Esti Kurir, 1928. szeptember (6. évfolyam, 198-222. szám)
1928-09-01 / 198. szám
^ ^ ^ ^10 fillér ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 2.40 P.. NEGYEDÉVRE KŐSZERKESZTŐ- SZERKESZTŐSÉG: VI.. ARADI UCCA 87.20 P. EGYES SZÁM. ÁRA: 10 F. CSEHSZLOVÁK T TELEFONSZÁM: 261-41, 261-42, 261—43, 268-28 RIÁBAN KB. 1.20. JUGOSZLÁVIÁBAN 2V1 DINÁR, O ACCA Y KARÓI Y KIADÓHIVATAL: VL. TERÉZ-KÖRÚT 241. LEM. AUSZTRIÁBAN 20 GR., ROMÁNIÁBAN 6 LEI AIUU/111 TELEFONSZÁMOK: 122 — 88 és 254 - OT VI. ÉVFOLYAM » BUDAPEST, 1928 SZEPTEMBER 1 SZOMBAT ♦ 198. 0.AM AUTONÓMIA VAGY POLITIKAI ÁGENS Írta: BRÓDY ERNŐ A belügyminiszter úr legújabb nyilatkozatában kijelenti, hogy Budapesten „nem kell politizáló testület". Úgy állítja be ezzel a főváros törvényhatóságát, mintha politizálna. A belügyminiszter úrnak ebben az egy állításában két irányban sincs igaza. A politikával való foglalkozás mindenekelőtt a törvényhatóságok joga, de nemcsak jog, hanem alkalomadtán kötelesség is és a magyar municipiumok az alkotmányvédelem terén legnemesebb hivatásukat akkor teljesítették, mikor a hatalom önkényével és terrorjával szemben megszervezték a nemzeti ellenállást, megtagadták az adót és újoncot. A jelenlegi miniszterelnök úr, mint ellenzéki, szintén részt vett ebben az országos mozgalomban, „politizált“ a megyeházán is, ami természetesen nem tetszett az akkori darabontoknak. És a belügyminiszter úr, ki annyira lelkesedik a múzeumokért, kegyeskedik talán visszaemlékezni a magyar alkotmány történetére, melynek lassacskán szintén muzeális jelentősége lesz. A 48-iki alkotmányt az önérzetes municipiális szellem, jogtisztelet, szabadságszeretet, magyar gerinc és ellenzéki lélek hozta létre. Nem a mamelukok, lekenyerezett udvaroncok, könyökölő haszonlesők, a hatalom léha talpnyalói, hanem a nép jogainak és érdekeinek önkéntes képviselői, kik saját kárukon vitték előre az emberiség ügyét, európai magyarok, kik a haladás vágyától megihletve felszabadították a lelket, a gondolatot, a jobbágyot. Ez volt a Kossuth Lajos Magyarországa — bár visszatérne! ■ Az élő joggal és a nemzeti hagyománnyal ellenkezik az a felfogás, mely a törvényhatóságokat el akarja tiltani a politikával való foglalkozástól. De most szálljunk le az eszmények magasságából a földre, a legenda után jöjjön a próza. A belügyminiszter úrnak azért sincs igaza, mert a főváros törvényhatósága szinte tüntetőleg elkerülte a politikát — néhány interpelláció e téren nem számít — és ha mégis beletévedt a politikába, azt mindig a kormány kezdeményezte. Ha a fővárosi törvényhatóság legutóbbi eseményein végigtekintünk, azt látjuk, hogy a vihart mindig azok a kérdések váltották ki, melyek égbekiáltó cáfolatai a belügyminiszter úr takarékossági elméletének. Két grófi palota megvétele keltette a legnagyobb ellentállást. A gróf Wenckheim- és gróf Károlyipalota megvásárlása ebben a sivár gazdasági helyzetben indokolatlan és felesleges volt. (Hallom, hogy a gróf Wenckheim-palota átalakítására a közeljövőben újabb 700.000 pengőt fognak kérni!) Mit szólt a belügyminiszter úr, a takarékos, e két palota megvételéhez? Már előre biztosította a törvényhatóságot, hogy a vételeket jóváhagyja! A Károlyipalota megvételét egyenesen a kormány kezdeményezte, mely ez alkalommal még egy harmadik grófi palotát akart a főváros nyakára sózni. A főváros már régen óhajtott létesíteni egy községi takarékpénztárat, melyet a kormány mindeddig nem volt hajlandó engedélyezni. Egyszerre, minden átmenet nélkül hajolt a gerinc! A kormány megszabta az árat: az új intézménybe be kell olvasztani egy szanálandó pénzintézetet. Politika ez? Takarékosság ez? Nem természetes-e, hogy az ellenzék felszisszent, feljajdult és erejének végső