Esti Ujság, 1939. február (4. évfolyam, 26-48. szám)
1939-02-01 / 26. szám
Szerdat 1939 február f isti tijsty Szövetkezeti alapon akarja kivándoroltatni a magyarországi zsidóságot egy budapesti vállalkozás Az első nap délelőttjén háromszázan jelentkeztek tanácsért és útbaigazításért Az üvegajtó fölött nagy, fehér vászontáblán, rögtönzött cégfelirat: Zsidó Kiképző, Tácsadó és Kivándorlókat Védő Szövetkezet. A homályos lépcsőháziján, föl egészen az első emeletig, emberek álldogálnak. Szinte minden lépcsőfokra jut belőlük egy-egy, odafönt pedig a zárt ajtó előtt, amelyen ugyanazt a felírást akasztották ki, mint a kapu alatt, csoportokba verődnek. — Tudja, az átképzés egy linkségre hallatszik egy szorosan összebúvó hármas csoportból. Mert mi van, ha az ember kivándorol, mint lakatos? Paksban keresnek egy tükörcsiszolót, az ember elmegy és azt mondja, hogy ő volt Magyarországon a legjobb tükörcsiszoló. Egy hét múlva jönnek rá, hogy nem igaz, akkor kidobják, de már megtanulta a tükörcsiszolást. Lentebb megint külpolitikai kérdéseket vitatnak: tengerentúli államok nevei röpködnek a levegőben, valaki azzal dicsekszik, hogy az angol konzulátus megszerezte az összes ausztráliai villanyszerelő cégek címét. — Azt hiszik, hogy az egy üres ország, *— mondja, — hát ez tévedés. A diskurzust hirtelen félbeszakítja egy karcsú, barna hölgy, aki két lépcsőfokot ugorva egyszerre, felfut az ajtóig. Csenget, bemegy, majd pár perc múlva pirosblúzosan, kalap nélkül visszajön s azt mondja: — Tessék, parancsoljanak az urak! Betódulunk mindnyájan, keresztülmegyünk a hosszú előszobán, ahol egy kis pesztonka gyönyörű, okosfejű airdail-terrier nyakára köt éppen pórázt, hogy sétálni vigye. Szűk irodába jutunk, ahol három kisasszony mindjárt elkezd osztogatni egy-egy gépírással sokszorosított ívet, s kér mindenkit, hogy pontosan töltse ki. Diskurzus folyik, csupa aktualitásról beszélnek s ilyen mondatokat hallani: — Ha Londont akarja bombázni, előbb át kell neki repülni az ellenséges Franciaországon. — Ne mondja! — ellenkezik egy pápaszemes, pincskalapos, alacsony férfi. — Hol van oda Franciaország? Kilencezer méter magasan repül az a gép. Nagy forgalom van itt, pedig az iroda csak tegnap reggel kezdte meg működését, vasárnap jelent meg két prononszírozottan zsidó lapban hirdetése, hogy megkezdte munkáját, segíteni akar a kivándorolni készülő zsidóknak, tanácsokat ad és átképzésre is vállalkozik. Beljebb kerülök a párnásajtajú igazgatói szobába, megmondom, honnan jöttem s a szövetkezet vezetői igen barátságosan, teljes részletességgel elmagyarázzák nekem, mit akarnak tulajdonképpen. — Kérem — mondják —, erre a szövetkezetre, tessék elhinni, nagy szükség volt. A hitközség ugyanis felekezeti alapon áll, nem foglalkozik se a kikeresztelkedettekkel, se a félzsidókkal, csak azokkal, akik az izraelita hitfelekezet tagjai. Már most mi úgy gondoltuk, hogy szövetkezeti, altruista alapon megszervezzük azok átképzését és kivándoroltatását, akik akár európai államokba, akár tengerentúlra szándékoznak menni. Kivándorolni ma még nem lehet, a szövetkezet nem is vállalkozik egyesek kivándoroltatására, csak informál, s meg akarja akadályozni, hogy azok a zugtanácsadók, akik felhajtókkal dolgoznak és húsz pengő beszélgetési pénzt kérnek a tanácsadás előtt, kifoszthassák az embereket, s bámulatosan rövid ,idő alatt akarják őket egy-egy szakmára kitanítani. — Tessék nézni, — mutatnak egy levelet, amit tegnap délelőtt hozott be egy jelentkező. Díszgombkötésre akarják megtanítani ezt az embert s a hathetes műhelygyakorlatért kétszázötven pengőt kérnek tőle. Nézem a levelet. Szabályszerű, cégbélyegzővel ellátott ajánlat, de nem ez a kétszázötven pengő benne a legmagasabb summa. Az átképzésnek úgy látszik különböző kategóriái vannak, s itt például a legutolsó az ajánlat szerint a „teljes műhely és elméleti kiképzés”, amelynek díja kereken ezerötszáz pengő. — Ezek az átképzők kérem, magyarázzák, engedély nélkül működnek. Vannak köztük lelkiismeretlen emberek, akik azzal biztatják a hozzájuk fordulást, hogy a náluk végzett tanfolyamról szóló bizonyítvány alapján nemcsak külföldön helyezkedhetnek el, hanem még itthon is hozzájuthatnak az iparigazolványhoz. Megint áttérünk a szövetkezet munkájára s magyarázzák, hogy akarják elősegíteni a kivándorlást. • Több ezer körlevelet küldtünk szét a