Esti Kurir, 1927. október (5. évfolyam, 222-247. szám)
1927-10-01 / 222. szám
ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 2 PENGŐ 40 FILLÉR NEGYEDÉVRE 7.20 P. FÉLÉVRE 14.40 P. EGYES SZÁM ÁRA: 10 FŐ JUGOSZLÁVIÁBAN 2' DINÁR, AUSZTRIÁBAN 25 GR.. ROMÁNIÁBAN 6 LEI FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY V. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1927 OKTÓBER 1 SZOMBAT SZERKESZTŐSÉG: VI.. ARADI UCCA 8 TELEFONSZÁM: TERÉZ 261—43, 261—41, 268-28 KIADÓHIVATAL / VI.. TERÉZ-KÖRÚT 24 K. I. EM. TELEFONSZÁMOK: TERÉZ 122—88 és 254—05 222. SZÁM CSAK JOGHALLGATÓ VOLT ... (R. K.) A határokon innen és túl tíz és fél millió magyar dermedt várakozással figyel a „hivatalos hely" felé. Bizonyosságot akarnak a bizonytalanságban. Feleletet várnak a néma vádra. Felvilágosítást, helyesbítést vagy cáfolatot. A hivatalos hely azonban hallgat. Azaz, hogy mg sem. Tegnap végre napvilágot látott egy komoly, megfontolt nyilatkozat. Nem kevesebbről, mint arról világosította fel a közvéleményt a külügyminisztérium, hogy Semsey gróf, akinek kezébe adták a történelmi jelentőségű okmányt, nem tette még le abban az időben az diplomáciai vizsgát és csak joghallgató volt. A külügyminisztériumot az egész ügyben úgy látszik ez érdekli. Hát minket nem ez érdekel. Nekünk nem az a fontos, hogy Semsey gróf joghallgató volt-e és letette-e a diplomáciai vizsgát, mi arra vagyunk kiváncsiak, hogy hogy tették le a diplomáciai vizsgát azok, akiik a hatalom jogán kezükben tartották abban az időben az ország sorsának intézését. Negyvennyolc óra alatt a hivatalos körökallgatása mellett az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok egész özöne látott napvilágot. Simonyi Semadam miniszterelnök nyilatkozatában elismeri, hogy mint az akkori kormány feje valóban átvette a Paléologue-féle jegyzéket. Annak a lapokban megjelent szövegét igazolja és állítja, hogy azt a minisztertanács elé terjesztette, amely azt alapos megvitatás után „elintézte". Így a volt miniszterelnök. Ezzel szemben az akkori kormány tagjai közül többen kijelentették, hogy semmi tudomásuk sem volt erről a jegyzékről. Mások közülük csak hallomásból tudtak róla. Bleyer Jakab szerint a minisztertanács, amelyen a vezérkar képviselője is részt vett, az ügyet bár tárgyalta, de határozatot nem hozott. Az ügy két döntő tényezője, Teleki Pál gróf külügyminiszter a titoktartásra hivatkozva, hű marad önmagához és hallgat, Bethlen István gróf pedig, aki abban az időben a béketárgyalásokat előkészítő tárcanélküli miniszter volt, még nem tartotta szükségesnek nyilatkozni. Íme ez a kép az, amely az ügy elintézésének külső formájáról máig a közönség elé került. Ellentmondás és hallgatás. És mit tudtunk meg eddig az „elintézés" lényegéről? Mi van magával a Paléologue által aláírt jegyzékkel? A volt miniszterelnök kijelentése szerint a jegyzéket kézhez vették. A külügyminisztérium megállapítása szerint keresik, de nem találják. Más híradás szerint nem is keresik, mert ilyen jegyzék sohasem érkezett a külügyminisztériumhoz. Úgyhogy már azt kell feltételeznünk, hogy a volt miniszterelnök úr kacsa utcai ügyvédi irodájának periratai között elkallódott. De hát mi van azzal a válasszal, amelyet a volt miniszterelnök úr kijelentése szerint mint „elintézést" elküldöttek a hivatalos francia jegyzékre? Hol vannak azok a feljegyzések, amelyeket a Paléologue-féle jegyzéket megelőzőtárgyalásokról készítettek? Kik voltak a megbízottak? Ki adott nekik a tárgyalásra meghatalmazást és ki vette át tőlük a jelentéseiét? Ma már hírek jelennek meg arról is, hogy Millerand, francia miniszterelnök 1920 júliusában újabb hivatalos jegyzékben megismételte Paléologue ajánlatát. Ezt a híradást megerősíti a volt miniszterelnök kijelentése, amely szerint ebben az ügyben egy iratot már az utódja kapott meg. Mi történt ezzel az újabb ajánlattal? Talán ez sem található fel a külügyminisztérium vagy a miniszterelnökség