Esti Ujság, 1939. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1939-11-02 / 249. szám

fib?1 !&fHCHt ő is, mint annyian a magyar teremtők és alkotók közül, aránylag fiatalon, munkabírása és mun­kakedve teljességében. Megrendült szív­vel, könnyes szemmel állunk ravatala előtt, amelyen Darányi Kálmán sokat szenvedett, kihűlt teste pihen, s amely szörül ma az egész magyarság gyásza lengedez. Mindenkinek a halottja ő, sze­mélyes veszteségnek érzi az elmúlását minden magyar, aki Darányi Kálmán­ban különösen az utolsó években az egyik legnagyobbra hivatott és alkal­mas államférfiút és a legjobb, legiga­­zabb embert ismerte meg. Gömbös Gyula halála után került a miniszterelnöki székbe, olyan felad­ok-l kell, várakozással terhesen, amelyek a­ legnagyobb képességeket kívánták meg. Az országot Gömbös Gyula elindította a reformok útján, forrásban, sistergés­ben volt minden, talpig férfi kellett, hogy ezeket a felajzott energiákat ösz-­­szefogja és az ihletett szemmel még el­­átott, célok irányában vezesse tovább.­­ Darányi Kálmánra esett a választás, s arra az államférfiúra, akinek az egyé-1 tű­sége lényegesen eltért nagy elődje s emberi tulajdonságaitól. Gömbös Gyulai csupa Ura, csupa tűz volt, Darányi Kál­­­mán a hűvös, megfontolt haladás, azon-i­dős körültekintés embere. Kossuth és­ Deák között­ volt ilyen különbség, de a­ szívük nekik is éppen úgy, mint Göm­bösnek és Darányinak, egy, ütemre dob­bant, s a célok, amelyekért­ lelkesedtek, dolgoztak, s amelyeknek a szolgálatá­ban mind a kettőt olyan fiatalon érte a halál, ugyanazok voltak mind a két államférfinál: az ezeréves magyarság örök ideáljai. Feszült várakozás fogadta Darányi Kálmánt, s ez a várakozás alig másféléves miniszterelnöksége alatt boldog igazolást kapott. Rövidebb idő alatt többet végezni lehetetlen lett volna. Darányi Kálmán valósította meg egész mostani közjogi berendezkedé­sünket. Az ő nevéhez fűződik a felső­ház és a kormányzói jogkör reformja , és a titkos választói jog megteremtése, amelyre hosszú évtizedekig várt az or­szág. E nagy alkotásokat Darányi Kál­mán a saját módszerével, gyorsan, határozottan, de az egész nemzet együttérzésével teremtette meg és meg­kímélte a közéletet azoktól a megráz­kódtatásoktól, amelyek ilyen nagy átalakulást máskor kísérni szoktak. Szociális alkotások hosszú és jelentős sorozatát valósította meg, hogy csak egyet említsünk, a mezőgazdasági mun­kásság öregségi biztosítását az ő szo­ciálisan­­ érző szívének köszönhetik a segítségre legjobban rászorult milliók. A győri programban ő jelölte meg az utat a hadsereg teljes felszerelése felé, ő szerezte meg a lehetőséget és az esz­közöket a lélekben nagyszerű honvéd­ség teljes anyagi felkészültségéhez is. Ő vágott utat a magyarság politikai, gazdasági és társadalmi szabad érvé­nyesüléséhez az első zsidótörvény meg­alkotásával. Nagy, szinte hősi bátor­ság és vérré vált jobboldali meggyőző­dés kellett ahhoz, hogy véghez vigye ezt a frontáttörést az akkor még ha­talma teljességében levő zsidósággal szemben, áttörje azt a vonalat, amely­­lyel szemben addig minden elindulás, jószándék és roham meddő és ered­ménytelen maradt. Az általa megjelölt utat jártuk eddig és járjuk tovább el nem múló emlékezéssel arra a férfiúra, akit rövid életének alkotásai a legna­gyobb magyar államférfiak sorába emeltek. A magyar életből ismét