Esti Ujság, 1939. október (4. évfolyam, 225-248. szám)

1939-10-02 / 225. szám

Berlin felé tekint ma az egész világ érdeklődése, mert hadban állók és semlegesek egyaránt tisztában vannak azzal, hogy a berlini tanácskozások döntő jelentőségűek, Európa jövendője és a béke szempontjából. Egyelőre ugyan még sejteni is nehezen lehet a tanácskozások anyagát, de mégis igen­­valószínűnek látszik, hogy Berlinben hatalmas békeakció megindítására ké­szülnek az államférfiak. Az sem lehet kétséges, hogy ilyen nagyvonalú kezde­ményezésre valóban elérkezett a törté­nelmi perc. Az ok, amelyért Német­ország vállalta a rákényszerített hábo­rút, végérvényesen megszűnt. A biroda­lom seregei pontosan egy hónapig tartó háb­nú után épp ma vonulnak be Var­sóba, Lengyelország fővárosába. Nyil­vánvaló, hogy ilyen gyors eredményre a világon senki sem számított, mint ahogy egy hónappal ezelőtt még senki nem gondolta azt sem, hogy a lengyel háborító végén egy, a Keleti-tengertől a Csendes-óceánig terjedő óriási koalíció jöjjön létre azok­kal szemben, akik Ver­sailles fennmaradásáért harcolnak. Né­metország kikényszerítette a maga igaz­ságát s most fog kiderülni, hogy a nyu­gati szövetségesek valóban csak azért­­robbantották-e ki a háborút, mert meg akarták tartani Lengyelországnak adott szavukat ! Míg Legyelorzság­fyknál­ To­#?tiEit cut effyélffi alig kapott szövetségeseitől. Mikor Lengyel­­ország nincs többé, akkor akarnának érte harcolni az antant seregei? Ha ezek után nyugaton mégis a há­borút választják, akkor nyilvánvaló, hogy a háború oka nem Lengyelország volt. Poloniából csak áldozat lett, de ez esetben napnál is világosabb, hogy az antant nem a lengyeleken akart se­gíteni, hanem Németországot kívánta minden áron térdre kényszeríteni. Pá­­risban és Londonban a harcias, demo­krata sajtó mostanában már beismeri, hogy a harcot azért kellet megindítani a Német Birodalom ellen, mert az utóbbi két esztendőben Európának nem volt egy nyugodt hónapja sem. Nagy kér­dés azonban, hogy ki miként ítéli meg a nyugtalanság okait? Német „táma­dások“ nyugtalanították-e vájjon csu­pán ezt az öreg földrészt, vagy pedig azok az igazságtalanságok is, amelye­ket húsz esztendővel ezelőtt a Páris­­környéki diktátumok megalkotásával elkövettek? Nem két esztendő, hanem­­— szerintünk — legalább húsz év óta kibírhatatlan nyugtalanság és bizony­talanság uralkodott mindenütt, ahova a versaillesi békecsinálók keze elért. A benesi börtönök lakóinak szüntelen pa­nasza, a határokon túl üldözött kisebb­ségek jajkiáltása két évtizede nyugta­lanítja azokat, akik édestestvérei vol­tak az elnyomottaknak. A nyugtalanságot tehát nemcsak egy véres háborúval lehet kiküszöbölni, ha­nem úgy is, hogy megszüntetik­ a nyugtalanság okát, az igazságtalansá­got. Ez az egyszerűbb és a kevesebb áldozatba kerülő megoldás! Ez a mód­szer, amelyért Mussolini és vele együtt az összes békét óhajtó népek harcol­nak s igen valószínű, hogy ebből az el­gondolásból fog kiindulni a müncheni békeakció is. Ha még mindig erősebb a háborús uszítók szava, mint a józan észé, akkor ezt a békekezdeményezést esetleg el lehet utasítani. De ebben az esetben nem azoké lesz a felelősség, akik az igazságért küzdenek, hanem azoké, akik Versailles igazságtalansá­gainak fenntartásáért akarják a hábo­rút meghosszabbítani. 4. r­óma: A nagy konitieus összes kérdéseiről tárgyalnak Berlinben Róma, október 2. Római politikai körök véleménye szerint a mostani német—olasz tanácskozások nemcsak Olaszország és Németország köz­vetlen viszonyára lesznek rendkívül nagy hatással, de az egész világ politikájára is ki fognak hatni. Az olasz lapok egytől­­egyig vezető helyen ismertetik Ciano gróf berlini útjáról kiadott közleményeket és rámutatnak arra a rendkívül szívélyes fo­gadtatásra, amelyben Qlimmag külügy-­ miniszterét részesítették Berlinben. A lapok egyhangúan megállapítják, hogy a most kö­vetkezendő diplomáciai tanácskozásokon Ciano gróf nemcsak Olaszország és Német­ország közvetlen problémáiról tárgyal a német politika vezetőivel, hanem a nagy európai konfliktus kérdéseiről is. Olasz po­litikai körökben mindenekelőtt rámutatnak arra, hogy már a moszkvai egyezményben is kimondotta Németország és Szovjet- Qrawrirwig, tear - baráti nsqbizalmak­ mIHM fe MIC. WL éW.