Esti Ujság, 1939. február (4. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-01 / 26. szám

Szerdat 1939 február f isti tijsty Szövetkezeti alapon akarja kivándoroltatni a magyarországi zsidóságot egy budapesti vállalkozás Az első nap délelőttjén háromszázan jelentkeztek tanácsért és útbaigazításért Az üvegajtó fölött nagy, fehér vászon­táblán, rögtönzött cégfelirat: Zsidó Ki­­képző, T­ácsadó és Kivándorlókat Védő Szövetkezet. A homályos lépcsőháziján, föl egészen az első emeletig, emberek áll­dogálnak. Szinte minden lépcsőfokra jut belőlük egy-egy, odafönt pedig a zárt ajtó előtt, amelyen ugyanazt a felírást ak­asz­­tották ki, mint a kapu alatt, csoportokba verődnek. — Tudja, az átképzés egy linkségr­e hallatszik egy szorosan összebúvó hármas csoportból. Mert mi van, ha az ember ki­vándorol, mint lakatos? Pak­sban keres­nek egy tükörcsiszolót, az ember elmegy és azt mondja, hogy ő volt Magyarorszá­gon a legjobb tükörcsiszoló. Egy hét múlva jönnek rá, hogy nem igaz, akkor kidobják, de már megtanulta a tükör­csiszolást. Lentebb megint külpolitikai kérdéseket vitatnak: tengerentúli államok nevei röp­ködnek a levegőben, valaki azzal dicsek­szik, hogy az angol konzulátus megsze­rezte az összes ausztráliai villanyszerelő cégek címét. — Azt hiszik, hogy az egy üres ország, *— mondja, — hát ez tévedés. A diskurzust hirtelen félbeszakítja egy karcsú, barna hölgy, aki két lépcsőfokot ugorva egyszerre, felfut az ajtóig. Csen­get, bemegy, majd pár perc múlva piros­­blúzosan, kalap nélkül visszajön s azt mondja: — Tessék, parancsoljanak az urak! Betódulunk mindnyájan, keresztül­megyünk a hosszú előszobán, ahol egy kis pesztonka gyönyörű, okosfejű airdail-ter­rier nyakára köt éppen pórázt, hogy sé­tálni vigye. Szűk irodába jutunk, ahol három kisasszony mindjárt elkezd osztogatni egy-egy gépírással sokszo­rosított ívet, s kér mindenkit, hogy pontosan töltse ki. Diskurzus folyik, csupa aktualitásról beszélnek s ilyen mondatokat hallani: — Ha Londont akarja bombázni, előbb át kell neki repülni az ellenséges Francia­­országon. — Ne mondja! — ellenkezik egy pápa­szemes, pincskalapos, alacsony férfi. — Hol van oda Franciaország? Kilencezer méter magasan repül az a gép. Nagy forgalom van itt, pedig az iroda csak tegnap reggel kezdte meg működé­s­ét, vasárnap jelent meg két prononszíro­­zottan zsidó­ lapban hirdetése, hogy meg­kezdte munkáját, segíteni akar a kivándorolni készülő zsidóknak, tanácsokat ad és átképzésre is vállalkozik. Beljebb kerülök a párnásajtajú igazga­tói szobába, megmondom, honnan jöttem s a szövetkezet vezetői igen barátságosan, teljes részletességgel elmagyarázzák ne­kem, mit akarnak tulajdonképpen. — Kérem — mondják —, erre a szö­vetkezetre, tessék elhinni, nagy szükség volt. A hitközség ugyanis felekezeti alapon áll, nem foglalkozik se a kikeresztel­­kedettek­kel, se a félzsidókkal, csak azokkal, akik az izraelita hitfelekezet tagjai. Már most mi úgy gondoltuk, hogy szövetkezeti, altruista alapon megszervez­zük azok átképzését és kivándoroltatását, akik akár európai államokba, akár tenge­rentúlra szándékoznak menni. Kivándo­rolni ma még nem lehet, a szövetkezet nem is vállalkozik egyesek k­ivándorol­­tatására, csak informál, s meg akarja akadályozni, hogy azok a zugtanács­adók, akik felhajtókkal dolgoznak és húsz pengő beszélgetési pénzt kérnek a tanácsadás előtt, kifoszthassák az embereket, s bámulatosan rövid ,idő alatt akarják őket egy-egy szakmára kitanítani. — Tessék nézni, — mutatnak egy leve­let, amit tegnap délelőtt hozott be egy jelentkező. Díszgombkötésre akarják meg­tanítani ezt az embert s a hathetes mű­helygyakorlatért kétszázötven pengőt kér­n­ek tőle. Nézem a levelet. Szabályszerű, cégbé­lyegzővel ellátott ajánlat, de nem ez a kétszázötven pengő benne a legmagasabb summa. Az átképzésnek úgy látszik különböző kategóriái vannak, s itt például a leg­utolsó az ajánlat szerint a „teljes mű­hely­ és elméleti kiképzés”, amelynek díja kereken ezerötszáz pengő. — Ezek az átképzők kérem, magyaráz­zák,­­ engedély nélkül működnek. Van­nak köztük lelkiismeretlen emberek, akik azzal biztatják a hozzájuk fordulás­t, hogy a náluk végzett tanfolyamról szóló bizonyítvány alapján­­ nemcsak külföldön helyezkedhetnek el, hanem még itthon is hozzájuthatnak az iparigazolványhoz. Megint áttérünk a szövetkezet munká­jára s magyarázzák, hogy akarják elő­segíteni a kivándorlást. •­ Több ezer körlevelet