Esti Kurir, 1927. november (5. évfolyam, 248-272. szám)
1927-11-08 / 253. szám
2. oldal Hirdetjük, hogy a reménytelenségnek nem szabad úrrá lennie rajtunk, mint ahogy ez unná lett e balfelfogású szobor alakjain. Mi a törvényjavaslat indokolása szerint hirdetjük a jogegyenlőséget és követeljük a kormánytól, hogy ne csak törvényt csináljon március 15-ről és Kossuth Lajos elévülhetetlen érdemeiről, hanem döntse le azokat a válaszfalakat, töltse ki azokat a szakadékokat, amelyek a márciusi eszmék útmutatásai és a mai kormányzati rendszer között fennállanak. (Lelkes taps és éljenzés a baloldalon.) Hála Istennek, ebben az országban olyan már a konszolidáció, hogy elbír minél több demokráciát. Elbírja már ez az ország Kossuth Lajos szelleméhez híven az igazi szabadságot és elbírja a polgári jogok gyakorolhatásának biztosítékait is. (Taps és éljenzés a baloldalon). Várnai Dániel a következő felszólaló. Bejelenti, hogy mindkét javaslatot elfogadja. Nincs a magyar történelemnek olyan alakja, aki a magyar nép öntudatában annyira mélyen benne ülne, mint Kossuth Lajos. Mi szocialisták, tiszteljük a Kossuth Lajos tisztaságát, áldozatkészségét, a népszabadság és testvériség megtestesítője. Beszéde során szintén a Habsburgokkal foglalkozott, akikről mint Európa leggyűlöltebb és legmegvetettebb hatalmasságairól beszél. Erre a kijelentésre újabb izgalom támadt a középen. Ugron Gábor, Almássy Lászlóval beszélget és folyton odamutat Erdélyi Aladár felé. Amikor pedig Várnai Dániel egy osztrák történettudós által fölfedezett okmányt olvas fel, amely Dessewffy Emil grófnak Windischgraetz herceghez intézett memorandumát tartalmazza, az izgalom egyre növekszik a kereszténypárt soraiban. Ez az okmány ugyanis arról szól, hogy gróf Dessewffy Windischgraetznél, mert csak igy lehet Dessewffy gróf szerint az európai forradalom magyar szárnyát letörni. (Felháborodás a kormánypárton.) Hunyadi Ferenc gróf: Tiltakozom azok nevében, akik a magyar főurak közül meghaltak a magyar haza függetlenségéért. Várnai Dániel végül hangsúlyozta, hogy az 1849 április 14-iki debreceni deklaráció lényegében az első magyar kötársasági kinyilatkoztatás volt. Azzal a felkiáltással, hogy . .... • „Vissza Kossuthot!” elfogadja a javaslatokat, egy a magyar néppel, a magyarság múltja és jelenje. A javaslatot elfogadja. (Taps és éljenzés.) Haller István a következő szónok. Peidl Gyula: Halljunk valamit a tanszabadságról ! Haller István beszédében arra a szuggesztív erőre utal, amellyel Kossuth Lajos a feltámadás hitét tudta beleönteni a nemzetbe. Gömbös Gyula a fajvédők nevében beszél. közvetlenül KIMI I 1 Kicsütlyben is I 1 BALÁZS LAJOS 1 lf| VII., Kazinczy utca 28. sz. » r.. g- -------—■■■■■............................................. JESlJKUBIR. Kedd, 1927 november 8 .......................................... Kedd, 1927 november 8 Az emberi jogok megbecsülése nincs ellentétben a hazaszeretet fogalmával, mondja Hegymegi Kiss Hegymegi Kiss Pál. Azoknak a nevében szólalok fel, — úgymond — akik Kossuth Lajos egész programjának megvalósítását nehéz viszonyok között soha nem gyöngülő harckészséggel követelték. Igaz örömmel üdvözlöm mindkét javaslatot, csak azt sajnálom, hogy a javaslatokat nem Nagymagyarország parlamentje fogadhatja el. (Élénk taps a Ház minden oldalán.) Kossuth Lajos emlékének törvénybe iktatására— úgymond — nem volt szükség, mert Kossuth Lajos örök érdemeinek dicsősége és emléke törvény nélkül is törvény volt mindnyájunk számára. Abból a szempontból vizsgálom tehát m ezt a kérdést, hogy végre a hatalmasokismét áiadják a