Esti Kurir, 1926. július (4. évfolyam, 145-171. szám)

1926-07-21 / 162. szám

Szerda, 1926 július 21 Szerda, 1926 jolim 21 11. old. Egy tűzoltó századosnak adta ki magát és 2.300.000 koronás összegeket csalt ki tartalékos tisztektől A Háborús Emlékokmányok Kiadóbizottsági arról értesült, hogy nevükben országszerte csalásokat követ el egy Szabó Péter Pál nevű tűzoltó. Ez a Szabó Péter Pál gyakran Paulini századosnak adja ki magát, fölkeresi a hadviselt tartalékos tiszteket és általa készíttetett, a Hadtörténelmi Múzeum címerével ellátott hamis okmányokat mutatva föl, 2—300.000 koronás előlegeket csalt ki azon a rímen, hogy előfizetéseket gyűjt a Háborús Emlékokmányok részére. A bizottság úgy védekezik ellene, hogy saját ügynökei kizárólag postacsekkel dolgozhatnak, tehát pénzt semilyen címen, semmiféle körülmények között nem nyugtázhatnak és nem vehetnek fel. Ezek alapján, aki nem evvel a módszerrel dolgozik, csalást követ el. Nevezett a legutóbbi időben Szabolcs vármegye területén szélámoskodott. A most használt nyomtatványait Nyíregyházán, a Jóba-féle nyomdában készítette. Feltalálása esetén a legközelebbi csendőr- vagy rendőrhatóságnak adandó át. Az Esti Kurír munkatársa érdeklődött a Központi Tüzérségnél és ott a következő felvilágosítást kapta: — Szabó Péter Pál tudomásunk szerint a hatvani cukorgyárban, majd az egyik kőbányai serfőzdében volt tűzoltó, de az intelligens, jómodorú fiatalember soha nem követett el olyasmit, ami miatt fölöttesei neheztelését érdemelte volna ki. A budapesti tűzoltótestületnek egyébként soha nem volt tagja. Nem kell nekem alamizsna, dolgozni akarok, tessék venni tőlem — köszönt be a lakásokba a hadirokkant ■.... A Hadirokkant Egyesület legújabb akciója — Kenyérhez és munkához jutnak a hadirokkantak és özvegyek Félénk kopogás. Aztán nyikorog a kilincs és a bátortalanul megnyitott ajtó résén félszeg férfihang szól be: — Apró háztartási cikkek, nagyságom! A kis cseléd, akit valamelyik alföldi tanyáról szalasztunk ide a nagyvárosba, tanácstalanul néz a nagyságára. Az a konyhaedények labirintusában keresgél, hátra sem fordulva szól oda: — Nem kell semmi! Maris csukja be az ajtót! Máris már indul is, de ahogy becsukná az ajtót, egy pillanatra tétován áll meg a küszöbön. Deresedő hajú, koros férfi áll előtte. A nyakában elsiető bőrtáska, abban vannak gondosan elrendezve az árucikkei. Patentkapocstól főzőkanálig minden. A fején valami furcsa, eddig soha nem látott sapka. Olyan, mint a hordároké. De mégis egészen más. És rajta a felírás: t1l-es számú hadirokkant. A 141-es hadirokkant Beesett sovány arcából élesen villog ki a szeme. Csak az egyik. Mert a másik helyét széles fekete kötés takarja. És ahogy Maris végignéz az előtte álló férfin, mindent felölelő egyetlen pillantásával mást is felfedez rajta. Azt, hogy az egyik kabátujja üresen, ernyedten hull alá, mert nincs benne izmos férfikar, amely formát adna a halott ruhadarabnak és felfedezi azt, hogy a 141-est számít hadirokkantnak csak az egyik lábán van viseltes, elnyűtt cipő, a másiknak a helyén meredek fabot szaladj a földbe. Maris, az alföldi tanyák fiatal lánya meghatottan kap a köténye zsebéhez és már kotorász is benne rongyos százkoronások után. Olyat, amilyet a boltban sem fogadnak már el és ilyen könyörületes alkalmakra van félretéve. De tillóansattan fel ekkor, a férfi hangja: _ Köszönöm szépen, édes lányom, ne fáradjon! Nem kell nekem alamizsna! * Az önérzetes hangra megfordul a nagysága