megfeszítésével védte a lakosság érdekét. Ennek a kormánynak nincs hivatottsága erkölcsi prédikációkat tartani a takarékosságról! Ez a kormányzati rendszer ízenként szedi szét az autonómiát, vételeket és üzleteket diktál a városra, kereskedelem- és iparellenes politikát csinál, igazságtalan adórendszerével exisztenciák tömegét teszi tönkre. Mindenütt kerékkötő! A főváros közlekedésügye kátyúba jutott. Az egész világon mindenütt futnak a taxik és autóbuszok, csak Budapesten kell ácsorogni, — hiába! — hogy az ember idejében akadjon járműre, mely dolgának elintézését megkönnyíti. Ellenben készül a Talbot-centrales Ezt is a kormány diktálja a városra, melynek erre semmi szüksége nincs! A grófi paloták, a községi takarékpénztár, a Talbot-centrale — politika ez? És ha politika, ki politizál? Mindig és mindenütt a centrális hatalom, mely terveit reáerőszakolja a fővárosra. És azután tanári pózban előadást tart — rendről, takarékosságról és politikamentességről. Fenomenális ezek után az a mód, ahogyan a belügyminiszter úr száműzni akarja a „politikát" a városházáról. ..Sajnos, — mondja kenétteljesen a belügyminiszter úr — Budapesten a politikai részt domborítják ki és szeretik elfelejteni, hogy mi csak rendet és biztos adminisztrációt akarunk. Ezért tesszük azt a vájtillatást, hogy a főpolgármester legyen tulajdonképpeni polgármestere Budapestnek A főpolgármester a kormány bizalmi embere, ez a terv tehát a politikának intézményes bekapcsolása a főváros adminisztrációjába! Miután a választópolgárság szavazataival nem tudtak maguknak komoly pártot teremteni, miután idei kerenegátokkal felduzzasztották vérszegi alnkulatukat, miután a kinevezett bi. tagokkal olyan elemet ékeltek az auv 'stébe, melynek párja nincs a világ • a belügyminiszter úr fel akarja a koronát. A fővárosi adminisztráelyezi a főpolgármestert — a tómást, a diktatúra fővárosi helytara, der Dalai Lámát, ki nem tűri mulókat, nem halmozza a renegátot, közvetíti a kormány parancsait, neilitizál, csak — takarékoskodik! AKCIÓRA KÉSZÜLNEK AZ EGYETEMRŐL KIREKESZTETT DIÁKOK Az új numerus clausus alapján csak a jogi fakultásokon háromezer jelentkező közül kétezerháromszáz többnyire keresztény diákot utasítanak vissza Az elutasítottak szülei memorandummal fordulnak Klebelsberghez, Vasshoz és a hercegprímáshoz . A többi fakultáson sem kedvezőbb a helyzet és a vidéki egyetemeken is elutasítják a jelentkezők túlnyomó részét Holnap, vasárnap délelőtt 3000 budapesti és vidéki szülő tart értekezletet, hogy az egyetemről kirekesztett egyetemi hallgatók érdekében megmozgassák az illetékes tényezőket. Mint ismeretes, az idei egyetemi felvételek szomorú meglepetést hoztak azok számára, akik az ország különböző főiskoláira be akartak iratkozni. A felvételeket olyan nagy mértékben korlátozták, hogy a jelentkezőknek csak elenyészően kis része juthat az egyetem falai közé és ezrével vannak olyan diákok, akik kiszorulnak a pesti és vidéki egyetemekről. A legnagyobb anomáliák a jogi fakultáson mutatkoztak. Az Esti Kurír munkatársa ma délben felkereste a mozgalom vezetőjét, aki a következőképpen nyilatkozott a szülők nagy mozgalmáról: — Háromezer magyar családról van szó, háromezer azoknak a magyar ifjaknak a száma, akiket a kultuzsminiszter kirekesztett a budapesti és vidéki egyetemek jogi fakultatásáról és jogi főiskolákról. A mozgalom során sikerült megmozdítanunk az érdekeltek egész tömegét, úgy hogy a vasárnapi gyűlésen valószínűleg a legtöbb érdekelt részt is vesz. A gyűlésen megalakítjuk a szervezőbizottságot, majd egy hosszabb memorandumot dolgozunk ki, amelyben kifejtjük a kultuszminiszter rendelkezésével szemben álló állásfoglalásunkat. A memorandumot a gyűlést