irattárában? Nem az a kötelessége a magyar kormánynak, hogy most a nemzeti ügy végtelen kárára a felelősségtől való félelemben lebagatellizálja a Paléologue-féle jegyzék jelentőségét. Bízza ezt a francia kormányra. Annak érdeke, hogy ezt a nagyfontosságú dokumentumot cáfolja, vagy legalább is jelentéktelen magánvállalkozássá minősítse. Az ország érdeke a teljes világosságot követeli. Ezt követeljük mi is és nem engedjük a kérdést elposványosítani a mi nyolc év alatt elkopott frázisokkal. Ma már, a keresztény középosztály előtt is csak nevetséges az olyan próbálkozás, amely az igazság keresése elé azzal akar gátat vitni, hogy a kurzus védelme előbbre való, mint az igazság feltárása. Nekünk az igazság előbbre való. Az akkori kormány tagjainak volna elsősorban kötelességük és érdekük, hogy az ügy teljes tisztázását követeljék. A legnagyobb felelősség rajtuk nyugszik. De jogunk van nekünk is tudni, nem lettünk-e jóhiszeműleg félrevezetve, amikor meghajoltunk az akkori kormány követelése előtt, mely napok alatt kierőszakolta a trianoni békeszerződés megszavazását. És mindenekfelett joga van tudni annak a tíz- és félmillió magyarnak, aki a határokon kívül, vagy azokon belül tengeti az életét, hogy a végzet feltartózhatatlan szekere gázolt-e rajta keresztül, vagy a rövidlátás, a tehetségtelenség és mellékes szempontok hozták rá a szomorú sorsot. Teljes világosságot követelünk tehát. Halljuk végre, hogy kik voltak azok a politikusok, akik erről a tárgyalásról tudtak és akik annak sorsa felett döntöttek. Tudott-e róla az államfő, vagy az ő személyét épúgy kikapcsolták az ügynek elintézéséből, mintahogy mellőzték a kormány egyes tagjait, a parlamentet, a békedelegáció vezetőjét és az egész közvéleményt? Tudjuk meg végre,hogy nyolc esztendeig miért hallgattak? Ismertessék meg végre a Paléologue-féle jegyzőkönyvet megelőző tárgyalások anyagát és annak elintézését. Eddig csak azt tudjuk, hogy Semsey gróf Párizsban jogot hallgatott. Most már azt akarjuk tudni, hogy mit csináltak itthon és Párizsban azok, akik az ország jövőjével kockáztak. . EGYRE JOBBAN BONYOLÓDIK A PALÉOLOGUE-JEGYZÉK ÜGYE Meg kell várni, hogy francia részről miként foglalnak állást, mert a Paléologue-jegyzékről a magyar kormány nem tud - mondja a külügyminiszter helyettese Walko külügyminiszter a Paléologue-ügy bonyodalmai miatt megszakította szabadságát . Andrássy szerint Teleki és Bethlen közölték vele, hogy Franciaországból milyen ajánlat érkezett A Paléologue-féle jegyzék titkának kipattanása óta a magyar politikai világ, de bátran mondhatjuk, hogy az egész magyar közvélemény feszült érdeklődéssel kíséri az ügynek minden fázisát és fejleményét. Az a kép azonban, mely az objektív szemlélő elé tárul , tökéletes káosz és bizonytalanság. Az akkori időben kormányon volt felelős politikusok részére a legellentmondóbb, és egymással homlokegyenest ellenkező nyilatkozatok jelennek meg. Hová lett az akta, mi történt vele, miért nem lett eredménye, kik intézték el sorsát és mit tettek a kedvező elintézés érdekében, ezek azok a kérdések, amelyek sürgős"tiszttálásra szorulnak és amelyeknek kivizsgálását a közvélemény teljes" erővel követeli, nem respektálva A kormány tagjai ma délelőtt Vass József miniszterelnökhelyettes elnöklésével minisztertanácsot tartottak, amelyen megjelent Scitovszky belügye. Bad pénzügy-, Klebelsberg kultusz- és Herrmann kereskedelmi miniszter, továbbá Próting miniszterelnökségi, Álgya-Papp honvédelmi és Ángyán igazságügyi államtitkár. A jegyzőkönyvet Bárcsházi Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár vezette. A minisztertanács megkezdése előtt nagy feltűnést keltett az ,a hír, hogy Walko külügyminiszter a Paleologuejegyzék bonyodalmaira való tekintettel váratlanul megszakította vérségi üdülését és visszaérkezett Budapestre. Az Esti Kurír munkatársa megállapította, hogy" - " a külügyminiszter már tegnap délelőtt megjelent, rövid