Esti Kurir, 1937. január (15. évfolyam, 15-25. szám)

1937-01-30 / 24. szám

■3,­ január 30 ESTI KURÍR INZULTÁLTÁK-E PÁLFFY-DANIT A SZIGETVÁRI VÁLASZTÁSON? AZ URADALMI ERDÉSZ AZT VALLJA, HOGY A TETTLEGESSÉG MEGTÖRTÉNT­­ A BERKI-SAJTÓPER IZGALMAS TÁRGYALÁSA A szigetvári időközi választás lórezgései foglalkoztatták ma a törvényszék R­észes-tanácsát. A vád­lottak padján Berki Gyula volt kép­­viselő ült, aki az egyik délutáni na­pilap múlt évi, április 22-iki számá­ién „Egy választás­ rémregénye, Pálffy-Daun tettleges afférja“ cím­mel cikket írt, amelynek tartalmát gróf Pálffy-Daun képviselő magára nézve sértőnek találta, s Berki ellen sajtópert indított. Berki Gyula cikkében azt írta, hogy Új Potony községben egy gép­kocsi elütött egy tizenkétéves gyer­meket, aki karján és fején megsé­rült. Pálffy-Daui a kocsiban ülő Jiedermann-párti Noll erdészre ek­­kor revolvert fogott, mire az erdész­i grófot arcul ütötte Berki cikké­nek további részében még azt is ál­dotta, hogy a gróf a szigetvári vá­lasztás napján hamis híreket ter­jesztett. Berki Gyula az előző tárgyaláson tagadta bűnösségét. Azzal védeke­zett, hogy cikkében csupán fel akarta hívni az illetékesek figyelmét azokra a visszaélésekre, melyek ■rgyes választások alkalmával felmer­ettek.­­ Nézete szerint a szigetvári­dőközi választás alkalmával olyan beszédek hangzottak el, melyek bán­­tóak az ország nagyjaira. Kérte a valóság bizonyításának elrendelését. A törvényszék bizonyítást és el­lenbizonyítást rendelt el. A mai folytatólagos tárgyaláson megjelent gróf Pálffy Daun is. . Budinszky László úr. ügyvéd az első tanú. Határozottan állíthatja ,— mondotta —, hogy Pálffy­ Daun sem nem szerkesztette, még kevésbé terjesztette ezeket a durvahangu röpiratokat, melyek arról szólottak, hogy a­­zsidó Biedermann, Eck­­hardt és az ellenzéki képviselők mind bitang, piszkos cafatok, akik a li bőrötökön összekartelizált zsidó pénzen politizálnak.­­z— A Biedermannok és a Bethle­nek tízéves titkos munkáját most takarítjuk ki a közéletből. Kijelen­tül nektek, hogy aki a Biedermann - Eckhardt nevét még egyszer meg­­anlíti, azzal szemben nem a szellem fegyverével lépek fel, hanem úgy isbckólintom, hogy elterül a sár­imig — Ezeket a röpiratokat a Pécs­ről jött nyilasok hozták maguk­kal és szórták szét a kerületben, — folytatta a tanú. — Pálffy- Dauls hívta fel a figyelmet arra, hogy Festetics érdekében nyila­sok dolgoznak. ———* Igaz az­­-­ kérdezte az elnök .—, hogy Pálffy-Daunt megütötték. — Erről nem tudok. — Támadta Pálffy-Daun beszédé­ben Bethlent és Biedermannt? — Igen. A gróf intranzigens ma­gatartást tanmitott. Támadta a zsi­­dókat, a bolsevikieket, az ariszto­­káciát, de a szavakra már nem em­­lkszem. Ki tárgyalt a nyilasokkal? Gyimesy Béla dr. védő tett fel gután kérdéseket a tanúhoz: — Tud-e arról, hogy Pálffy-Dani trgyalt a nyilasokkal? —­ Igen, a vezetőkkel. — Tárgyralt Lakocsa községben a t­óf úr a nyilasokkal? — Mindössze egy napig voltak ott a nyilasok — válaszolta a tanú. — Megfelel a valóságnak az, hogy a barcsi szolgabíró együtt ivott a nyilasokkal egy kocsmában? Méhes tanácselnök a kérdésre nem engedte válaszolni a tanút. Ezután Berki felmutatott egy gyalázkodó röpiratot és a következőket mondotta: — Az ország legjobbjait, a leg­kitűnőbb államférfiakat mocskol­ták ezek a röpiratok. Kinek az uta­sítására történt mindez. A tanú erre csupán annyit jegy­zett meg, hogy mindez a nyilasok műve volt. Dr. Boross László h­írlapíró, a „8 Órai Ujság“ munkatársa