Esti Kurir, 1934. október (12. évfolyam, 222-245. szám)
1934-10-30 / 245. szám
1934 X. 30. KEDD iN'ísi i;j íis ií; I iöiislipi J im s III ^ *« » 3 'jipfjpq kutyát abban a pillanatban, amikor kiteszi a lábát az utcára. Rendőri fedezetet kért. Védelmet. Az alvilág arisztokráciája ... Nem irtotta ki. Őt lendítette ki évekkel később állásából a megfékezhetetlen alvilág. A State Street-i vérfürdő csak előjátéka volt Testét, lelkét erősíti az » »«—«—ssa—s. Járjon rendszeresen télen is a Szent Gellért fürdő úszócsarnokába! 30 méteres úszómedence. Pezsgő víz, mesterséges napfény Copyrlaht by Moment and Esti Kurír I. FEJEZET Európai romantika és amerikai valóság A „felső tízezer" kifejezést Mrs. Jacob Astor használta először azon a kerti ünnepélyen, amelyre ezerháromszáz milliomost hívott meg; az „alsó tízezer" tréfásan keserű szállóigéjét az egyik chicagói újság teremtette meg abban a vezércikkében, amelyet a State Street-i ütközetről írt. Ez már nagyon régen történt — az alsó tízezer gyorsan él és a gangsternél tíz év már egy emberöltő —, nyolc esztendővel ezelőtt, egy szikrázó júniusi reggelen, dübörgő nyitányaként a bandaharcok komor és véres színjátékénak. Akkor már egész éjszaka faggattak a chicagói rendőrség detektívszobájában egy sápadt, sovány, elegánsan öltözött fiatalembélyegt: Jack Arlassit, az Aiello-banda egyik emberét. Két nappal azelőtt a külvárosban szitává lőttek egy ganstert, aki a Moranbanda professzionátus gyilkosa volt és a rendőrség Aielloi legényei között kereste a tettest. A két gang, (banda), között már hói, napok óta tartott a háborus.Alelhiék befura-kodtak arra a területre, amelyre eddig ki-rizárólag George Moran csempészei szállítottak pálinkát és most úgy folyt a harc a két banda között, mint ahogy nagyhatalmak indítanak háborút egymás ellen exportpiacok, nyersanyagok és tengeri utak miatt. A besúgók kitűnően dolgoztak, a detektívek pontosan tudták, hogy kik a gyilkosok, de bizonyíték sose akadt egy ellen sem. Az alvilágnak becsületkódexe van, amely kötelez, a gangster nem vall a merénylői ellen. Ha ugyan össze nem roppannak az idegei a harmadfokú vallatás lelki tortúrája alatt. Kilenc Aiello-gangszert hoztak be az este; nyolcat még az éjszaka elbocsátottak, de ezt a kilencediket «sütötték» és gyötörték kora reggelig a modern kínvallatásnak azzal a tökéletes technikájával, amihez olyan brilliánsan ért az amerikai rendőrség. Tizenkét órán keresztül röpítettek feléje kérdéseket, szakadatlanul, egyetlen percnyi szünet nélkül, mindig más és más detektív kérdezett, láthatatlan, imbolygó árnyak egy sötét teremben, amelynek a közepén egy élesen megvilágított, sűrű hálóval bevont «ketrec» van... mindig más hangon zúgott, sistergett, pattogott feje ugyanaz a kérdés, mindig újra meg újra, húszszor, ötvenszer, százszor, végkimerülésig. Reggelig, amikor már tompán, rekedten ismételte a gangster — ki tudja, hány ezredszer — ugyanazt a választ: — Nem én tettem. Nem én öltem meg. Nem én tettem. Arlassi kemény maradt. Nem vallott. Bizonyíték nem volt ellene. El kellett engedni. Reggel nyolckor levitték a felügyelőhöz. Lejelentkezni. A felügyelő szobájában nyitva voltak az ablakok, amelyeken áradt be a jószagú júniusi levegő. Jack cigarettára gyújtott és mosolyogva lépett a nyitott ablakhoz. Lent hullámzott a tömeg, rohantak az autók és Jack arra gondolt, hogy milyen kellemes lesz most néhány hétig üdülni teljes nyugalomban a hegyek között. Északon, Maineben, ahol már kikerestek a számára egy búvóhelyet. Egyszerre Jack egyetlen ugrással visszaperdült az ablaktól a szoba közepére. A tömegben három embert látott, akik kutatva néztek a rendőrfőnöki épület kijárata felé. Arlassi megismerte őket: George Maran gangsterei! Akik már rég aláírták a halálos ítéletét és itt, a rendőrség szeme láttára akarják