Esti Kurir, 1929. december (7. évfolyam, 274-295. szám)

1929-12-01 / 274. szám

ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 2.40 P. NEGYEDÉVRE FŐSZERKESZTŐ: SZERKESZTŐSÉG: V., VADÁSZ­ UTCA K­ 7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA 10 F. CSEHSZLOVÁK , TELEFONSZÁM: 261-41, 261—42, 261—43, 268-28 RIÁBAN KB. 1.20, JUGOSZLÁVIÁBAN 2V1 DINÁR, O­R A V KÁROL­Y KIADÓHIVATAL: VI., TERÉZ-KÖRÚT 24!K. I. ENL AUSZTRIÁBAN 20 GR., ROMÁNIÁBAN 6 LEI Ja', DK­­J KP­M. ILL­M. T­E­L­E­F­O­N­S­Z­Á­M­O­K: 12­2 - 8­8 é­s 2­5­4 -­0­S VII. ÉVFOLYAM. ♦ BUDAPEST, 1929 DECEMBER 1 VASÁRNAP , 274. SZÁM A RÉSZVÉNYJOGI REFORM Zsitvay Tibor igazságügyminiszter meg­ígérte hivatalba lépése idején, hogy az el­avult részvényjogot megreformálja. Öt­ven esztendeje nem nyúltak hozzá a részvény­társasági intézmény jogi rendelkezéseihez s az öt évtized alatt a gazdasági élet fej­lődése következtében a törvényben olyan hézagok keletkeztek, amelyek sok vissza­élésre adtak alkalmat és a részvénytársa­sági intézményt magát is kompromittál­ták. Már a háború előtt merült fel a rész­vényjog reformjának szüksége, pedig ak­kor még nem lehetett sejteni, mit hoz a háborús összeomlás, az infláció és a re­konstrukció korszaka. Azóta megismertük a nonvalőrökkel űzött visszaéléseket, ami­kor nemlétező vagy fiktív vállalatok rész­vényeit sózták a jóhiszemű közönség nya­kába. Azóta szerencsénk volt megismerni a szindikátusok grandiózus műveleteit, amikor külföldi érdekeltség bekapcsoló­dása címén vontak el részvényeket a rész­vényesek elől s ily módon károsították meg őket. Azóta gyakran csodálhattuk vezérigazgatók és elnök urak zseniális te­vékenységét, amelynek eredménye sok­szor az lett, hogy a részvénytársaság el­szegényedett vagy tönkrement és a vezér úr, az elnök úr meggazdagodott. Azóta nem egyszer történt meg, hogy egy önző majoritás fogta a részvénypakettjét s el­adta jó áron a konkurrenciának, amely beszüntette a vállalat üzemét és kifosztotta a részvényesek tömegét. Mindenki tudna analóg eseteket me­sélni, hihetetlennek tűnő eseteket elmon­dani, amelyek valóban megtörténtek. A kisrészvényes érdekeinek még legminimá­lisabb védelmét sem tette lehetővé az öt­ven éves törvény. Ezért nem csoda, ha a közvélemény már régóta követelte a rész­­vényjogi reformot, a majoritások korlát­lan uralmának bizonyos törvényes korlá­tok közé való­­beillesztését és olyan ren­delkezéseket, amelyek a részvénytársasá­gok intézménye iránt csak fokoznák a bi­zalmat. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter be­váltani készül ígéretét a részvényjog re­formjának megalkotásával. De még csak kezdetleges stádiumban van az ügy és máris nagy harc indult meg érdekelt ol­dalról ellene. Testületek, érdekeltségek tiltakoznak a részvényjog reformja ellen, azt feleslegesnek mondják és veszedel­mekre figyelmeztetnek, amelyek lehetősé­géről azonban vitatkozni lehet. A rész­vényjog elleni harc a héten fokozott sikert aratott, miután Popovics Sándor, a Nem­zeti Bank elnöke és Teleszky János volt pénzügyminiszter is ellene nyilatkozott a felsőházban. A kormány sajtója erre siet megállapí­tani, hogy jól szervezett hadjárat folyik egy nagyjelentőségű reform ellen, amely­nek demokratikus lényegét senki sem tudja elvitatni. A részvényjog reformja a demokrácia ügye s­imc, mégis minden oldalról támadják, elfelejtve, hogy a re­form a kisembereket akarja megvédeni a hatalmasok önkényével szemben, így ál­lítja be a dolgot a kormány sajtója. A valóság pedig az, hogy a közvélemény igenis kívánja a részvényjog reformját, igenis szükségesnek tart végre olyan in­tézkedéseket, amelyek a