Esti Kurir, 1931. április (9. évfolyam, 74-97. szám)

1931-04-14 / 83. szám

Kedd, 1931 április 14 !Ísiikfifflik! n meg Salten Félix Dela Lipinszkájáról Az egyik budapesti előkelő étteremben dí­szes társaság ült együtt. A társaság tagjai: Dela Lipinszkája, Salten Félix, Molnár Ferenc, Heltai Jenő, Makay Margit, Marton Miksa, Hatvany Lajos és Bródy Pál. Megkérdezték F­élix Saltent, hogy mi a véleménye Dela Li­pinszkájáról, a kiváló dizőzről, aki most a Te­­réz­ körúti Színpad vendége. Félix Salten ezt felelte: — A hevenyében kigondolt mondataim helyett legcélszerűbb, ha Dela Lipinszkájáról egyik róla szóló cikkem szemelvényével felelek. íme: — Az ember általában véletlenül talál nagy va­gyonokat, ragyogó ékszereket, fantasztikus értékű kincseket az utcán. A mindennapi élet vigyáz a vagyonokra, nem dobja el gyöngyeit az utcán. A reklám által oly harsogóan beharangozott mű­vészi értékeket s attrakciókat mindig bizonyos egészséges szkepticizmussal fogadom. — A bécsi Kabaré Pavillon előtt egyszer meg­rohant három barátom. — Ide pedig be kell jönnöd, ilyent még soha nem láttál. Először szabadkoztam, később azon­ban engedtem az erőszaknak. — Fritz Grünbaum konferált. Kedvesen és köz­vetlenül mókázott, elmondta sokszor hallott bé­csi vicceit. Ez eddig mind rendben volt, de a szenzáció sehogy sem akart megjelenni. Grün­baum most újra a függöny elé lép és elkezd va­lakit dicsérni. Szuperlativuszokban dicséri, hogy milyen utólérhetetlenü­l drága, milyen fantasz­tikusan gyönyörű, milyen lebilincselően kedves. „Meg kell halni a gyönyörűségtől." — Nana, — mondja egy óvatos bécsi keres­kedő. — Barátom, maga csak azért kételkedik, s azért nem akar meghalni érte, mert még sohasem látta. Mélységesen együttéreztem ezzel a bécsi keres­kedővel s igazat adtam neki. Aztán megjelent a színpadon, egyszerű fekete ruhában... Fekete ruhájából sugárzó fehéren emelkedik ki hattyúnyaka s a haja ég. Bronz­­vörösen ég. Még nem mond semmit, arca csupa lányos ártatlanság. Széles szláv vonások. Fitos orrában azonban van valami utolérhetetlen vi­dámság. Aztán megszólal. Ebben a pillanatban rózsaszín pir önti el az arcát, különösen szenve­délyesség van minden mozdulatában, tréfál, csa­csog, olyan, mintha állandóan rögtönözne. Az ember el sem hinné, hogy betanult szerepet mond el. Izzó erotika, fölényes irónia, gyermeki ártatlanság, váltakozik benne szinte pillanatról­­pillanatra. A férfiak nyugtalanul feszengnek. A látcsövek objektívjét vöröses pára lepi el. — Ki ez a csodálatos boszorkány? — kérdi az óvatos kereskedő izgatottságtól remegő hangon. — Dela Lipinszkája — sziszegi a mellette ülő felesége féltékenységtől izzó hangon. És én együtt éreztem az óvatos bécsi kereskedővel. Az ember csak véletlenül találhat kincseket az utcán. Véletlenül a bécsi Kabaré Pavillonban ... Honthy Hanna megkezdte tárgyalásait a Budai Színkörrel Jelentettük, hogy a Budai Színkör első új­donsága Radó József Cs. Sz. K. ( Csalódott Szerelmesek Klubja) című operettje lesz. Enn­nek az operettnek a primadonnaszerepére Sebestyén Géza, a színház igazgatója, Honthy Hannát akarja megnyerni. A tárgyalások Hon­thy Hannával már megkezdődtek. Május 12: A Sisters