Esti Kurir, 1928. február (6. évfolyam, 26-48. szám)
1928-02-01 / 26. szám
ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 2.40 P, NEGYEDÉVRE 7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA: 10 F. CSEHSZLOVÁKIÁBAN KB. 1.20. JUGOSZLÁVIÁBAN 2V1 DINÁR, AUSZTRIÁBAN 25 GR. ROMÁNIÁBAN 6 LEI FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG: VI.. ARADI UCCA 8 TELEFONSZÁM: TERÉZ 261-43, 261-41, 268 28 KIADÓHIVATAL : VI., TERÉZ KÖRÚT 244. SEM. TELEFONSZÁMOK: TERÉZ 122-88 És 254- 05 VI. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1928 FEBRUÁR 1 SZERDA 26. SZÁM EGGYEL KEVESEBB Izgalmasan szenzációs hírt olvashat ma lapunkban az a néhány elszánt polgár, akit még érdekel az ország sorsának folyása, aki még foglalkozik a politikának nevezett közüggyel s megengedi magának a véleményformálás fényűzését olyan időben, mikor a tiszta politikai hit Allakjai eltűntek együkből, csupán egyetlen egy prófétájuk maradt itt földi helytartónak, de az aztán annál szilárdabban. A hir arról szól, hogy nem lesz ezentúl külön költségvetési és appropriációs ita. Költségvetést és appropriációt egy est alatt intéznek el — ha igaz a hir — után, egy tanácskozásban, egy izgalmban, egy szavazással. Ami polgári nyelvre lefordítva azt jenti, hogy nagyon sok alkalmunk edég sem volt panaszra, bírálatra. Szinte ez a kettő volt még: a költségvetés és appropriáció, amikor megválasztott képviselőink a parlamentben szót emelhettek követeléseink mellett anélkül, Ha!fellök rájuk, csöngetett volna: essék a tárgynál maradni! A két alkalomból most egy lesz, összevonják, iitik. Kettőből eggyel kevesebb mód —- nem nehéz kiszámítani, hogy az a mennyi. Nem akarunk itt a kérdésnek közjogi részével foglalkozni, alkotmányjogi sérelmet nem emlegetünk. Egyszerűen, ahogy a laikusnak mondott polgár látja, csak megállapítjuk, hogy semmivé zsugorodott lehetőségeinkből megint konfiskálni akarnak egyet. Amire azonban nyilván megvan a maga igen jó oka. Ok nélkül ugyanis — ennyi logikát legyen szabad a legreakciósabb hatalomról is feltennünk — aligha szánná el magát kormányzat ilyen lépésre, mely mindennél demonstratívabb jele az igazi erőtlenségnek és ijedtségnek. Hiszen megcsinálták az emlékezetes egységespárti választásokat, melyeket a képviselői kinevezésektől csak a kormánypárti kristálynézők éterben révedő szeme tud megkülönböztetni. Megcsinálták a választásokat úgy, hogy komor és konok többség hajtja végre a hatalom ukázait, tekintet nélkül a közvélemény hangulatára, a nemzet akaratára. A választások után pedig rendelkezésükre állt az uj házszabály, a maga piros és zöld lámpácskáival. Megalkották a parlamenti szólásszabadságnak azt a gyönyörű formáját, amelyben a nemzet elkeseredését singgelmérik s az óramutató mozgása szabja határát az igazságnak. De választás és házszabály, klosár és piros lámpa még mind nem volt elég. Magán a párton belül is csöndet, rendet kellett teremteni. A párton belül is alkottak házi használatra olyan szabályzatot, a amely a szabad és nyugodt lélekzést is megtiltja immár pártonkívül az egységes képviselőknek. Aki hangosabbat horkan, annak kívül a helye. S ha mégis szólni merne, három nappal később szégyenszemre dezavuálnia kell önönmagát és meghunyászkodott bókolással sietni magas kézcsókra, az elvek szagtalan hátrahagyásával. Mindezeken felül pedig nincsen szólásszabadság ebben az országban, mert nincsen gyülekezési jog. A szabad és nyugodt véleményt nem tűrheti el a hatalom, mert veszedelmesebb erőt sejt benne, mint saját öklében. És nincsen sajtószabadság, mert amit annak csúfolnak , csak korcs tükörképe a kormány