is. Az apja, a férje, a fia, vagy az unokája jut eszébe, mikor a rokkant katonát nézi. Hiszen melyik pesti nagyságának nem maradt ott valakije a hosszú öt esztendő alatt. Nézi az üres kabátujjat, a lábat helyettesítő fadarabot és a kiégett szemet takaró fekete kötést. És hiába keresi a munkára lendülő férfikart, az izmos lábat, a látó szemet. Hiába. Azok ott maradtak a gorlicei halálmező drótsövényébe akadva, vagy a Doberdó véres napsugarában. A nagyságának könny szalad a két szemébe és meglágyul a hangja. Behívja, leülteti a férfit. Nehezen, darabosan törnek fel a szavak a l11-es számú hadirokkant torkából: — Nem koldulok én, kérem! Becsületes munkából akarok én megélni! Százszázalékos hadirokkant vagyok! Itt az igazolványom! Ijedten kotorja elő a szakadozott, zoszlószélű írást, mintha az üres kabátujj és a mankó nem bizonyítaná eléggé a rokkantságát. — Hat gyermekem sir odahaza kenyérért. A feleségem takarítani jár, én pedig négy esztendeig nem kerestem egy krajcárt se. Hát hol is tudnék én dolgozni igy kérem! Most azután nemrégen behívtak az Egyesületbe, ott kaptam kérem a Csécsy tábornok úrtól ezt a kis ládát. Hát nem mondom, azóta csak keresek valamit. Éppen, hogy kenyérre telik. De már az is nagyon nagy dolog kérem! Tessék kérem venni valamit tőlem!... Persze, hogy, vesz valamit nagysága. És pár perc múlva már a szomszéd konyhaajtón kopog félénken, bátortalanul, hozzá nem szokottan a 141-es hadirokkant. A mindennapi kenyér A Hadirokkantak Gazdasági Egyesülete Csécsy- Nagy Imre nyugalmazott altábornagy és Bánhidy igazgató vezetésével nagyszabású hadirokkant akciót indított. A munka- és keresetképtelen rokkantakat az illetékes minisztériumok engedélyével háztartási cikkek árusítására állították be. Rendes piaci áron árusítják a féllábú vagy félkezt rokkantak az apró cikkeket. Egyelőre 150 embert foglalkoztat az akció, akik a város minden részében elfoglalták már az őrhelyeiket, ahonnan kiindulva aztán az egyes körzetek házait látogatják, de minden nap szerelnek fel újabbakat. A jelentkezéseknél az illető rokkantsági fokát veszik tekintetbe elsősorban. Minél jobban rászorul a segítségre, minél kevésbé munkaképes, annál hamarabb kapja meg az akció vezetőségétől a sapkát és a ládikát, amellyel azután ha mást nem, a mindennapi kenyerét megkeresheti a maga és családja számára. A Vécsey utca 4. szám alatt van az egyesület irodája, ahol kora reggeltől késő estig tart a háború Lázárjainak szomorú, szörnyű felvonulása. Kiégett szemű, idegsokkos, reszkető emberek könyörögnek munkát, közülük nem egy szerepelt már az öngyilkosok listáján, vagy a mentők naplójában, mikor visszaszólították őket az életbe. Az akció vezetősége a hadiözvegyekről is kíván gondoskodni. Evégből a vásárcsarnokokban újonnan beállított fülkéket bérelnek nekik, ahol a sokgyermekes hadiözvegyek szintén háztartási cikkeket fognak árusítani rendes napi áron. Budapest után a vidék megszervezésére kerül majd a sor. A vidéki városokban természetesen az ottani rokkantak fogják ellátni a szolgálatot. Csécsy tábornok bízik abban, hogy ha a közönség támogatásával találkozik, kenyeret tud adni a háború szürke hőseinek, akik fél életüket otthagyják a frontokon.* Mi biztosan hisszük, hogy a féllábú, félkezű, reszketős, kiégett szemű névtelenek találkoznak a közönség megértésével. .. 1. JOMGOR&K feles szőnyegeket vesz, elad „ANTIKART Rt.