Esti Kurir, 1938. augusztus (16. évfolyam, 172-195. szám)

1938-08-04 / 174. szám

1938 augusztus 4 Kire dobjunk követ? A zsidótörvénnyel kapcsolatban a kormány tudvalévően rendeletet adott ki, amelynek értelmében a pénzintézetek új igazgatót csak a Pénzintézeti Központ vagy a Nemzeti bank beleegyezésével szerződtethetnek. Ennek a rendelkezésnek nemcsak az volt a célja, hogy a zsidótörvény érvényesülését elősegítse, hanem ezenfelül az is, hogy biztosítsák vele a „szelekciót", melyet a képességek tekintetében a kormány helyesnek vél és ezenkívül, hogy elejét vegyék a pénzintézetek közt meginduló „elszerződtetési“ versenynek, amelyre a mesterséges arányosítás kényszere ösztönzi a vállalatokat. Mint az Újságból értesülünk, a Pénzintézeti Központ máris élt azzal a jogával, hogy egy ilyen elszerződtetési kísérletet megakadályozzon. A Creditanstallt Wiener Bankverein budapesti fióktelepe ugyanis az Anschluss után a német birodalomban érvényes árja törvényekhez kezdett igazodni. Ezeknek megfelelően egyik jelentékeny szövetkezeti intézmény tisztviselőjét kívánta igazgatóul szerződtetni. A Pénzintézeti Központ ettől a szerződtetéstől megtagadta hozzájárulását. Ez a vétó a P. K.-nak azt az álláspontját fejezi ki, hogy a pénzintézetek ne más, különösen ne közérdekű intézményeknél működő erőket szerződtessenek el, hanem igyekezzenek a magángazdaság körében alkalmazottakat találni s lehetőleg biztosítsanak vezetőszerepet a saját munkahelyeiken előléptetésre, váró tisztviselőknek. A híradás szerint a Pénzintézeti Központ vezetősége igen helytelennek tartja, hogy most valóságos versenyfutás indul meg olyan erőkért, amelyek a gazdasági életben már más helyen beváltak és amelyeknek „elhódítása“ súlyos kárt okozhat a már eddig is keresztény alkalmazottakat nevelt intézményeknek ...* íme, milyen hamar és milyen beszédesen mutatkoznak annak a zavarnak, annak a bomlásnak jelei, amelyet nem volt nehéz az egyensúlyi* törvény gondolatának fölmerülése óta többször is megjósolnunk , amelyre a képviselőházban is nyomatékosan mutattak rá a demokratikus ellenzék szónokai, mint a származás és felekezet szerint való erőszakolt arányosítás elkerülhetetlen következményeire. Miért csodálkozzunk azon, ha bármely alacsonyabb vagy magasabb állású gazdasági tisztviselő vagy kereskedelmi alkalmazott, aki eddig megfelelően töltötte be a helyét munkakörében s leginkább csak arra gondolt, hogy abban az irányban haladjon előre, amelyben eddig dolgozott — most, fölfedezve a maga ((nyolcvanszázalékos) mivoltának külön értékét, körülnéz, hogy hol volna rá szükség a statisztikai arány megjavítása céljából? Nem csodálkozhatunk azon sem, ha a megfelelő «nyolcvanszázalékos» munkaerőknek híján levő vállalatok olyan előkelő hivatalokban kutatnak statisztikajavító alkalmazottak után, amelyek a maguk területén fontos és felelősségteljes feladatot töltenek be, de a magángazdasági pályákhoz szükséges ismeretekkel és tapasztalatokkal aligha láthatták el funkcionáriusaikat. Az az egészségtelen elszerződtetési verseny, amelyre a Pénzintézeti Központ első vétójáról szóló híradás utal, elkerülhetetlenül megindul most a munkapiacon és ugyanilyen kevéssé meglepő az is, ha a fizetési táblázatokkiegyensúlyozása és mutatványos feldíszítése érdekében előkelő és jól ellátott árakat segítenek olyan jövedelemhez, amelyet bajos volna egysegyedül a teljesített munkával megszolgáltak tekinteni. Hogy ezt nem volna szabad a magánvállalatoknak tenniük? Hogy (igyekezzenek) inkább saját munkahelyeikről