Esti Kurir, 1937. szeptember (15. évfolyam, 198-222. szám)

1937-09-04 / 201. szám

LAPPANGÓ KÉRDÉSEK ZÓBA került a vendéglő­sök salgótarjáni nagygyű­lésén a magyar bor prob­lémája is és az előadó kertelés nélkül mutatott rá: a belső fo­gyasztást fokozni nem lehet mindaddig, amíg a fixfizetésesek nagy serege csak a létminimu­mot keresi meg, de azon túl nem telik neki semmire. Termé­szetesen nem helyezkedhet sen­ki arra a rendkívül egyszerű és demagóg álláspontra, hogy az állam emelje a fizetéseket, akkor­­majd fokozódik a vásárlóképes­ség s egyik a másikat vonva maga után: önmagunktól tu­dunk aranyországot teremteni a mai sanyarú viszonyok helyébe. De másfelől a gazdasági politi­kának azt a hűvösen egyvonalú módszerét sem tudjuk helyesel­ni, amely a takarékoskodást a fizetések leszállításánál kezdi és — mondhatni — végzi is, ha pedig a hiány ennek ellenére, vagy még mindig fenyeget, ak­kor emeli az adót. A kincstári szempontok rendkívül fontosak, de megoldásuknál nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni a sokrétű társadalom bonyolult érdekeit is, minden egyébtől eltekintve, már csak azért sem, mert a kincstári érdekekkel szoros összefüggés­ben vannak. A köztisztviselők fizetésének csökkentését egysze­rinek és átmenetinek gondolta a közvélemény; ma már többszöri és állandó lett belőle. És kétség­bevonhatatlan igazság az, amit a vendéglősök nagygyűlésének előadója megállapított, hog­y a fizetések ma az élet elsőrangú szükségleteinek fedezésére alig, vagy éppenséggel elégségesek, de semmi esetre sem adnak mó­dot egy olyan polgári és szerény fényűzésre sem, amely a gazda­sági vérkeringést frissítené. A közületek alkalmazottai és a magántisztviselők egészítik ki a köztisztviselők jelentékeny tábo­rát az ország lakosságának egy igen széles rétegévé s ők vala­mennyien egyazon sorsot vise­lik,­­ a magánalkalmazottak egy része még a nyugdíj öreg­kori, ugyancsak lefaragott, de mégis kenyérbiztonságot nyújtó mankója nélkül. Bizonnyal sen­ki nem kifogásolja, hogy a kor­mány a bérrendezések útját egyengeti egyes iparágakban s hogy szociális intézkedéseket vesz programjába a munkásság felé, de ezen és egyéb — kétség­telenül szintén fontos és meg­oldandó — tennivalókon, belső politikai, közjogi, közrendészeti problémákon kívül vannak itt lappangó kérdések, amelyek az ország egyetemét igen közelről, lakosságának tekintélyes részét elevenjében érintik. Amelyekről szintén beszélni kell, mert nin­csenek elintézve a hallgatással és azzal sem, hogy a fix fizeté­­sűek társadalma dicséretes türe­lemmel és fegyelemmel várja sorsának fordulását. * * egyik példája ennek az eleven­ségnek és felkészültségnek, de talán külön helyet követelhet magának a versenyszámok kö­zül, melyekben Magyarország oly diadalmasan állja meg he­lyét. Pedig legyünk őszinték, általában is, de különösképpen az a kisipar, amely sok ízléssel és ötlettel felütött sátraiban mu­tatja magát, nem tartozik a kü­lönös kegyencek közé. Szóla­mokban és hirdetett programok­ban nagyon sűrűn szerepel. Szo­kás megemlékezni róla dicséret­tel, melybe néha egy kis váll­­veregetés vegyül. De hogy vala­mi különleges megsegítése az illetékesek szívén feküdnek, azt nem lehet elmondani. Vi­szont: a terhekből maradéktala­nul kell kivennie a részét. Az áldozatkészség terén épúgy elől kell menetelnie, mint a munka verejtékes országútján. Adóssága vagy van, vagy nincs —­ jobba­dán van —, de rendezése nem országos kérdés, ugyebár? És mégis, ahogy most előlép tisz­tes műhelyéből, ünnepi öltözeté­ben és ünnepi lélekkel és az ön­tudatos polgár nyugodt önérze­tén kínálja áruját a nagyérdemű közönségnek: nem sír, nem pa­naszkodik, eredményeit mutatja szerény önérzettel. * * S IPARI VÁSÁRV­ÁLTOZATOS és színes bemutató a Városliget­ben: Magyarország kéz­művesei, lakberendezési iparo­sai tárják a látogatók elé egy esztendei java termésüket, mun­kájuk eredményét. Sok területe van az életnek, ahol ez a nyolc­milliós nemzet csodálatos élet­erővel és tehetséggel a legelsők sorába küzdi fel magát, nem en­gedve elsőbbséget számban sok­kal nagyobb, hatalmas anyagi erők felett rendelkező