Esti Kurir, 1938. november (16. évfolyam, 247-271. szám)
1938-11-01 / 247. szám
1938 november 1 lésekben heves alsóházi vitára kerül sor. Politikai körök egyébként erre a hétre várják a kormány átalakítását is. Befejezett ténynek tekintik, hogy lord Hailsham lordkancellár kiválik a kormányból és utódja Runciman lord lesz. Jó értesült körökben megerősítik azokat a híreket, hogy a miniszterelnök elejtette a hadianyagminisztérium felállításának tervét és feladta azt a gondolatot is, hogy a polgári légvédelem megszervezésére minisztériumot állítson fel. Sir John Henderson, aki néhány héttel ezelőtt a kormánytól megbízást kapott a légvédelemmel kapcsolatos kérdések (a polgári lakosság védelme, a nagy városok kiürítése, háború esetére a lakosság megszervezése, gázálarcok szétosztása stb.) tanulmányozására, a legesélyesebb jelöltje volt ennek a felállítandó minisztériumnak, most a belügyminisztérium alá rendelt polgári légvédelmi hivatalt vezeti. A lapok egyöntetű véleménye szerint a Stanley lord halálával megüresedett dominiumügyi minisztériumot továbbra is Malcolm MacDonald gyarmatügyi miniszter fogja vezetni. A kormány átalakítására minden körülmények között még e héten sor kerül, egyelőre azonban bizonytalan, hogy Chamberlain valóban a kormány radikális átszervezésére gondol-e, mint néhány hétfői reggeli lap írja. Ribbentrop német külügyminiszter (baloldalt) a római tárgyalások befejezése után elutazik az olasz fővárosból. Jobbról Ciano olasz külügyminiszter. Chamberlain béketervét viszi Henderson Berlinbe London, október 31. A Sunday Express jelenti, hogy Sir Neville Henderson, Nagybritannia berlini követe a német fővárosba visszatérőben Chamberlain miniszterelnöknek az európai béketervre vonatkozó javaslatait viszi magával. Chamberlain megbeszéléseket óhajt folytatni Hitler kancellárral. Hitler kancellárnak hír szerint a volt német gyarmatok közül egyeseket általános megegyezés keretében felajánlanának. Ez az egyezmény megállapodásokat tartalmazna a fegyverkezés általános korlátozására és megnemtámadási egyezményt Németország és valamennyi szomszédja között. Angol kormánykörökben bizakodóan ítélik meg az európai nagyhatalmak együttműködésének kilátásait. A lapok vezető helyen foglalkoznak a német-angol viszony kérdésével s egyöntetűen megállapítják, hogy a két állam között semmiféle komoly nézeteltérés nem áll fenn. Nincsenek áthidalhatatlan ellentétek a gyarmati kérdésben sem — írja a Daily Express — s egészen bizonyos, hogy ezt a kérdést is minden nagyobb nehézség nélkül meg lehet oldani, annál is inkább, minthogy angol részről az egykori német gyarmatokat mindig csak népszövetségi területnek tekintették és nem tartottak igényt arra, hogy az angol igazgatás alatt álló egykori német gyarmatokat beolvasszák az angol birodalomba. A Daily Express értesülése szerint Franciaország is ugyanerre az álláspontra helyezkedik a francia igazgatás alá helyezett egykori német gyarmatok kérdésében. Ha azonban a franciák mégis ragaszkodnának a Németországtól elvett gyarmatokhoz, akkor ebben a kérdésben semmiesetre sem fog érvényesülni a francia-angol együttműködés. A Daily Express végül annak a véleményének ad kifejezést, hogy a németországi poli- ESTI KURÍR Az olasz trónörökös látogatása Hitlernél München, október 31. (Inf.) Hitler Adolf vezér és kancellárnak vasárnap fejedelmi vendége volt. Umberto olasz trónörökös látogatást tett Hitler Adolf obersalzbergi házában. Az