megfelelő mennyiségű és minőségű nyolcvanszázalékos munkaerőt előléptetni? Épületes óhaj. De ki hiszi, hogy ehhez elegendő az (igyekezet)? Ki hiszi, hogy parancsszóra, záros határidőn belül ki lehet növeszteni a föld alól, vagy az íróasztal mögül a megfelelően gyakorlott, kipróbált, tapasztalt munkaerőket? A bankoknál és takarékoknálmindemellett korlátot akar szabni az egészségtelennek minősített elszerződtetési versenynek a Pénzintézeti Központ a maga vétójogával. De mi lesz az ipari és kereskedelmi vállalatoknál, amelyekkel szemben nincsenek ilyen tilalmi rendelkezések? Óhatatlan, hogy bankban, boltban, gyárban s minden olyan szervében az alkotó, kenyéradó magángazdasági organizmusnak, amelyet az «egyensúlyi» rendelkezések érintenek, lejjebb ne szálljon a munka rangja s meg ne lazuljon a munka fegyelme, ha azt látják, hogy a vállalatok statisztikajavító versenyfutásban kénytelenek egymáson túllicitálni, és hol olyanokatcsábítgatnak*, akiknek hirtelen állásváltása komoly érdekeket veszélyeztetne, hol pedig olyanokat, akik soha semmi érdeklődést vagy hajlandóságot nem tanúsítottak kereskedelem, ipar, pénzgazdaság iránt! * Kétségtelenül szomorú állapot ez. Kétségtelenül visszás, káros jelenségek támadnak belőle. De várjon kire dobjunk követ emiatt? Az alkalmazottakra-e, akik egyszerűen tudomásul veszik az esélyeket és lehetőségeket, melyeket az „egyensúlyi" rendszer megnyit előttük? Vagy azokra a vállalatokra dobjunk-e követ, amelyek nem tesznek egyebet, csak igyekeznek megfelelni a zsidótörvény rendelkezéseinek? Vessük-e szemükre, hogy amikor kötelesek „nyolcvanszázalékos" munkaerőket szerződtetni, onnan szerződtetik őket, ahol találnak megfelelőt? Vagy legyünk-e értetlenek velük szemben, ha látván, hogy a „százalékarány“-t fontosabbnak tartják, mint a teljesítőképességet és a szaktudást, oda fordulnak személyzeti és fizetési arányjavítás végett, ahol magas rangjelzésekkel és a haza érdekében végzett szolgálatok jeleivel gyakran találkozhatnak, de gazdasági érzékkel és gazdasági ismerettel vajmi ritkán? Hiába akarnak most egyik vagy másik munkaadó vagy munkavállaló kategóriát a visszásságok bűnbakjává avatni, aki nyitott szemmel lát, az tudja, hogy nem következett be egyéb, mint amit a tiszta ítéletnek az első pillanatban megjósoltak. Ami történt, történik és történni fog ezen a téren, azért az a mesterkélt és minden magyar hagyománytól, minden gazdasági észszerűségtől idegen elgondolás a felelős, amely a dolgozni akaró embereket nem rátermettségük és szorgalmuk, hanem felekezetük, származásuk, titokzatos „vérképletük" szerint osztályozza, foglalkoztatja és díjazza. ESTI KURÍR 7 A TUZSÉRI „NŐRAGADÁS" FIATAL HŐSNŐJE MEGMÉRGEZTE MAGÁT Bindász Klári öngyilkossági kísérlete az akadémia utcai Odescalchi-palotában Néhány héttel ezelőtt nagy feltűnést keltett az a legújabb «nőragadási ügy», amelynek középpontjában Magyarország egyik ismert arisztokratája állott. Az ügyet annak idején igen részletesen pertraktálták és a nyilvánosság részletesen tudomást szerzett arról, hogyan történt a «nőragadás», amelynek során Odescalchi Miklós herceg a Nyírségben lévő kastélyába vitt le egy nagyon csinos, fiatal pesti lányt, barátnőjével együtt. A leány néhány hétig ott maradt a nyírvidéki kastélyban, barátnője azonban hamarosan visszatért a fővárosba. A leányszöktetés A „leányszöktetés“ annak idején a rendőrséget is foglalkoztatta, a fiatal leány szülei fordultak ugyanis védelemért a hatóságokhoz, mielőtt, azonban közbelépésre lett volna szükség, úgy