*. Budapest, 1939 október 2. Negyedik évf., 225. sz. Szerkesz­tőség, kiadóhivatal, színházjegy- és utazási iroda, Budapest, VIII., József-körút 5. Postatakarékpénzt csekksz. sz. 49.927. Hétfő (9 Hitel Előfizetési ár egy hónapra 2.20 P, negyedévre 6.60 P. Egyes szám ára hétköznap és vasárnap 10 fillér. A szerkesztőség, kiadóhivatal, színházjegy- és utazási iroda telefonja *1-444-00 r~* ****» EURÓPAI FORDULATOT HOZHAT AZ OLASZ KÜLÜGYMINISZTER BERLINI ÚTJA Több órán át tanácskozott Hitler Ciano gróffal A német-olasz tárgyalások öt pontja Berlin, október 2. (Az Esti Újság római szerkesztőjének telefonjelentése.) A világ közvéleményét a legnagyobb meglepetéssel érte szombaton este az a világ minden rádióján pillanatok alatt közvetített hír, hogy Ciano gróf olasz külügyminiszter szombaton délután váratlanul Rómából Berlinbe utazott. A külügyminiszter vasárnap reggel 8 óra 18 perckor érkezett a müncheni fő­­pályaudvarra, ahol Pittalis müncheni olasz főkonzul, Mellini olasz konzul és Alvera olasz alkonzul üdvözölte. Nyolc óra 33 perckor a különvonaton­ tov­ább utazott Berlinbe. Nem sokkal délután fél 6 óra után érkezett meg Ciano gróf külügy­miniszter a berlini Anh­alter-pályaudvarra, ahol Ribbentrop birodalmi külügy­miniszter szívélyesen üdvözölte. A fogadáson megjelent több birodalmi minisz­**!• n-Mtp- n il a P.Vrt külügyminiszter a pályaudvarról a birodalmi kormány vendégeinek szállására, a Bellevue-kastélyba hajtatott. Hitler vezér és Ciano gróf tárgyalása Hitler vezér délután fél hét órakor az új birodalmi kancellári palotában lévő dolgozószobájában fogadta Ciano gróf külügyminisztert, aki hat óra 15 perckor a Bellevue-kastélyban lévő szállásáról előbb a külügyminisztériumba hajtatott, ahol rövid megbeszélést folytatott Ribbentrop birodalmi külügy­miniszterrel. A megbeszélés befejeztével Ribbentrop külügyminiszter elkísérte Hitler vezérhez Ciano gróf olasz külügyminisztert. Ciano gróf kíséretében volt Attal­ico berlini olasz nagykövet, Magistrati nagykövetségi tanácsos, valamint munkatársai törzskarából Anfuso követ és d’Areta márki, kabinettanácsos. A birodalmi kancellári palota díszudvarában gróf Ciano külügyminiszter a birodalmi külügyminiszterrel ellépett a Hitler Adolf-testőrség díszszázada előtt. Ezalatt a zenekar a díszindulót játszotta. Az új birodalmi kancellária kapubejáratánál Meissner államminiszter, az elnöki kancellária főnöke és Hit­ler vezér szárnysegédei üdvözölték az olasz külügyminisztert és bevezették az államfő dolgozószobájába, ahol Hitler vezér és gróf Ciano megbeszélése Ribbentrop birodalmi külügyminiszter jelenlétében megkezdődött. Ciano gróf a fasiszta milícia egyen­ruhájában volt, amelyet a német Sas­rend nagykeresztje ékesített. Este Ribbentrop dahlemi otthonában egészen szűkkörű vacsorát adott az olasz vendég tiszteletére.­­ A többórás megbeszélésen Ribbentrop birodalmi külgyminiszter jelenlétében folyt le. hoz fordul a békeakció sikere érdekében. A német—orosz közös nyilatkozatnak­­ez a része természetesen elsősorban Olasz­országra vonatkozott, hiszen ha valamilyen európai nagyhatalom sikeresen támogat­hatja ezt a békeakciót, úgy az elsősorban az az Olaszország lehet, amely az egész konfliktus alatt megőrizte semlegességét. A mostani olasz—német tanácskozásoknak tehát ebből a szempontból is rendkívül nagy a jelentőségük. Németország egy olyan nagyhatalmat kér most fel béke­akciója támogatására, amely a nagy kon­fliktus első napjaitól kezdve megőrizte Moszkvában, valamint Párisban és London­ban is. A berlini tanácskozások jelentőségét német hivatalos körökben is külön ki akarták hangsúlyozni azzal, hogy az olasz külügyminiszter látogatásáról kiadott közlemények mind megemlítik, hogy Hitler kancellár azért halasztotta el a nyugati frontra tervbe vett útját, hogy Ciano gróffal tárgyalhasson. A német vezető államférfiak és Ciano gróf tanácskozásai tehát kétségkívül sorsdöntőek lesznek az európai politikán­. Döntő pillanatához érkezett az olasz békeakció Mielőtt ismertetnénk az olasz külügy­miniszter berlini díjával kapcsolatos sajtókommentárokat, rá kell még mutat­nunk arra a tényre, hogy az elmúlt na­pokban több olasz és külföldi lap megállapí­totta, hogy az olasz békeakció immár sorsdöntő stádiumba jutott. Az Avvenire című katolikus lap már rész­letesen ismertette Mussolini állítólagos béketervezetét és nincs kizárva, hogy Ciano gróf és a német államférfiak most elsősorban azokat az eshetőségeket vi­tatják meg, amelyek ezzel a béketervvel kapcsolatosak. A Popolo d’Italia berlini tudósítása sze­rint német politikai körökben külön ki­hangsúlyozzák Ciapo gróf mostani berlini látogatásával kapcsolatban azt a tényt, hogy Németország és Olaszország, mint a múltban, a jelenben és a jövőben is együt­tesen kíván eljárni minden egyes európai kérdésben. Különösen nagy fontossága lesz most a német-olasz együttműködésnek, hi­szen Németország győzelmesen megoldotta a keleti háború problémáját és így rend­kívül megerősödve áll nyugati határai előtt. Az olasz-német együttműködés a győz­tes keleti háború után tehát döntő befolyással lehet Nyugateurópa poli­tikájára, s így Mussolini, illetve Olasz­ország diplomáciai közvetítése a hábo­rúban Álló éltepső között Mr*

Next