népek­nek. Az ipar nemcsak hogy ELLENŐRZÉS IS VOLT A TÉVEDÉS, miben követték el a rette­netes számítási hibát, ki­nek kellett volna vigyázni és mi­kor kellett volna ellenőrizni, majd a vizsgálat dönti el a ka­tasztrofális házbeomlással kap­csolatban. Még mindenkinek ide­gében él a Rákóczi-úti szörnyű­ség s utána a nagy felbuzdulás, hogy­ fokozni kell a hatósági kontrollt. Úgy tudjuk, a főváros a maga részéről megállapította, hogy alacsony a szükséges mér­nökök száma s mintegy harminc fiatal szakembert akart beállí­tani a folyó építkezések, átalakí­tások állandó felülvizsgálatára, elmaradhatatlanul fontos szem­lékre. Miután azonban a főváros nem ura önmagának, elgondo­lását felterjesztette a miniszté­riumba, jóváhagyást kérve. Nos, az akta azóta is ott fekszik. Job­bik esetben valamelyik Íróaszta­lon, valószínűbb esetben az Író­asztal fiókjának mélyén. Fek­szik és pihen és várja az elinté­zést, amely nem közeledik gyors­vonat­ sebességgel. Ne adja Is-­­ten, majd egy legközelebbi sze­rencsétlenség ismét megrezzenti a lelkiismereteket. Jaj, hová is tettük, tényleg van itt valami beadvány, vagy felterjesztés a mérnökök számának felemelésé­ről... El kellene intézni... S készül is majd róla referátum és a referátumról kivonat, a ki­vonatnak volna hivatása azután illetékesek elé kerülni és úgy végül is aláírásra a végső fórum­hoz — de annyi íróasztal van útközben s az íróasztaloknak annyi fiókja. Ha a főváros a maga hatáskörében intézkedhe­tett volna, mint ahogy az egy milliós közü­let önkormányzatát megilleti, akkor a harminc mér­nök már régen ellenőrizne, vi­gyázna. Nem mondjuk, hogy szerencsétlenség akkor nem tör­ténhetnék. De legalább hihet­­nők, hogy megtörtént minden — az emberi lehetőségek határai közt — megelőzésére. A bürok­rácia azonban, úgy látszik, meg­elégszik a beadványok szabály­szerű külzetével és éli a maga szenvtelen, egyszerű életét. Ha vásárol, hivatkozzék az ESTI KURIR-ra! 1937 szeptember 3 Közel száz pengőbe kerülnek egy hetedista diák tankönyvei CSÖKKENT A TANKÖNYVEK ÉS ÍRÓSZEREK FORGALMA A NAGY DRÁGASÁG MIATT Az iskolai előadások hivatalosan holnap kezdődnek és így teljes erő­vel megindult a vásárlás a budapesti könyv- és írószerkereskedésekben. Az úgynevezett hivatalos iskolai könyvek jegyzéke szerint 65 könyv­­kereskedő foglalkozik Budapesten iskolai könyvek árusításával. Ezek­nek az üzleteknek nagy része tegnap és ma zsúfolva volt szülőkkel és ta­nulókkal és az írószerkereskedések­ben is igen nagy volt a forgalom. Az Esti Kurír munkatársa végig­járta ma a könyvkereskedéseket és meggyőződhettünk arról, hogy a leg­főbb szülő elsősorban régi tanköny­veket kér gyermeke részére. A két­­három nap óta tartó nagy és sürgős kereslet idézte bő, hogy ma már a régi tankönyvek iránt jelentkező igé­nyeknek alig ,50 százalékát tudják kielégíteni a kereskedők. Ennek elle­nére a legtöbb helyen azt válaszolja a szülő, hogy az új könyv vásárlá­sával vár még egy-két napig, hátha­­ máshol megkapja. A tankönyvek ára Nagy terhet jelent a szülőkre az új tankönyvek megszerzése, mert hogy csak néhány példát hozzunk fel, az elemi iskola III. osztályában 16—17, az elemi iskola V. osztá­lyában pedig 23—24 .pengő kö­zött változik az előírt összes új tankönyveknek az ára. A középiskolák első osztályában 20—21, III. osztályában­ 38—39, VII. osztályában 85—86 pengő körül változnak az új tanköny­vekért fizetendő­ összegek. A felsőkereskedelmi iskolák tan­könyveinél az a helyzet, hogy az I. osztályba járó tanulóknak 75—76, a IV. legfelsőbb osztályba járók­nak pedig 81—86 pengőt kell fizet­­niök az új tankönyvekért. Érthető tehát, hogy mindenki elsősorban régi könyvet keres, mert ez is—50 százalékkal olcsóbb az új könyvek­nél. Megjegyezték tájékoztatásul a könyvkereskedők, hogy ezekből az összegekből természetesen levonan­­dók azoknak a könyveknek az árai, amelyeket már az előző osz­tályokban is használhattak a tanu­lók! Akad tudvalévően néhány olyan könyv, amelyet például nem­csak a VI., hanem a VII. osztály­ban is használnak. A könyvjegyzé­kek szerint a legdrágább tankönyv a közép­iskolák VI. osztályában használt