kidőlt egy hatalmas tölgy, Darányi Kálmán le­­húnyta szemét. A magyar sorstragé­diák félelmetes szelét érezzük a virá­gokkal borított ravatal előtt: olyan valakit ragadott el az élet delén a ha­lál, aki vezérszerepet töltött be és to­vábbra is vezetésre volt hivatva. Ál­lamférfi volt, kiváló gazda és talpig férfi. Nemzetének szolgái, a gyön­géknek védelmező lovagja, a törtetők­nek kemény bírája. A család, amelyből származott, a ma­gyar Alföld végtelen síkságain sarjadt ki s emelkedett történelmi névvé. Da­rányi Kálmán hosszú időt töltött Du­nántúlon. Jellemének kialakulásában éppúgy döntő szerepet, játszott az Al­föld népének hevesebb temperamen­tuma, izzó magyarsága, mint a Dunán­túl hűvösebb, józanabb, elmélyedőbb, mérlegelőbb, kulturáltabb légköre. Fiatalon kezdett közéleti pálya, ké­nyes posztokon teljesített nehéz és min­dig páratlanul eredményes munka után államférfiúi kvalitásai a miniszterel­nöki széken bontakoztak ki teljes egé­szükben. Mindössze­­másfél esztendő volt ez. De az időnek mechanikus mér­téke egyforma. Darányi Kálmán miniszterelnöksé­gének másféléves korszakához dalal­, ám alkotások fűződnek. Hogy csak a legfontosabbakat említsük: rendkívül kiélesedett viszonyok között megterem­tette a politikai békét, megoldotta a legnehezebb közjogi problémákat, az államfő és a felsőház jogkörének ren­dezését éppúgy, mint a titkos választó­jogot. Bátor kézzel nyúlt hozzá szé­les néprétegeket érintő szociális kér­désekhez, az 1920-as földreform és a házhelyakció likvidálásához, valamint a mezőgazdasági munkásság öregségi biztosításához. Elindította és egyre szélesíteni igyekezett a telepítési ak­ciót. Kiegyensúlyozta a költségvetést és adómérséklést adott a kisemberek­nek. Véget vetett az ipari munkásság és magántisztviselői kar munkauzso­­rázásának, emelte a tisztviselői fizetése­ket, intézményes megoldás útjára vitte az ifjúság ügyét és megalkotta az első zsidótörvényt. Nagyvonalú gesztussal elindította a milliárdos beruházási pro­gramot, amely lehetővé tette a magyar honvédség korszerű felszerelését éppen abban az időben, amikor honvédségünk erejére a legnagyobb szükség volt. A trianoni Magyarország történelmében az előző évekről aligha találunk ennyi feljegyezni valót. Mint gazda, egyike volt a legkiválób­baknak. Vezető szerepet vitt a gazda­társadalmi intézményekben s any­ácsai birtoka valóban mintagazdaság. Külö­nös szeretettel foglalkozott azokkal a kérdésekkel, melyek megoldásának egyik leglelkesebb előharcosa, nagy­atyja, idősebbik Darányi Ignác, a sza­badságharc nemzetőr-kapitánya és kor­mánybiztosa volt. Földbirtokpolitikai kérdésekben pedig azon a vonalon ha­ladt, melyet nagybátyja, a miniszter, Darányi Ignác jelölt meg a földnélküli magyar nép telepítésével. Tudta, mit jelent a föld birtoklása, mert maga is szerelmese volt a rögnek. Amikor a miniszterelnökségről lemondva, birto­kára utazni készült, mint vallomás buggyant ki a száján: Már előre örü­lök a föld szagának. S ott, az anyácsai mezőkön minden másról elfeledkezve, szívta magába az alkonyati mezők illa­tát és késő éjszakába nyúlóan vir­­rasztva hallgatta a falevélsuttogást, békakuruttyolást, tücsökcirpelésre, — azt a csodálatos zenét, amit különös harmóniába, címssé Smm­i -csillagom ég csöndje mindazoknak, akik a termé­szet szavát értik. Igazi barátja volt a magyar népnek. A szociális