Esti Kurir, 1931. november (9. évfolyam, 249-272. szám)

1931-11-29 / 272. szám

Vasárnap, 1931 november 29 A KOSSUTH FIÚK VAGY EGY VEÜZETI ICÜZDILiy REGÉHYi irta: KRÚDY GYULA XV. A COPYRIGHT BY ESTI KURÍR Thaly, ez a feketearcu, fehárhaju, kurucos képű öreg dalia ölelésre tárt kar­ral sietett vendégei elé. A lakása telve volt Rákóczi-ereklyékkel, amelyek között napjait töltötte a költői lelkületű debre­ceni követ. Zászlók, kardok, nyergek és kuruc-emlékek a falakon. Mintha innen temette volna It­ik Rákóczi Ferencet és holmiját megőrizte. Elővett két régi zászlót a sarokból és a Kossuth-fiuk kezébe adta. — Ilyenek maradjatok! — kiáltotta, áruikor a fiuk megragadták a zászlónye­leket. — Menjünk már, mert Justh Gyula nem ismeri a tréfát, vár ránk az első emeleten — mondta figyelmeztetőleg Páz­­mándy úr, miközben Thaly Kálmán újabb és újabb Rákóczi-ereklyéket hordott elő múzeum­ lakásából. A pártkörben már egybegyű­lve az ak­kori képviselők. Senki se hiányzott, min­denki meg akart ismerkedni a Kossuth­­fiakkal. A terem közepén állott Ugrón Gábor, Polónyi Géza, Bariba Miklós, Bartók La­jos, körülöttük hasonló testileg kiváló férfiak, mert egy ellenzéki követnek ak­koriban olyan férfinak kellett lenni, hogy megakadjon rajta a szem. Justh Gyula vezette be a Kossuth-fiúkat a nagy terembe és háromszoros „é­jen“ hangzott fel. A legtöbb képviselőt már ismerték a Kossuth-fiúk személy szerint is, de mégis más volt itt a találkozás a függetlenségi párt falai között, mint oda­kint az életben, a vonaton, vagy Turul­ban.Sorban kezet szorítottak a párttagok­kal a fiúk. A falon gyászfátyolba borított Kossuth­­kép, a legtöbb képviselő felvette magyar ruháját. Ild­ly Ignác karonfogva vitte kedvenceit bemutatásra. Pázmándy úr sürgetése nélkül tán el se mozdulnak vala a pártkörből, annyi beszélni valójuk lett volna, de a bicegő úriember fürgén vezényelt: — Fel a Zerge-utcába, Horánszky Nán­dorhoz, a nemzeti párt elnökéhez! A fiáker vágtatott ismét végig a váro­son ... Horánszky Nándor ablakánál várta a bejelentett látogatókat. Itt már kissé ce­­remóniásabb volt a tartózkodás, de N­o­­vánszky lekisérvén vendégeit fogatukhoz, maga is beszállott a hintóba és a nemzeti pártkörbe kisérte Kossuthékat, vele az elnöki szobából, amikor azon Páz­mándy úr ismételten kopogtatott. — Ne felejtsük, hogy Podmaniczky Frigyes báró is várakozik ránk! — han­goztatta az úti marsall. A Calvin-tér 6. szám alól tehát Podmaniczky író kere­­pesi úti lakására irányította pártfogoltjait. Podmaaniczky Frigyes, a szabadelvű párt elnöke valóban lakásán tartózkodott, holott ebben az időben már régen a párt­­körben szokott lenni. A Kossuth-fiúk az egykori 48-as hon­védet üdvözölték Podmaniczkyban, de a báró meghívására vele elkocsiztak a Lloyd-palotába, ahol akkoriban a szabad­elvű pártkör lakott. A miniszterek vázaik elvasulnakat A nagyteremben álltak, a Deák Ferenc arcképe alatt a miniszterek Wekerle Sán­dorral élükön, amikor a két Kossuth-fiú Frigyes báróval (mögöttük Pázmándyval) beléptek. Ezt se gondolta volna ez a régi ház, hogy fedele alatt valaha Kossuthékat látja vendégül. A szabadelvű párt tagjai mindig jól ne­velt úriemberek voltak, tüntető szívélyes­séggel