Esti Kurir, 1936. május (14. évfolyam, 100-124. szám)
1936-05-13 / 110. szám
■1936 V. 13. SZERDA ítédMHflA igazát nem tudjuk: tréfa-eez, vagy a komolyság látszatát akarja kelteni? Hovatovább a szélsőjobboldalon már úgy hivatkoznak a szigetvári választásra, mint erkölcsi zsinórmértékre, mint eszmei diadalra, mint a népakarat igazi, szabad, spontán megnyilvánulására. Alapjában véve, sort sértő momentum van ebben s azzal a táborral szemben főként, amely a szélsőjobboldal hívének vallja magát. Mert hiszen arra nyilván nem tartanak igényt, hogy a meggyőződéses jobboldal, a mérsékelt középpártok és a baloldal hívei elfogadják megállapításaikat. De a szélsőjobb felé mégis csak hitet kiváltnak ébreszteni, ez több mint valószínű. Ám el lehet-e képzelni, hogy van azon a szélsőjobboldalon olyan feledékeny polgár, aki ne emlékeznék rá, hogy a nyílt szavazás rendszerét micsoda megbélyegző jelzőkkel illették éppen arról a jobbszélső oldalról, ahonnan most a szigetvári kerület választási eredményét mint makulátlan és lelkesítő zászlót lengetik? A lélektiprás Gömbös Gyula miniszterelnök kifejezése volt és egyike az enyhébbeknek. S a titkos szavazás követelésének jelszava sodorta be a parlamentbe azokat a reformifjakat, akik a nyíltszavazásos kerület mandátumát is kénytelenek voltak villámgyors lemondással elvenni maguktól, nehogy a bírói ítélet pálcája elreccsenjen; a nyílt szavazás elítélése és a titkos választás megteremtésének szándéka volt jogcím az előző képviselőhöz feloszlatására és a mezei reformhadaknak beözönlésére a politikai küzdőtérre sok előkészület nélkül ugyan, de annál hevesebb lendülettel. A szigetvári kerület mandátumát másodszor nyerte el nyílt szavazással ugyanaz a kormánypárti jelölt. Az első választás petíciója elől menekülni volt kénytelen. A szélsőjobboldal másnak érzi ezt az újabb választást, mint amilyennek minősítette futamodásával a képviselő úr az elsőt? Lehet. De hogy az egyszerű és józan ítéletű polgár aligha fog különbséget látni a kettő között, az valószínű, csatározottan emelkedik a közéleti hang színvonala. Emelik azok, akik minden tekintetben magasabb nívóra igyekeznek eljuttatni a magyar kultúrát, a magyar irodalmat, tudományt, általésban életet. A reformerekről van szó — természetesen —, ki másról lehetne? Amit a múlt, az átkos liberalizmus, a még átkosabb demokrácia süllyesztett, rontott, züllesztett, azt most hozzák rendbe a művelt, civilizált, európai fiatalok. Olvassuk a tudósítást az „Eke“ közgyűléséről. Néhány kiszakított mondat: „A nemzetközi érdekű és a magyar földtől idegen kereskedő front mindent megpróbált ellenünk.‘ „Elkeseredett, dühös felkiáltások: Hazug rágalmazók! Zsidóbérencek!“ „ ... A szövetkezeten kívül álló és a galíciai vigéceknek kiszolgáltatott falvakban.. “ „Nem igaz, hogy a széthúzás magyar betegség, mert ebben a községben nincs idegen fajú, egymásra uszító elem ...“ „Széchenyi Lajos aközé a kevés magyar gróf közé tartozik, akik érzik, hogy ebből a fajból származnak ..." — Régi idők tanúi említik, hogy Tisza István, aki szintén gróf volt és Andrássy Gyula, aki ugyancsak az arisztokráciához tartozott, nem igen ismerték ezt az újfajta szótárt. De nem ismerte Kossuth sem, Eötvös sem, Petőfi, Arany, Jókai, Mikszáth, Wekerle, Szilágyi... Igaz, hogy cserébe ismerték a szellemnek, a tudásnak, a kultúrának olyan tárházát, amely könnyen engedte meg azt a fényűzést, hogy mellőzzék az indulat és alpáriság kifejezéseit. Mellőzzék a szenvedélyszító frázisokat. Egy ország boldogságán munkáltak. El lehet mondani: az ország talán közelebb is volt a boldogsághoz. „Az egyetem sohasem törpülhet a politikai hatalom puszta propaganda szervévé“ Kornis rektor beszéde a Pázmány Egyetem emlékünnepén .Az egyetem legyen a humanizmus tűzhelye s ne a politika arénája* A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem kedden ünnepelte alapítása 301-ik és újjáalakítása 156-ik évfordulóját, mely alkalomból délelőtt 10 órakor ünnepélyes szentmisét celebrált az Egyetemi-templomban dr. Patakis Arnold prelátus. Mise