Szemelvények Vergilius Aeneisé­­ből, amely újjonnan 7.70 pen­gőbe kerül. Érdekes az is, hogy az iskolai év megnyitásával keletkezett könyv­vásáron arról panaszkodik úgy-­ szólván valamennyi könyvkereske-­ dő, hogy forgalmuk aligha fogja­ megközelíteni az előző évek forgal­ l­mát. Ennek magyarázata az, hogy­ egyre divatosabbá válik a tanulók között a könyvesére és hogy a ta­nulók sok helyen megtartják köny­veiket addig, amíg az illető iskola összes osztályait elvégezték. A pengő írószerekért Az Esti Kurír munkatársa elláto­gatott az írószer üzletekbe is, ah­ol arról­­tájékoztattak a papírkereske­­dők, hogy a papírárak emelkedése ellenére az iskolaszerek áraiban semmiféle áremelkedés nem követ­kezett be. Egy I. osztályú elemistá­nak szorosan vett írószerszükséglete körülbelül 1­ 50 pengő, amelyben a tolltartó és az iskolatáska termé­szetesen nem foglaltatik benne. Tolltartót 15 fillértől felfelé, iskola­táskát 1 pengőtől felfelé kaphat már a diák. Az elemi -­iskolák III. és IV. osz­tályában a feltétlenül szükséges író­szerek: füzetek, ceruzák, színes izo­­m­ok, tollak, radír, tollszár körül­belül 30 százalékkal többe kerül­nek. A gimnázium alsóbb osztályaiban ez az összeg már lényegesen emel­kedik, tekintettel a sok füzetre, kör­zőre, rajztáblára és a ma már­­ el­maradhatatlan aktatáskára. Ha pe­­dig hozzávesszük az egyre divato­sabb töltőtollat is, akkor az iskolaév kezdetén beszerzendő írószerek minimálisan 8—9 pen­gőbe kerülnek — gyengébb minőségben. Jobb, vagy luxuskivitelben az említett összeg többszörösét kell fizetni a szülőknek. Az irószerkereskedésekben meg­említették azt is, hogy az idén a palatábla véglegesen eltűnt a forga­lomból, azáltal, hogy a zsinórirás vált kötelezővé. A zsinórirásos füzet 5—6 fillérbe, a hozzávaló ivótömbök is csak néhány fillérbe kerülnek. Az iskolákban a magyar gyártmányú cikkek használata kötelező. Úgyan­szólván valamennyi írószer- és pa­­pírkereskedő szükségesnek tartotta annak a megemlítését is, hogy a be­szerzési forrás tekintetében az iskola semmiféle kényszerítő irányítást nem adhat a tanulóknak. A keres­kedők szerint ennek a rendelkezés­nek a legszigorúbban érvényt kell szerezni, mert a múltban és újabban is egyes iskolákban kísérlet történt ■arra, hogy a vásárlás tekintetében bizonyos „útbaigazítással“ szolgál­nak a tanulóknak. Stácz Géza: Folyik a „csendzselés“ az iskola kapuja előtt 5 Meghalt Szakváry Emil tábornok Vitéz Szakváry Emil nyugalma­zott tábornok ma éjjel 72 éves ko­rában meghalt. Fényjeleket ad az eltűnt Levanovszki­­expedíció Moszkva, szeptember 3. A szovjetorosz fővárosban újból remélik, hogy sikerül feltalálni az északsarki repülőúton eltűnt Leva­­novszki pilótát és öt kísérőtét. Egy kanadai őrhajó, amely a sarki vize­ken teljesít szolgálatot, jelentést küldött Moszkvába, hogy a hajó legénysége fényjeleket látott, ame­lyekből arra következtet, hogy azo­kat Levanovszki és kísérői adták le. A fényjeleket az északkanadai Nascopli közelében, mintegy 500 mérföldnyire Beaufort Seatól ke­letre és 200 mérföldnyire délre Boothia Peninsulától látták. A mat­rózok megfigyelésükről azonnal szikratávirati jelentést küldtek Otta­wába, hogy a Levanovszkiék felku­tatására indult expedíció számára­ támpontot nyújtsanak. Moszkvában most újból remélik, hogy a pilóták életben vannak, an­nál is inkább, mert a fényjelekről szóló jelentések által megadott földrajzi pozíció csaknem pontosan megfelel annak a pozíciónak, ame­lyet a repülők legutolsó rádiójelen­tésükben megjelöltek. — Orvosi hír: Dr. Komor Szilárd fogorvos (V., Lipót­ körút 10, telefon 112-160) szabadságáról visszatért és rendelését újból megkezdte. A «Zsófia» sétahajó menetrendjé­nek módosítása. A Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási R. T. igaz­gatósága közli, hogy az előrehaladott időszakra való tekintettel a «Zsófia»­ sétahajó szeptember hó 6-ától kezdve uzsonnajáratban az eddigi d. u. 5 órával szemben d. u. 4 óra 30 perc­kor indul. A sétahajó esti járatai to­vábbra is az eddigi menetrend szerint közlekednek. OSTENDE SZOMBATTÓL MINDEN DÉLUTÁN GUTTENBERG SZALON- ÉS JAZZ-ZENEKARA

Next