követő napon, vagyis hétfőn eljuttatjuk a legilletékesebb fórumokhoz. Elsősorban magát gróf Klebelsberg Kunó kultuszminisztert keressük fel memorandumunkkal, majd Vass Józef helyettes miniszterelnökhöz megyünk küldöttségbe és tervbe vettük azt is, hogy Serédi Juszlinián hercegprímás urat is fölkeressük és átadjuk a memorumot. — Hangsúlyoznunk kell, hogy ez a mozgalom nem felekezetek és társadalmi osztályok külön mozgalma, hanem minden vallási és társadalmi különbség tekintetbe v.Budapesten például a jelentkezőknek csak egyötöd részét vehetik fel a jogi fakultásra és a vidéki számarányok sem mutatnak sokkal kedvezőbb képet. A jogi fakultásról kirekesztett egyetemi hallgatók szülei széleskörű mozgalmat indítottak ebben az ügyben és eddig 3000 családfőt mozgósítottak a mozgalom vezetői. Mindenekelőtt egy nagyszabású demonstratív gyűlést terveznek. A gyűlés, amely vasárnap, szeptember 2-ikán lesz az Andrássyút 11. szám alatt, részletesen foglalkozik a kirekesztett egyetemi hallgatók ügyével és éles állásfoglalásra készül a kultuszminiszter rendelkezései ellen. Jele nélkül egységesen foglalunkállást és indítottunk mozgalmat a jogi főiskolákon történtek miatt. — Meg kell világítanom azokat a számadatokat, amelyek a mozgalmunkat alátámasztják: Budapesten 1800 ifjú jelentkezett az egyetem jogi fakultására. Ebből összesen 320-at vesznek fel, köztük 14 izraelita vallásuk A jelentkezők és kimaradtak túlnyomó része természetesen keresztény. A vidéken sem kedvezőbb a helyzet. Egy ideig állandóan azt hallottuk, hogy a kultuszminiszter úrnak minden törekvése arra irányul, hogy a vidéki egyetemeket és főiskolákat propagálja az ifjúság előtt. Hogy a kultuszminiszter hogyan propagálja a vidékiegyetemeket és jogakadémiákat, arra vonatkozóan álljanak itt az alábbi adatok: A pécsi, szegedi és debreceni egyetemekre összesen 1200 joghallgató jelentkezett, ebből mindössze 240-et vesznek fel. De nem kedvezőbb a helyzet a jogakadémiákon történt felvételek tekintetében sem. A három jogakadémiára, az egrire, a kecskemétire és a miskolcira 600 joghallgató kérte a felvételét, a kultuszminiszter azonban minden egyes akadémiára csak 40 hallgatót engedett felvétetni, vagyis összesen a 600 jelentkező közül 120-at vehetnek csak fel. Ezeknek a számadatoknak az összesítése azt mutatja, hogy 3000 joghallgató közül 680 készülhet csak be az egyetemekre és jogakadémiáája. Azzal is érvelnek előttünk, hogy nem kívánatos a jogi pályát még jobban túlterhelni. Erre az érvelésre azt kell válaszolnunk, hogy mi fiainkból nem ügyvédeket, jogászokat akarunk nevelni, hanem jogi képzettséggel rendelkező kereskedőket,gyárosokat, mezőgazdákat, mert a jogi képzettség ma már egész Nyugat-Európában az általános műveltséghez tartozik. Az orvosi, mérnöki, bölcsészeti fakultás kirekesztett hallgatói Ezeket mondotta a mozgalom vezetője ehhez hozzá kell fűznünk azt az informálációnkat is, hogy az egyetemek többi fakultásain is hasonló a helyzet. A többi fakultásokról kirekesztett hallgatók szülei, értesülésünk szerint hasonló mozgalomra készülnek. A Műegyetemen például ugyancsak kirekesztették a jelentkezők tekintélyes részét. A kultúrmérnöki szakra mindössze 80 hallgatót vesznek fel, a gépészmérnökire 150-et, az építészmérnökire 40-et, a közgazdaságira ugyancsak 40-et, a vegyészmérnökire pedig 10-et. Ezzel szemben a jelentkezők száma itt minden egyes fakultáson többszázra rúg. Ugyanez a helyzet a bölcsészeti és az orvosi karon, ahová 200—200 elsőéves hallgatót vehetnek csak fel, úgyhogy ma az a helyzet, hogy a budapestiegyetem fakultásain a jelentkezők 75—80 százalékát utasítják el a kultuszminiszter rendelkezései következtében. 3000 joghallgató közül 680-at vettek fel