Esti Kurir, 1927. november (5. évfolyam, 248-272. szám)

1927-11-08 / 253. szám

2. oldal Hirdetjük, hogy a reménytelenségnek nem szabad úrrá lennie rajtunk, mint ahogy ez unná lett e balfelfogású szobor alakjain. Mi a törvényjavaslat indokolása szerint hirdetjük a jogegyenlőséget és követel­jük a kormánytól, hogy ne csak tör­vényt csináljon március 15-ről és Kos­suth Lajos elévülhetetlen érdemeiről, hanem döntse le azokat a válaszfalakat, töltse ki azokat a szakadékokat, ame­lyek a márciusi eszmék útmutatásai és a mai kormányzati rendszer között fennállanak. (Lelkes taps és éljenzés a baloldalon.) Hála Istennek, ebben az országban olyan már a kon­szolidáció, hogy elbír minél több de­mokráciát. Elbírja már ez az ország Kossuth Lajos szelleméhez híven az igazi szabadságot és elbírja a polgári jogok gyakorolhatásának biztosítékait is. (Taps és éljenzés a balol­dalon). Várnai Dániel a következő felszólaló. Be­jelenti, hogy mindkét javaslatot elfogadja. Nincs a magyar történelemnek olyan alakja, aki a magyar nép öntudatában annyira mé­lyen benne ülne, mint Kossuth Lajos. Mi szocialisták, tiszteljük a Kossuth Lajos tisztaságát, áldozatkészségét, a népszabadság és testvériség megtestesí­tő­je. Beszéde során szintén a­ Habsburgokkal foglalkozott, akikről mint Európa leg­­gyűlöltebb és legmegvetettebb hatalmassá­gairól beszél. Erre a kijelentésre újabb izgalom támadt a középen. Ugron Gábor, Almássy László­val beszélget és folyton odamutat Erdélyi Aladár felé. Amikor pedig Várnai Dániel egy osztrák történettudós által fölfedezett okmányt olvas fel, amely Dessewffy Emil grófnak Windischgraetz herceghez intézett memorandumát tartalmazza, az izgalom egyre növekszik a kereszténypárt soraiban. Ez az okmány ugyanis arról szól, hogy gróf Dessewffy Windischgraetznél, mert csak igy lehet Dessewffy gróf szerint az európai forradalom magyar szárnyát letörni. (Fel­háborodás a kormánypárton.) Hunyadi Ferenc gróf: Tiltakozom azok nevében, akik a magyar főurak közül meg­haltak a magyar haza függetlenségéért. Várnai Dániel végül hangsúlyozta, hogy az 1849 április 14-iki debreceni deklaráció lényegében az első magyar kötársasági ki­nyilatkoztatás volt. Azzal a felkiáltással, hogy . .... • „Vissza Kossuthot!” elfogadja a javaslatokat, egy a magyar néppel, a magyarság múltja és jelenje. A javaslatot elfogadja. (Taps és él­jenzés.) Haller István a következő szónok. Peidl Gyula: Halljunk valamit a tanszabad­ságról ! Haller István beszédében arra a szug­­gesztív erőre utal, amellyel Kossuth Lajos a feltámadás hitét tudta beleönteni a nem­zetbe. Gömbös Gyula a fajvédők nevében beszél. közvetlenül K­IMI I 1 Kicsütlyben is I 1 BALÁZS LAJOS 1 lf| VII., Kazinczy­ utca 28. sz. » r.. g- -------—■■■■■............................................. JESl­JKUBIR. Kedd, 1927 november 8 .......................................... Kedd, 1927 november 8 Az emberi jogok megbecsülése nincs ellentétben a hazaszeretet fogalmával, mondja Hegymegi Kiss Hegymegi Kiss Pál. Azoknak a nevében szólalok fel, — úgymond — akik Kossuth Lajos egész programjának megvalósítását nehéz viszonyok között soha nem gyöngülő harckészséggel kö­vetelték. Igaz örömmel üdvözlöm mindkét javaslatot, csak azt sajnálom, hogy a javaslatokat nem Nagymagyarország parlamentje fogadhatja el. (Élénk taps a Ház minden oldalán.) Kos­suth Lajos emlékének törvénybe iktatására­­— úgymond — nem volt szükség, mert Kossuth Lajos örök érdemeinek dicső­sége és emléke törvény nélkül is tör­vény volt mindnyájunk számára. Abból a szempontból vizsgálom tehát m ezt a kérdést, hogy végre a hatalmasok­­is­mét ái­adják a