részvénytársaság intézményét visszaadják igazi rendelteté­sének. De kiérezni a Popovics és Teleszky és bizonyos testületek állásfoglalásából az aggodalmat, hogy a mai gyorstalpaló törvényalkotástól nem várnak igazi jó törvényt, kiérezni az aggodalmat, amely a reformtól a magyar gazdasági életet félti. A közigazgatási reform, a katonai büntetőtörvény, most pedig a fővárosi törvény javaslata joggal ébreszt aggodal­makat. A gazdasági élet nem bír el diktatórikus uton hozott törvényeket. Jöjjön a részvény­reform! De előbb hall­gassanak meg ebben a kérdésben minden­kit, aki illetékes, hogy milyen elvek érvé­nyesüljenek a reform megalkotásában. Nagyszabású ankét és vita kell hogy megelőzze a törvény megvalósítását s a kérdések nagy komplexumát a jogtudo­mány és közgazdaság magas nézőpontjai alapján kell tisztázni. Ha így készülnek a részvényjog reformjára, el tudják osz­latni az aggodalmakat és egy hasznos és szükséges reform megalkotását teszik le­hetővé. IZGALMAK A FŐVÁROS RENDKÍVÜLI KÖZGYŰLÉSE KÖRÜL -¡WVf\f\f\SVVf^­Érthető, hogy a passzivitás gondolatával foglalkoznak az ellenzéki pártok, mert a városházán lehetetlenné válik minden komoly ellenzéki munka — mondja Friedrich •Vl/W/U* Napok óta suttogné­k a városházán arról hogy a belügyminiszter feloszlatni készül a főváros törvényhatóságát . Csütörtökön előreláthatóan konkrét bizalmatlansági indítványt is benyújtanak Ripka főpolgármesterrel szemben Megvan a lehetősége, hogy többséget nyer a bizalmatlansági indítvány A képviselőház közigazgatási bizottsága hét­főn d. u. folytatja a fővárosi törvényjavaslat vitáját. Azok a módosítások, amelyeket a bi­zottság kormánypárti többsége eszközölt eddig a javaslaton, legnagyobbrészt még reak­ció­­sabbá tették az eredeti szövegükben is auto­­nómiacsorbító rendelkezéseket és éppen erre való tekintettel az ellenzék körében már teg­nap felmerült az a gondolat, vajjon érdemes-e ilyen körülmények között részt venni a demokratikus polgárságnak és munkásságnak a fővárosi választáso­kon. Döntés erre vonatkozóan természetesen még nem történt, a passzivitás gondolata azonban napról­­napra erősödik. Az Esti Kurír munkatársa beszélt ebben az ügyben Friedrich Istvánnal, aki a következőket jelentette ki: — Aki a fővárosi javaslatot alaposan átta­nulmányozta és figyeli azokat a módosításo­kat, amelyeket a bizottsági tárgyalás folyamán eszközöltek a javaslaton, csak arra az egy konklúzióra juthat, hogy az ellenzék szempontjából a fővá­ros autonómiájának vége. Az egész javaslat nem céloz mást, minthogy a kormány kisebbségi diktatúráját a vá­rosházán az alkotmányosság köpönye­gébe öltöztessék. Minden szakasznál kiütközik az a tenden­cia, hogy a mostani kormánypártot matema­tikai varázseszközökkel úgy akarják kiegé­szíteni és megerősíteni, hogy formailag meg­legyen a látszat többsége. Természetes, hogy ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, akkor a városházán lehetetlenné válik minden komolyabb ellenzéki munka. Ezért értem, hogy a passzivitásba való vonu­lás kérdése állandóan napirenden tartja ma­gát és az ellenzéki pártok azon gondolkoznak, részt vegyenek-e egyáltalán a választáso­kon és a főváros autonómiájában. Hisz mit érhet el az ellenzék a választások folyamán? Elnyerheti és el is fogja nyerni a választóközönség szavazatainak többségét, de a városházára ennek ellenére is csak mint elnyomott kisebbség vonulhat be. Szóval: a választásokon győzni és a város­házán a kisebbség szerepére szorítva lenni, csak ez lehet az ellenzék jövője. Érdemes-e ezért a jövőért küzdeni? teljes nyíltsággal a baloldali akcióhoz csatla­koztak. További kérdés az, hogy