után ünnepélyes közgyűlés volt az egyetem aulájában, ahol ekkorra már díszes és előkelő közönség foglalt helyet, köztük a kultuszkormány, a Magyar Tudományos Akadémia, a tudományos intézetek, a Műegyetem és társegyetemek képviselői, nemkülönben a Pázmány-egyetem négy fakultásának professzorai csaknem teljes számban, a tudományos világ és a társadalom számos kitűnősége és az egyetem ifjúsága. Kornis rektor ünnepi beszéde A Nemzeti Hiszekegy eléneklése után dr. Kornis Gyula Rector Magnificus mondott ünnepi beszédet, amelynek „Egyetem és politika“ volt a címe. Azt vizsgálta: mi az egyetem viszonya a politikához? — milyen a helyes viszony egyfelől a társadalmi és állami rend eszméjét vizsgálni köteles tudomány és ennek képviselője, az egyetem, másfelől a valóságos, empirikus állam között? Nem lehet közömbös a magyar egyetemre, várjon a politikának új, diktatórikus éghajlata alatt az önkormányzatára mindig büszke egyetem micsoda reformokon megy keresztül oly nagy nemzetek kebelében, mint a német, az olasz és az orosz? A rektor eleve óvást emel az ellen, hogy elvi fejtegetéseit bárki is a jelen magyar politikai viszonyokra alkalmazza és kiélezze, mert a magyar egyetemek s a közoktatási kormányok között teljes összhang uralkodik, az egyetem ősi jogait az államhatalom részéről nálunk semmiféle veszedelem nem fenyegeti. — Az egyetem a tudományok székhelye — mondotta. — A tudományt képviselő egyetem a szabad vita helye, ahol egyedül az észnek kell ítélnie, a politika ellenben az igazságot hatalmi szóval akarja eldönteni, legyen ez a diktátor parancsszava, vagy a parlamenti többség követelménye. De egy ember hatalmi akarata, vagy a képviselők adott többségének szavazata az igazságot nem döntheti el. Ami igaz, magában igaz, akár egy, akár sok ember állítja. A parlamenti rendszer maga is a tudósok elgondolásának köszöni létét, akik azért törtek lándzsát a képviseleti rendszer mellett, mert éppen a tudományos szellem szabadon vitatkozó gondolkodásának hasonlóságára képzelték a nép politikai közakaratának kialakulását a parlament útján. Naiv racionalizmussal azt hitték, hogy a parlament arra való, hogy tagjai egymást beható vita alapján meggyőzzék, észszerű belátásra és meggyőződésre bírják. De ki meri állítani, hogy a pártokba tömörült parlamentekben az emberek egymást északokkal meggyőzni akarják, vagy magukat meggyőzetni engedik? A parlamenti élet mai pártmegkötöttsége mellett a politikai igazság egyedüli biztosítéka a pártvezér belátásának evidenciafoka. Politikailag a pillanat számára mindig az igaz, amit a többségi hatalom legtöbb személyi képviselője gondol. Ebből semmi baj nem támad az igazságra nézve, ha a diktátor olyan kiváló géniusz, aki a tárgyak immanens természetét mély intuícióval ragadja meg és belső logikájukat eszével helyesen követni tudja. ..- igazságnak elég, ha egy ember látja is meg: sok elme parlamentáris akkumulációja és tömeglogikája nem éppen biztosíték az igazság helyes megpillantására. De kérdés, vájjon mi a túlnyomó a vezérben: a logikus esz-e, vagy a hatalmi akarati E ponton válik el a tudományos gondolkodás és a politika útja. A politikában a hatalmi akarat rendszerint sokkal több, mint az igazságra törekvő akarat. A tudományos gondolkodás az észből, a politikai a hatalmi akaratból táplálkozik. A diktatúrák veszedelme A világháborút követő szélső demokratikus, majd diktatórikus átalakulások — folytatta a rektor, — azt bizonyítják, hogy a tudomány és az egyetem helyes szabadságának és szellemi függetlenségének igazi védelmezője csakis a jogállam. Ennek megrendülésével megrendül egyszersmind az egyetemnek , a szabadság életelvén nyugvó épülete is. Akár a szélső demokrácia, amely a tömeg diktatúrája, a kommunista, akár az egyoldali nemzeti parancsuralmi rendszer, egyformán veszedelmes az egyetemre. Az európai egyetemeknek közelmúlt s jelen története eléggé tanúsítja, hogy a jelzett politikai rendszerek mindegyike azonnal megfosztja az egyetemet hagyományos önkormányzati jogaitól, maradék nélkül alkobozza , a tanítás és