Esti Kurir, 1928. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1928-02-01 / 26. szám

ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 2.40 P, NEGYEDÉVRE 7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA: 10 F. CSEHSZLOVÁ­­KIÁBAN KB. 1.20. JUGOSZLÁVIÁBAN 2V1 DINÁR, AUSZTRIÁBAN 25 GR. ROMÁNIÁBAN 6 LEI FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG: VI.. ARADI UCCA 8 TELEFONSZÁM: TERÉZ 261-43, 261-41, 268 28 KIADÓHIVATAL : VI., TERÉZ­ KÖRÚT 24­4. S­EM. TELEFON­SZÁMOK: TERÉZ 122-88 És 254- 05 VI. ÉV­F­O­L­YAM BUDAPES­T, 1928 FEBRUÁR 1 SZERDA 26. SZÁM EGGYEL KEVESEBB Izgalmasan szenzációs hírt olvashat ma lapunkban az a néhány elszánt pol­gár, akit még érdekel az ország sorsá­nak folyása, aki még foglalkozik a po­litikának nevezett közüggyel s megen­gedi magának a véleményformálás fényűzését olyan időben, mikor a tiszta politikai hit Allakjai eltűntek együkből, csupán egyetlen egy prófétájuk maradt itt földi helytartónak, de az aztán annál szilárdabban. A hir arról szól, hogy nem lesz ezen­túl külön költségvetési és appropriációs ita. Költségvetést és appropriációt egy est alatt intéznek el — ha igaz a hir — után, egy tanácskozásban, egy izga­­lmban, egy szavazással. Ami polgári nyelvre lefordítva azt je­­nti, hogy nagyon sok alkalmunk ed­­ég sem volt panaszra, bírálatra. Szinte ez a kettő volt még: a költségvetés és appropriáció, amikor megválasztott képviselőink a parlamentben szót emel­hettek követeléseink mellett anélkül, Ha!f­ell­ök rájuk, csöngetett volna: essék a tárgynál maradni! A két alka­lomból most egy lesz, összevonják, iitik. Kettőből eggyel kevesebb mó­­d —- nem nehéz kiszámítani, hogy az a mennyi. Nem akarunk itt a kérdésnek közjogi részével foglalkozni, alkotmányjogi sé­relmet nem emlegetünk. Egyszerűen, ahogy a laikusnak mondott polgár látja, csak megállapítjuk, hogy semmivé zsu­gorodott lehetőségeinkből megint konfis­­kálni akarnak egyet. Amire azonban nyilván megvan a maga igen jó oka. Ok nélkül ugyanis — ennyi logikát legyen szabad a legreakciósabb hatalom­ról is feltennünk — aligha szánná el magát kormányzat ilyen lépésre, mely mindennél demonstratívabb jele az igazi erőtlenségnek és ijedtségnek. Hiszen megcsinálták az emlékezetes egységespárti választásokat, melyeket a képviselői kinevezésektől csak a kor­mánypárti kristálynézők éterben révedő szeme tud megkülönböztetni. Megcsi­nálták a választásokat úgy, hogy komor és konok többség hajtja végre a hata­lom ukázait, tekintet nélkül a közvéle­mény hangulatára, a nemzet akaratára. A választások után pedig rendelkezé­sükre állt az uj házszabály, a maga pi­ros és zöld lámpácskáival. Megalkották a parlamenti szólásszabadságnak azt a gyönyörű formáját, amelyben a nemzet elkeseredését singgel­­mérik s az óra­mutató mozgása szabja határát az igaz­ságnak. De választás és házszabály, klosár és piros lámpa még mind nem volt elég. Magán a párton belül is csöndet, rendet kellett teremteni. A párton belül is alkot­tak házi használatra olyan szabályzatot, a a­mely a szabad és nyugodt lélekzést is megtiltja immár pártonkívül az egységes képviselőknek. Aki hangosabbat horkan, annak kívül a helye. S ha mégis szólni merne, három nappal később szégyen­szemre dezavuálnia kell önönmagát és meghunyászkodott bókolással sietni ma­gas kézcsókra, az elvek szagtalan hátra­hagyásával. Mindezeken felül pedig nincsen szólás­­szabadság ebben az országban, mert nin­csen gyülekezési jog. A szabad és nyu­godt véleményt nem tűrheti el a hatalom, mert veszedelmesebb erőt sejt benne, mint saját öklében. És nincsen sajtósza­badság, mert amit annak csúfolnak , csak korcs tükörképe a kormány