világ minden részébe, különböző címekre, természetesen valamennyi zsidó intézmény, s egyéni címeket kértünk tőlük. Néhány hét múlva lassan majd befutnak már a tájékoztatások, a dolog természeténél fogva az így kapott címek is nagyrészt zsidó cégeké lesznek. Akkor aztán hozzáfogunk a kataszterek készítéséhez, mindent megteszünk, hogy a kivándorlást becsületesen elősegítsük, s az emberek, akik tőlünk kérnek tanácsot, ne ugorjanak sötétbe. Ausztrália sem üres ország mér... Emléktáblát helyeztek el a gödöllői községházán a Felvidék felszabadításában résztvett MOVE bajtársak és a „Rongyos Gárda” emlékére Harmimeter pengős alaptőke a kivándorlók szövetkezetére — Mi a kölcsönösség elve alapján, a kölcsönös segítés módszereivel szeretnénk dolgozni, — teszi hozzá Schwarcz László, a szövetkezet elnöke. — Az állásnélküli zsidóságról katasztert készítünk s ugyancsak összeállítjuk a kivándorolni szándékozók listáját is. Külföldi munka alkalmaira kutatunk fel, kioktatjuk a hazai és külföldi törvényes rendelkezésekre, közigazgatási rendészetre, alakszerűségre a kivándorolni készülőket. Megkérdezem: honnan vette a szövetkezet a szükséges tőkét ehhez a munkához, miből fizeti az adminisztrációt? Megmagyarázzák, hogy igen tehetős emberek eddig körülbelül harmincezer pengőt bocsátottak a vállalkozás rendelkezésére. Természetesen nem nyerészkedni akarnak a szövetkezeten, s a kivándorolni készülőket se bíztatják arra, hogy részjegyeket vásároljanak. — Az igazgatóság igen szívesen venné, — mondja a szövetkezet ügyésze —, ha a kormány küldene ki felügyelőt, vagy kormánybiztost hozzánk, mert kontaktusban és egyetértésben szeretnénk dolgozni a hivatalos hatóságokkal. Azt természetesen mondanom sem kell talán, hogy a szövetkezet nem politizál, nem is lukratív vállalkozásnak indult. Mi a számításunkat esetleg ott találjuk meg, hogy a kivándorolni készülőkről öszszeállt öt pontos katasztert megküldjük a világ összes zsidó szervezeteinek, azok tovább adják a tengerentúli vállalkozóknak, akik aztán a munkavállalók névsoráért fizetnek. Egy kis felvilágosítás az átképzés konjunktúrájáról — Igen nagy az érdeklődés, — vág közbe az elnök. — Hétfőn délelőtt, tehát az első napon háromszázan töltötték ki kérdőíveinket. Van a kivándorolni készülők között mindenféle foglalkozású, de feltűnően sok az olyan, akinek alacsony képzettsége van és semmi vagyonnal nem rendelkezik. A kérdőívek rovataiban, rengetegen vallják, hogy eddig rokoni támogatásból éltek, s ugyanezek a rokonok teremtenék nekik elő a kivándorláshoz szükséges összeget is. Megtudom a diskurzus során, hogy hallatlan garázdálkodás folyik egy idő óta az átképzések körül. A kivándorolni készülőknek a legelképzelhetetlenebb foglalkozásokat ajánlgatják. A molnár malmaival akar kivándorolni Igen érdekes bepillantani azokba az ívekbe, amelyeket a szövetkezethez fordulók kitöltenek. Van például a kivándorolni készülők között egy, aki egész malomberendezést szeretne magával vinni a tengerentúlra, s hajlandó lenne elősegíteni néhány zsidó molnár és gépész kivándorlását is. Érdekes, hogy mennyire félnek a jelentkezők a szokatlan klímától. Abban a róvában, ahová a különleges kívánságokat kell beírni a kivándorolni készülőknek, igen sokan kikötik, hogy csak olyan helyre mennek, amelynek éghajlata nem különbözik a középeurópaitól. A szövetkezetnek, amely csakugyan becsületes alapon, fantaszikus igérg® eseji, szédítések nélkül foglalkozik a kivándorolni készülők ügyével, máris nehézségei vannak, mert úgy hallom: a hitközség nem jó szemmel nézi működését, Stern Samuék ugyanis kizárólagossági jogot cínálhatnak a zsidók átképzésével és kivándoroltatásával kapcsolatban. Mikor kifelé jövök, az előszobában még mindig ott ácsorognak vagy harmincan. Most már nők is vannak a jelentkezők között, akik a falhoz támaszkodva, egy hosszú pultra dőlve, vagy szekrényajtóhoz húzódva, töltik ki szorgalmasan az íveket, amelyek nagy halomban gyűlnek össze a három kisasszony asztalán. — No, hová menjek? — kérdi fanyar humorral egy kereskedősegédfonna a társától. Amerikába, vagy Ausztráliába? Összevonja szemöldökét és komolyain, hosszasan tűnődik az üres rovat fölött, aztán elhatározza magát és sebesen beleírja: Amerika. s A Kryptoniampa sugárzó fényének, gazdaságos fogyasztásának egyik titka a hajszálnál is vékonyabb különleges Tungsram izzószál.