Esti Ujság, 1939. február (4. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-01 / 26. szám

nos gyarmati kérdésre vonatkozó tár­gyalásokat megindítsa. A baloldali lapok megkönnyebbülten fo­gadták a beszédet és kivétel nélkül meg­állapítják, hogy a beszéd mérsékelt volt. A News Chroniqle legfutosabbnak a gyarmati követelések hangoztatását tart­ja. A lap diplomáciai szerkesztője, Ver­non Bartlett azt írja, hogy a demokrata államok nagy megnyugvással vehetik tu­domásul Hitler Adolf beszédét. — A beszéd hozzájárult a nemzetközi feszültség enyhüléséhez, — írja a lap — és megértést mutat Hitler Adolfnak azzal a megállapításával kapcsolatban, hogy Németország nem tűrheti az Egyesült Ál­lamok beavatkozását más amerikai álla­mokkal való baráti kapcsolatai terén. Fáris, Fáris, január 31. A francia rádióállomások hétfőn este teljesen megváltoztatták műsorukat, csak ezért, hogy mennél gyorsabban közölhes­sék hallgatóikkal Hitler Adolf német biro­dalmi vezé­r és kancellár beszédének fordí­tását. A rádióállomások meglepően rövid idő alatt közölték hallgatóikkal a nagy beszéd kivonatának francia fordítását. A rádióközvetítések közvetlenül a beszéd el­hangzása után kezdődtek. A beszéd fonto­­sabb részeit a rádió szószerinti szövegben közvetítette. A Quai d'Orsay környezetében az első benyomás határozottan kedvező volt. Fő­leg a beszédben hangoztatott békekészsé­get emelték ki ezekben a körökben. Éppen ezért a beszéd ezeket a köröket kielégí­tette. , Francia politikai körökben nem győzik hangoztatni, hogy megdőltek a beszéd elhangzása után mindazok a jósolga­­tások, amelyeket bizonyos körök már hosszú idő­ óta hangoztattak, különösen a Földközi-tengeri és a spanyol k­ér­dés tekintetében. Mindezekkel a talál­gatásokkal szemben áll most Hitler Adolf beszéde, amelyben Németország békeszeretetét hangoztatta. — Hiszek a hosszú békében — ez a mondat különösen gyakran tér vissza a kedd reggeli francia sajtóban. Ugyanúgy, mint Hitler Adolf vezérkancellárnak az a kijelentése is, hogy senki sincs Német­országban, aki akár az angol birodalom­nak, akár pedig Franciaországnak nehéz­ségeket akarna okozni. (Mindezek a kije­lentések mély benyomást gyakoroltak a francia közvéleményre, ugyanúgy, mint annak hangoztatása, hogy Mussolini mel­lett Chamberlain és Daladier nagy szolgá­latot tettek a béke ügyének. A francia sajtó egyöntetűen megálla­pítja, hogy Hitler Adolf félreérthetetlenül bejelentette újból a német gyarmati igé­nyeket és hogy az élettér iránti követe­lést Olaszország számára is jogosnak tart­ja. Nem maradt hatás nélkül az a kijelen­tés sem, hogy Németország maradéktala-­­­nul Olaszország mellé áll, ha bármilyen­­ támadás érné. M­ámm a beszéd nyomán Newyork: Hitler példát mutatott Amerikának Newyork, január 31. Hitler Adolf birodalmi vezérkancellár beszéde az Egyesült Államok közvélemé­nyére nagy benyomást gyakorolt. A be­széd iránt végsőkig feszült várakozás­­nyil­vánult meg. Az amerikai rádióállomások nagy része közvetítette a beszédet. A lapok számos különkiadásban közölték a beszéd egyes részeinek kivonatát. A lapok felírá­saiból a következők tűntek fel: Hitler Adolf figyelmezteti a nyugati hatalmakat”, ,jaj a kezekkel Németországról". A lapok különkiadásai főleg a német­olasz együttműködésre vonatkozó ki­jelentéseket emelik ki és mindenek­előtt Hitler Adolfnak azt a bejelenté­sét, hogy Németország minden körül­mények között támogatja Olaszorszá­got-Nem maradt visszhang nélkül az amerikai sajtóban a német vezérkancellár beszédé­nek az a része sem, amelyben visszautasí­totta az amerikai gyanúsításokat és szem­rehányásokat és hangoztatta, hogy az Egyesült Államok kormányának n­incs joga beleavatkozni Németország és a délame­rikai államok barátságaiba. Amerikai hivatalos politikai körökben egyelőre még tartózkodnak az állásfog­lalástól, mert a Fehér Ház eddig még nem tanulmányozta a beszéd hivatalos szövegét. Az amerikai politikusok