Esti Kurir, 1931. november (9. évfolyam, 249-272. szám)
1931-11-25 / 268. szám
Szerda, 1931 november 25 . sijKxibIR 9. oldal A KOSSUTH FIÚK VAGY EGY NEMZETI KÜZDELEM REGÉNYE Írta: KRÚDY GYULA XI. Fogságuk negyedik hetében jelentkezett a pozsonyi őrnagynál, a várparancsnoknál egy lengyel asszonyság (egy grófné), aki az emberséges őrnagy engedelmével néhány szót válthatott a kis vértanukkal. — Nem szabad megmondanod, hogy hadnagy voltál az Ormay-vadászoknál, ő intette Ferencet az asszonyság. Kossuth ugyanis Debrecenben Ferenc fiát hadnagynak nevezte ki az Ormay vezénylete alatt lévő lövészekhez, így Kossuth Ferenc (nyolc esztendős korában) volt a legfiatalabb hadnagya a magyar szabadságharcnak. Sőt egyenruhája is volt a fiúcskának, amelyben Debrecenben parádézott. A lengyel asszonyság ezenkívül átadta Kossuthné üzenetét a gyermekeknek. Egy nagy alföldi községben (Orosházán) van jóembereknél rejtve, ne aggódjanak miatta. És az asszonyság valóban elhozta Kossuthné levelét gyermekeihez, így aztán könnyebben múltak a pozsonyi fogság napjai, amelyek amúgy is meg voltak számlálva már, mert a külföldi követségek többször közbenjártak Bécsben az ártatlan gyermekek érdekében. A fiúk kiszabadulnak Az őszi napok valóban már Pesten találják a Kossuth-gyermekeket, ahol nagyanyjuk házában lelnek menedéket. A bécsi kormány nem merte megvalósítani tervét, amely szerint a luteránus Ferődéből jezsuitát nevelnek egy osztrák kolostorban és Lajos Tivadart pedig ugyancsak Ausztriában, egy katonai intézetben helyezik el. Megjárták már valamikor az ilyenformán nevelt Rákóczi-fiúkkal Pesten lakott „Tóni úr“ (Márton Antónia) és Karády Ignác is, aki éjjel-nappal azon törte fejét, hogyan mehetne Törökországba, az emigránsok után. Karádyval néha sétáltak Pest utcáin a Kossuth-fiúk. Ilyenkor mindig utcai csoportosulás támadt a városban. Pest kisváros volt, a Kossuth-fiukat, Karádyt minden ember ismerte. A csoportosulás olykor hazáig, a Széputcáig, a László-házig követte a gyermekeket. A pesti rendőrség azt eszelte ki, hogy „vizipuskát“ húzatott elő a városházáról és a szivattyú vizét a népre irányította. tudták, akik régebbről ismerték, hogy ez a rendes szine. 1850 január 18-ikát írtak a Keresztény Kalendáriumok, csatakos, téli nap, a sumlai magyarok már hónapok óta várják, hogy mi történik velük, egymás között ■párbajoznak, politizálnak, vagy zenélnek, némelyek még házasodnak is, magukhoz véve és megesküdve régi szerelmeikkel, akik részben honvédruhába öltözve (mint például Sárosi Árpád, Matta Ede századosné, a nőhonvéd), részint markotányosnék ruhájában hűséges szívvel követték az emigránsok csapatát. Csaknem négyezer honvéd lépte át Mehádiánál a határt, négyezer honvédre sok női szerelem jutott. Némely szerelem elmaradt a határnál, de sok hűségesen együtt jött a szekerén, lóháton, gyalogszerrel Törökország belseje felé igyekvő hontalanokkal. Lám, most Kossuthné is megtalálta az utat, hogy Sumlában utolérje férjét, aki mellett odáig csak Dembinskyné gyöngédeskedett, körülvéve Kossuthot azokkal a női szívességekkel, amelyekre csak nők képesek. Bármilyen erős, egészséges embernek látszott Kossuth, az utóbbi hónapok eseményei, a szabadság bukása, az országból való menekedés őt is megviselték, bár külsőleg sohase mutatott csüggedést. A két Kossuth-ime Isten Balog11 felügyelete alatt bejárta Sumlát, a török kaszárnyát, ahol a honvéd közlegények helyet kaptak; a tiszti szállásokat, ahol ötödhatod magukkal laktak együtt az egykori honvédtisztek, egy-egy szobaparancsnokot választva, aki valami rendet tartott közöttük, legalább is annyira, hogy ne párbajozzanak mindennap a haragosak. Ezekben a törököktől bérelt szobákban a „szelámlikokban" üldögéltek arasznyi magas díványokon a magyarok a gyékénnyel bevont padlón, a szenestár felé tartották didergő kezüket és naphosszam arról beszélgettek, hogyan támadják meg néhány nap múlva