üdvözölték körükben a ritka ven­dégeket. Előlépett Tisza István gróf, aki atyját mentegette, hogy az nem jelent meg Kossuth temetésén. Az öreg urnak Székesfehérvárott volt dolga, nem jöhe­tett idejében a fővárosba. Beksics Gusz­táv előhozta a vendégkönyvet, amelybe Kossuth Ferenc neve elé ezt írta: „Azon nap emlékére, amelyen minden magyar ember együtt érzett.11 Kossuth Lajos Tivadar csak nevét je­gyezte be. Most egy kedves, szelíd, kékszemü arc közelgett a Kossuth-fiúk felé. Ferenc elébe sietett és megcsókolta. Lajos Tivadar ke­zet csókolt. Jókai Mór volt ő, aki ama hites beszé­det tartotta Kossuth koporsójánál. „Do­logtalanul11 ődöngött a pártkörben, mi­után a híres tarokk-párti Tisza Kálmán távolléte miatt nem ülhetett össze. — Mintha apátokat látnám — szólt Jókai gyönyörködve végignézve a két Kossuth-b­in, akik úgy hasonlítottak egy­máshoz, mintha ikrek lettek volna. A Kossuth-fiúk azonban nem sokáig üldögélhettek a kényelmes karosszékek­­ben, Pázmány úr ketyegő órát vett elő: — Bizonyosan kikapunk az öreg Péchy Tamástól! Tzemzeti r­azziunkmi Péchy Tamás volt a „kilépettek11, az úgynevezett disszidensek elnöke, akinek pártjához tartoztak az egykori szabadelvű képviselők előkelőségei, itt voltak talál­hatók Batthyány Tivadar és Lajos gró­fok, a Kossuth-fiúk régi ismerősei. — Már azt hittem, hogy a ravasz We­kerle levesz a lábatokról — dohogott Péchy Tamás, aki életében arra volt a legbüszkébb, hogy 48-ban honvéd volt. Nem is vált el Péchy Tamás a Kossuth­­fiuktól. Együtt vacsorázott velük a Hungária külön szobájában és most már ő helyet­­tesíté Pázmándy Dénest a fiuk kalauzo­lásában. Éjjel 11 órakor az Országos Ka­szinó vörös szobájába vezette be a Kos­suth-fiukat és ott bemutatta a kaszinó ki­válóbb tagjainak. Innen éjfélkor a szomszédos Nemzeti Kaszinóba mentek át a Kossuth-fiuk Péchy Tamással és egy Lucián Antonio nevű olasz barátjukkal, aki vacsoránál csatlakozott hozzájuk. A Nemzeti Kaszi­nóban Károlyi István gróf fo­gadta a ven­dégeket, akinek egyébként is megbízatása volt, hogy az előkelő külföldieket a ka­szinóban mulattassa. A Kossuth-fiuk fáradtak voltak, de ki­­állottak a pesti hírlapírók is, akik kocsin és gyalog a Kossuth-fiukat követték vizit­jeikben. Csak Pichler Győző volt talpon, aki a szállodában a lefekvéshez készülődő Kossuth-fiukhoz még bekopogtatott és egy aradi táviratot közöl velük, amely szerint a vértanuk városában Müller párt­elnök összehívta a függetlenségi pártot és a legközelebbi választások képviselői man­dátumát Kossuth Ferencnek ajánlották fel. If­jabb Lajos álmosan kérdezte: — Mikor lesz választás? — Azt csak Wekerle tudja. — felett a vöröshajú hirlapíró, akinek később annyi szerepe lesz Kossuth Ferenc történetében. Jing,¥ac aMampai­­gM­e JC&ssutu %­ezetic? Méltatlani üldözés. Talán egy kevésbé finom alkatrészek­ből összerakott férfit is megtört volna az a méltatlan üldözés, amelyben Kossuth fiának volt része hazájában megtelepe­dése első idejében. Mintha sohasem látott (vagy legalább II. Rákóczi Ferenc óta felejtett) ördögök szövetkeztek volna, hogy Kossuth Ferenc életét napról-napra kellemetlenné tegyék azzal a szívének szegezett kérdéssel, hol van magyar állampolgársága? Egy Kos­suthtól