Esti Kurir, 1926. május (4. évfolyam, 98-120. szám)

1926-05-01 / 98. szám

ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 40.000 K, NEGYED FÓSZFIÍKFESZTŐ • SZERKESZTŐSÉG: VI. ARADI UCCA 8. TV. EM. ÉVRE 120.000 K. EGYES SZÁM ÁRA: 2000 K. HÉTFŐN r­ua&UIuUiu&­ V. TELEFONSZÁMOK: 196-19, 92-70, 98-70, 23-45, 122-82. 3000 K. JUGOSZLÁVIÁBAN 21/1 DINÁR, KEDDEN 31/2 D UCC­A Y KARÓT­Y KIADÓHIVATAL , VII. KER., KERTÉSZ UCCA 24—28 DINÁR. AUSZTRIÁBAN 2500 OSZTRÁK KORONA XIASAVK­I TELEFON­SZÁM: JÓZSEF 15 6-2­0 IV. ÉVFOLYAM ♦ BUDAPEST, 1926 SZOMBAT MÁJUS 1 ♦ 98. SZÁM LEGITIMISTÁK TANÁCSKOZÁSA A NEMZETGYŰLÉS FOLYOSÓJÁN­­**n\$\S\5\fvrum­Hír szerint elhalasztják a frankügy kitűzött főtárgya­lását, mert a vádirat kiegé­szítése szükségessé válhat 1 mrnarm*Vt/­/2/V:m Én várhatok, mondja Pallavicini, mert meg vagyok győződve, hogy a han­goskodó urak néhány hét múlva el fognak csendesülni . Friedrich mai kihallgatása során nem merült fel új momentum U» — I­I­II—■■■ A franciák a főtárgyalás eseményeitől teszik függővé, hogy emelnek-e pótmagán­vádat Teleki ellen Friedrich István ma délelőtt a rendőr­ségen vallomást tett a szokdlhamisítás ügyé­ben és azután nyomban a parlamentbe sietett, ahol hosszasan tanácskozott Ra­kovszky Istvánnal, Sigray Antal gróffal és Pallavicini György őrgróffal. Tanácskozásuk közben az a nagy fel­tűnést keltő hír terjedt el a parlament fo­lyosóján, hogy a frankhamisítás ügyének május 7.-re kitűzött főtárgyalását esetleg el fogják halasztani, mivel a most már több irányban folyó nyomozás adatai any­­nyira felhalmozódtak, hogy ezek alap­ján a vádirat újabb kiegésítése válha­­tik szükségessé. Sokféle magyarázatra adott akalmat az a hír is, hogy illetékes helyen fglalkoztak a Teleki Pál gróf ellen irányul vádemelés gondolatával is, később azonban a franciák is belenyugodtak ennek elejtésée azzal a fentartással azonban, hogy amennyiben a főtárgyalás élményét szükségessé teszik, Telekivel nemben később lehessen pótmagánvádat emel­niük. Ellenzéki körökben a legnagyobb érdek­lődővel mindenesetre Hir György­­hallga­­tása elé tekintenek. Hir György vallmása­­i­t eltekintve szükségesnek tartják elenzéki körökben annak felderítését, vájjon a sorozatos pénzhamisításk között volt-e valamilyen összefügg s ennek megállapítását különösen,a kormány felelőssége szempontját­ tartják fontosnak. Az Esti Kurír munkatársa beszélt késői, Friedrich Istvánnal, aki kijelentette, ha, a rendőrségen részletesen kihallgatták a szokáshamisítás ügyében, újabb momentum, vagy kérdés azon­ban kihallgatása során nem merült fel. A legitimista politikusok folyosói tanács­kozása közben Hoyos Miksa gróf költség­­vetési felszólalásában szokatlanul éles tá­madást intézett Pallavicini György őrgróf és Andrássy Gyula gróf ellen. Amikor Pallavicini György őrgróf értesült erről a támadásról, az Esti Kurír munkatársának a következőket mondotta: — Hoyos gróf beszédét nem hallottam és elolvasni sem fogom, mert lehetetlen, hogy minden támadásra válaszoljak, amit a kormánypárt részéről többé-kevésbé is­meretlen urak ellenem sorozatosan in­téznek. — Ezek a támadások azt az impres­sziót keltik, mintha a kormánypárti urak gyorsan akar­nának még érdemeket szerezni és azokban a