omni­­potenciájának. Hogy parlamentben és gyűléstermekben és újsághasábokon fel ne riadjon a szabadság hangja. Ennyi béklyó, gúzs és kötőfék után kiderül, hogy mindez még mindig nem elég. Kiderül, hogy a vasdorongoknak beillő „politikai ezközökkel" sem tudja magát kellőképen elsáncolni a kor­mányzat a reakció bástyái mögé. És noha a parlamentarizmus csonka maradványait is csak négyhetes és hat hetes és kéthónapos szünetek közben lehet itt-ott kurta ülésszakon gyakorolni s noha e kurta ülésszakokon is ott áll klou­szlámpa, behemót­ többség, csöndes sajtóterror és nagy némaság. Az esztendő két parlamenti alkalma közül — amelyeken megszólalhatott tenger panaszunk és sóhajunk — egyet meg akarnak szüntetni. Mindenfelé fura híreket suttognak ma a kormánypárt válságáról. Valóban: ez a kínos félelem az ellen-­­zék bírálatától s a közvélemény nyomá­­­sától — nem az erő jele. EGYÜTT AKARJÁK TÁRGYALTATNI A KÖLTSÉGVETÉST ÉS AZ APPROPRIÁCIÓT A kormány sokalja az ellenzéki kritikát és ezért megszünteti az appropriációs vitát A szokásjognak ez a felrúgása azt jelentené, hogy ezentúl az exlex lenne a törvényes álla­pot — mondja Gál Jenő — A magyar nép megajánlási joga ezzel az alkotmányváltozással­­ '­r ' egyszerű formalitássá süllyed "— mondja Fábián A parlamenti életben rendkívül érdekes szenzáció van készülőben, amely már ma dél­előtt is foglalkoztatta a parlament folyosóját. Arról van ugyanis szó, hogy a kormánynak már hónapok óta gondot okoz az appro­priációs törvényjavaslat beterjesztése, amely-­­yel kapcsolatban a házszabályok szerint az ellenzéknek módja nyílik a költségvetési ja­vaslat tárgyalására nézve megállapított kor­látozásoktól mentesen a legbehatóbb vitát indítani meg és részletes bírálatot gyakorolni a kormányzat működése fölött. Tekintettel már most arra, hogy a költségvetés rövid időn belül a Ház elé kerül és a költségvetés megszavazása után ismét aktuálissá válik az appropriációs törvényjavaslat beterjesztése, a kormány már napok óta foglalkozik azzal a gondolattal, hogy az appropriá­­ciós törvényjavaslat beterjesztése előtt nem volna-e lehetséges újabb házsza­­bályrevízióval gondoskodni az appro­priációs vita megfelelő korlátozásáról. Kétségtelenül megállapítható azonban, hogy az újabb házszabályrevíziónak napi­rendre tűzése rendkívül éles parlamenti vitát provokálna, amely súlyos politikai bonyodalmakkal és nehézségekkel járhat és épp erre való tekin­tettel a döntést megelőző bizalmas tanácsko­zásokon felmerült az a kérdés, vajjon nem lehetne-e más megoldással elütni az ellenzéket a korlátlan appropriációs vita lehetőségétől. Az Esti Kurír munkatársának teljesen beava­tott helyről szerzett értesülése szerint a kor­mány egyelőre nem akarja a házszabályreví­­ziót napirendre tűzni és elkeseredett házsza­­bályrevíziós vita felidézésével elmérgesíteni a parlamenti helyzetet és ezért elhatározták, hogy merész vágással metszik szét a parla­menti gordiusi csomót és az appropriá­­ciós törvényjavaslatot egyszerűen egye­sítik a költségvetési javaslattal. Kormánypárti körökben megállapítják, hogy a költségvetési és appropriációs tör­vényjavaslatnak a bifurkációját nem tör­vény írja elő, hanem kizáróan a gyakorlat szentesítette azt a rendszert, hogy a költség­vetés és a megajánlás mindig külön törvény­­javaslat keretei között kerül a magyar par­lament elé. Kormánypárti körökben arra is hivatkoznak, hogy ez a bifurkáció már or­szágokban sincs meg és mivel törvény sem írja elő a bifurkációt, véleményük szerint nem lehet akadálya annak, hogy a kormány szakítson ezzel a törvényjavaslattal és a költségvetés megajánlásáról szóló intézke­dést ne külön törvényjavaslatban