Leipzigben Biller Irén táviratozza Luganóból. A Sisters premierjét Leip­zigben május 12-re tűz­ték ki. A primadonna sze­rep az enyém Biller Irén Ofélia — Bajor Gizi A Shakespeare-ciklus keretében május 5-én kerül sor a Hamlet előadására. Ennek az elő­adásnak különös érdekességet ad a szereposz­tás, amely szerint Ofélia szerepét Bajor Gizi most először játssza majd. * Bemutató a Kisfaludy Színházban. A Kis­faludy Színház most mutatta be Molnár József Modernitás című színművét. A darab s­z író ala­pos felkészültségéről és tehetségéről tanúskodik. Főszerepekben Vámos Sári, Bodnár Eta, Deréky János, Gelléry Sándor adtak jól mintázott alakí­tásokat. A lápeny fmssföáá Hétfő A HÉT ESEMÉNYEI: Operaház: Szerda Tannhauser, Mik­ler Mária és Pilinszky Zsigmond vendégfelléptével. Nemzeti Színház: Pénteken Herczeg Ferenc Éva boszorkán­y című­ színdarabjának felújítása. Kamara Színház: Szombaton A gavallérok be­mutatója. Magyar Színház: Csütörtökön a Rád bízom a fe­leségem ötvenedik előadása. Városi Színház: Szerda A fehér orchideák hu­­szonötödször. Új Színház: Kedd A császár katonái huszonötö­dik előadása. Csütörtökön Innocent Ernő Zsák­utca című színművének bemutatója. Fővárosi Operettszínház: Csütörtökön A hara­pós férj huszonötödször. Andrássy­ úti Színház: Péleken a műsor száz­huszonötödik előadása.* A JIM ÉS JILL-ben, a Vígszínház hatalmas si­kerű angol operettjében sör-z ez a szerep szerint a két főszereplő: fíaál Franciska és Latabár Kál­mán. Ami ócska csésze, tányér és váza volt a Víg­színház kelléktárában, mind eltörött az előadások során. Minthogy azonban még az eddigi sikerből követ­keztetve az előadásoknak hosszú sora van halra, a Vígszínháznak új edényekről kell gondoskodnia. És miután a kelléktárban már egy árva kis mokkacsészécske sem akad, elhatározták, hogy újakat vásárolnak az előadás, illetve az eltűrés céljaira. A színház arra kéri hát azokat, akiknek oda­haza repedt edényeik vannak, vigyék be a szín­házba, ahol azokat még nagyszerűen használhat­ják. Ugyanez szól a porcellánkereskedőknek is. Ha raktárukban van ócska és divatból kiment edényük, vigyék be azokat a színházba... * HEVESI SÁNDORNÁL ma nincs elfoglaltabb tagja a pesti művésztársadalomnak. Egyszerre minden fizikai törvényt megcáfolva egy időben valósággal négy helyen található: a Nemzeti Színházban, a Kamaraszínházban, a Király Szín­házban és a Vígszínházban. A Nemzeti Színházban részt vesz Herczeg Fe­renc Éva boszorkány című darabjának próbáin, a Kamaraszínházban jelen van Farquar angol író Gavallérok című darabjának próbáján, a Király Színházban saját Falusi kislány Pesten című­ ope­rettjének próbáját figyeli, míg a Vígszínházban Shaw: A szénásszekér című darabjának próbáját nézi. Két színházban direktor, egy színházban szerző, egy színházban pedig fordító. * A HEVESI­ OPERETT plakátja így szól majd: FALUSI KISLÁNY PESTEN. Zenés és énekes vígjáték három felvonásban és kilenc képben. Irta: Hevesi Sándor. Zenéjét szerzettet Nádor Mihály és Fehér István. Ennek a plakátnak az az érdekessége, hogy hallgatólagosan kiderül belőle az operett vers­­írójának neve is. A költő, akinek verseire a zene készült, nem más, mint Hevesi Sándor. A