jutalmakban részesülni,­ amelyeket a távozó kormányos utolsó minisztertanácsokon szoktak oszto­gatni. Én nyugodtan várok, mert m­eg vagyok győződve, hogy ezek a hangoskodó urak néhány hét múlva teljesen el fognak csen­desülni. Rakovszky csak a rendőrségen hajlandó meg­magyarázni közbeszólását Az ellenzéki képviselők később azokra a kormánypárti támadásokra terelték a szót, amelyek Rakovszky Iván ellen indultak meg legutóbbi parlamenti közbeszólása miatt. Rakovszky tudvalévően azt mondta, hogy Tisza István gróf meggyilkolásáról már a tett elkövetésének reggelén tudott s a kormány hivatalos lapja éles hangon szólította fel Rakovszkyt arra, hogy közbeszólását magyaázza meg, adjon elő mindent, amiről a Tisza-gyilkos­­ság­­ügyében tudomása van. Erre vonatkozóan Rakovszky István a következőket jelentette ki az Esti Kurír munkatársának: — A kormánypárti sajtó felhördülését és rosszakarta célzásait nevetségesnek tartom, úgy hogy azokra nem is kívánok reflektálni. Ha a rendőrség kíváncsi arra, amit indok, idézzenek meg, hallgassanak ki és akkor mindent el fogok mondani, de hírlapi csatákba nem­ óhajtok bocsát­kozni. A kormánypárt hurv­álkodni készül Az egységes párt helyisége az Eszterházy utcai Eszterházy-palotában van, amelynek tulaj­donosa, Eszterházy Tamás gróf házasodni készül és így a kormánypárt vezetősége új párthelyi­ség után néz. A kormánypárt tagjai közül többen sokalják az Eszterházy utcai párthelyiség 120 milliós évi bérét is és így Almássy László, az egységes párt ügyvezető alelnöke ma délelőtt Bessenyei Zénó, Bottlik István báró, Kaas Albert báró és Szomjas Gusztáv társaságában elment , az Adria részvénytársaság szabadságtéri pa­­­­lotájába, ahol új párthelyiséget szemeltek ki.­­ Ez a e helyiség roppant luxuriózusan van beren­dezve és a kormánypárti képviselők kívánságáé Ára 2001 korona ■ i -fi HALL­ALI Most megharsannak a csillogó sárgaréz kür­­tök és végigzeng a mezőn az izgatott hallali. Nyomában vannak a vadnak, nemes vadnak. Kipirult arcok, csillogó szemek, a vadászat láza és izgalma. Mindez miért? Azért, mert Rakovszky Ist­­ván azt mondotta teg’nap a nemzetgyűlésben, hogy ő a Tisza ellen elkövetett gyilkosság előtt már hallott a merényletről. Azon nyom­ban akadt kormánypárti képviselő, aki szórós­­szóra feljegyezte Rakovszky István közbe­szólását és gondoskodott arról, hogy fültanul serege láttamozza azt a fontos „bűnügyi" do­kumentumot. A buzgó kormánypárti kép­­­viselő után pedig még buzgóbb kormány­­párti lapok fújják a vadászkürtöt és követel­nek folytatást az ügyben. Valóban, nem gú­nyosan és nem humorosan, hanem a komoly­kodás minden hókusz-pókuszával nyújtják ki vádló útjukat és mutatnak rá Rakovszky Istvánra: íme, a titkok tudója, ime valaki, aki tizenkét órával előbb értesült a merény­let tervéről, ime Rakovszky István, aki nem akadályozta meg a gyilkosságot és azóta hallgatott némán és titokzatosan. Most azon­ban világosság fog derülni erre az ügyre, «­­ igen, követelik a Ra­­uzását és a­ bűnügy kibé­tször is néhány szót arról egy most szavakban és hasábokon kiütközik. Mondhatnék teljes erő­vel és eddig egészen ismeretlen hévvel vetik magukat utána ennek a vadnak és hajtásuk irama most nem ismer féket, nem