omnipotenciájának. Hogy parlamentben és gyűléstermekben és újsághasábokon fel ne riadjon a szabadság hangja. Ennyi béklyó, gúzs és kötőfék után kiderül, hogy mindez még mindig nem elég. Kiderül, hogy a vasdorongoknak beillő „politikai ezközökkel" sem tudja magát kellőképen elsáncolni a kormányzat a reakció bástyái mögé. És noha a parlamentarizmus csonka maradványait is csak négyhetes és hat hetes és kéthónapos szünetek közben lehet itt-ott kurta ülésszakon gyakorolni s noha e kurta ülésszakokon is ott áll klouszlámpa, behemót többség, csöndes sajtóterror és nagy némaság. Az esztendő két parlamenti alkalma közül — amelyeken megszólalhatott tenger panaszunk és sóhajunk — egyet meg akarnak szüntetni. Mindenfelé fura híreket suttognak ma a kormánypárt válságáról. Valóban: ez a kínos félelem az ellen-zék bírálatától s a közvélemény nyomásától — nem az erő jele. EGYÜTT AKARJÁK TÁRGYALTATNI A KÖLTSÉGVETÉST ÉS AZ APPROPRIÁCIÓT A kormány sokalja az ellenzéki kritikát és ezért megszünteti az appropriációs vitát A szokásjognak ez a felrúgása azt jelentené, hogy ezentúl az exlex lenne a törvényes állapot — mondja Gál Jenő — A magyar nép megajánlási joga ezzel az alkotmányváltozással 'r ' egyszerű formalitássá süllyed "— mondja Fábián A parlamenti életben rendkívül érdekes szenzáció van készülőben, amely már ma délelőtt is foglalkoztatta a parlament folyosóját. Arról van ugyanis szó, hogy a kormánynak már hónapok óta gondot okoz az appropriációs törvényjavaslat beterjesztése, amely-yel kapcsolatban a házszabályok szerint az ellenzéknek módja nyílik a költségvetési javaslat tárgyalására nézve megállapított korlátozásoktól mentesen a legbehatóbb vitát indítani meg és részletes bírálatot gyakorolni a kormányzat működése fölött. Tekintettel már most arra, hogy a költségvetés rövid időn belül a Ház elé kerül és a költségvetés megszavazása után ismét aktuálissá válik az appropriációs törvényjavaslat beterjesztése, a kormány már napok óta foglalkozik azzal a gondolattal, hogy az appropriációs törvényjavaslat beterjesztése előtt nem volna-e lehetséges újabb házszabályrevízióval gondoskodni az appropriációs vita megfelelő korlátozásáról. Kétségtelenül megállapítható azonban, hogy az újabb házszabályrevíziónak napirendre tűzése rendkívül éles parlamenti vitát provokálna, amely súlyos politikai bonyodalmakkal és nehézségekkel járhat és épp erre való tekintettel a döntést megelőző bizalmas tanácskozásokon felmerült az a kérdés, vajjon nem lehetne-e más megoldással elütni az ellenzéket a korlátlan appropriációs vita lehetőségétől. Az Esti Kurír munkatársának teljesen beavatott helyről szerzett értesülése szerint a kormány egyelőre nem akarja a házszabályrevíziót napirendre tűzni és elkeseredett házszabályrevíziós vita felidézésével elmérgesíteni a parlamenti helyzetet és ezért elhatározták, hogy merész vágással metszik szét a parlamenti gordiusi csomót és az appropriációs törvényjavaslatot egyszerűen egyesítik a költségvetési javaslattal. Kormánypárti körökben megállapítják, hogy a költségvetési és appropriációs törvényjavaslatnak a bifurkációját nem törvény írja elő, hanem kizáróan a gyakorlat szentesítette azt a rendszert, hogy a költségvetés és a megajánlás mindig külön törvényjavaslat keretei között kerül a magyar parlament elé. Kormánypárti körökben arra is hivatkoznak, hogy ez a bifurkáció már országokban sincs meg és mivel törvény sem írja elő a bifurkációt, véleményük szerint nem lehet akadálya annak, hogy a kormány szakítson ezzel a törvényjavaslattal és a költségvetés megajánlásáról szóló intézkedést ne külön törvényjavaslatban