látszott, hogy happyend zárja le a romantikus részletekben bővelkedő történetet. A „megszöktetett” leány ugyanis kijelentette, hogy önszántából követte a herceget birtokára, az arisztokrata pedig kötelezettséget vállalt arra vonatkozóan, hogy a leányt, aki iránt őszinte vonzalmat érez és akiben nagy színészi tehetséget sejt — kitaníttatja és „filmprimadonnát" igyekszik nevelni belőle, hogy így egy má0 művészi karrier útját nyissa meg elötte. A Margitszigetről a tuzséri kastélyig vezető „nőragadás" ügye ezzel le is került a napirendről. A romantika, a szerelem hívei és természetesen a család is titokban még abban bizakodott, hogy nemcsak egy ragyogó ívelésű színésznői karrier lesz a happy endje a herceg és a fiatal, nagyon csinos polgárlány találkozásának, hanem esetleg a házasság. Állítólag az arisztokrata néhány kijelentéséből joggal következtettek erre. Nem lesz happy-end... Úgy látszik azonban, a regényes történetnek mégsem következik el egyhamar a happy-endje. A szép fiatal lány, Bindász Klári, miután heteken keresztül a tuzséri hercegi birtokon vendégeskedett, visszatért Budapestre az arisztokrata autóján és az akadémia utcai hercegi palotában szállt meg. Néhány napig tartózkodott csak Bindász Klári itt s ugy látszik e néhány nap alatt olyan események történtek, amelyek azt igazolták, hogy a nagy karrierhez mégsem vezet olyan könnyen az út... Közben a fiatal leány családja is sürgette a kilátásba helyezett ígéretek realizálását és Bindászék ügyvédje, Virág Gyula dr. hosszabb tárgyalásokat folytatott a herceg titkárával. A tárgyalások azonban nem vezettek eredményre, igen fontos kérdésekben jelentős differenciák merültek fel a család kívánságai és az Odescalchi propozíciói között. A herceg ugyanis most már csak egy bizonyos összegű „végkielégítést” helyezett kilátásba a lány számára, amelyet a lány az előző ígéretekre való hivatkozással nem akart elfogadni. Három nappal ezelőtt folytak az utolsó tárgyalások, amelyek úgy látszik Bindász Klárit annyira kimerítették, hogy elkeseredésében öngyilkosságra szánta el magát. Mikor ügyvédje megérkezett az Akadémia utcai hercegi palotába, ijedtarcú szobalány fogadta azzal, hogy a „kisasszony nagyon rosszul van". Az ügyvéd szobája pamlagon eszméletlenül talált Bindász Klárira. Azonnal értesítették a mentőket, akik az eszméletlen leányt a Horthy Miklós-kórházba szállították. Bindász Klári felgyógyul A kórházban rövidesen magához tért az életunt fiatal lány és az orvosi vizsgálat megállapította, hogy a mérgezési kísérletnek nem lesznek komolyabb konzekvenciái, miután az öngyilkosságot idejekorán felfedezték. Ma azután édesapja már haza is vitte Erzsébet királynéúti lakásukba a romantikus szerelmi regény fiatal hősnőjét. A beavatottak információi szerint Bindász Klári hamar felfedezett öngyilkossági kísérlete után a herceg feloszlatta Akadémiautcai háztartását, az ott levő bútorokat Mária téri házába vitette át, ő maga pedig elutazott és a bonyodalmas ügy végső tisztázását titkárára bízta, miután hosszú hónapokig távol lesz. A főkapitányság életvédelmi osztálya Bindász Klári öngyilkossága ügyében megindította a szokásos nyomozást annak megállapítására, mi késztette a fiatal leányt végzetes elhatározására. A vizsgálat során most hivatalosan is meg fogják állapítani az elmúlt hetek eseményeit, kivizsgálják, hogyan került a fiatal lány a tuzséri hercegi birtokra és milyen körülmények között került vissza azután a fővárosba, ahol az Akadémia utcai hercegi palotában megmérgezte