Scitovszky Béla belügyminiszter kétségkívül szorott helyzeté­ben milyen kivezető utat választ.. A főváros igazoló választmánya december 14-re és 15-re kitűzte a választásokat arra a százhuszonöt mandátumra, amelyeknek érvénye december 31-én lejár. Az igazoló választmányt a válasz­tás napjának kitűzésére és általában a válasz­tási aktus előkészítésére az 1924. évi XXVI. törvénycikk végrehajtási utasításához fűzött rendelet kötelezi. Gaár Vilmos, a fővárosi iga­zoló választmány elnöke, azonkívül, hogy a választás napját kitűzte, még nem tett semmi­féle intézkedést a választási aktus lefolytatá­sának előkészítésére. Gaár Vilmos érdeklődé­sünkre kijelentette, hogy azért vár még ezek­nek az intézkedéseknek foganatosításával, mert bizonyosra veszi, hogy a kitűzött idő­pontig mégis csak lesz új, törvényes rendelke­zés. Politikai körökben kizártnak tartják, hogy december 14-ig törvényerőre emelkedhessél: a kétszakaszos mandátummeghosszabbító javas­lat, mert hiszen ezt a belügyminiszter csak csütörtökön terjeszti a Ház elé. Mivel a Ház csak a rákövetkező héten, december 10-én tartja legközelebbi ülését, máris befejezett ténynek kell tekinteni, hogy a mandátu­mm­eghosszabbításból törvény nem lesz és így december 15-én meg kellene tartani a törvényhatósági választásokat. Ellenzéki kö­rökben felvetik azt a kérdést, hogy Scitovszky belügyminiszter miért nem nyújtotta be koráb­ban ezt a mandátummeghosszabbító javasla­tot, hiszen ennek a tulajdonképpen csak egy érdemi szakaszból álló törvényjavaslatnak megszerkesztése és benyújtása bármikor meg­történhetett volna. Kormánypárti körökben erre a kérdésre alternatív választ adnak, amennyiben azt mondják, hogy a belügymi­niszternek módja van a választások kitűzését tárgytalanná tenni azzal, hogy az 1924. évi XXVI. törvénycikk végrehajtási utasításához fűzött rendeletét rendeleti úton hatálytala­nítja. A fővárosi ellenzék éles attakra készül csütörtökön Ripka főpolgármester ellen A fővárosi reform sorsát és következmé­nyeit illetően egyébként teljes a bizonytalan­ság. A városházán még a legilletékesebb he­lyeken sem tudják, meghosszabbítják-e a december 31-én lejáró mandátumokat, vagy pedig valóban sor kerül a belügyminiszter állítólagos radikális megoldási tervének vég­rehajtására, amelyről napok óta suttognak a városházán. Egyelőre minden érdeklődés a törvényható­sági bizottság csütörtöki közgyűlésének le­folyása felé irányul. Annyi bizonyos, hogy a városházi ellenzék a legélesebb attakra készül Ripka Ferenc főpolgármester ellen. A csütörtöki közgyűlés napirendjén a köz­­igazgatási bírósághoz intézendő panasz meg­vitatása szerepel, de nem kétséges, hogy ab­ban az esetben, ha a törvényhatósági bizott­ság ezt az indítványt a magáévá teszi, az nyílt bizalmatlansági nyilatkozatot jelent a főpolgármester személyével szemben. A városházi pártok körében, még Ripka fő­polgármester közvetlen hívei között is bizo­nyosra veszik, hogy a közigazgatási bírósághoz intézendő panaszt célzó indítványnak meglesz a többsége. Minden attól függ, hogy titkos szavazás lesz-e, vagy pedig név szerinti nyilvános sza­vazás. Az utóbbi esetben is megvan annak a lehetősége, hogy a panaszindítvány többséget kapjon. A mérleg serpenyőjét ezúttal Fried­rich István és párthívei billentik el, akik ­ A városházán arról suttognak, hogy a belügy­miniszter feloszlatni szándékozik a törvényható­sági bizottságot A másik magyarázat az, hogy­­ amelyre előreláthatóan sor kerül azért is, mert a belügyminiszter radikális megoldást ,hiszen ennek a rendeletnek hatálytalanítása tervez,­­ csak két heti időnyereséget jelent: december 6 .

Next