Ausztriát, hogy azt megsemmistsék. Általában, ahol két magyar összejött: egy témája volt a beszélgetésnek: várjon szükség van-e Ausztriára az európai térképen? A magyarok megbeszélése szerint semmi szükség nem volt. Igaz, hogy olyan hideg volt a tiszti szálláson, hogy a kandalló sarkán a szobában megfagyott a víz, de ez a körülmény nem kisebbítette a magyar úriemberek lelkességét. Csak „Isten Balog11 simogatta elégedetlenül derékig érő szakállát és a tiszti szálláson való vizitelés után igy szólt: — Azt hiszem, hogy Ilik Rákóczi Ferenc, aki 140 esztendő előtt utoljára járt itt a magyarok közül, nem leselkedett be a hárembe, ami a töröknél szent hely. No, de már közelgett az este, amely időre a somlai emigránsok nagy ünnepélyt terveztek Kossuthné tiszteletére. Akármilyen koldusszegénységben éltek Somlában a magyarok, jól tudták, hogy mivel tartoznak a közébük érkezett aszszonyságnak, aki majd kipótolja mindazt, amit Dembinskyné elmulasztott, nyílt házat vezet Sumlában, mint Magyarország kormányzónéjához illik. írtatepnk JCassikékat „Isten Balog11 a piactéri Kossuth-szálló ablakaihoz ültette társaságát, hogy mindent jól szemügyre vehessenek. És alig ereszkedett le az alkonyat: már jöttek is az összebeszélt magyarok a különböző török kávéházakból, házakból, zugutcákban, mindegyik kezében rövid pálcikán nemzetiszinti papirosokból való lampion lógott, amelyet nagy tisztelettel vittek a térre. — Valamikor más fáklyásmenetet rendeztünk Magyarországon, — mond „Isten Balog11, de azért nagy figyelemmel szemlélte a felvonulást. S egyszerre csak felhangzott a Harczy vezetése alatt működő tiszti daltársulat éneke, amely sokszor mulattatta az emigránsokat. Nyolc, vagy tíz jóhangú főtisztből állott a társulat és egy busuló magyar dalt énekelt: „Szülőföldem szép határa!11 kezdetű magyar dalt, hogy Kossuthné szemét nyomban elborították a könnyek. A lassú dal után egy ropogós, friss csárdás következett: „Ég a kunyhó, ropog a nád!“ kezdetű dal. Majd elcsendesedvén a kórus, a tisztek társaságából előlépett Prick százados, akit közönségesen az „emigráció szájának”1 szoktak nevzni és hosszú beszédet intézett az ablakban megjelent Kossuthnéhoz, a Kossuth-fiúkhoz, hogy mindenki, még a benszülött lakosság is megérthesse: még nevezetességekkel szaporodott az emigráció koldusszegény társasága. Háromszoros éljen követte Prick szavait. Ezután a világ legnagyobb szónoka, Kossuth Lajos vette át a szót, hogy Prick lelkesen elmondott szavai csak dadogásnak látszottak Kossuth beszéde mellett. Senki úgy beszélni nem tudott, mint Kossuth Lajos! Hangjában a másvilági angyalok trombitája zengett, hiszen a haldoklók is felültek, ha Kossuth megszólalt. Gyógyított és teremtett szavaival. Földre roskadt lelkeket emelt fel a magasságba. Életet öntött az élettelenekbe. Feltámasztotta a holtakat. Kossuthot hallani: ez volt az emigráció célja csaknem húsz esztendeig, amig az emigráció tartott. Ezért maradtak körülötte a hívek, ezért várták egyik esztendő elmúlását a másik után, mert Kossuth néha megszólalt és kárpótolta az emigrációt szenvedéseiért. Sumlában, neje megérkezése napján talán még megrendítőbbek voltak Kossuth szavai, mint máskor. Nem is felelhetett ez égi szavakra mással a téren összegyűlt honvédség, mint a „Szózat11 eléneklésével, amelybe a daltársulat tagjain kívül beleakkordírozott a kétszáz főnyi tömeg. „Ez a szép csendes éjben megható volt11. — írja Veress Sándor mérnök erről a napról, aki ebben az időben hadnagy volt a magyar hadseregben és nyitott szemmel járt-kelt Sumlában, hogy emlékiratokat írhasson. Bucsfi Szididtól A kiutahbi találkozás után a Kossuthfiúk többé nem hagyták el atyjukat végig az egész életén át. Pedig történtek mindenféle események, amelyek még nyolcvan esztendő múltán is szinte hihetetlenné teszik a magyar emigráció történetét. Hogyan lett törökké (mohamedánná) a hadsereg disze-virága Bem apó