tanulás szabadságát, a tanítás anyagát felülről szabja meg, az egyetem belső életében nyomasztó cenzúrát gyakorol. Ezután azzal a váddal foglalkozott a rektori beszéd, hogy az egyetemek manapság nem hallatják szavukat a nemzet sorsára annyira döntő politikában. Ilyen állásfoglalást nem lehet követelni az egyetemtől, mert ez nem fér össze a tudományos kutatás és oktatás logikai és etikai természetével. Az egyetem sohasem törpülhet a politikai hatalom puszta propaganda-szervévé, tanárai sohasem süllyedhetnek az államtól fizetett politikai eszmekereskedőkké, amint ezt ma Európa több nagy nemzetének új politikai rendszere az elbocsátás fenyegetésével megköveteli tőlük. A szellemi életnek a politikából kiinduló uniformizálása az egyetem belső elszegényedésére vezet: eleve útját szegi a szellemi súrlódásnak, az eszmék küzdelmének, a termékeny lelki feszültségnek, egyformává és lapossá esztergályozza az egyetem arculatát. Ha egy politikai rendszer teljesen ráfekszik az egyetemre és szellemét gúzsba köti, szabadság és türelmesség hiányában fokozatosan kihal az igazság után való önzetlen és független lelkű törekvés. Ahol pedig el van fojtva a szabad igazságvágy, ott nem virágozhatik a tudomány. Az ilyen egyetemen nincs szellemi mozgató erő, szabad kezdeményezési kedv, a némává lett szellem halálos csendje borul reá. Azzal a másik váddal is foglalkozott a rektori ünnepi beszéd, hogy az egyetemek az élettől való idegenségükben nem termelik ki a nemzet vezéreit. Ezzel szemben kimutatta a rektor, hogy az egyetemnek nem lehet feladata politikai vezéreket nevelni, mert az úttörő nagy államférfi nem lesz, hanem születik. Az egyetem, amely az igazságra, nem pedig a hatalomra való törekvés helye, senkinek nem adhatja meg azt az elszántságot, hatalmi öntudatot, gyakorlati beleélőképességet, valóság- és arányérzést, amely mind a nagystílusú politikai művészetnek elemi lelki kelléke. Az egyetem maradjon a tudomány műhelye s ne alakuljon át a politika küzdőterévé. Ragaszkodjék továbbra is régi eszméjéhez s legyen a humanizmus tűzhelye s ne a politizmus arénája. Ez nem a dogmatikus liberalizmus laisser-faire-je, amely az államtól mindent, a gazdasági életet éppúgy, mint a tudományt különválasztani iparkodott, hogy, szabadon bontakozhassék ki korlátozás nélkül, hanem az igazságkutatás szükséges lelki feltétele és etikai követelménye, mert a nemszabad tudomány voltaképpen már nem tudomány. A tudomány és vele az egyetem lélekben elpusztul, ha nem az állandót, a változatlant, a tárgyakban magukban rejlő időtlen törvényszerűséget és szerkezetet keresheti, hanem ehelyett egy múlandó párt politikai és világnézeti dogmatikájának szolgálatába kényszerűl. Tudomány és megkötöttség: önellenmondás. Megkötött tudomány: értelmetlenség. A szellemet lenyűgöző egyetempolitikában a politika elnyeli az egyetemet. A megnyitó után Melich János bölcsészetkari dékán olvasta fel a szaktanárok bírálatait a most záruló tanév folyamán kitűzött pályázatokról. Összesen 75 jutalom- és szorgalmi díjat osztottak ki, amelyek közül kilenc díjon ketten osztoztak, így a megjutalmazottak száma 84, akik mellett két hittudományhallgató dicséretben részesült. A megjutalmazottak közül nyolc, illetve a két meg- dicsérttel együtt 10 a hitbizományi, 27 a jog- és államtudományi, 41 az orvosi, nyolc pedig a bölcsészettudományi fakultásnak volt a hallgatója. Parisban Miss Vénuszt választottak — a címet M. Evanova nyerte. CHARLES BOYER és GABY MORLAY a francia Bajor Gizi tüneményes alakítása: BOLDOGSÁG irta: Henry Bernatein g*QYAL APOLLO » 7 — Kása György oratóriumainak bemutatóestje. Csütörtökön, e hó 14-én este 18 órakor a Vajda János Társaság (Andrássy út 23. I. em.) bemutatóestet rendez Kása György biblikus oratóriumaiból. Közreműködik: Basilides Mária, Christian Lili, Dobos András, Újvárosi Margit, Váry Klára stb. és a Budapesti Kamarakórus Paulovits Géza dr. vezénylete alatt. : Féri"! I fehérnemű,kalapok, lóruhaszövetek, zoknik, nyakkendők, cipők ! j nagy választékban! I CORVINA JÓ MINŐSÉGEK ÁRUHÁZA