követelik vala Magyarországon, hogy igazolja magát magyarsága felől? Kossuth Lajos fiától akarták elvenni azt a bús-keserves jogot, hogy polgára lehes­sen e honnak, amelyért atyjával együtt egy életen át szenvedett! Kossuth Ferenc érzékeny, finomlelkű, nemes érzésű férfiú volt, aki inkább haj­lott az élet kedves gyöngédségei felé, mint a tumultuózus harcokra. Szíveseb­ben ült a zongorájánál, mint a lármás parti körben, legalább is ilyen „szépsések”” volt hazatérése kezdő idejében, amíg a honi élet a maga képére idomította a ro­mantikus fiatalembert, aki hajdan Case­­nában renesszánszkerteket rendezett be a feleségének. A honpolgársága felett meg-megújuló támadó viták, amelyek a hírlapokban folytak, azonban váratlanul megkemé­nyítették a gyöngének látszó férfiút. — Nem hagyom magam Magyaror­szágból elűzenni azon a címen, hogy nem vagyok magyar. —­ irta és mondta becsé­nek, a jó Lajos Tódornak, amikor az ha­lottak napjára Budapestre érkezett, hogy koszorút tegyen atyja sírjára. Lajos Tódor azt tanácsolta, hogy vala­mely ajándékot kell adni a nemzetnek, hogy a honpolgárság feletti vita csilla­podjon. Hozott is magával egy nagy­­­becsű ritkaságot (amelyet „Kossuth La­jos adressz-gyűjteménye'­ néven ismer­nek), amely nem volt más, mint azoknak az iratoknak, ü­dvözleteknek, leveleknek gyűjteménye, amelyeket Kossuth Lajos a magyar szabadság ügyének barátaitól a földkerekség minden részéből kapott és elrakosgatott az emigráció éveiben. Azon­kívül Lajos Tódor tervbe vette, hogy a Nemzeti Múzeumnak ajándékozza azt az ágyat, amelyben Kossuth Lajos meghalt. Máig is meg van jelölve a múzeumban a Deák-szoba mellett az a múzeumi helyi­ség, ahol a Kossuth-emlékeket gyűjtik össze. A két Kossuth-fiú ünnepélyesen látoga­tást tett tehát előbb Eötvös Lóránt báró­nál, az akkori külügyminiszternél, hogy ajándékaikat a magyar nemzetnek fel­ajánlják. Miután itt kedvező fogadtatásra találják, a tudós minisztertől a Nemzeti Múzeumba mentek, ahol régi barátjuk, Pulszky Ferenc átvette az ajándékot, Fejérpataky László múzeumi őr a ritka­ vendégeknek megmutatta a Mátyás ki­­rály korából való Kossuth-címert, ame­­lyet Kossuth Lajos temetésére készítettek a temetkezési vállalat hozzáértő címer-i festői. A Kossuth-fiúk sokáig álltak a négy­­mezős, vörös kéz címer elött, a baloldalon ágaskodó fehér kos, a középső hármas­ liliom és a jobb oldalon lévő magyar vi­tézi aranysisak előtt. Ugyancsak itt volt annak az ősüknek, vitéz Kossuth Miklós­nak a zászlaja, aki török rabságba esett. A Kossuth-zászló a Rákóczy György zász­­lója mellett a múzeum két legrégibb zász­lója volt. Jól esik a jelen szomorúsága idején , gyönyörű múlt időkön ábrándozni... Ám Rákosi Jenő, aki váratlanul ugyancsak a Kossuth-fiúknak támadt, másnap ezt meg­­rótta lapjában: „Ábrándozni, álmodozni Olaszország klímájában jobban lehet, mint itthon. Azért hisszük, hogy Kossuth Ferenc nem álmodozni jött haza, de nem is pará­­dézni.. . „Kossuth Ferencnek pályázni kell a kormányhatalomra. Ha ez nincsen a programjában, akkor hiába egyesíti ma, ami tegnap szétzüllött, a holnapi nap is i­mét szertefeszütt.