vezetésével, a legjobb főtisztek és a hétszáz főnyi legjobb legénység, amely beöltözvén török gúnyába, régi magyar neve helyett uj török nevet kapott. Az egykori magyar tisztek uj nevei Alihad, Nehe COPYRIGHT BY ESTI KURÍR med, Ali, Iszkender lett és nevüket föl jegyezte a törökök történelme a hősök nevei közé. Hogyan oszlanak szét a magyarok Sumlából szerte a török birodalomban, Konstantinápolytól kezdve Kiutahiáig, az ázsiai börtönig, amely éppen Kossuthékinak volt kijelölve? A Kossuth-fiúk életük végéig nem fellejtik el a szíriai búcsúzkodást, ahol a magyarok utoljára képeztek egy nagy családot, ahogyan többé nem találkoznak ebben az életben.. Itt mondja Kossuth Lajos híres búcsús beszédét a magyarokhoz: — Az ember élete nem olyan, mint az óramű, amely ha lejár, újra felhúzható. Én érzem, hogy pályám végéhez közelgek, lelkem megtörött s rám a Rákóczi és Thököly sorsa vár! De ti még, ifjú nemzedék, meglátandjátok az elnyomott haza és szabadság újrafeltámadását; jussak eszetekbe akkor, s ne hagyjátok polcaimat idegen földben enyészni el. Isten veletek. „Leírhatatlan az a hatás, amit e bolszéd előidézett. Zokogott mindenki, maga Kossuth is, s a legközelebb állók kezét, ruháját csókolva kisérték kocsijáig, ahol már neje várakozott rá s azonnal útnak indulónak11, — írja Veress. JCossuth és Lacátai A Kossuth-gyermekek: Ferenc, ifjabb Lajos és Vilma Kiutahiában „Isten Balog11 helyett , új nevelőt és új társaságot kapnak. Karády lett a nevelőjük, aki német, francia és angol nyelvre oktatja őket, a honvéd közlegények helyett pedig valóban európai nívójú és műveltségű társaság az, amely Kossuthék kiutahiai internáltságát megosztja. Kossuthné barátnői Batthyány Káz-zmérné, Perczel Mórné, Perczel Miklósné, Liileiné, Dembinszkiné, Spatzekné, akik résztvesznek a gyermekek nevelésében. Kossuth barátai kiutaksában Batthyány Kázmér, Mészáros Lázár, Asbóth Sándor alezredes, Gyurmán Adolf szerkesztő, Szőllősy János háziorvos. A Nemzeti Színház volt karmestere, a már említett Harczy (más néven Németi) gondoskodik esténkint zenéről, míg Ács Gida református pap verseket ír, amelyeket felolvas. Ihász Dániel alezredes tölti be a Mikes Kelemen szerepét a száműzött Kossuth mellett. Itt vannak még Katona Miklós ezredes, Házmán Ferenc, Berzeviczy László székely képviselő, Cseh Imre százados, a legjobb magyar ember, Fráter Alajos százados, Koszta százados, míg a cselédséget Grecsák János őrmester, Kovács Ferenc, Szabó István, Magyar Sándor, Hochklinger és Schuwarc altisztek jelentetik. (Legközelebbi számunkban folytatjuk.) A fiúk itthagyták Jiagygatországot Majd 1850-ben, egy tavaszi napon felszólították a Kossuth-gyermekeket, hogy hagyják el az országot. Ebben az időben szabadult ki fogságából Kossuth Lajos nővére, Ruttkayné, aki vállalta a gyermekek felett való felügyeletet. Dunai hajóra ültették „az egész kompániát*, Márton Tónit, Karádyt, Mari nénit s a három gyermeket. És a hajó elvitte a Kossuthcsaládot a kormányzó és a kormányzóné után, aki a magyar emigránsokkal ezidőtájt Kiutahiában ette a száműzetés keserű kenyerét. „Isten Balog11, akit derékig érő deres szakálla miatt neveztek ezen a néven az emigrációban: darab ideig leghűségesebb kísérője volt a Kossuth-fiuknak, amíg azok növekedtek. Még az anyjuk helyett is vigyázott rájuk. Honvédőrmester volt a szabadságharcban s ezért még a gyermekneveléshez is értett. Hikekocszolgyan... Isten Balog Kossuthné utazókocsiján a bakon tette meg az utat Sumlába, ebbe a török-bolgár-örmény fészekbe, ahol az emigrációba ment magyarokat először megtelepitették. Az utazókocsi belsejében foglalt helyet Kossuthné, — „igen kevertnek, bágyadtnak, haloványnak látszott 11, csak azok MA PREMIE®'. KATJUSA (SZÁMÜZETÉS SZIBÉRIÁBA) A szerelem és szenvedélyek grandiózus filmje Az UNIVERSAL németül beszélő világattrakciója #• LUPE VELEZ g£.csi mesteri alakításával. Fox és Magyar hangos híradók iTl