MAGYAR SZÍNHÁZBAN spanyol szerzők be­mutatására készülnek. A színház egyszerre egy előadáson két spanyol színpadi írót ismertet meg a budapesti közönséggel: Martinez Sierrát és Quin­­terót. Martinez Sierra és a Quintero testvérek ma Spanyolország első prominens drámáiról. Hogy hogyan kerültek a Magyar Színház színpadára, annak érdekes és kalandos a története. Góth Sándor postájában minden nap ott vannak a külföld legnagyobb színházi lapjai: a bécsi Bühne, a párizsi L'Theatre, a Comoedia és a nagy newyorki színházi folyóiratok. Góth Sándor min­den reggel átlapozza ezeket a színházi újságokat és ügyel arra, nem bukkan-e fel a betű­k rengete­géből egy jó ötlet, egy jó téma. Így bukkant rá a newyorki lapok kritikáiban Martinez Sierra Can­­zion de Cuna (A bölcsödül) című­ darabjának tar-­ latinára és megkapta annak érdekes milliője, iz­galmas cselekménye és mindenek felett rendezési lehetőségei. Góth Sándor nem nyugodott és szorgalmas ku­tató munkával kipuhatolta a darab egész pálya­futását. Kiderült, hogy a darab Newyork színházi szezonjának egyik szenzációja volt, idén szeptem­berben színrekerült Párizsban, azóta ott szakadat­lanul játsszák a Stúdió Champs Elyséeben. A L'Theatre a színházi szezon első feléről írt beszá­molóját így kezdi: „Be kell ismernünk, hogy a párizsi színházi sze­­szon legnagyobb ezidei sikere nem francia*szerző nevéhez fűződik, mert szerzőink elöl Sierra Mar­­tinez vitte el a pálmát:" Ennyit tudott meg Góth Sándor Martinez da­rabjáról, azután — várt... * A MÚLT ÉV ŐSZÉN Góth Sándort és feleségét Góthné Kertész Ellát vendégszereplésre hívta meg a Magyar Színház. A kiváló művészpár az ötve­nes jubileum állomásán is túl vitte Bourdet A gyönge nem című darabját. Amikor A gyönge nem szériája befejeződött, a színház annak a reményének adott kifejezést, hogy Góthék vissza­térnek még az Izabella-téri színház falai közé. Azután jött a Magyar Színházban „az operettek kora“, Góthék másutt játszottak. Most azután a Magyar Színház igazgatósága ismét prózai darab­bal akarja tarkítani a műsort és felelevenül az az ígéret, amelyet Góthék tettek annak idején a szín­háznak. Ha máskor vendégszereplésről van szó, mindig hetekig, sőt hónapokig tartó tárgyalások után döntenek arról, hogy mit is játszanak tulajdon­képen az illusztris vendégek. Dr. Judi és dr. Bár­dos már előre felkészültek ezekre a tárgyalásokra, amelyek azonban elmaradtak. Góth Sándor már kész tervvel lépett be a Magyar Színház igazgatói irodájába: — Uraim! Martinez Sierra spanyol iró Böl­csődal cimü darabjában fogok játszani én és Quintero spanyol iró Amit az asszonyok akarnak cimü darabjában játszik majd a feleségem. Tes­sék, itt a szövegkönyv. Martinez darabját Koszto­lányi Dezső volt szíves lefordítani, Quintero da­rabját pedig én magam. * Hangversenyek. A Székesfővárosi Zenekar az ötödik évadot és egyben a 150-ik nyilvános hangversenyt, mely az idei sorozat befejezője is, méltó keretek között ünnepelte meg. Fényt adott a jubileumi estnek Beethoven IX. szimfóniájának előadása és Dohnányi Ernő zongorázása, aki ez alkalommal Mozart d-m­oll versenyművét ját­szotta el. A szimfónia alapos, gondos betanítá­sáért elismerés illeti meg Bor Dezső karnagyot. Dicséret illeti meg a törekvő zenekar tagjait is, akik, a fiatal és nagytehetségű Neumann László hangversenymester vezetésével, számottevő zenei tényezővé emelték a Székesfővárosi Zenekart.