köteles tiszteletet Kossuth Lajos emlékének. Amikor pedig ezt megállapítom, sajnálattal kell rámutatnom arra a tényre, hogy e törvénybeiktatás nagyon későn tör­tént. Ennek a nemzetnek pedig nincs na­gyobb szerencsétlensége, mint az, hogy­ letért az ő útjáról. Ha mi Kossuth Lajos útjáról le nem térünk, akkor sohasem jutottunk volna el Trianon­hoz . . . Barabás Samu (élénken tapsol): Ez igaz! Gulácsy Dezső és mások rászólnak Bara­bás Samura, aki azonban hangosan tiltako­zik. Hegymegi Kiss Pál: Ha mi Kossuth szelle­mében jártunk volna el, akkor nem állíthattak volna bennünket soha egy világhóbort szolgálatába. A magyar törvényhozásnak kötelessége tör­vénybe iktatni azt a szellemet, amely a népképviseleti rendszert, a parlamentáris kormány­formát megvalósította. Amikor azonban arra kell gondolnunk, hogy 1879- ben az állampolgársági törvény megalkotása alkalmával merő opportunitásból és szolga­­lelkűségből az a parlament a nemzet nagy fiát, Kossuth Lajost, kirekesztette állam­polgárai sorából, most örömmel jegyezhet­jük meg, hogy végre ebben az országban megszűnik a himn­­r férfi tellérnemn­ek a nemzeti nagyságok ócsárlása. A magyar nemzet történelmének sok tün­döklő lapja van. De a legtündöklőbb, akár­hogy tagadná valaki, mégis az, amelyre Kossuth Lajos neve van írva. Ő valósította meg az osztályellentéteket megszüntető test­vériség elvét. A szabadságharc pedig nem osztályharc volt, hanem a nemzet minden­­rangú polgárának összefogása, (ügy van! — a Ház minden oldalán.) — Mindaz, ami nemzeti vágy volt, Kos­suth eszméiben nyert kifejezést. Tegnap a leleplező ünnepségen hivatottabb szónok fejtegette, hogy Kossuth Lajos a nemzeti öncélúság gondolatát a népszabadság és a nemzeti függetlenség eszméit valósította meg. Én ,ebből a megállapításból ,csak a ta­nulságot­ vonom le-és­­pedig­ azt, hogy azok, lakik-,nagyon szeretnek- hangos hazafiak lenni, tanulják meg Kossuth Lajos példá­jából: az emberi jogok megbecsülése nincs ellentétben a hazaszeretet fogalmával, sőt ellenkezőleg, a kettő össze van forrva. (Élénk taps a baloldalon.) Kossuth Lajos emlékének tisztelete arra kötelez bennün­ket, hogy szeressük a népet. Mint annak a városnak a képviselője, amellyel Kossuth Lajos szelleme összeforrott, a tegnapi nap tanulságait még abban a megállapításban is levonom, nem a díszmagyarok sokasága és a hi­vatalos ünnepély hatott meg, hanem az, ami a rendezés nélkül történt, amit akkor láttam, amikor a nép ezrei és százezrei odarohantak Kossuth Lajos szobrához, mert hívta őket a Kossuth Lajos szelleme. Kossuth Lajos útja a magyar feltámadás útja. Legyen ez a törvény élő útmutató arra nézve, merre haladjon a magyar nemzet. Legyen ez a törvény élő tilalomra a hatal­masoknak akkor, amikor a népszabadság gondolatából elvenni akarnak és legyen ez a törvény a feltámadásnak első mérföld­köve, am­elynek céljait, ha egy jelmondat­ban tudnám leszögezni, azt mondhatnám , nagy régi, független hazában szabad, bol­dog nemzet. Hegymegi Kiss Pál beszédét minden ol­dalon nagy éljenzéssel és tapssal fogadták. Beszéde után számosan üdvözölték. A szocialisták alkotmány­reformot sürgetnek Farkas István. Ma nem lehet másra gon­dolni, minthogy a negyvennyolcas szabad­ságeszméket törvényesítsük. Határozati ja­vaslatot nyújt be, amelyben alkotmányreformot követel, ezenkívül követeli az általános titkos vá­lasztójogot, a gyülekezési és egyesülési sza­badságot, sajtószabadságot, esküdtszéket, a földreform végrehajtását, a­­ közjogok ki­szélesítését, a hitbizományok és a kötött birtokok megszüntetését. Esztergályos János igen sok hasonlóságot lát az 1921 és 1849 utáni