közül elsőnek Hamilton Fish, a képviselőház külügyi bi­zottságának tagja nyilatkozott Hitler Adolf beszédéről. A képviselő hangoztatta, hogy teljes mértékben osztja Hitler Adolf­nak azt a felfogását, amely szerint az Egyesült Államok kormánya nem avatkoz­hat bele Németország és a többi amerikai állam kapcsolataiba. Németország valóban olyan külkereskedelmi politikát folytathat, amiyent akar, — mondta a képviselő. — Ha pedig az Egyesült Államoknak nem tet­szik Németország délamerikai propagan­dája, úgy legfeljebb csak azt teheti, hogy erre a propagandára ellenpropagandával felel. Az Egyesült Államok kormánya he­lyesebben tette volna — mondotta a kép­viselő, — hogy Limában, ahelyett, hogy gyűlöletet szított, a nemzetközi együtt­működés mellett szállott volna síkra. isii Urssy Szerda, 1939 február 1 rét. A tömeget csak a hajnali órák felé sikerült rávenni a hazatérésre. Hitler Adolf vezérkancellár beszéde nemcsak a rádió sokmilliós hallgatóságára volt mély benyomással, hanem szemmel­­látható volt a mély benyomás is, amelyet ez a két és negyedórás beszéd magában a birodalmi gyűlésben gyakorolt hallga­tóira. A Kroll-opera karzatain és diplo­mat­apáholyaiban a beszéd a legerősebb hatást váltotta ki. A birodalmi gyűlés padsoraiban összegyűlt egyenruhás kép­viselők közöt feltűntek azok a birodalmi gyűlési tagok, akik nem tagjai a pártnak és polgári ruhában jelentek meg, így töb­bek között Papén volt alkancellár, Hugen­­berg titkos tanácsos, Schacht dr. biro­dalmi miniszter, a Birodalmi Bank nemré­giben lemondott kormányzója, Schwerin v­on Krosigk gr. birodalmi pénzügyminisz­ter, Gürtler dr. birodalmi igazságügy­miniszter, Neurath báró volt külügymi­niszter, a titkos államtanács tagja és von Staues dr., a birodalmi gyűlés alelnöke. A német sajtó kedden reggel termé­szetesen teljesen a nagy beszéd jegyé­ben áll. A legtöbb lap a beszédben hangoztatott békekészséget emeli ki már felírásában is. Minduntalan visz­­szatér a lapokban Hitler kancellár kö­vetkező mondata: „Hiszek a hosszú békében.” A Völkischer Beobachter az államfér­fiúi bölcsesség szózatáról beszél és meg­állapítja, hogy Versailles­ „az államférfiúi oktalanságnak ez az őrült műve” gyakor­latban megszűnt létezni. A Börsenzeitung szintén Hitler Adolf békehitvallását emeli ki és idézi a kan­cellárnak azokat a mondatait, amelyekben kifejetette, hogy a békét Németország er­kölcsi, katonai és politikai egysége, vala­mint Olaszország biztosítja. — Nem akarunk háborút, megértést követelünk azonban a tekintetben, hogy mi is részesüljünk a világ javaiban és ezt a magunk számára biztosítani is akarjuk, — állapítja meg a Berliner Tageblatt. A Lokalanzeiger azt írja, hogy a beszéd ismét szétkergette „a hazugságok mérges­gáz felhőit”. A Deutsche Allgemeine Zeitung főleg a gyarmati kérdésre vonatkozó kijelenté­seket emeli ki és hangoztatja, hogy a német élettérség kiterjesztését célzó kö­vetelések mellett Németországnak maka­csul ki kell tartania. A Morgenpost szerint az erős Németor­szág nemcsak Európa számára jelenti a béke biztosítékát, hanem az egész világ számára. Berlin: Németország nem akar háborút, de megértést követel Berlin, január 31. A német főváros ünnepi hangulata csak a hajnali órákban csendesedett el. Jóval éjfél után még mindig óriási tömegek lel­kes hangulatban járták a kormányzósági negyed utcáit. Különösen a birodalmi kan­cellári palota előtt feketetiszt a sokaság. A tömeg minduntalan látni akarta Hitler Adolf vezérkancellárt. A német nemzet szocializmus hat­alom­ra jutásának ha­tdik évfordulója alkalmá­ból rendezett ünnepségeket hatalmas fák­lyásmenet zárta le. Ebben az évben is megismé­tlték azt a fáklyásmenetet, ame­lyet 1933 január 30-án Hitler Adolf ura­lomra jutása után rendeztek. A történelmi fáklyásmenet a Brandenburger-téren ke­resztül vonult a Wilhelmstrasséhoz. A birodalmi kancellári palota erkélyén állva Hitler Adolf fogadta a 12.000 egyenruhás