időre hivatalában, de nyomban elutazott Bécsbe, ahonnan csak néhány nap múlva érkezik vissza Budapestre és igy a mai minisztertanácsán Khuen-Héderváry Sándor gróf meghatalmazott minisztert bízta meg képviseletével. A ma délelőtti minisztetanácson tehát Khuen-Héderváry gróf adta meg azokat a felvilágosításokat, amelyek a Paléologue jegyzék ügyével kapcsolatban szükségessé váltak. A Paléologue-jegyzék ügyében az Esti egyes politikusoknak túlzott lelkiismeretességét a hivatali titoktartást illetően. Francia részről maga Maurice Paléologue egyelőre nem nyilatkozik. A francia külügyminisztériumban sem találták nyomát az aktának, más oldalról azonban elismerik a jegyzék hitelességét és azt, hogy ilyen irányú tárgyalások valóban folytak. Simonyi Semadam volt miniszterelnök nyilatkozatában azt mondotta, hogy az ajánlat sikerét Paléologue távozása buktatta meg. Ezzel szemben rámutatnak arra, hogy a Simonyi-kormány előbb távozott, mint a francia .A külügyminiszter és így ebbjén a tekintetben nyilván tévesen emlékszik Simonyi Séinladám Sándor. Kurír munkatársa beszélt a mai minisztertanács után Mayer János földmivelésügyi miniszterrel, aki annak idején a Simonyi-Semadam-kormány közélelmezési minisztere volt. A földmivelésügyi miniszter munkatársunknak a következőket mondotta: — Simonyi-Semadam volt miniszterelnököm már nyilatkozott ebben az ügyben és nekem így annál kevésbé lehet mondanivalóm, mivel ez idő szerint is aktív miniszter vagyok és igy ebben az ügyben semmiféle nyilatkozatot nem tehetek. A ma délelőtti minisztertanácson Walko külügyminiszter megbízásából Khuen-Héderváry Sándor gróf meghatalmazott miniszter adta meg a kormány tagjainak a Paleologuejegyzékkel kapcsolatos felvilágosításokat. A minisztertanács befejezése után az Esti Kurír munkatársának alkalma volt beszélni Khuen-Héderváry gróf meghatalmazott miniszterrel, aki a Paleologue-jegyzékről a következő rendkívül érdekes kijelentéseket tette:" ‘V*- "■. • - -— A leghatározottabban áldhatom, hogy a most nyilvánosságra került Paleologue-jegyzéket annak idején sem a külügyminisztérium, sem pedig a békedelegáciő nem kapta meg. A jegyzék eszerint nincs is meg a külügyminisztériumban és ha Simonyi-Semadam volt miniszterelnök azt mondja, hogy a minisztertanács anak idején ezt a jegyzéket letárgyalta és elintézte, akkor bizonyára téved. . " Egyébként már meg is jelent Simonyi- Semadam volt miniszterelnök helyreigazító nyilatkozata és eszerint ő sohasem mondotta azt, hogy a minisztertanács a nyilvánosságra került jegyzékkel azonos szövegű átiratot tárgyalt volna le. A kormány ilyen körülmények között nem tehet mást, mint hogy bevárja azt, hogy francia részről miképpen foglalnak állást ebben a kétségtelenül titokzatos ügyben. Lehet, hogy az ügy később tisztázódni fog, a kormány azonban most nem tisztázhatja, mert hiszen csupán annak megállapítására szorítkozhatik, hogy a nyilvánosságra került jegyzéket annak idején sem a külügyminisztérium, sem pedig a békedelegáció nem kapta meg. Hogy tehát ez az egész ügy hogyan keletkezett, azt nem tudom. Kétségtelen, hogy voltak annak idején konverzációk, de , a nyilvánosságra került dokumentumról nincs tudomása. A kormány tehát várakozó állásponton van. Megfelelő francia nyilatkozatok után az ügy talán tisztázódni fog. Simonyi-Semadam magyarázza előbbi nyilatkozatát Tekintettel azokra a nyilatkozatokra, amelyeket egyes lapok Simonyi-Semadam Sándor volt miniszterelnöknek tulajdonítanak és amelyek szövegezésükben egymástól eltérnek, a Magyar Távirati Iroda egyik munkatársa fölkereste Simonyi-Semadam Sándort és tőle a következő hiteles nyilatkozatot kapta: — A Magyarság tegnapelőtti számában közzétett Palelogne-féle jegyzőkönyvrevonatkozóan a lapoknak csupán a következő nyilatkozatot adtam: Az ügyet a kormány tárgyalta. A Minisztertanács döntött benne minden ! A mai minisztertanács foglalkozott a Paléologue- jegyzék bonyodalmaival