köteles tiszteletet Kossuth Lajos emlékének. Amikor pedig ezt megállapítom, sajnálattal kell rámutatnom arra a tényre, hogy e törvénybeiktatás nagyon későn történt. Ennek a nemzetnek pedig nincs nagyobb szerencsétlensége, mint az, hogy letért az ő útjáról. Ha mi Kossuth Lajos útjáról le nem térünk, akkor sohasem jutottunk volna el Trianonhoz . . . Barabás Samu (élénken tapsol): Ez igaz! Gulácsy Dezső és mások rászólnak Barabás Samura, aki azonban hangosan tiltakozik. Hegymegi Kiss Pál: Ha mi Kossuth szellemében jártunk volna el, akkor nem állíthattak volna bennünket soha egy világhóbort szolgálatába. A magyar törvényhozásnak kötelessége törvénybe iktatni azt a szellemet, amely a népképviseleti rendszert, a parlamentáris kormányformát megvalósította. Amikor azonban arra kell gondolnunk, hogy 1879- ben az állampolgársági törvény megalkotása alkalmával merő opportunitásból és szolgalelkűségből az a parlament a nemzet nagy fiát, Kossuth Lajost, kirekesztette állampolgárai sorából, most örömmel jegyezhetjük meg, hogy végre ebben az országban megszűnik a himnr férfi tellérnemnek a nemzeti nagyságok ócsárlása. A magyar nemzet történelmének sok tündöklő lapja van. De a legtündöklőbb, akárhogy tagadná valaki, mégis az, amelyre Kossuth Lajos neve van írva. Ő valósította meg az osztályellentéteket megszüntető testvériség elvét. A szabadságharc pedig nem osztályharc volt, hanem a nemzet mindenrangú polgárának összefogása, (ügy van! — a Ház minden oldalán.) — Mindaz, ami nemzeti vágy volt, Kossuth eszméiben nyert kifejezést. Tegnap a leleplező ünnepségen hivatottabb szónok fejtegette, hogy Kossuth Lajos a nemzeti öncélúság gondolatát a népszabadság és a nemzeti függetlenség eszméit valósította meg. Én ,ebből a megállapításból ,csak a tanulságot vonom le-éspedig azt, hogy azok, lakik-,nagyon szeretnek- hangos hazafiak lenni, tanulják meg Kossuth Lajos példájából: az emberi jogok megbecsülése nincs ellentétben a hazaszeretet fogalmával, sőt ellenkezőleg, a kettő össze van forrva. (Élénk taps a baloldalon.) Kossuth Lajos emlékének tisztelete arra kötelez bennünket, hogy szeressük a népet. Mint annak a városnak a képviselője, amellyel Kossuth Lajos szelleme összeforrott, a tegnapi nap tanulságait még abban a megállapításban is levonom, nem a díszmagyarok sokasága és a hivatalos ünnepély hatott meg, hanem az, ami a rendezés nélkül történt, amit akkor láttam, amikor a nép ezrei és százezrei odarohantak Kossuth Lajos szobrához, mert hívta őket a Kossuth Lajos szelleme. Kossuth Lajos útja a magyar feltámadás útja. Legyen ez a törvény élő útmutató arra nézve, merre haladjon a magyar nemzet. Legyen ez a törvény élő tilalomra a hatalmasoknak akkor, amikor a népszabadság gondolatából elvenni akarnak és legyen ez a törvény a feltámadásnak első mérföldköve, amelynek céljait, ha egy jelmondatban tudnám leszögezni, azt mondhatnám , nagy régi, független hazában szabad, boldog nemzet. Hegymegi Kiss Pál beszédét minden oldalon nagy éljenzéssel és tapssal fogadták. Beszéde után számosan üdvözölték. A szocialisták alkotmányreformot sürgetnek Farkas István. Ma nem lehet másra gondolni, minthogy a negyvennyolcas szabadságeszméket törvényesítsük. Határozati javaslatot nyújt be, amelyben alkotmányreformot követel, ezenkívül követeli az általános titkos választójogot, a gyülekezési és egyesülési szabadságot, sajtószabadságot, esküdtszéket, a földreform végrehajtását, a közjogok kiszélesítését, a hitbizományok és a kötött birtokok megszüntetését. Esztergályos János igen sok hasonlóságot lát az 1921 és 1849 utáni