küldtünk szét a világ minden részébe, különböző címekre, természetesen valamennyi zsidó intéz­mény, s egyéni címeket kértünk tőlük. Néhány hét múlva lassan majd befutnak már a tájékoztatások, a dolog természeté­nél fogva az így kapott címek is nagy­részt zsidó cégeké lesznek. Akkor aztán hozzáfogunk a kataszterek készítéséhez, mindent megteszünk, hogy a kivándorlást becsületesen elősegítsük, s az emberek, akik tőlünk kérnek tanácsot, ne ugorja­nak sötétbe. Ausztrália sem üres ország mér... Emléktáblát helyeztek el a gödöllői község­házán a Felvidék felszabadításában részt­­vett MOVE bajtársak és a „Rongyos Gárda” emlékére Harmimeter pengős alaptőke a kivándorlók szövetkezetére — Mi a kölcsönösség elve alapján, a kölcsönös segítés módszereivel szeretnénk dolgozni, — teszi hozzá Schwarcz László, a szövetkezet elnöke. — Az állásnélküli zsidóságról katasztert készítünk s ugyan­csak összeállítjuk a kivándorolni szándé­kozók listáját is. Külföldi munka alkalmaira kutatunk fel, kioktatjuk a­ hazai és külföldi törvényes rendelkezésekre, közigazgatási rendé­szetre, alakszerűségre a kivándorolni készülőket. Megkérdezem: honnan vette a szövet­kezet a szükséges tőkét ehhez a munká­hoz, miből fizeti az adminisztrációt? Meg­magyarázzák, hogy igen tehetős emberek eddig körülbelül harmincezer pengőt bocsátottak a vál­lalkozás rendelkezésére. Természetesen nem nyerészkedni akarnak a szövet­kezeten, s a kivándorolni készülőket se bíztatják arra, hogy részjegyeket vásá­roljanak. — Az igazgatóság igen szívesen venné, — mondja a szövetkezet ügyésze —, ha a kormány küldene ki felügyelőt, vagy kor­mánybiztost hozzánk, mert kontaktusban és egyetértésben szeretnénk dolgozni a hi­vatalos hatóságokkal. Azt természetesen mondanom sem kell talán, hogy a szövetkezet nem politizál,­­ nem is lukratív vállalkozásnak indult. Mi a számításunkat esetleg ott találjuk meg, hogy a kivándorolni készülőkről ösz­­szeállt ö­t pontos katasztert megküldjük a világ összes zsidó szervezeteinek, azok to­vább adják a tengerentúli vállalkozóknak, akik aztán a munkavállalók névsoráért fizetnek. Egy kis felvilágosítás az átképzés konjunktúrájáról —­ Igen nagy az érdeklődés, — vág közbe az elnök. — Hétfőn délelőtt, tehát az első napon háromszázan töltötték ki kérdőíveinket. Van a kivándorolni készülők között min­denféle foglalkozású, de feltűnően sok az olyan, akinek alacsony képzettsége van és semmi vagyonnal nem rendelkezik. A kérdőívek rovataiban, rengetegen vallják, hogy eddig rokoni támogatásból éltek, s ugyanezek a rokonok teremtenék nekik elő a kivándorláshoz szükséges össze­get is. Megtudom a diskurzus során, hogy hallatlan garázdálkodás folyik egy idő óta az átképzések körül. A kivándorolni készülőknek a legelképzel­hetetlenebb foglalkozásokat ajánlgatják. A molnár malmaival akar kivándorolni Igen érdekes bepillantani azokba az ívek­­be, amelyeket a szövetkezet­hez fordulók kitöltenek. Van például a kivándorolni készülők között egy, aki egész malomberende­zést szeretne magával vinni a tengeren­túlra, s hajlandó lenne elősegíteni néhány zsidó molnár és gépész kivándorlását is. Érde­kes, hogy mennyire félnek a jelentkezők a szokatlan klímától. Abban a róvá­ban, ahová a különleges kívánságokat kell be­írni a kivándorolni készülőknek, igen so­kan kikötik, hogy csak olyan helyre men­nek, amelynek éghajlata nem különbözik a középeurópai­t­ól. A szövetkezetnek, amely csakugyan be­csületes alapon, fantasz­ikus igérg® eseji, szédítések nélkül foglalkozik a kivándo­rolni készülők ügyével, máris nehézségei vannak, mert úgy­ hallom: a hitközség nem jó szemmel nézi működését, Stern Samuék ugyanis kizárólagossági jogot cín­­álhatnak a zsidók átképzésével és kivándo­rolt­atásával kapcsolatban. Mikor kifelé jövök, az előszobában még mindig ott ácsorognak vagy harmincan. Most már nők is vannak a jelentkezők között, akik a falhoz támaszkodva, egy hosszú pultra dőlve, vagy szekrényajtó­­hoz húzódva, töltik ki szorgalmasan az íveket, amelyek nagy halomban gyűlnek össze a három kisasszony asztalán. — No, hová menjek? — kérdi fanyar humorral egy kereskedősegédfonna a tár­sától. Amerikába, vagy Ausztráliába? Összevonja szemöldökét és komolyain, hosszasan tűnődik az üres rovat fölött, aztán elhatározza magát és sebesen be­leírja: Amerika. s A Kryptoniampa sugárzó fényének, gazdaságos fogyasztásának egyik titka a­ hajszálnál is vékonyabb különleges Tungsram izzószál.

Next