magát. Gazdaságtanulmányi osztályt állítottak fel a miniszterelnökségen A miniszterelnökségen néhány nap óta új ügyosztály működik, az újonnan felállítottgazdaságtanulmányi osztályt, amelynek feladata a nagyobb jelentőségű gazdaságpolitikai és szociálpolitikai kérdések tanulmányozása, éspedig a kormány állásfoglalásának előkészítése céljából. A miniszterelnökség gazdaságtanulmányi osztálya gondoskodik arról, hogy a hozzá utalt kérdések minden figyelmet érdemlő oldalról megvilágítást nyerjenek s várható közvetlen és közvetett gazdasági, pénzügyi és szociális hatásuk, valamint más, már életben lévő, vagy tervezett hasonló természetű intézkedésekhez való viszonyuk megvizsgáltassák. Ilyen módon az új ügyosztály működésétől azt várják, hogy nagymértékben fog hozzájárulni ahhoz, hogy a kormány gazdaságpolitikai és szociális állásfoglalásainál a várható következményeket minden irányban mérlegelhessék és az elhatározott intézkedések azonos alapelveken felépülve, szerves egységet alkossanak. A gazdasági és szociális viszonyok mai bonyolultsága mellett indokoltnak tartják, hogy a gazdaságpolitika és a szociálpolitika eredményességének és egységének biztosításában a kormány fontos szerepet akar juttatni a miniszterelnökség gazdaságtanulmányi osztályának. Ennek az új szervnek a tevékenysége kizárólag a kérdések tanulmányozására és az elvi állásfoglalás előkészítésére szorítkozik. Semmiféle kormányzati, vagy közigazgatási funkció nem tartozik ennek az új osztálynak a hatáskörébe és így működése semmiben sem érinti az egyes minisztériumok ügykörét. A törvényjavaslatok, rendeletek kidolgozása továbbra is az egyes minisztériumok feladata. Noha az új tanulmányi osztály a miniszterelnökség kebelében működik, szolgálatai nem csak a miniszterelnöknek, hanem az egyes minisztereknek is rendelkezésére állanak és ilyen módon ez az új osztály a gazdasági minisztériumok között közvetlen kapcsolatot teremt. Az új osztály megszervezésénél sok tekintetben mintául szolgált a jegybank tanulmányi osztálya, amelynek első megszervezője — mint ismeretes — Imrédy Béla miniszterelnök volt. Az új osztály vezetését dr. Judik József, a Nemzeti Bank igazgatója és dr. Surányi-Unger Tivadar egyetemi tanár vették át. Judik József, aki a Pázmány Péter tudományegyetem jog- és államtudományi karának magántanára és aki a hasonló célokat szolgáló külföldi intézményeket utazásai során behatóan tanulmányozta, 1525 óta működik a jegybank közgazdasági, tanulmányi és statisztikai osztályában, amelynek előbb helyettes vezetője volt, majd Imrédy Béla pénzügyminiszterré történt kinevezése után ennek az osztály vezetőjévé nevezték ki. Surányi-Unger Tivadar 1928 óta a közgazdaságtan és statisztika tanára a szegedi tudományegyetemen, külföldön is általánosan ismert művelője a közgazdasági szakirodalomnak és gyakori külföldi utazásai révén szoros kapcsolatokat tart fenn más államok közgazdáival. Új feladatukat mindketten eddigi munkakörük mellett tiszteletbeli funkcióként vállalják, míg az osztály tisztviselői kara egyes állami hivatalok és a jegybank által delegált tisztviselőkből áll. Filléres vonatért a Szegedi Szabadtéri Játékokhoz TURANDOT-hoz aug. 4-én és 8-án. ISTVÁN KIRÁLY NÉPÉhez aug. 6-án feltétlenül indulnak mindhárom esetben a Nyugati* pályaudvarról 14.20 órakor, visszaérkezés ugyanoda reggel 5.10 órakor. Jegyek kaphatók a Szegedi Szabadtéri Játékok Központi Irodájánál, Dorottya utca 7. Telefon: 383—133 év az IBUSz Vigadó téri főirodájában. Fől ég leszállni a Városligetnél is lehet.