esztendőkben. Malasits Géza: Az 1848—49-iki problémák nemcsak nemzetpolitikai kérdéseket hoztak napfényre, hanem felvetették a demokrácia, az egyenlőség és a szabadság kér,dését is. Pakots József: Kossuth Lajos szelleme a magyar tehetség rakétája. Kossuth szelleme Közjogi felfogásom és Kossuth Lajos kultusza közt semmi ellentét nincs — mondja Apponyi Gróf Apponyi Albert a következő felszólaló. Nem szándékoztam ebben a vitában részt venni, — úgymond — mert hiszen a dolog természete szerint az ilyen ünnepélyes alkalmaknál a parlamenti pártok szónokai szoktak megnyilatkozni és én párthoz nem tartozom. Csekély személyemet nem tolná előtérbe, amire ez alkalommal nincs is szükség, mert hiszen tegnap más helyen bőségesen alkalmam nyílt erről a kérdésről beszélni. (Nagy éljenzés.) Kénytelen vagyok azonban felszólalni, mert a vitában felszólalt egyik képviselőtársam én rám olyan értelemben hivatkozott, hogy abban az esetben, ha az helyreigazítás nélkül maradna, ez meggyőződésem megtagadása volna. Távol áll tőlem, hogy tovább járjak azokon az ösvényeken, amelyek kontroverziók felidézésére alkalmasak. Meg nem érthető tévedésben van az, aki azt hiszi, hogy én, amidőn tegnap Kossuth Lajos nagy hazánkfiának elévülhetetlen érdemeit és az emlékében lévő erőit dicsőítettem és tőlem telhetőleg az ott egybegyűlt ezrek lelki szemei elé idéztem, bármit is megtagadtam volna abból a közjogi meggyőződésemből, amely egész politikai lényemnek ki nem szakítható részét alkotja. Ernszt Sándor: Úgy van! Apponyi Albert gróf: Azt akarom most kifejezésre juttatni, hogy aközött a közjogi álláspont között, amelyet én most elfoglalok és amelyet soha elhagyni nem fogok, valamint Kossuth Lajos kultusza között semmi ellentét nincsen, mert abban a közjogi álláspontban, amelyet én képviselek és amely a törvényes királysághoz való hűségben csúcsosodik ki, benne van az ország teljes függetlenségének és teljes öncélúságának gondolata. (Élénk éljenzés a középen, a Keresztény Gazdasági Párt tagjai hosszasan tapsolnak.) — Hála Istennek, tehát nincs ellentét e két fogalom között. Ennek kijelentésével pedig tartoztam önmagamnak. Múltamra sok mindenféle szemrehányást lehet tenni, azt azonban, azt hiszem mégsem lehet felhozni, hogy az udvar iránt szervilizmust tanúsítottam volna. (Úgy van! Úgy van! — a Ház minden oldalán.) Az említett két szempontot pedig talán sohasem lehet annyira összeegyeztetni, mint ma, amikor ennek semmi nehézsége nincsen. A törvényjavaslatot ebben az értelemben elfogadom. Erdélyi Aladár félreértett szavainak helyreigazítása címén szólal fel. Kijelenti, hogy miután Apponyi Albert gróf megjegyzéseit kétségtelenül az ő szavaira vonatkoznak, semmi olyasmit nem akart Apponyi Albert gróf tegnapi beszédébebelemagyarázni, ami ilyen félreértésre adhatott alkalmat. Egyszerűen az történt, hogy a magyar öncélúság és a függetlenség gondolatának kiemelését illetően Apponyi Albert gróf idevonatkozó kijelentését idézte. Azt hiszem, az ország bölcsének szavait nekem is jogom van citálni. Bethlen miniszterelnök Kossuth Lajos és a márciusi ifjak emlékéről r. Ezzel "az elnök a’ vitát bezárta. „•"J .U J .7 Bethlen István gróf miniszterelnök válaszolt az elhangzott felszólalásokra. — A két javaslat, — úgymond — a negyvennyolcas márciusi ifjúságnak és Kossuth Lajos halhatatlan érdemeinek kíván emléket állítani. A parlamenti pártok szónokainak felszólalása után, melyben ezt az emléket méltatták, legyen szabad nekem is a kormány nevében azt az álláspontot kifejtenem, amelyet e kérdésben elfoglalunk, abból a történelmi perspektívából