vallo­mása­i­tán Gyócsi Pál kovácsmes­ter tett vallomást. — Noll Ferenc autón érkezett Bodony községbe. Egy kis fiút, aki az autó körül lábatlankodott, el­ütött. Nagy tömeg vette körül az autót, többek között Pálffy­ Dani és dr. Ney Károly. Lármázni kezd­tek, mely csakhamar botránnyá fej­lődött. Pálffy-Daun elkezdett zsidózni, majd revolvert rántott elő. — Kiabált, hogy le kell lőni a zsidó­kat. Azután lecsendesedett, eltette a gróf a revolverét, de még tovább­ra is folytatták a veszekedést. Pálffy és Ney ki akarták húzni az autóból N°I de eközben Noll védekezett, láttam, amikor feléje ütött, de hogy szájba csapta-e vagy pofon­­tötte, azt nem lát­tam, mert tiz-tizenkét lépésnyire álltam. Ifj. Noll Ferenc uradalmi erdész kihallgatása során igy vallott: — Mint szervező voltam jelen báró Biedermann választásánál. Amikor a gázolás történt, Pálffy-Dani odajött a kocsimhoz, és piszkos zsidó gazembernek nevezett engem, majd nyitott ab­lakon keresztül szemenköpött. Erre lenyomtam a hágcsóról, mire revolvert kapott elő, közben a tömeg rátámadt a soffőrre. — Határozottan állítja, hogy ön arcul ütötte a grófot? — kérdezte az elnök. — Igen! Az elnök ezután felmutatott egy büntetőparancsot, amely szerint Nollt rágalmazás miatt, mert azt állította a községben, hogy a grófot arculütötte, húsz pengő pénzbün­tetésre ítélték. — Ez ellen tiltakozom, — je­gyezte meg a tanú. — Én egyetlen egy idézést sem kap­tam, nem is volt tárgyalás, bár a büntetőparancsot kézhez vet­­tem­, de ez ellen fellebbeztem, miután nem volt annyi pénzem, hogy elutazzam a tárgyalásra, kénytelen voltam a busz­pengőt megfizetni. A védő kérdésére még elmon­dotta a tanú, hogy hallotta, amikor a főmagánvádló a zsidó kartel bé­renceiről beszélt. — Én még közbekiáltottam, hogy ez nem­­igaz! — emelte fel hangját a tanú — de lehurrogtak. Amikor programbeszéd közben egyszerre megkondultak a harangok, min­denki elhallgatott, mire egy hang így kiáltott fel: „így fognak elhall­gatni a zsidók." Gaál Olivér a nyilasokról A következő tanú Gaál Olivér képviselő földbirtokos volt. Általá­nos izgalom lett úrrá a termen, amikor a képviselő megkezdte val­lomását, akik ellen a csendőrség fel is akart lépni, de azok autón el­robogtak, aflysco­'v ne-n sikerült őket elfogni. A következő tanú báró Berg Miksa országgyűlési képviselő, aki előadta, hogy nem tud nyilatkozni a Biedermann­ elleni röpiratok ter­jesztőiről, azok a homályban ma­radtak. — Rágalmazták Bethlent? — tette fel a kérdést a védő. — Igen, hallottam, hogy azzal agitálnak, hogy Bethlen és társai a zsidó kartel bérencei. De hogy kik voltak ezek, arról nincs tudomá­som. — Nem tudom, ki szerkesztette és terjesztette a mocskolódó röp­iratokat, amelyek Biedermannt, Eckhardtot és Bethlent gyaláz­­ták. Azt azonban tudom, hogy­ a hatóságok, és a kormány képvi­selőinek tudtával terjesztették. — Mit tud a nyilasok szerepé­ről? — kérdezte az elnök. — Igaz, hogy ott voltak, de eze­ket is a hatóságok és a kormány képviselői tűrték. Ezután több gazdaembert halgat­­tak ki. Dr. R­t­tl Pál ügyvéd, aki a Fes­­tetics-párt bizalmi embere volt, el­mondja, hogy jelen volt, amikor egy autó elgázolt egy gyereket. A gróf igazoltatni akarta a soffőrt. Az elgázolt gyerek apja vette aztán ölbe a gyereket ,aki később fel­­gyógyult. Elmondja még, hogy Pálffy-Daun gróf telefonált a fő­szolgabírónak, hogy távolítsák el a kerületből az odaérkezett nyilas­­kereszteseket. A lanti a föltett kérdésekre több­nyire azzal válaszol, hogy