ismer meg­fontolt lassudást. Messze zeng a felvert csalit: vezércikk vezércikk után és tudósítás, mely hajszálnyi nüanszot sem felejt el. Igazán örülnünk kell ennek a buzgalom­nak és nehéz várakozások után szívesen üd­vözöljük. Ha végig futtatjuk szemünket az uralkodó kormánypárt múltján, akkor m­in­­­den túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ez a buz­galom most első a maga nemében. Mert nem először történik már, hogy alkalma volna a többségi pártnak és a többségi párt sajtójá­nak végsőkig felháborodni gyilkosságokon, merényleteken és teljes erővel vetni magát nyomra és nyomozásra. Nem az első alka­lom, hogy adatok döbbentek a nemzetgyűlés szemébe — nem halavány kontúrú közbe­kiáltások, de számmal és dátummal ijesztően felszerelt adatok — és akkor oly hamar elő­­bújt sötét zugából a megfontolás, a latolga­tás, a méricskélés, a hitetlenkedés és tamás­kodás. Mindig volt a bejelentésnek olyan pontja, melybe a konzervatív és lehiggadt kormánytámogatás meg tudott akaszkodni és amelynél aggodalmasan, csitítóan és csörrde­­sítően emelte fel intő ujját. El ne siessük a­­dolgot, vigyázzunk jól, hátha téves látszatra épít a bejelentés, hátha heve ragadja magá­val. Most? Nincs aggodalom, nincs megfonto­lás, csak harsogó vezényszó, rajta-rajta ... Rakovszky István közbeszólását bejelentés­nek veszik, vallomásnak, kulcsnak egy titok kapójához. És teszik ezt olyan komoly arc­cal, mely komolyságot kívánna mástól is. Ne vegyék­ zokon: mi azon csodálkozunk, hogy nem mosolyodnak el egy pillanatra sem, hogy meg tudják őrizni komolyságukat. Hogyan? Hát valóban azt hiszik és feltesz másról, hogy elhiszi: Rakovszky István ele­g tudott a gyilkosságról és nem szólt min­t­ máig egy szót sem, komolyan szeretnék bár­kiben is elültetni a gyanú magvát, hogy Rakovszky István talán még benne is volt a szövetkezésben? Azt akarják, hogy bárki is higyjen őszinteségükben és komolyságukban és hogy van valaki, jóhiszemű és gondolkodó ember, aki ne tudna rögtön. Rakovszky Ist­ván talán ugyanúgy hallotta előre, mint hal­lották a Tisza-főtárgyalás tanúi, akik vallot­ták, hogy a Tisza halálát megelőző napon el­terjedt már vidéki városokban a gyilkosság híre... De hiszen éppen erről van szó. Nem gon­dolják ők sem komolyan, nem teszik fel egy pillanatra sem Rakovszky Istvánról, hogy valóban tudott a gyilkosságról, vagy tervéről. Egész tudatosan csak taktikai előnyt akarná­nak kovácsolni egy közbeszólásból, melyre talán rövid úton igen világos magyarázatot kaphatnának. És éppen arról az oldalról lát­juk ezt a kicsit különös fogást, amely az ellen­zéket szokta megvádolni rosszhiszeműséggel. A kormánypárt oldaláról, ahonnan ezerszer és újabb ezerszer hallottuk a vádat, az ellen­zék frankügyet és titkos társaságokat és bombamerényleteket, mind csak a kormány megbuktatására akarja felhasználni és táma­dásai nem jóhiszeműek, álláspontja nem objektív. Nos, a bombamerényletek és frankügyek i gaztettek és bűntettek maradnak akkor is, ha százszor szeretnék élüket politikai taktikából az ellenzék felé fordítani. De Rakovszky Ist­vánt meggyanúsítani: ezen csak nevetni le­hetne, ha a nevetést el nem keserítené, hogy akad politika, amely ilyen eszközökhöz folyamodik.

Next