« VII, Dob utca 13. szára 11. oldal A „diszkrét66 öngyilkosjelölt nem sikkasztott csak ideges volt (Tudósítás eleje a 2-ik oldalon) Délután két órakor megérkezett a gyöngyösi rendőrség távirata, amely közli, hogy Sárkány ellen semmiféle bűnügyben nincs vizsgálat elrendelve. Erre a főkapitányságon újra kihallgatták Sárkányt, aki most már módosította korábbi vallomását és azt mondta, hogy nagyfokú idegessége miatt szánta magát halálra. Miután megígértették vele, hogy eláll ettől a tervétől, a főkapitányságról két óra után elbocsátották. Elfogták a Kőbányai Takarékpénztár Részvénytársaság kasszafalóit Két nappal ezelőtt a X. kerület Belső Jászberényi út 7. szám alatt levő kőbányai takarékpénztár részvénytársaság helyiségeit a reggeli nyitáskor az elsőnek belépő altisztek és tisztviselők teljesen feldúlva találták. A pénztárszoba tárva-nyitva volt és amikor beléptek, szembetűnt a teljesen felforgatott szoba és a földön mindenféle szerszámok hevertek. Minden nyom azt mutatta, hogy betörő kasszafúrók jártak a bankban. Nyomban értesítették a rendőrséget, ahonnan Angyal detektív-főcsoportvezető és Fazekas Áron detektivfőfelügyelő csoportjával siettek ki a helyszínre és megállapították, hogy a bankban egy újonnan felbukkant kasszafúró társaság tagjai dolgoztak egész éjjel. Primitív módszerrel működtek, kifordították a páncélszekrényt a helyéből és annak hátsó lapját igyekeztek egész éjszaka körbefűrészelni. Már majdnem elkészültek a munkával, azonban egészen megnyitni nem tudták, mert reggel felé úgy látszik, tartottak attól, hogy rajtacsípik őket. A banknak az volt a szerencséje, hogy ez a társaság nem a Fabriczius Sándor-féle zár-, bontó módszerrel dolgozott, hanem egy régi, avult kifűrészelési módszerrel. Ez olyan hosszú ideig tartott, hogy nem tudtak elvinni semmit. A helyszínen talált nyomon a rendőrség tovább folytatta a kutatásait és ma sikerült három rovott multú betörőt elfogni, akiket ma előállítottak a főkapitányságra. Megállapították, hogy valóban ők jártak a kőbányai bankban, de viszont megállapították azt is, hogy két nagy budapesti cégnél ők követtek el sikeres kasszafutásokat. Ma a déli órákban az egyik betörővel együtt a rendőrök autón kimentek a főváros hatásába, ahol a betörők vallomása szerint elásott kasszafurószerszámokat megtalálták, a bűnjeleket behozták a főkapitányságra. Mind a három kasszafuróról megállapították, hogy nem tartoznak a Fabricius banda tagjai közé, akik két még mindmáig nem sikerült elfogni. A rendőrség most a három betörőnek egész bűnlajstroma után nyomoz. A belügyminiszter a választói jegyzék elleni panaszok ügyében megsemmisítette a központi választmány legutóbbi határozatát Ismeretes, hogy a székesfőváros központi választmánya legutolsó ülésén, amelyen az ideiglenes választói névjegyzék ellen beadott panaszok ügyével foglalkoztak, elfogadták Büchler József szociáldemokrata bizottsági tag indítványát, amely azt proponálta, hogy a névjegyzékbe való felvétel ellen beadott panaszokkal a központi választmány egyáltalán ne foglalkozzék, hanem azokat utasítsa el. Ennek a határozatnak értelmében meg sem lehetett volna vizsgáln azt, vájjon jogosak vagy jogtalanok azok a panaszok, amelyeket egyes fővárosi lakosoknak a névjegyzékbe való felvétele ellen benyújtottak. Ezt a határozatot a demokratikus blokk 11 szavazatával a jobboldali pártok nyolc szavazatával szemben hozta meg a központi választmány. A szavazás után Szőke Gyula dr. keresztényközségi párti bizottsági tag tiltakozott a határozat ellen és kifejtette, hogy azt törvényellenesnek