nem emlékszik a dologra. Kihallgatták ezután még Kriszti­­novics József és holland­­ gazdál­kodókat. Utóbbi azt vallja, hogy ha Noll megütötte volna a grófot, a tömeg szétszedte volna azt autót. Tóth Sándor kántortanító szerint gróf Pálffy Daun nem zsidózott. Dr. Kenderessy Ferenc főszolga­bíró elmondotta, hogy Pálffy­ Daun Zádor községben keresztény szel­­lemben tartott beszédet, de kocsmai hangot nem használt. Dr. Gyimesy védő tett fel ezután kérdéseket a tanúhoz. — Igaz-e az, hogy önt hivatalos hatalommal való visszaélés miatt elítélték? — Erre nem köteles válaszolni — szólt közbe az elnök, de a tanú megjegyezte, hogy személyes szabadság megsértése miatt kapott büntetést. A bizonyítás kiegészítése során a védő kérte Kenderessy főszolga­bíró bű­nügye iratainak beszerzé­sét. Pálffy-Daun grófnak Berky el­leni sajtóperében a tárgyalás végén az elnök békítési kísérletére a fe­lek kölcsönös nyilatkozatot adtak. Pálffy-Daun gróf kijelentette, hogy gróf Bethlen Istvánt és politikai ba­rátait nem sértette meg. A neki imputált kijelentések nyil­ván félreértésből származtak. Berky Gyula erre kijelentette, hogy az inkriminált cikknek a fő­vádlóra vonatkozó részeit téves in­formációk alapján írta meg és ezért bocsánatot kér. A törvényszék megszüntette az eljárást. Az inzultus koronatanúja a Ha a turnézó világ­bajnoknő kiadja lakását Bartha Zoltán dr. törvényszéki bíró előtt ma Dány Baba volt vívóbajnoknő szerepelt sértettként. Feljelentése sze­rint ifj. Szabó Péter 26 éves magán­­tisztviselő kibérelte lakását, azt állí­totta magáról, hogy ezer pengő apa­názsa van, holott semmiféle jövedel­me nem volt, sem a bért, sem a tele­fonszámlát, sem a villanyszámlát nem fizette ki, emiatt csalás címén feljelen­tette a fiatalembert. Az elegáns, jó megjelenésű vádlott tagadta bűnösségét. Azzal védekezett, hogy abban az időben kedvező anyagi viszonyok között élt, tényleg ezer pengő apanázst kapott, de később megvonták a támogatást tőle, emiatt nem tudott eleget tenni vállalt kötele­zettségének. A törvényszék kihallgatta Dány Margitot, akit Dány Baba néven ismer a sportközönség. A volt vívóbajnoknő elmondotta, hogy külföldre akart utazni, amikor feljött hozzá Szabó egy szőke hölggyel, akiről azt állította, hogy a felesége. Ezerholdas birtokról beszélt a vádlott. Azt állította, hogy mindössze két hónapig akar maradni a fővárosban, mert ezen idő után át­vesz egy hatalmas birtokot. Azt is mondotta Szabó, hogy havonként tíz­ezer pengőt költ el, nyolcszobás lakást fog berendezni, most készülnek bú­torai. — Mielőtt elutaztam, — folytatta vallomását Dány Baba — információt kértem a vádlottról. Azt a választ kap­tam, hogy semmi dehonesztálót nem tudnak róla. Kiadtam a lakást, amikor hazaérkeztem, értesültem, hogy Szabó nemcsak a gáz és villannyal maradt adós, hanem kétszáz pengős telefon­­számlát is csinált. Természetesen azon­nal el kellett hagyniok a lakást, me­lyért a villany, gáz és telefonon kívül még körülbelül 180 pengővel is adó­sak maradtak. A törvényszék a bizonyítási eljárás, valamint a perbeszédek elhangzása után hitelezési csalás vétségében mon­dotta ki bűnösnek ifj. Szabó Pétert és ezért 200 pengő pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet nem jogerős. 