terjessze a Ház elé, hanem belefoglalja a költségvetési javaslatba. Ezzel az ellenzéket elüti attól a lehetőségtől, hogy a költségvetés megajánlása vagyis a kormány iránt való bizalom vagy bizalmatlanság kérdése fölött komoly, beható és klotár által nem korlátozható vitát indítson meg. Természetes, hogy az Esti Kurír munkatársának ez az értesülése, a költségvetési és az appropriációs törvényjavaslat egyesítésének a terve ellenzéki körökben óriási megütközést keltett. Az Esti Kurír munkatársa beszélt a baloldali ellenzék több tagjával és erre vonatkozóan a következő válaszokat kaptuk: Gál Jenő: — Közjogi vonatkozásokban mindig kerülni kell minden analógiát, mert ez a precizitás rovására esik. Amit kifejezett törvény ebben a tekintetben nem szabályoz, azt a kialakult jogszokás szerint kell elintézni. Az appropriáció az egyetlen módja a felhatalmazásnak, mert a költségvetéssel megszavazott keretben a kiadások ténylegesen több tételére kap ezzel a kormány felhatalmazást. Azért kell külön törvényjavaslatban tárgyalni ezt a két kérdést, mert csak arra lehet felhatalmazást kapni, amit a költségvetési törvény mint keretet már megállapított. Ha ezt a kettőt egybefoglalják, akkor tulajdonképpen nem is kell költségvetést tárgyalni, hanem egyszerűen azt mondani, hogy felhatalmazást kap a kormány a költekezésre és ezt utólag se fogja költségvetési törvénynyel igazolni. A szokásjognak ez a felrúgása azt jelentené, hogy az exlex a törvényes állapot és nem megfordítva. Fábián Béla: — A magyar alkotmányosságnak már úgy sincs sok garanciája. Minden országban az alkotmány legbiztosabb garanciája a titkos választói jog, mert ez biztosítja, hogy az országnak olyan alkotmánya van, amely a nénj akaratának megfelel. Mégis . Az Esti Kurír munkatársának a kormányhoz közelálló helyről szerzett értesülései szerint Bod János pénzügyminiszter már a mostani költségvetési javaslatot úgy terjeszti a képviselőház elé, hogy ez a javaslat egyszersmind tartalmazni fogja a költségvetés megajánlását is, vagyis külön appropriációs törvényjavaslatot nem terjesztenek a parlament elé, minden egyes alkotmányos és demokratikus országban vannak bizonyos alkotmányjogi intézmények és intézkedések, amelyekhez még maga a törvényhozás sem nyúlhat hozzá, hanem külön kauzálék vannak arra, hogy ezeknek az oszlopos alkotmányjogi intézményeknek a megváltoztatása mind különleges módon történhetik meg. Mint például egyszerű többség helyett kvalifikált többség megkövetelésével vagy külön erre a célra a törvényhozó testület feloszlatásával és a nép megkérdezésével. Ezzel szemben nálunk, ahol még titkos választói jog sincs, kétszeresen súlyosan esik a latba egy ilyen fontos szokásjogon alapuló és a nemzet politikai vérébe átment intézménynek, mint az appropriációnak és az appropriációs vitának megszüntetése. Nem az új alkotmányosságnak alkatrésze ez, hanem évszázadok közjogi kötelességének és a magyar nép megajánlási joga süllyed ezzel az alkotmányváltoztatással egyszerű formalitássá, a költségvetési törvényjavaslatnak mellékes részévé. Friedrich István: — Nem tudom elhinni, hogy ez a hír, megfeleljen a valóságnak. De ha igen, élénken illusztrálja azt, hogy ez a kormány a hagyományokhoz, a szokásokhoz és a jogfolytonossághoz csak olyan mértékben ragaszkodik, amilyen mértékben ez az ő speciális hatalmi és parlamenti érdekeit szolgálja. Nézetem szerint ezen egyesegyedül házszabályrevízióval lehetne változtatni, de mindenesetre sikerrel kecsegtet ez a tervezett páriámenti puccs is, mert hiszen hogy a mai többség minden meggondolás ! Ellenzéki nyilatkozatok a kormány tervéről