­­ A budapesti Mozart-egyesület kitartó propagan­dával áll a halhatatlan költő emlékének szolgála­tában. A vasárnapi est hangversenyére az alkal­mat Mozart 17-dik születési éve adta meg. Dö­­rvény Dezső pápai kamarás, az egyesület elnöke méltatta avatott megnyitóbeszédében a Mozart­­kultusz nagy jelentőségét, majd a B-dúr szimfó­niát adták elő Kolozs Pál egyesületi karnagy ve­zetésével. B. Weisz Margit alaposan átgondolt, bensőségesen átérzett Mozart-tolmácsolásával vitte sikerre a d-moll zongoraversenyt. Szünet után Riegler Ernő neves orgonaművészünk az f-nvoll orgonafantáziát adta elő igen stílusosan és hatásosan. Gervay Erzsi kiváló előadóművésze­­tét, orgánumának nemes szárnyalását, előadásá­nak minden r­észletében példás stílusát nem le­h­et eléggé méltatni. Sajnáljuk, hogy nincs al­kalmunk gyakrabban hallani a kiváló művész­nőt. a. i. Miről szól a Zsák-utca? Az Új Színház szerdán este nyilvános főpróba keretében, csütörtökön este pedig premierben hozza a közönség elé Innocent Ernő Zsák-utca című háromfelvonásos színművét. A színdarab a világháború miliőjében játszódik a fronton és a front mögött pereg a cselekménye. A mese kö­zéppontjában egy katonatiszt leánya áll, aki el­megy súlyosan sebesült apját ,neglátogatni a frontra. Útközben automobildefekt éri és az éj­szakát egy útszéli kocsmában kell töltenie, ahol éppen három tartalékos tiszt ingadozik. A leány a három férfi között brutális merényletnek esik áldozatául, azonban nem tudni, hogy a sötétség leple alatt ki volt a merénylő. Megindul a vizs­gálat, egyik férfi azt vallja, hogy ő a bűnös. A férfit büntetésből halálos veszedelmek közé kül­dik és ekkor előáll az igazi tettes, akit lelkiisme­­retfurdalások gyötörnek, amiért az ő bűne miatt ártatlan barátját küldik a golyózáporba. Bonyo­lult helyzet keletkezik, a három ember: az ártat­lan fiú, az igazi merénylő és a leány zsákutcába jutnak. Ebben a kifiús helyzetben azután várat­lan fordulat oldja meg a csomót. UHNSIC1UR Erre a hétre még néhány jegy a Terézkörisii Színpadon eze U1 Szinház__ / ___ .nnl„,F_„«3fe,vo násoS ryOJ A WJ' T A tUk .&"gssr.£ iOL U JL 11. oldal Bajor Gizi 10 utolsó fellépése az Utttfrássy­ úti Színház híres műsorában. Maria Müller, mint Brabanti Elza A közmondás szerint minden csoda csak há­rom napig tart. Nem hisszük, hogy tévednénk, amikor a közmondás ellenére azt állítjuk, hogy Maria Müller szombat esti bemutatkozását még sokáig fogják csodaként emlegetni Budapesten. A ma már világhíres fiatal bayreuthi énekesnő, aki a Metropolitain-színháznak is tagja, Brabanti Elzát személyesítette meg a Lohengrin operaházi előadásán. Az ifjú Wagner e romantikus hősnője úgy él a közönség képzeletében, mint a női szen­­deség és­ passzivitás megtestesítője. Maria Müller fényes sikerrel mutatott rá arra, hogy Brabanti Elza megjelenítésének problémáját nem lehet a rpasszív szendéség* jelszavával megoldani. Csupa erő, aktivitás, drámaiság, sorsalakító elhalálozás vált játékának