9 Halálos tragédia az üllői úti „Melegedőm száján "-ban Két tönkrement kereskedő véres nyomortragédiája foglalkoztatja ma délelőtt óta a főkapitányságot. Páll József 58 éves volt keres­kedő üzleti vita közben késsel tá­madt társára, akit meg is sebe­­sített, majd mikor ráeszmélt tet­tére, elmenekült és a lakásán agyonlőtte magát. Perlaky Nándor volt kereskedő s régi jó barátja, Páll József volt ke­reskedő még az elmúlt év végén el­határozták, hogy megmaradt kevés pénzükkel közösen kávémérést és kifőzést alapítanak. Az Üllői­ út 95-ös házban kibérel­tek egy üzlethelyiséget, melyet „Me­legedő szalon‘‘-nak neveztek el. Mindennel megpróbálkoztak, hogy az üzlet megélhetést biztosítson számukra. Perlaky Nándor ma délelőtt ép­pen borotválkozott a „szalon" ud­varra eső részén, amikor anyagi természetű ügyek miatt összeszó­lalkozott cégtársával. A vita any­­nyira elfajult közöttük, hogy Páll kést rántott s fején megsebesítette üzlettársát. Perlaky vérző fejjel ki­rohant az udvarra, kezében véres késsel. — Segítség, meg akart ölni! A sa­ját üzlettársam ezzel a késől akart megölni. A kiáltozásra nemcsak az udvar lakói, de az Üllői-út járókelői is be­­rohantak az udvarra. A csődület közepén állott sápad­­tan Páll József, aki a kis étterem szakácsnőjének izgatottan magya­rázta, hogy mi történt, majd amikor látta, hogy nagy botrány kerekedett, hirtelen kifutott a kapun. Közben a mentők Perlaky sebét bekötözték és a Szent István-kórházba szállí­­tották. A melegedőszalon szakácsnője is elmenekült Páll után sietett, mert Páll az ő lakásán, a Magdolnat­­utca 4. számú házban albérletben lakott. Amikor a szakácsnő a Mag­­dolna­ utcai lakásra ért, hallotta, hogy Páll bent van a lakásban. De hiába kopogtatott, semmi választ nem kapott. Erre a házfelügyelővel együtt feltörték az ajtót. Páll József már halott volt. Nyilván lelkiismeretfurdalás mia­tt előbb elvágta csuklóján az ereket, majd fébelőtte magát. Természete­sen az esetet nyomban jelentették a főkapitányságnak s a rendőri bi­zottság a déli órákban kezdte meg az ügy kivizsgálását. A Ház költségvetése A képviselőház gazdasági bizott­­sága ma délben 12 órakor Sztra­­nyavszky Sándor elnöklete­­ alatt ülést tartott, amely ülésen a bizott­ság megállapította a Ház 1937—58. évi költségvetését és fontos admi­nisztrációs ügyeket intézett el. Ugyancsak a mai ülésen a bizott­ság Tisza István beszédeinek kit­­adási költségeihez való hozzájáru­­lésképpen 5000 pengőt szavazott meg. — Ki tud róluk? A Magyar Ki­vándorlókat Védő Iroda közli: Sajti Lajos, Sajti Vilmos és Sajti Ilona volt Chester városi, Penn­sylvania állambeli lakosoknak a Metropolitan biztosító intézetnél évekkel ezelőtt kötött és érvényét vesztett életbiztosítási kötvényeik után bizonyos befizetési visszatérí­­tés jár. Nevezettek időközben Ma­gyarországra visszatértek. A Védő Iroda felkéri mindazokat, akik fentnevezettekről vagy elhalálozá­suk esetén leszármazottjaik tartóz­kodási helyéről felvilágosítást tud­nak nyújtani, hogy azt a Magyart Kivándorlókat és Visszavándorló­­kat Védő Irodával (Budapest, Vill., Fiumei­ út 4. szám) közöljék. — Új áramvonalas mozdonyóriá­sok. Londonból jelentik: Lényeges menetidőcsökkentést érnek el az angol vasutak az új, áramvonalas mozdonyóriásokkal. Ez a mozdony oly jól bevált, hogy hamarosan hu­szonegy újabb hasonló mozdonyt állítanak szolgálatba. A londoni edinburgi útszakaszt, amelyet eddig hét és fél óra alatt robogtak be a vo­natok, az új mozdonyokkal hat óra alatt teszik meg. A legszívesebben valamennyi gyorsvonati m­ozdonyt ilyen áramvonalas mozdonyra cse­rélnék be, ennek azonban lényeges akadálya, hogy az újfajta mozdony igen drága. Hétezer font sterlingbe kerül darabja, vagyis mintegy 175 ezer pengőbe. Tár V

Next