olasz trónörökös látogatásáról a következő közleményt adták ki. Umberto olasz trónörökös vasárnap délben egy órakor látogatást tett Obersalzbergben Hitler Adolf birodalmi kancellárnál. A vezér együtt reggelizett a trónörökössel és a vendégének kíséretében lévő olasz katonai attaséval. Később együtt feketéztek. Az olasz trónörökös délután 3 órakor hagyta el kíséretével a Berghofot és automobilon visszatért Münchenbe. Politikai körökben nem hiszik, hogy az obersalzbergi találkozón politikai természetű megbeszélés lett volna. Umberto trónörökös abból az alkalomból látogatott el Németországba, hogy részt vegyen Jenő savoyai hreceg müncheni esküvőjén. Kikai rendszer nem lehet alfadálya a gyarmati kérdés rendezésének. Angliának végeredményben semmi köze sincs ahhoz, hogy milyen poltikai rendszerrel kormányozzák Németországot. ARIIN IN SZaJnUijai&a cuz. j zwUszXrít • HíradttS, Crvíske has hajt éj Adományok a nemzeti akciókra A Hecht Gusztáv cég a «Magyar a magyarért»akcióra 20 pengőt, a Horthy-repülőalap javára 20 P-t és a kormányzóné inségakciójára 10 pengőt küldött. Preisz Gézáné fütőszalonja (IV., Semmelweis u. 19) a „Magyar a magyarért" akcióra 5 P-t küldött. A Hell és Társa cég a "Magyar a magyarért" akcióra ICO pengőt, a kormányzónő insegakciójára 30 pengőt és a Horthy-repülőalapra 20 pengőt küldött. Az adományokat rendeltetési helyére juttatjuk. KÜLFÖLDI TŐZSDÉK Zürich, október 31. Páris 11.73 háromnegyed—11.73 és fél, London 20.99—20.98 és fél, Newyork 440.37—440.50, Brüsszel 74.46— 74.47 és fél, Milánó ,23.17—23.16 egynegyed, Amsterdam 239.55—239.65, Berlin 176.30—176.40, Zsófia 540—540, Prága 15.12 és fél—15.15, Varsó 82.87 —82.87, Belgrád 10—10, Bukarest 325—325. 11860 | | KOZMA KALAP újdonságok legnagyobb választéka Finom uridivat Küföldi világmárkák Károly-kurut 3 | EMLÉKEZÜNK (A. Gy.) A jobboldali sajtó emlékezetünkbe idézi 1938 október 31-én 1918 október 31 -ét. Valóban helyes ma különösképpen visszaemlékezni erre a gyászos és szégyenletes huszas évfordulóra, helyes visszaemlékezni arra, hogy húsz évvel ezelőtt hogyan kergette az országot a forradalomba és anarchiába és hogyan vált az ország ezután bekövetkezett megcsonkításának okozójává az az agitáció, amely az ország függetlenségének és békéjének jelszavával kezdődött s amelynek munkáját Szamuelly terroristái és Trianon koronázták meg. Láttuk ennek az agitációnak a munkáját a fővárosban és a vidéken, láttuk falun, ahol a józan magyar parasztságot igyekeztek teljesíthetetlen földosztási ígéretekkel az őrületbe kergetni és láttuk, sajnos, mi, akik akkor a frontokon levő hadseregben voltunk, mint kezdi ki és fűrészeli el ez az agitáció a mindenütt ellenséges területen álló katonaság fegyelmét és ellenállóképességét, mint veszi el a maga céljainak megvalósítása érdekében a hadsereg széjjelzüllesztésével annak a lehetőségét is, hogy ha el is veszítettük a háborút, intakt haderővel megvédhessük az ellenséges benyomulás ellen az ország határait. Mert ezt meg tudtuk volna tenni. Magam is olyan századdal érkeztem vissza a frontról, amelyben mindenki, az utolsó huszárig, azzal a tudattal jött haza, hogy az országot kell megvédeni a beözönleni akaró mohó szomszédok ellen. Itthon azután elvégezte a maga munkáját az a „dicsőséges" forradalom, amelynek hadügyminisztere „nem akart katonát látni". Szemelvényeket közöl a szélsőjobboldali lap a húsz évvel ezelőtti forradalmi sajtó agitációs cikkeiből. Valóban