megtorolni rajta annak a kis, mocskos külvárosi gangszernek a halálát. Jack a felügyelőhöz fordult. A gangsterből, aki szótlan és kemény maradt a harmadfokú vallatás tizenkét szörnyű órája alatt, most dőlt a szé: kért, könyörgött, magyarázott. Bérgyilkosok várnak rá az utcán, mindenre elszánt banditák, lelövik, mint egy Csata a State Streeten A felügyelő megvetően legyintett a kezével. Patkány. Piszkos patkány. „Yellow." Gyáva. De akármilyen, amerikai polgár, akinek jogai vannak. Akinek az életét meg kell védelmeznie a rendőrségnek. A garázst kérte a házitelefonon. — Melyik kocsi indul Cicero felé? — Indul kocsi kifelé? — Dugan és Olson detektívek mennek Ciceróba. — Mondja meg nekik, hogy egy patkányt kivisznek magukkal. öt perc múlva Jack Arlassi megkönnyebbülve ült a két detektív között a rendőrautóban. Az utcákon már viharzott a forgalom, lépésben lehetett csak menni az autók sűrűjében. Lassan, meg-megállva vánszorgott a kocsi a Madison Streetre. Ez az utca Csikágó szívében van, ott, ahol metszi a State Street-et, van a világ legforgalmasabb utcakereszteződése. A rendőrautó befordult a sarkon, tovább ment a State Streeten, folytonosan meg-megállva az autók örvénylő forgatagában. A két detektív között Jack Arlassi a biztonság boldog nyugalmával szívta a cigarettáját. Ekkor egyszerre valami váratlan, meglepő, fantasztikus és hihetetlen dolog történt. Egy csukott, kék Harison-kocsi valahogyan átkígyózott a forgatagon, gyorsan elhúzott a rendőrautó mellett, az ablakán kinyúlt egy gépfegyver csöve, amely a következő pillanatban dübörgő kattogással szórta a tüzet a két detektív kocsijára. Dugan detektív holtan zuhant vissza az ülésre, Arlassit a vállán érte egy golyó, Olson előrehajolt és revolverből visszonozta a tüzelést. A State Streeten hullámzó tömeg egy pillanatra megtorpant. Sikítás és hörgés hallatszott, három ember véresen vonaglott az aszfalton. Vad rohanás támadt a kapuk alá, az autók ijedten álltak meg a kocsiúton és a pánikban a gangszerkocsi sivítva vágtatott előre, folytonosan tüzelve az utána rohanó detektívautóra. Olson detektív már kint ült, előrehajolva a soffőr mellett, búgott a rendőrgép szirénája, a forgalmi rendőrök idegen autókra kapaszkodva vették át az üldözést és a vad hajsza megindult Chicago legforgalmasab utcáin végig. Nem tartott soká. Az egyik fordulónál a gépfegyveres kocsi eltűnt. Elmenekült. Három halottal és két súlyos sebesülttel véget ért a State Street-i ütközet. A chicagói polgárság, amely egyre idegesebben nézte a szervezett banditizmus előretörését, felhördült erre a példátlanul vakmerő támadásra, amihez fogható még nem fordult elő az amerikai gangszerizmus véres és izgalmas történetében. Azelőtt is fordultak elő kegyetlen és megdöbbentő bűntények, azelőtt is irtották egymást az alvilági bandák, azelőtt is volt időről-időre «bűnhullám», amely elborította Amerika nagyvárosait, de az alvilág vakmerőségében sohasem mert vetemedni arra, hogy fényes nappal egy hárommilliós város legforgalmasabb pontján gépfegyverrel támadjon rá egy rendőrautóban illő gangszerre.«Az alsó tízezer hadat üzent a polgári társadalomnak* — írta másnap Hearst úr lapja, a Chicago American.* «A patkányokat vissza kell kergetni a csatornába* — dörögte a Tribüne. Az egész sajtó irtó háborút követelt a gangszerek ellen és Mr. Hughes, a rendőrfőnök, kemény nyilatkozatot adott ki, amelyben fogadkozott, hogy kiirtja az alvilág titkos szervezeteit, a nagy amerikai gangszerdrámának, amely megdöbbentette Amerikát és amelynek véres és váratlan fordulatait lélekzetvisszafojtva figyelte Európa. Új és eddig ismeretlen társadalmi jelenséggel állott szemben a világ: az üzletszerűen megszervezett bűnnel, profitra dolgozó gyilkosokkal. Ez már nem bűnhullám volt, nem a társadalom szegényeinek félénk vagy virtuskodó, óvatos