nemzeti szocialista elvonu­lását. Tízezrek és tízezrek nézték vé­gig a felvonulást és mámoros lelkese­déssel ünnepelték a német nép vejsé- Belgrád: Jugoszláviát örömmel tölti el Németország barátsága Belgrád, január 31. Hitler beszéde mértékadó belgrádi po­litikai körökre a legnagyobb hatást tette. Büszkeséggel és megelégedéssel emelik ki azokat az elismerő szavakat, amelyeket Hitler Jugoszláviáról tett és különösen jól esik Belgrádban, hogy Hitler Jugoszlá­viáról, mint baráti hatalomról emlékezett meg. Mértékadó jugoszláv körökben meg­állapítják, hogy a beszéd az Olaszország­gal való sorsközösség tanúságtétele volt és minden kétséget kizáróan bebizonyí­totta Hitler becsületes békeszeretetét. Róma: Gránitszilárdan áll a berlini-római tengely Róma, január 31. Hitler kancellár beszéde lelkes fogadta­tásra talált Olaszországban. A kedd reg­geli lapok vezető helyen és teljes terjedel­mében köztik a beszédet. A legtöbb lap már a címfeliratban kihangsúlyozza, hogy Hitler kancellár újból hitet tett a nmzeti szocialista és a fasiszta rendszer szoros barátsága és együttműködése mellett. Mussolini lapja, a Popolo d’Italia ,,Erélyes intelemnek” nevezi a kancellár szavait és rámutat arra, hogy Hitler Adolf kijelentése szerint Németország fel­tétlenül a baráti Olaszország mellé áll, ha Olaszország ellen bármelyik állam bár­minő okból háborút kezdene. Nagy jelen­tőséget tulajdonít a félhivatalos lap azok­nak a mondatoknak is, amelyekben Hitler Adolf a nemzeti szocializmusnak az olasz és a japán rendszerhez való viszonyát is­mertette. A Comora della Sera a következőkben foglalja össze a Hitler-beszéd lényegét: — A német nép vezére újból leszö­gezte a bornin—római tengely gránit­­szilárdságát. Németország minden harc­ban Olaszország oldalán lesz. A két nép elég erős ahhoz, hogy mindenki­vel szemben biztosítsa a békét. A nem­zeteknek a világ javaiban számará­nyuknak és értéküknek megfelelő arányban kell osztozniuk. A zsidóság és a bolsevizmus ellen könyörtelen har­cot kell­­folytatni. Németország vissza­követeli régi gyarmatait. A nemzeti szocialista és a fasiszta rendszer egy­mással teljes Szolidaritásban járnak el. ff A Stampa ,Mözes Eszmények, „ közös ellenségek” címmnel többek közt a követ­kezőket írja keddi vezércikkében: -j-i—----akar meg-A két forradalon* nem merevedni é­s nem akarja kiélni magát. A nemzeti szocializmus és fasizmus nem is­mer fenntartásokat és kompromisszumo­kat. Amikor Hitler Adolf a tengely két hatalmának egymáshoz való kapcsolatai­ról beszélt, főleg ezt a százszázalékos fel­fogást hangsúlyozta ki. A német-olasz szolidaritás fölötte áll minden véletlennek. Enek a két államnak a szoros együttmű­ködésétől függ a két forradalom haszna és az új Európa építésésének lehetősége. A két állam minden eshetőséggel szem­ben zárt és széttéphetetlen egységet jelent. Az egyik állam ellensége a má­sik államnak is ellensége. A berlini római tengelyt a történelmi szükséges­ség hozta létre. Ez a szükségesség a világháborút követő években alakult ki különböző politikai események foly­tán s olyan szorosra fűzte a kapcso­latost a tengely két hatalma között, hogy ez a viszony most már minden próbát kiáll. A nemzeti szocializmus és a fasizmus hatalmas katonai erővel támasztja alá eszményeit. Hitler Adolf a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozott Olaszor­szág csodálatos háborús felkészültségéről, amely úgy Abesszíniában és Spanyolor­szágban kiállta a tűzpróbát. Olaszország jogos büszkeséggel hallja ezt a dicsére­tet annak a népnek a vezérétől, amely maga is Európa legkatonásabb szellemű nemzetei közé tartozik. Semmi kétség sem fér ahhoz, hogy Hitler Adolf kihez intézte intő szavait. Németország és Olasz­ország nem törek­szik hatalmi túlsúlyra és kizárólagosságra s együtt­működésének célja az új Európa, am­elyet ez a két állam együttes felelősséggel akar felépí­teni. ­VA-V \ \ \ .TÁNCOM és SZERESSZ­IA • V % 1

Next