magát a Verebély-klinikán, hogy eljátszhassa egy film főszerepét Talán egy félesztendővel ezelőtt történt, hogy a lapok hasábokon keresztül foglalkoz­tak a tragikus életű és öngyilkossá lett is­mert magyar filmrendezővel, Gerőffy Bélá­val. E hírekkel kapcsolaban került akkor a publikum elé Sa­cy von Blondel, a szép szőke filmprimadonna neve is. Sacy von Blondel ugyanis Geröt­y felesége volt, s ami­kor a szerencsétlen Gerőtfyt kifogták a Duna hullámaiból, igen sokan, igaztalanul, Sacyt is felelőssé tették a férj haláláért. Most arról értesülünk, hogy a fiatal művésznő a Verebély-klinikán fekszik, ahol a professzor igen súlyos műtétet végzett rajta. Az Esti Kurír munkatársa a klinikán meg­látogatta Lacy von Blondelt. A klinika egyik szantóriumi szobájában, negeteg virág kö­zött fekszik a sápadt prim­adonna. Halkan meséli az operáció történetét : Három hónappal ezelőtt szerződtetési ajánlatot kaptam az amerikai Warner Brothers Filmkorporationtól. A szerződés egy fantasztikus film főszerepére vonatko­zott, amelyben én egy tizenhat esztendős eton bajt játszom. A direktor azonban, akivel Tátrafüreden is­merkedtem össze, egyetlen feltételt kötött ki: a főszereplőnek egészen fiús alakot kell öl­tenie. Mivel én a fantasztikus álmok lovag­jának túl karcsú és túl­yús alakjával nem rendelkeztem,­­kénytelen voltam Vere­­bély professzor segítségét igénybe venni, aki egy pár héttel ezelőtt igen komplikált operáció segítségével lehetővé tette nekem, hogy a direktor követelményeinek eleget tehessek és most már egészen jól vagyok, a lázam megszűnt és remélem, hogy két hét múlva elhagyhatom a betegágyat. Nemsokára tehát útra kel Lacy von Blondel, a kalandos életű kis magyar mű­vésznő a messze Amerika, a sitár-gázssik és hollywoodi villák birodalma felé, miután az életét is kockára tette, hogy az ismeret­lenség óceánjából beevezhessen a nagy film­primadonnák szűkreszabott kikötőjébe. Szeplő, pattanások, pörsenések, az arcbőr tisztá­­talanságai ellen használjon BergerBorax-szappant Vegytiszta, nemes anyagokból készül. 50 év óta kedvelt szappana a nőknek. A Berger-féle gyógyszappanok (bárány-, kén-, lanolin-, glyce­­rín-, homok-, epeszappant a test- és egészségápolás nélkülözhetetlen eszközei. Í­v­ás ' valódisá­g­ot igazolja JT 1 E5B1. ssssss aláírása 3 DR. WANTDER gyógyszer- és tápszergyár részvénytársaság Budapest, 100. postahivatal Részletfizetésre készpénzárban sezlonok, szál­on garnitúrák, matracok, papla­nok, sodronyok, szőnyegek, takarók I. rendű, Magyar ucca 8. kárpitosnál. 7. oldal Négy-ötezer példányban fogyott megszűnése előtt a Szózat Száznyolcvanmilliós nyomdaadóssága miatt bukott meg a fajvédők egyetlen napilapja A Szózat című napilap a tegnapi napon úgy látszik végleg befejezte pályáját, amelyet a lázas ellenforradalmi hónapokban kezdett s egyre több és több megszakadással, mos­tanáig folytatott. A Szózat agóniája már akkor kezdődött, amikor egyre gyakrabban és gyakrabban, nagy ellentétek merültek fel a Zsilinszky Gábor vezetése alatt álló Stádium nyomda­vállalat és az akkor még Zsilinszky Endre szerkesztésében megjelenő antiszemita napi­lap között. Sem a testvéri kötelék, amely a két vállalkozás vezetőit összefűzte, sem a „fajvédelmi eszmei”, amelynek­ a nyomdavál­lalat is szolgálatában állt, nem tudta elimi­­nálni azokat az anyagi kérdéseket, amelyek miatt később a Szózat kénytelen is volt el­hagyni a Stádiumot. A nyomdavállalat meg­elégelte, hogy tisztán eszmei lelkesedésből, hitelbe nyomja a Szózatot, megelégelte, hogy sohase legyen biztos abban, mikor és meny­nyit kap meg abból az összegből, amelyet az antiszemita napilap előállításába fektet. Nagy zavarok állottak be a napilap megjelenésé­ben; néha késve, vagy rendkívül megkurtí­tott terjedelemben került csak ki a sajtó alól a Szózat , s végül is a Szózatot átvitték a Budapesti Hírlap nyomdájába. A Budapesti Hírlap vállalat vezetői tisz­tában voltak a Szózat anyagi helyzetével s nem szívesen vállalták a lap nyomását, de miután igen befolyásos közéleti férfiak pro­­tezsálták a lapot, a nyomdavállalat végül is elvállalta azt, azzal a kikötéssel, hogy a nyomdaszámlát kéthetenként előre kell fizetni. De a Szózat megjelenése az új helyen sem ment simán, Egy idő múlva a Szózaték nem tudták pontosan megfizetni a nyomda­­számlát, amire a Budapesti Hírlap nyom­dája nyomban be akarta szüntetni a nyo­mást. A Szózat protektorai a politikai és társadalmi élet ismert, nagybefolyású alakjai ekkor valósággal elözönlötték a Budapesti Hírlap nyom­dájának vezetőit, s napról napra szinte kikönyörögték, hogy jelentessék meg továbbra is a lapot. Kilátásba helyezték, hogy a Szózatnak a