terjessze a Ház elé, hanem belefoglalja­ a költség­vetési javaslatba. Ezzel az ellenzéket elüti attól a lehető­ségtől, hogy a költségvetés megajánlása vagyis a kormány iránt való bizalom vagy bizalmatlanság kérdése fölött ko­moly, beható és klotár által nem kor­látozható vitát indítson meg. Természetes, hogy az Esti Kurír munkatár­sának ez az értesülése, a költségvetési és az appropriációs törvényjavaslat egyesítésének a terve ellenzéki körökben óriási megütközést keltett. Az Esti Kurír munkatársa beszélt a baloldali ellenzék több tagjával és erre vonatkozóan a következő válaszokat kaptuk: Gál Jenő: —­ Közjogi vonatkozásokban mindig ke­rülni kell minden analógiát, mert ez a preci­zitás rovására esik. Amit kifejezett törvény ebben a tekintetben nem szabályoz, azt a ki­alakult jogszokás szerint kell elintézni. Az appropriáció az egyetlen módja a fel­hatalmazásnak, m­ert a költségvetéssel megszavazott keretben a kiadások tény­legesen több tételére kap ezzel a kor­mány felhatalmazást. Azért kell külön törvényjavaslatban tárgyalni ezt a két kérdést, mert csak arra lehet felhatalmazást kapni, amit a költségvetési törvény mint kere­tet már megállapított. Ha ezt a kettőt egybefoglalják, akkor tulaj­donképpen nem is kell költségvetést tár­gyalni, hanem egyszerűen azt mondani, hogy felhatalmazást kap a kormány a költekezésre és ezt utólag se fogja költségvetési törvény­­nyel igazolni. A szokásjognak ez a felrúgása azt jelentené, hogy az exlex a törvényes állapot és nem megfordítva. Fábián Béla: — A magyar alkotmányosságnak már úgy sincs sok garanciája. Minden országban az alkotmány­­ legbiztosabb garanciája a titkos választói jog, mert ez biztosítja, hogy az or­szágnak olyan alkotmánya van, amely a nénj akaratának megfelel. Mégis . Az Esti Kurír munkatársának a kormány­hoz közelálló helyről szerzett értesülései szerint Bod János pénzügyminiszter már a mostani költségvetési javaslatot úgy terjeszti a képviselőház elé, hogy ez a javaslat egyszersmind tartalmazni fogja a költségvetés megajánlását is, vagyis külön appropriációs törvényjavaslatot nem terjesztenek a parlament elé, minden egyes alkotmányos és demokra­tikus országban vannak bizonyos alkot­mányjogi intézmények és intézkedések, amelyekhez még maga a törvényhozás sem nyúlhat hozzá, hanem külön kau­­zálék vannak arra, hogy ezeknek az osz­lopos alkotmányjogi intézményeknek a megváltoztatása mind különleges módon történhetik meg. Mint például egyszerű többség helyett kva­lifikált többség megkövetelésével vagy külön erre a célra a törvényhozó testület feloszla­tásával és a nép megkérdezésével. Ezzel szemben nálunk, ahol még titkos választói jog sincs, kétszeresen súlyosan esik a latba egy ilyen fontos szokásjogon alapuló és a nemzet politikai vérébe átment intéz­ménynek, mint az appropriációnak és az appropriációs vitának megszüntetése. Nem az új alkotmányosságnak alkatrésze ez, hanem évszázadok közjogi kötelességének és a magyar nép megajánlási joga süllyed ezzel az alkotmányváltoztatással egy­szerű formalitássá, a költségvetési törvényjavaslatnak mellékes részévé. Friedrich István: — Nem tudom elhinni, hogy ez a hír, megfeleljen a valóságnak. De ha igen, élénken illusztrálja azt, hogy ez a kor­mány a hagyományokhoz, a szokások­hoz és a jogfolytonossághoz csak olyan mértékben ragaszkodik, amilyen mér­tékben ez az ő speciális hatalmi és par­lamenti érdekeit szolgálja. Nézetem szerint ezen egyesegyedül házsza­­bályrevízióval lehetne változtatni, de min­denesetre sikerrel kecsegtet ez a tervezett páriám­enti puccs is, mert hiszen hogy a mai többség minden meggondolás ! Ellenzéki nyilatkozatok a kormány tervéről

Next