esztendőkben. Malasits Géza: Az 1848—49-iki problé­mák nemcsak nemzetpolitikai kérdéseket hoztak napfényre, hanem felvetették a de­mokrácia, az egyenlőség és a szabadság kér­,­dését is. Pakots József: Kossuth Lajos szelleme a magyar­ tehetség rakétája. Kossuth szelleme Közjogi felfogásom és Kossuth Lajos kultusza közt semmi ellentét nincs — mondja Apponyi Gróf Apponyi Albert a következő felszó­laló. Nem szándékoztam ebben a vitában részt venni, — úgymond — mert hiszen a dolog természete szerint az ilyen ünnepé­lyes alkalmaknál a parlamenti pártok szó­nokai szoktak megnyilatkozni és én párt­hoz nem tartozom. Csekély személyemet nem tolná előtérbe, amire ez alkalommal nincs is szükség, mert hiszen tegnap más helyen bőségesen alkalmam nyílt erről a kérdésről beszélni. (Nagy éljenzés.) Kény­telen vagyok azonban felszólalni, mert a vitában felszólalt egyik képviselőtársam én rám olyan értelemben hivatkozott, hogy abban az esetben, ha az helyreigazítás nél­kül maradna, ez meggyőződésem megtagadása volna. Távol áll tőlem, hogy tovább járjak azokon az ösvényeken, amelyek kontroverziók fel­idézésére alkalmasak. Meg nem érthető té­vedésben van az, aki azt hiszi, hogy én, amidőn tegnap Kossuth Lajos nagy hazánk­fiának elévülhetetlen érdemeit és az emlé­kében lévő erőit dicsőítettem és tőlem tel­­hetőleg az ott egybegyűlt ezrek lelki szemei elé idéztem, bármit is megtagadtam volna abból a közjogi meggyőződésemből, amely egész politikai lényemnek ki nem szakítható részét alkotja. Ernszt Sándor: Úgy van! Apponyi Albert gróf: Azt akarom most kifejezésre juttatni, hogy aközött a közjogi álláspont között, ame­lyet én most elfoglalok és amelyet soha elhagyni nem fogok, valamint Kossuth Lajos kultusza között semmi ellentét nincsen, mert abban a közjogi állás­pontban, amelyet én képviselek és amely a törvényes királysághoz való hűségben csúcsosodik ki, benne van az ország teljes függetlenségének és teljes öncélúságának gondolata. (Élénk éljenzés a középen, a Keresztény Gazdasági Párt tagjai hosszasan tapsolnak.) — Hála Istennek, tehát nincs ellentét e két fogalom között. Ennek kijelentésével pedig tartoztam önmagamnak. Múltamra sok mindenféle szemrehányást lehet tenni, azt azonban, azt hiszem mégsem lehet fel­hozni, hogy az udvar iránt szervilizmust tanúsítot­tam volna. (Úgy van! Úgy van! — a Ház minden olda­lán.) Az említett két szempontot pedig talán sohasem lehet annyira összeegyeztetni, mint ma, amikor ennek semmi nehézsége nin­csen. A törvényjavaslatot ebben az értelem­ben elfogadom. Erdélyi Aladár félreértett szavainak hely­reigazítása címén szólal fel. Kijelenti, hogy miután Apponyi Albert gróf megjegyzéseit kétségtelenül az ő szavaira vonatkoznak, semmi olyasmit nem akart Apponyi Albert gróf tegnapi beszédébe­­belemagyarázni, ami ilyen félreértésre adhatott alkalmat. Egyszerűen az történt, hogy a magyar ön­célúság és a függetlenség gondolatának ki­emelését illetően Apponyi Albert gróf ide­vonatkozó kijelentését idézte. Azt hiszem, az ország bölcsének szavait nekem is jo­gom van citálni. Bethlen miniszterelnök Kossuth Lajos és a márciusi ifjak emlékéről r. Ezzel "az elnök­ a’ vitát bezárta. „•"J .U J .7 Bethlen István gróf miniszterelnök vála­szolt az elhangzott felszólalásokra. — A két javaslat, — úgymond — a negy­vennyolcas márciusi ifjúságnak és Kossuth Lajos halhatatlan érdemeinek kíván emlé­ket állítani. A parlamenti pártok szónokai­nak felszólalása után, melyben ezt az em­léket méltatták, legyen szabad nekem is a kormány nevében azt az álláspontot kifej­tenem, amelyet e kérdésben elfoglalunk, abból a történelmi perspektívából