vagy duhaj támadása a polgári rend ellen, amelytől egy darab kenyeret akar kicsikarni. A nagyiparosított bűn jelent meg itt egy álmélkodó világ szeme előtt. A «kriminalitásból» hipermodern eszközökkel dolgozó üzletág lett, amely épp úgy kitermelte a maga szédítő karrierjeit, tékozló milliomosait, mint bármely más foglalkozás. A nagy üzlet világában elegánsan, a vagyon és biztonság fölényével jelent meg a trösztösített bűn és a nyomában kisarjadt a füzetes regények modern formába öltöztetett hazug romantikája. Természetes, hogy erre az új betyárromantikára éhesen vetette rá magát az egész világ sajtója. Az európai ember, aki megzavarodva állt szemben az iparosított bűnnel, a távolság ködén keresztül groteszk torzképét kapta a gangszerfront nagy és kis eseményeinek. Amerikai detektívtörténeteken lángragyűlt fantáziájában mindennapi bűntettek megrázó gangszertragédiává nőttek, amelynek hátterében kirajzolódott titokzatos és izgató körvonalaival egy dramatizált alvilág. A bűntettesek, a hivatásos gyilkosok, a bandavezérek, a gyermekrablók, az Al Caponék és John Dillingerek torzított vagy idealizált világa a maga féktelen szenvedélyeivel, elzüllött asszonyaival, hipermodern arzenáljával, milliárdos hadikincstárával és mindazzal az álromantikával, amit egy-egy vérbő fantázia ebbe a távoli és rejtélyes világba beleköltött. Egy feltámadt Vadnyugatot, egy életrekelt Edgar Wallace-regényt érzett Európa az amerikai alvilág gangszertörténetei mögött, egy titokzatos, victorhugói színekben szikrázó világot, amelynek az élete csupa izgalom, csupa dráma. Egy alvilágot, amelyben filmköltők fantáziája lüktet és amely ... amely a valóságban nem létezik. Az az igazi alvilág, amely valóban ott éli a maga furcsa és sajátos amerikai életét a nagyvárosok felhőkarcolóinak árnyékában, egészen más, mint ahogy az Amerikán kívül álló világ elképzelésében él. Hiányzanak belőle a romantika ragyogó színfoltjai: komor, mint maga a bűn, amelyből nagyipart teremtett: szürke, mint egy gépies precizitással dolgozó gyár irodája. Még a nyomor megrázó színeit is hiába keresnéd benne. A párisi alvilágot megtalálhatod az apacstanyák homályos lebujaiban, a berlini megbújik a Moabit vagy a Norden mocskos pálinkaméréseiben, a londoni ott él a Soho vagy a Whitechapel szomorú, ütüttkopott házaiban. Az amerikai alvilág nem a kültelkek vackain tengődik. A newyorki alvilágot keresed? Térj be valamelyik éjszaka színházzárás után a villogó fehér fényben úszó Broadway egyik elegáns vendéglőjébe az ötvenedik utca környékén: elegánsan öltözött dámák és szmokingos urak között ott találod az egyik asztalnál az alvilág egyik fejedelmét, akinek a lovai futnak a Belmont Park-i gyepen és akinek másfél tucat háza van Long Island-en ... Vagy menj el egy éjszakai kabaréba, ahol éjfél után kezdődik a «show». A bejárat előtt a híres disz autója áll: páncélozott kocsi. Frankie Yaletől vásárolta, a gangstertől. Az egyik asztal mellett tökéletesen szabott szmokingok, a plasztronokból kivillannak a brilliáns inggombok ... Racketeerek, alvilági mágnások, azelőtt italcsempészek voltak, ma a kártya és a lóverseny az üzletük ... Vagy nézz be este hét óra tájt az egyik finomabb külváros demokrata klubjába. Hatalmas íróasztal mellett, amelyet rács választ el a teremtől, ott ül a District Leader, a kerületi főkortes, vastag szivar lóg a szájából,, körülötte négy-öt fiatalember, akikkel a korteshadjárat részleteit beszéli meg ... Gangszerek. Vagy nézz el Csikágóba, a Belváros, a Loop, egyik elegáns szállójába és a második emeleten megtalálod — ha ugyan bejutsz hozzá — a Főnököt, a «Big-Shot»-ot, Signog Capone helytartóját, aki a Cicero nevű külváros rosszhírű házait, vagy a belterületek titkos rulettklubjait igazgatja, amíg a főnök az atlantai fegyházban pihen... Vagy gyere el