program, melyet politikája előterébe állított, nála nemcsak a kor szavát megértő bölcs megfontolás ered­ménye volt, hanem lelki determinált­­ság is. Ez adja magyarázatát annak, hogy a szociális kérdéseket páratlanul széleskörű képzettsége mellett sem fe­lülről, a társadalomtudomány hideg szemüvegén keresztül nézte, hanem a szívén, az érzésein át fogta meg. Emberi tulajdonságait tekintve, ma­gyar úr volt a szó legnemesebb értel­mében. Kemény, bátor és határozott. Finoman udvarias, közvetlen, a legma­gasabb fokig puritán és lojális. Meleg­szívű és családját rajongásig szerető. Hívő ember, templomot járó ember, bibliát olvasó ember. Darányi Kálmán­ban sohasem csalódott senki. Darányi Kálmán bizonyára csalódott emberek­ben, de lelke gyémántjának makulát­lansága, fénye, hite nem homályosult el egy pillanatra sem. Túl a mindenki által elismert állam­férfiúi nagyságán, talán éppen ezek a rendkívüli egyéni kvalitásai adják ma­gyarázatát annak a példátlan megbe­csülésnek, amely életpályájának min­den állomásán és a miniszterelnöki székből való távozása után is körül­vette. Közéleti férfiak gyakran emlege­tik — nem ok nélkül —a közvélemény hálátlanságát, ha a magas polcról leke­rülnek. De ritkán mérik le, hogy a köz­vélemény hangulatváltozására mennyi okot adtak ők maguk. Darányi Kál­mánt határtalan tisztelet, ragaszkodás és várakozó bizalom vette körül azután is, amikor eltávozott a miniszterelnöki székből. Ez a nagyrabecsülés aggodalommá melegedve kísérte a súlyos betegségé­ről kiszivárgott híreket. És most, hogy a katasztrófa bekövetkezett, szerte az országban környezők százezrei állják körül ravatalát. Részvét, kegyelet és imádság kíséri arra az útra, amely a magyar glóbusról, a halhatlanságba ve­zet US. v- VASS SÁNDOR ,iat tu«**’ Budapest, 1999 november 2. Negyedik évf.v 249. sz. Szerkesz­tőség, kiadó­ divatal. Stroházjegy- és utazási iroda, Budapest, Vill. József-körút a. Postatakarék pénzt, ceekksz. sz. 49.927. Csütörtök Előfizetési au egy Hónapra 2.20 P, negyedévre 6.60 P Egyes szám­ára hétköznap és vasárnap 10 fillér. A szerkesztőség, kiadóhivatal, színházjegy- és utazási iroda telefonja *1-444-00 DARÁNYI KÁLMÁN MEGHALT Dr. tetétlein és pusztaszent­györgyi Darányi Kálmán nyugalmazott miniszterelnök, a képviselőház elnöke, november elsején délután 4 óra 36 perckor hosszas szenvedés után agytrombózisban meghalt. Darányi Kálmán június végén kezdett betegeskedni és orvosai tanácsára június 15-én ment be a Vörös Kereszt győri­ úti szanatóriumába. Herzog professzor vezetésével orvosai mindent elkövettek, hogy megmentsék a nagy­beteget, akinek ágyánál több ízben konzílium volt Herzog és Schmidt professzorok, Kleist frankfurti egyetemi tanár, valamint kezelőorvosa, Szalontay Károly dr. bevonásával. Darányi Kálmánt özvegye, Szemere Márta, Szemere Huba cs. és kir. kamarás, volt országgyűlési képviselő leánya és három gyermeke, Márta, Mária és Anna, testvérei és unokatestvérei, Darányi Béla egyetemi tanár, Ko­mán Bálint kultuszminiszter, Hóman Biri és Hóman Irén, Darányi György földbirtokos és Valkay Bertalan dr. kereskedelmi minisztériumi osztályfőnök gyászolják. Darányi Kálmánt az országgyűlés a maga halottjának tekinti és előreláthatólag a parlament kupolacsarno­kából fogják utolsó útjára kísérni. A temetés idejére vonatkozólag később történik intézkedés. (MTI.) finer

Next