minden mozzanata. Nem­­szegény áldozat* volt ő, mint a többi, nagyrészt szenvelgő brabanti hercegkisasszony, hanem drámai hősnő a javából. Maga okozza a sorsát azzal, hogy nem tud hinni, hogy képtelen a fentartás nélkül való, megváltó szerelemre. Maria Müller külső megje­lenése, délceg, karcsú, izmos alakja, napfényes tekintete, mozgásának eszményi szépsége is hoz­zájárult ahhoz, hogy teljes illúziót adhasson. De sikere nem a külső megjelenés szépségének, nem is a hanganyag értékességének volt eredménye és következménye. Lényének, lelkiségének diadala volt az a siker, amelyet szombat este operahá­­zunk színpadán aratott. .. Zenei eseménynek ígérkezik a ma esti, harmadik rendkívüli filharmóniai hangverseny A Zeneakadémián ma este tartják meg a har­madik rendkívüli filharmóniai hangversenyt, ame­lyen előadásra kerül a Tannihn­user-nyitány. Báthy Anna két Strauss dalt énekel és Elek Szidónia, valamint Báthy Anna, továbbá a Székesfővárosi Énekkar közreműködésével megszólaltatják Mah­ler II. szimfóniáját. A vasárnapi főpróba közönségéből a Mahler­­szimfónia előadása lelkes elragadtatást váltott ki. Csak most bontakozik ki teljes nagyságában e nagy zeneköltő alakja. Úgy tűnik fel a század vé­gén, mint egy lezáródó nagy korszak eredményei­nek összefoglalója. Nem eklektikus ő. Amit ad: szintézis. Zenéje első hallásra ismerős, mert ott szunnyadt ez a zene a fin de siécle gyermekeinek lelke mélyén, egyben azonban olyan muzsika ez, amlynek minden hangja színtiszta költészet, s amely minden izében új, eredeti és megkapó. Nagy és emelkedett lélek tükröződik benne. A világ egyik legcsodálatosabb Urai költőjének lelke, aki azonban bölcselőnek is mély s olyan szfé­rákba tudott felemelkedni, amelyekbe kortársai közül csak néhányan tudták őt követni. Kinyilat­koztatásként hat minden műve. Janusfejű­ vala­mennyi. Egyik arcával a múltba néz, másikkal a jövőbe. Mélységes élmény ez a zene ha felzendül, s ha elhangzón, a hallgatókban állhatatlan szom­júság támad utána, mert nem lehet betelni vele. A N­­­inahleri szimfónia, amely a harmadik, rendkívüli filharmóniai hangversenyen ma este kerül előadásra, a leggyakrabban előadásra ke­rülő újabbkori szimfónikus művek egyike. Bu­dapesten legutóbb Dohnányi Ernő szólaltatta meg, néhány év előtt. Ma a düsseldorfi színház főzeneigazgatója, Hans Weissbach vezényli. Fö­lényes áttekintőképességű, biztoskezű, fényes készségű karmester, aki teljesen otthon érzi ma­gát ebben a grandiózus hangpalotában. Nem té­ved el útvesztőiben s úgy vezet végig rajta ben­nünket, hogy egyetlen szépsége se maradjon el­rejtve szemünk elől. Nemcsak művész-, de való­sággal bűvészmutatvány az, amelyben vasárnap délelőtt részünk volt: a filharmóniai zenekar ugyanis csak egyetlenegyszer próbálhatta a művet, de Weissbach már ezen az egy próbán is tökéletesen meg tudta értetni magát a zenekar­ral, énekkarral s a közreműködő művészekkel, akik maradéktalanul megvalósítják intencióit. Bizonyára nem kell mondanunk, hogy ezek az intenciók nemcsak Weissbach elgondolását feje­zik ki, hanem a zeneköltőét is. A főpróba végén a közönség tomboló lelkesedéssel ünnepelte a vendégkarmestert és művészeit. f. gy.

Next