tartja, mert tételes törvények írják elő, hogy a központi választmánynak minden panasszal foglalkoznia kell. Bejelentette egyúttal azt is, hogy a határozatot a belügyminiszterhez intézendő panasszal meg fogja támadni. A belügyminiszter megvizsgálta Szőke panaszát és annak a mai napon kelt leiratával helyt adott. A leiratban a belügyminiszter megsemmisíti a központi választmány határozatát és utasítja a választmányt arra, hogy minden egyes panaszszal külön foglalkozzék. Meghalt a „Kemény báró“ Egy kedves, régi újságíró dőlt ki ismét a sorból és egy színes, patinás emlékkel lett ismét kevesebb ma reggel, mikor a Rókus-kórházból Kemény Gyula halálát jelentették. Meghalt Kemény Gyula, „Kemény báró“, a régi német nyelvű újságírógárda egyik legjellegzetesebb, legegyénibb alakja, aki hetvenöt évéből negyven évet a Neues Politisches Volksblatt szerkesztőségének egyik íróasztalánál töltött, ahol fantasztikus regényeit, a Thais-korszakról szóló történeteit és Ferenc József-legendáit, Rudolf trónörökössel foglalkozó históriáit költötte lankadatlan szorgalommal és halála napjáig tartó elánnal. Ő volt a mai újságírógárda „Kemény bárója", s ahol hosszú, hórihorgas botratámaszkodó alakja megjelent, császárszakállas feje, az éjjeli munkától immár hamuszürke arca; mindenkit egy régi, szebb élet emlékezésére késztetett. Kemény, báró volt a1 az eleven reminiszcencia, aki írásaiban is egy régi jobb kor emlékeit idézte utolsó napig, amíg szellemi frisseségét és betegségtől őrlött fizikumát megőrizte. Ma reggel azután a Rókus-kórházban hetvenötéves korában meghalt. Barátai, tisztelői, kollégái kísérik Kemény bárót utolsó útjára. A rozs olcsóbb, mint a tengeri. A vidéki és fővárosi gabonakereskedelmet, valamint a gazdatársadalmat élénkebben foglalkoztatja néhány nap óta a rozs és a tengeri áralakulása. Tegnap különösen feltűnt e két cikk jegyzése, amennyiben a tengeri 265.000 koronás jegyzésével szemben a rozsot 255.000 koronán is jegyezték, tehát a tengeri lényegesett drágább volt, mint a rozs. Gabonakereskedelmi körökben azt az információt kaptuk, hogy a tengeri üzlet szilárdságához nagyban hozzájárult, hogy a chicagói gabonatőzsdén, amelynek megint nagyon fontos szerepe van az európai piacok áralakulásában, a tengeri néhány nap óta erősen emelkedik. Ennek nyomán természetesen külföldi vásárlásokban sincs hiány, úgyhogy a külföldi szilárdság a belföldön is érezteti hatását. Ettől függetlenül is élénken foglalkoztatja azonban az érdekeltséget a tengeri és a rozs áránál mutatkozó eltolódás. Számolnak ugyanis annak a lehetőségével, hogy ha a rozs ára és a tengeri jegyzése között továbbra is nagyobb eltérés mutatkoznék, a gazdaközönség nemcsak, hogy komolyan foglalkozhatik azzal a szándékkal, hogy a rozs helyett más cikk termelését fogja kultiválni, hanem megtörténhetik az is, hogy tengeri helyett a rozsot használják fel takarmányozás céljára, ami azután viszont a rozslisztre lehet árjavító hatással. Megkezdődtek a török-magyar kereskedelmi tárgyalások Angola, július 20. (Török Távirati Iroda.) Törökország és Magyarország delegátusai tegnap Angolában, a külügyminisztériumban megkezdték a tárgyalásokat a két ország kereskedelmi szerződésének és tartózkodási egyezményének megkötése céljából. Kazánrobbanás hat halottal Párizs, július 20. (Wolff.) A St. Quentin mellett lévő aleincourti papírgyárban egy papíranyagot előállító kazán felrobbant. Hat munkás meghalt, tizenhárom részben súlyosan megsebesült.