tekintve, amelyben ma élünk. Nem fogok foglalkozni egy és más felszólalással, amelyet a vita rendjén hallottunk, bár meg kell állapí­ta­nom, hogy sok tekintetben hangzottak el olyan kijelentések, amelyekkel egyetérteni nem tudok és amelyek a kritikát egyenesen kihívják. Ezekre vonatkozóan általánosság­ban csak egyet kívánok megjegyezni és pedig azt, hogy Kossuth Lajosnak nincs szüksége arra, hogy az ő nagyságát egyes társadalmi osztályokkal szembe hozzuk fel és hely­telenül alkalmazott kritikával, vagy tör­ténelmi események félremagyarázásával akarjuk emelni érdemeinek jelentőségét. Ha ez történik akár a túlsó oldalon, akár ezen az oldalon, azzal magamat azonosítani nem fogom. (Élénk helyeslés a középen.) — A mai ünnepünk a magyar történelem legragyogóbb korszakát idézi fel. A mi szabadságunkat nem a mások ka­tasztrófájával szereztük vissza. — Kérdem, várjon hiába küzdöttük végig a harcot! Csak az a nemzet erősítheti meg függet­lenségét, amely még túlerővel szemben is kardot mer rántani és kockáztatni mer­ életét. (Nagy taps.) Az a függetlenség, szabadság, integritás, amelyet mások ajándékából élvez a nemzet, az tarthat ideig-óráig. Az a füg­getlenség, amelyet vérrel vívott ki, tartós lesz és ha elveszik, mindig visszaszerezhető. Bethlen miniszterelnök szavainál mindun­talan felzug a taps. — Ennek a földnek — folytatja Bethlen miniszterelnök — minden arasznyi része vérrel szerzett, nem mások ajándéka. Ennek az országnak minden tapalatnyi földjét vérrel és vassal vívtuk ki és tar­tottuk meg az egész világ túlerejével szemben. Ha van vigasztaló a jövőben, akkor az az, hogy amit a nemzet eddig tanúsított a szabadságért és független­ségért vívott harcaiban, a jövőben érvé­nyesíteni fogja. A mai napon áldjuk a márciusi ifjak és Kossuth emlékét. * Kossuth Lajos nemcsak a magyar nem­zet hérosza, most a mai ünnepen az egész világ velünk ünnepel. Kötelességemnek tartom, hogy az olasz nemzet képviselőjének hálás köszönetet mondják. De részt vesz magának nagy ünne­pünkből az angolszász közvélemény is. Az Egyesült Államok népe is velünk érez. (Most újra felállanak a Ház tagjai.) — Részt vesz ünnepünkben a sok évszáza­don keresztül eltiport lengyel nemzet, amely 1848-ban velünk együtt vérzett a csatatere­ken, a lengyel nemzet ezért a magyar nemzet előtt mindig szeretett, megbecsült barát. — Kossuth emlékét talán a magyar tör­ténelem legszomorúbb idején iktatjuk tör­vénybe. Merítsünk az ő példaadásából, pró­fétai kijelentéseiből erőt, bizalmat és első­sorban kitartást és kötelességtudást arra az újjászületésre, amelyben hiszünk, amelyért küzdünk, amelyért dolgozik minden becsü­letes magyar és amelyért dolgozni minden közéleti férfiúnak első kötelessége. Kérem a javaslatok elfogadását. A miniszterelnököt ismételten lelkesen megtapsolják, mire a szociáldemokraták a köztársaságot kezdik éltetni. Kábel Lajos: Éljen a sajtószabadság! Rothenstein Mór: Éljen a köztársaság! — Ünneprontók! Ünneprontók!­­—­­ kiált­ják a kormánypártról. Puky Endre elnök ezután szavazásra teszi fel a törvényjavaslatot, amely szerint a Ház úgy a március 15-iki, mint a Kossuth emlékének törvénybe iktatásáról szóló tör­vényjavaslatot általánosságban és egyhangúan elfogadja. A szociáldemokrata párton újra a köztár­saságot éltetik, mire Reischl Richárd ezt kiáltja feléjük : — Már volt köztársaság / Esztergályos János: Lesz is ! Reischl Richárd: Úgy éljen maga ! (De­rültség.) Az elnök ezután napirendi javaslatot tesz. A Ház holnap délelőtt 10 órakor ülést tart, amelyen a jelzálogról szóló javaslatot és több apróbb törvényjavaslatot tárgyal. Az ülés két óra után ért véget

Next