közeljövőben­­sikerül majd olyan összegekre szert tennie, amelyekkel hosszú időre biz­tosíthatja életét s a nyomdavállalat érde­keit is. Egy ideig sok zavarral ugyan, de elhúz­ták még az antiszemita orgánum agóniáját. Néha kimaradt a Szózat megjelenése, néha négy oldalra zsugorodott terjedelemben lá­tott csak napvilágot, de a lap vezetői váltig hangoztatták, hogy a lapot mindenáron fentart­ják, megszerzik a kellő pénzt, utolsó s legnagyobb reményük az volt, hogy ha Bethlen István gróf miniszterelnök genfi útjáról hazatér, majd ő bocsát annyi pénzt a lap rendelkezésére, amennyivel a hitelező­ket kielégítheti. Ez a remény azonban tel­jesen hiúnak bizonyult. Bethlen a Szózat protektorait a leg­­r­idegebben elutasította, amire a Budapesti Hírlap-nyomda vezetői kijelentették, hogy ha a Szózaték nem fize­tik le a 180 milliós tartozáson felül négy hétre előre a nyomdaszámlát, haladéktala­nul megszüntetik a lap nyomását. A Szó­zaték persze képtelenek voltak ennek a fel­tételnek eleget tenni, s így a Szózat most már minden valószínűség szerint az az orgánum, amely velünk a legélesebb és legáthidalhatatlanabb ellentétben áll, ol­vasók és hírek hiányában kénytelen volt el­tűnni a föld színéről. A mi nézetünk az, hogy minden világnézetnek, minden politi­kai iránynak megvan a joga ahhoz, hogy, álláspontját a közvélemény előtt is képvi­selje, ha ezt az álláspontot etikai szellem hatja át, s ha ez a világnézet vagy politikai pártállás valóban, a polgárság valamelyik rétegének lelkében gyökeredzik. Ám a Szó­zat megszűnése éppen azt bizonyítja, hogy fennállásának a leglázasabb ellenforra­dalmi idők elmúlása után már meg­szűntek azok a létfeltételei, amelyek működésének bármiféle jogcímet is ad­hattak volna. A fajvédő vezérek, akiknek az utóbbi idő­ben egyetlen és szinte hivatalos szócsövük volt a Szózat, hányszor kiáltották a fóru­mon, hogy az egész fajmagyar társadalom velük és mögöttük áll ! Miért vitatkozzunk ezzel az állítással, amikor a tények maguk cáfolják meg azt ? A Szózat a Stádiumnál hatezer példányban jelent meg. Később, amikor átvitték a Budapesti Hírlaphoz és a vérmes optimisták néhány apró, jelen­téktelen technikai újítástól az antiszemita lap reneszánszát várták, tízezer példányban­­nyomták. De az optimisták természetesen keservesen kellett, hogy csalódjanak : a tízezer példánynak több mint a felét küldték vissza az árusítók. A leglojálisabb számítás szerint tehát mind­össze ötezer példányban fogyott a Szózat, beleértve a tiszteletpéldányokat is, de vol­tak napok, amikor csak három-négyezer, példány fogyott el belőle. Az egyetlen kimondottan fajvédő napi­lap legfeljebb csak ötezer példányban fogyott el ebben az országban, ahol na­ponként többszázezrével kapkodják szét a különböző demokratikus irányú lapokat, — ez a maximálisan ötezer­­ lapvásárló az az „egész Magyarország", a fajmagyaroknak az a hatalmas töme­ge, amelynek nevében a fajvédők szó­nokolni szoktak. Bármennyire sajnáljuk tehát munka és kenyér nélkül maradt polgártársainkat és bármennyire sajnáljuk kínos vergődés után meghalt ellenfelünket is, az objektivitás kedvéért meg kell állapítanunk, hogy igeim az idők parancsa, a magyar polgárság jó­zansága volt az, amely a Szózatot szükség­szerűen a sírba kény­szerít­ette. A halott nyu­godjék békében,­­ azok pedig, akik a hor­dón, a parlamenti padokban vagy másutt tovább akarják folytatni a Szózat politikáját, okuljanak a történteken. egyszer s mindenkorra megszűnt. Bőhm Alajos, a Budapesti Hírlap vállalat vezérigazgatója ma délelőtt kijelentette az Esti Kurír munkatársa előtt, hogy a Szózat ma sem fog megjelenni és egészen biztos, hogy a Budapesti Hírlapnál ezentúl sem. Munkatársunk ebben az ügyben a délelőtt folyamán több ízben kereste telefonon a Szózat szerkesztőségét is, de nem kapott összeköttetést : valószínű, hogy a munkatár­sak ma már nem is mentek be a szerkesztő­ségbe. Megbízható helyről különben úgy ér­tesültünk, hogy az utolsó napon a Szózat 180 millió koronával, tartozott a Buda­pesti Hírlap nyomdavállalatnak, amelyet nem tudott kiegyenlíteni. Nincs bennünk káröröm, amikor laptár­sunkat elparentáljuk. Éppen nem örülünk annak, hogy megszűnésével újabb exiszten­­ciák veszítették el munkájukat és megélhe­tésüket s liberalitásunkban nem szabad megelégedéssel konstatálnunk azt sem, hogy: A raktárunkon levő összes n­­ a legújabban beérkezteket is bámulatos olcsón teljesen elárusítjuk, miután ezen cikkeket tovább nem tartjuk. Kérjük a n. é. vevőközönsé­get, hogy üzletünket vétel­kényszer nélkül keresse fel. MValis? IV., Váci ucca 26 Alapítva: 1805 »Zeneboh­ócok« a ROYAL ORFEUMBAN Telefon: József 131-68.

Next