az ember arcába kergeti a vért — amint arcunkba kergette akkor is, amikor mint fiatal tisztek kénytelenek voltunk tehetetlenül nézni ennek a propagandának pokoli munkáját a gondjainkra bízott katonák között — az a harég, az a stílus, a hazaárulásnak, egész nemzeti múltúnk megtagadásának, az alkotmány és minden nemzeti institúciónk gyalázásának, a társadalmi ellentétek és az osztálygyűlölet szitásának az a szemérmetlen cinizmusa, amellyel az akkor még nemzetinek hirdetett forradalom apostolai a maguk „népboldogító“ eszméit lapjaikban terjesztették. És tanulságos, ha összehasonlítjuk a hangoztatott jelszavakat az elért eredményekkel: szociális reformok helyett bolsevizmust kaptunk, az ország függetlensége helyett húszéves függőséget a mi rovásunkra nagyra nőtt hatalmaktól és békét — azt igen, azt kaptunk: trianoni békét. Valóban nem árt, ha felhívják a figyelmünket, hogy minderre emlékezzünk. De mi emlékezünk. Emlékezünk arra, hogy hogyan használták ki a háborútól elcsigázott katonaság és a háborús nélkülözésektől legyengült ellenállóképességű polgári lakosság vágyát a béke és a normális életviszonyok után arra, hogy felborítsák az állam fundamentumait. Emlékezünk arra, hogy a forradalom által hatalomra jutott kormányzat mennyire nem tudta kezében tartani a hatalmat. Emlékezünk, hogy ugyanaz az agitáció, amely őt beültette a hatalomba, vált a végzetévé is, mert a forradalom útján nincs megállás. Maga a kormány tűrte a mind szélsőségesebbé váló agitációt és mihelyt tűrte, kénytelen volt vele lépést tartani. Építő munka helyett „építő forradalmat" hirdetett, a minkt értékeinek átmentése helyett megtagadott minden közösséget nemzeti múltúnkkal, nagy hangon hirdetvén, hogy pusztulnia kell mindennek, ami volt, az új korszak küszöbén. Emlékezünk arra is, hogy az önmagát a népakarat képviselő-jének kinevező Nemzeti Tanács és a tőle függő kormány mint tolta félre az ország népe által választott parlamentet és azokat az embereket, akiknek az ország vezetésében a múltban szerepük volt: nem kellett a „rohadt" parlament, nem kellettek az „átkos" letűnt korszak reakciói soknak, feudálisoknak, a nép ellenségeinek kikiáltott vezetőemberei, akiknek nyilván akkor is az volt a bűnük, hogy ha talán sokban tévedtek is, megvolt a közéleti múltjuk és megvoltak bennük azok a szellemi és erkölcsi adottságok, amelyekkel még meg tudták volna állítani az országot a végzetes úton. Éppen ezért kiáltották rájuk — akkor is — teli torokkal, hogy pusztuljanak, nincs többé helvük az ország vezetése körük És végezetül emlékezünk arra is, hogy ez az út, amelyen a kormány, ahelyett, hogy erős kézszel megfékezte volna a szélsőségeket, fokról fokra engedményeket tett nekik, ahelyett, hogy elnémította volna a demagógiát, iparkodott annak stílusát és nyelvezetét kisajátítani, hova vezetett: oda, hogy leült tárgyalni a bebörtönzött kommunistákkal és átadta nekik azt a hatalmát, amelynek saját tehetetlensége folytán már csak névleg volt birtokosa. Mi emlékezünk minderre október 31-én, a ,,"kísértetek óráján". És nemcsak emlékezünk, de azt is látjuk, hogy évek múlva hogyan kisért a múlt. Kisért, pedig ma mások a körülmények és mindannak, amire húsz esztendővel ezelőtt nem ■mentséget, de magyarázatot lehetett találni, még ürügye sen áll fenn. Húsz év előtt egy ötödféléves elvesztett háború vérveszteségével legyengítve, hazánk testére éhes fölfegyverzett ellenséges szomszédok gyűrűje- 3 TUNGSRAM mmm