tekintve, amelyben ma élünk. Nem fogok foglalkozni egy és más felszólalással, amelyet a vita rendjén hallottunk, bár meg kell állapítanom, hogy sok tekintetben hangzottak el olyan kijelentések, amelyekkel egyetérteni nem tudok és amelyek a kritikát egyenesen kihívják. Ezekre vonatkozóan általánosságban csak egyet kívánok megjegyezni és pedig azt, hogy Kossuth Lajosnak nincs szüksége arra, hogy az ő nagyságát egyes társadalmi osztályokkal szembe hozzuk fel és helytelenül alkalmazott kritikával, vagy történelmi események félremagyarázásával akarjuk emelni érdemeinek jelentőségét. Ha ez történik akár a túlsó oldalon, akár ezen az oldalon, azzal magamat azonosítani nem fogom. (Élénk helyeslés a középen.) — A mai ünnepünk a magyar történelem legragyogóbb korszakát idézi fel. A mi szabadságunkat nem a mások katasztrófájával szereztük vissza. — Kérdem, várjon hiába küzdöttük végig a harcot! Csak az a nemzet erősítheti meg függetlenségét, amely még túlerővel szemben is kardot mer rántani és kockáztatni mer életét. (Nagy taps.) Az a függetlenség, szabadság, integritás, amelyet mások ajándékából élvez a nemzet, az tarthat ideig-óráig. Az a függetlenség, amelyet vérrel vívott ki, tartós lesz és ha elveszik, mindig visszaszerezhető. Bethlen miniszterelnök szavainál minduntalan felzug a taps. — Ennek a földnek — folytatja Bethlen miniszterelnök — minden arasznyi része vérrel szerzett, nem mások ajándéka. Ennek az országnak minden tapalatnyi földjét vérrel és vassal vívtuk ki és tartottuk meg az egész világ túlerejével szemben. Ha van vigasztaló a jövőben, akkor az az, hogy amit a nemzet eddig tanúsított a szabadságért és függetlenségért vívott harcaiban, a jövőben érvényesíteni fogja. A mai napon áldjuk a márciusi ifjak és Kossuth emlékét. * Kossuth Lajos nemcsak a magyar nemzet hérosza, most a mai ünnepen az egész világ velünk ünnepel. Kötelességemnek tartom, hogy az olasz nemzet képviselőjének hálás köszönetet mondják. De részt vesz magának nagy ünnepünkből az angolszász közvélemény is. Az Egyesült Államok népe is velünk érez. (Most újra felállanak a Ház tagjai.) — Részt vesz ünnepünkben a sok évszázadon keresztül eltiport lengyel nemzet, amely 1848-ban velünk együtt vérzett a csatatereken, a lengyel nemzet ezért a magyar nemzet előtt mindig szeretett, megbecsült barát. — Kossuth emlékét talán a magyar történelem legszomorúbb idején iktatjuk törvénybe. Merítsünk az ő példaadásából, prófétai kijelentéseiből erőt, bizalmat és elsősorban kitartást és kötelességtudást arra az újjászületésre, amelyben hiszünk, amelyért küzdünk, amelyért dolgozik minden becsületes magyar és amelyért dolgozni minden közéleti férfiúnak első kötelessége. Kérem a javaslatok elfogadását. A miniszterelnököt ismételten lelkesen megtapsolják, mire a szociáldemokraták a köztársaságot kezdik éltetni. Kábel Lajos: Éljen a sajtószabadság! Rothenstein Mór: Éljen a köztársaság! — Ünneprontók! Ünneprontók!— kiáltják a kormánypártról. Puky Endre elnök ezután szavazásra teszi fel a törvényjavaslatot, amely szerint a Ház úgy a március 15-iki, mint a Kossuth emlékének törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és egyhangúan elfogadja. A szociáldemokrata párton újra a köztársaságot éltetik, mire Reischl Richárd ezt kiáltja feléjük : — Már volt köztársaság / Esztergályos János: Lesz is ! Reischl Richárd: Úgy éljen maga ! (Derültség.) Az elnök ezután napirendi javaslatot tesz. A Ház holnap délelőtt 10 órakor ülést tart, amelyen a jelzálogról szóló javaslatot és több apróbb törvényjavaslatot tárgyal. Az ülés két óra után ért véget