velünk a Rebuplican Clubba, ahol a helyi politikáról adja elő nézeteit az egyik bíró, aki nem nagyon érzi meg a depressziót és akinek a neve nem egyszer szerepel a Habeas Corpus aktákon, a birói parancsokon, amelyekkel alvilági ügyvédek védenceiket kiszabadítják a rendőrség karmai közül ... Alvilág. Csak éppen legfelső rétege az alvilágnak, míg a legalsó a newyorki East Side olcsó lakásaiban várja a vezérek parancsait, vagy a Bowery egyik ötvencentes szállójában pihen valami apró zsebtolvajlás után. Ez is alvilág. A filléres alvilág — beláthatatlan messzeségben és mégis állandó érintkezésben a millió dolláros alvilággal. Ez a különös szétágazása az amerikai alvilágnak, ez az állandó összefonódása a felvilággal jellemzi talán a legjobban az indusztrializált bűn világának sajátos helyzetét. Európában az alvilág valóban külön, önmagában élő, zárt mikrokozmosza a bűntettes elemnek, amelynek a rendes polgári társadalommal semmiféle üzleti kapcsolata nincs. Amerikában a kriminológus szempontjából a társadalomnak nem kettős, hanem hármas rétegeződése van. Az alvilág és a felvilág között elhelyezkedett egy harmadik közbenső réteg is, amely a felvilágban él ugyan, kifelé a hozzáférhetetlen, tisztes polgár frontját mutatja, titokba azonban az alvilág exponense, gazdasági vagy politikai boldogulásának gyökereit az alvilágba eresztette, és ha ezeket a gyökereket elvágják, elsorvad és elpusztul. Tulajdonképpen ez a közbenső réteg, ez a felvilágban, de az alvilágból élő réteg az, amely a nagyiparrá méretezett kriminalitást életben tartja és megbénítja azokat az erőket, amelyek az alvilág kiirtásán dolgoznak. Kik ezek az emberek, akiknek titkos alvilági összeköttetései csak egy-egy robbanó erejű leleplezés kapcsán derülnek ki? A társaság színes és érdekes. A domináló szereplő a helyi politikus, kerületi törzsfőnök, főkortes vagy városatya. A választásoknál az alvilág szállítja számára a terrorcsapatokat, amelyek megfélemlítik az ellenpárt választóit és szétrombolják a választási helyiséget az olyan kerületekben, ahol az ellenjelöltnek több szavazója van. Európa politikailag fejletlenebb országaiban ezeket a választási erőszakosságokat elvégzi a mindenkori kormányhatalom. Amerikában a gangszerre bízzák a piszkos munkát. Ott látod a sorban az iparbárót, a bányatulajdonost vagy acélgyárost, aki sztrájktörőkkel vagy olcsó, szervezetlen munkaerővel dolgoztat és ezeknek a védelmére magánrendőrséget toboroz az alvilág mindenre kapható elemeiből. Ott van az alvilági ügyvéd, akit egy-egy banda remekül megfizet azért, hogy a büntetőtörvény ezer technikalitását kihasználva kibúvót találjon a gangszer számára. Ott vannak ak az exisztenciák, amelyek a törvény által tiltott, de a társadalomban mégis eltűrt pályákon mozognak: a hivatásos kártyás, a bukméker, a zugbankár. És ott van végül a korrupt rendőrtiszt, akit elfogott a meggazdagodás láza és aki a bűn üldözőjéből a bűn titkos palástolója lesz. (Legközelebbi számunkban folytatjuk) iá? •; imiS* t TM»iiVáiVs?-y. ''Wmmwmn. 0 „állj; -egernam’ T « a v /*.; 4 * «* ■ ■ • . ■BEii ■BSn&GBEaHI g ••*-*» • **»*v&mZi WWW — III1 lil|s *?»#*■*?«* &SOJsf * ■■ • SgjP&t$ iái «íjjá Ti* $pí&§ t má. i ? ijgtijfe mim L# ff ,i|3 I . » A legérdekesebb magyar könnyv! Ismeretlen események dokumentuma SZENDE ZOLTÁN könyve 9 magyar katasztrófa 1918-19 Kiadatlan okmányok, hadvezérek, politikusok feljegyzései alapján , megrázó közvetlenséggel tárja fel mindazt, amit eddig nem tudtunk a frontbomlásról, forradalomról, kapitulációról, megszállásról és Trianonról. 2. kiadás, ISO oldal, nagyoktáv alakban kartonba fűzve P 30. Világszerte ismert német kiadása DIE UNGARN IM ZUSAMMENBRUCH 111# 20 oldal, okmány- és térképmellékletekkel, nagy oktáv, karton P 8.— Megrendelheti kiadóhivatalunkban, V., Vilmos ésászk-út S4. 13 .