“ ­Négyszemközt Apponyival A pártkörben Apponyi Albert magas­­lott h­ívei élén. Ferenc és ifjabb Lajos öle­lésre tárt karral siettek Apponyi Albert felé, akit atyjuk temetéséről már ismer­tek. Lajos Tivadar a párttagok között ma­radt, míg Albert gróf körülbelül félóráig tartó négyszemközti beszélgetés céljából bezárkózott Ferenccel az elnöki szobába. Miről beszélgettek Kossuth fia és Appo­nyi Albert? Az akkori újságok közül a Budapesti Ilirlap állott legközelebb Apponyihoz. Eb­ben azt olvassuk, hogy Apponyi gróf fel­vetette a kérdést, hogy 48-as vagy 49-es alapon akar-e Ferenc a politikai életbe kapcsolódni? Ő a maga részéről a 48-as politikát ajánlja, bár talán legjobb volna Kossuth fiának, ha a politikába nem avat­kozna. Ferenc nem adott határozott választ Al­bert grófnak, de karonfogva lépett ki Tik­olitül kétszibás, lutfflferiQS, kertes családi&éz Ladspesten villamos man­én. A Dittenberg CsaládihAsépSt© S^Tctketot minden tagjának életbiztosítás for­mái­ban —­ külföldi tökével — 1932 ben be­költözhető össz'i\öin'artos házat építtet havi 35 pengős laV.Kér­­fisetéses törlesztéssél, készletés felvilágrásaíl és terv­­rajzuk a Szövetkezet irodájában, VI. Cázli­ utca 18. N­­­em- naponta délelőtt 9-1, délután 4-7-ig vasárnap délelőtt 9-1-ig. Telefon ISO-03 Kdfcöpés és ellen fbf gs. g , i 8 gyegy-Cukorka | Egy doboz 70 mu] 9. olda a független­ségi pad Amit Kossuth Ferencnek egyesíteni kel­­lett volna, az nem volt más, mint a füg­getlenségi párt, amely ekkor két, sőt h­á­­rom részre volt bontóiva. Volt Ugrón-párt Justh-párt, Madarász-párt. .. Sőt Eötvös Károlnak is volt pártja. De a legnagyobb szakadék Justh Gyula és Madarász Józse­­fék között volt a 48 és 49 felett. Ezt a két pártot egyesí­tem­ lett volna hivatása a hat rátérő Kossuth Ferencnek. ... Említettük már ez életrajzi jegyzet­­ekben, hogy Kossuth Ferenc egyik bősz ellenfelének éppen Ugrón Gábor mutatko­zott idáig. Ferenc leküzdte tartózkodását és meglátogatta Ugront a függetlenségi és. 48-as pártkörben. Ugrón Gábor itt kertelés nélkül megkér­dezte, hogy Ferenc úr a függetlenségi párt életében milyen szerepre vállalkozik?. Kossuth válasza így hangzott: — Mint szerény közkatona akarik működni. Mire Ugrón a szerénységet félreértve* dühösen felelt: —■ A szerepedet majd mi határozzuk meg! — Akkor káplár leszek! •— felelt Koss­suth s a beszélgetés ezzel véget ért. De közben Kossuthékra nézve kellemet­len h­írek érkeznek Bécsből, az úgyneve­zett „udvari körökből11, ahol érthető fel­­háborodást keltett a Kossuth-fiú pesti fo­gadtatása és utána való szereplése. (Legközelebbi számunkban folytatjuk.) JUBILEUMI StADIÓ Cégem mm éves fennállása alkalmából dec. 15-ig a U­tfiv eddiginél is tökéletesebb A I a hálósad készülékei­hoz­ forgalomba Philips E 124, £ I I !i és 1800 csövekkel, 4 poinsn han||S2é­­rtkval egybeépítve, Budapest adása alatt is hangszóróban cca 20 áln­iás P100.— v A készülék szerkezeti jóságát, a kiváló teljesítményt 20 éves cégem garantálja mimi 9033 hangszóró kiárusítás .. __ .. P 24.­Az összes gyártmányú készülékek, hangszórók, csövek, alkatrészek mélyen leszállított árakon! Orameroid készülékek __ __ ____ P 30.— 25 cm Lem­ozújdonságok ..............p­­f.90 Már 3+1 lángú, ízléses kivitel _ P­­0,—* BODNÁR Kér­e 280. sz. képes rádió árjegyzékemet

Next