Esti Ujság, 1940. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1940-01-02 / 1. szám

2 követő rendőri aktus, a vizsgálat is, amely igyekszik fényt deríteni érthetetlen elhatározására. Mindenki tanácstalanul áll a szomorú esettel szemben, s az ökölvívó Szövetség főtitkára, aki maga is orvos, le­­sújtottan mondja: — Érthetetlen ... Teljességgel érthetet­len előttem ... Szegény Énekes szerintem­­sem volt gyógyíthatatlan beteg. Én is vizsgáltam őt, amikor először támadt a rögeszméje, s nem találtam rajta sem­mit. Akkor ő is megnyugvással vette tu­domásul, hogy rossz sejtelmet csaltak. Hogy azóta mi történt vele, nem tudom. Lehet, hogy az utóbbi napokban köz­bejött valami, aminek súlyát megvi­selt idegei nem bírták el. Tán családi zavarok is közrejátszottak... 9,Hipochonder volt szegény.. Igen, érthetetlen és megmagyarázha­tatlan a tragédia. Az olimpikon, a nép­szerű Csicsa még a legutóbbi hetekben is egyik legszorgalmasabb látogatója volt a válogatott ökö­lvívó edzéseknek. Mind­össze huszonkilenc esztendeig élt, három­éves pompás, erős kisfia volt, akit a nem­rég lezajlott magyar-olasz válogatott mérkőzésre is elvitt. Eredetileg egyszerű Máv. munkás volt a rákosi rendezőn s a los angelesi olimpiász után a vas­utak igazgatósága segédtisztté lép­tette elő. Akkor nősült meg, s boldog családi éle­tet élt. Legalább minden jel arra vallott, hogy harmonikus és kiegyensúlyozott az élete. Néhány klubtársa ugyan már régebben tudott arról, hogy otthonában valami za­varja a békét, s látták rajta, hogy gyak­ran kedvetlen. Az osztályt, ahol kezelték, vitéz Csik László főorvos vezeti, s vele beszélgetünk most a tragédiáról. — Eipohonder volt, szegény, — mondja. Bárhogyan bizonyuitok,­­megmaradt ab­ban a hitében, hogy gyógyíthatatlan be­teg, nem fog felépülni és nem tud gondos­kodni rajongásig szeretett családjáról„ Azt az óvatlan pillanatot használta ki, mikor az ápolónő elhagyta a kór­termet, s szökött fel a szerencsétlen az emeletre. Nem lehetett rajta segíteni. Agyalapi tö­rés volt, azonkívül rengeteg külső és belső sérülése. A halálos ágyon Az olimpikon, a traikus véget ért em­ber ott fekszik már a háromágyas szobá­ban, örökre elpihenten. Szeme lezárva, állát felkötötték, fejénél gyertya ég, s melette kedves nővérek morzsolják az ol­vasót. A gyertya fénye táncol sárgán és szelíden a sápadt arcon s a takarón össze­kulcsolt kezeken, amelyek nem szorulnak többé ökölbe a vaskos boxkesztyűben, s nem szereznek több diadalt Énekes Ist­vánnak, nem hoznak többé győzelmet a magyar sportnak. Az ágyat fehér spa­nyolfal takarja el a többitől, az ajtó be­hajtva, s odakünn a folyosón, ha valaki elhalad a szoba előtt, lábujjhegyen lép. A legnagyobb bajnok, a Halál rezideál ebben a kórterem­ben, aki győzni tud a legkeményebb öklű olim­pikon fölött is . . . ! Kedd, 1240 januuár 2 isz­li Az Angyalföld gyászolja a népszerű Csicsát Kinn járunk Angyalföldön, ahol min­denki ismerte és szerette Csicsát. A Szent László-úton földhöz lapuló, földszintes kis épületek közt áll a 81/b számú ház, új hajlék, szép kert veszi körül. Itt lakott Énekes István feleségével és kisfiával. A szomszédok nem is akarják elhinni, hogy a tragédia csakugyan megtörténhe­tett. — Igaz, panaszkodott szegény már ré­gen a gyomrára, meg a veséjére, de hát, hogy ez legyen a vége... — mondják. Mielőtt a kórházba ment, csak amiatt volt szomorú, hogy az idén nem tudja együtt tölteni a karácsonyt feleségével és kisfiával,­­ toldja meg valaki. A kis lakásban a gyönge, törékeny asz­­szony semmit se tudott még, mikor ide­jöttünk, s a szomszédokkal beszélgettünk, mikor a hírt hozták neki. Most könnyezve kapkodja össze holmiját, s bízza rá a kis­fiút a nagyszülőkre. Nem tudja még, szegény, hogy a leg­­roszabb történt, ami történhetett, csak annyit mondtak neki: menjen be a kór­házba, mert az ura rosszul van. — Tegnap voltam bent nála, — mondja. Nem értem, nem értem, m­ történ­hetett. A hír percek alatt végigfut a Szent László­ utcán, csoportok alakulnak, az em­berek suttogva beszélik egymásnak, mi történt szegény Csicsával. Itt mindenki családtagnak tekintette az olimpikont, aki innen indult el, Angyalföldről a világhír felé. Mindenki ismerte őt is, öccsét is, aki Éne­kes II. néven versenyez és a légsúlyban már Európa-bajnokságig vitte. Nem volt olyan mérkőzés itthon, amire fel ne vonul­tak volna angyalföldi csodáiói, s az ő pél­dája nyomán ezen a vidéken valósággal házisport lett az ökölvívás. A tragikus végű olimpiai bajnok nevét az ország 1932 augusztus 14-én ismerte meg. Este fél hét óra körül jött a hír, hogy a mexikói Cabanasszal vívott küzdelemből ő került ki győztesen a los angelesi olimpián s ezzel a légsúly világbajnoka lett. Megismétlődő tűzesetek a Vatikánban Eóma, január 2. (NST) Három napon belül már második tűzvész ütött ki a vatikáni kancellária palotájá­ban, a Corso Vittorio Emanuelln. Amíg azonban az első tűz csak kevés anyagi kárt okozott, a második tűzvésznek már lényegesen súlyosabb következményei van­nak, mert a lángok átcsaptak a pompás San __ Női b\jok­'\ tisztán természetes Ferenc Józsefe* vese\nvíz használata által sok esetben lérfe$tese\ enyhülhetnek, mert ez könnyű és lagy\ bá­k­ülést biztosít és az anyagcserét X hahatosan, előmozdítja Kérdezze meg orvosu­l.­­ Lorenzo bazilikája és a templomot súlyosan megrongálták. Többek között az az arany mennyezet is elpusztult, amelyet IX. Pius pápa építtetett be a templomba. Fracassini híres freskói, amelyek a templomot ékesítik, megrongálódtak. Hétfőn délelőtt Maglione bíboros állam­titkár megjelent a szerencsétlenség szín­helyén, hogy személyesen győződjék meg a kár nagyságáról, amelyet eddig még nem lehetett megállapítani. Ugyanakkor szigorú vizsgálat is indult, hogy a pápai kancellári palotában ismételten előforduló tűzesetek­­­okát felderítsek, .. j, ■_ c­ . ^ Békebeli vidám Szilvesztere volt Budapestnek cA. mentált uta­só ereje öugi­ikosság volt, az új én első kv­útial ám pedig egy szülő nőkön vezetett Hangosan, jókedvűen búcsúzott a fővá­ros közönsége az eseményekkel zsúfolt 1939-es évtől. A jókedv, az optimizmus inkább az 1940-es évnek szólt és megálla­píthatjuk, hogy rég­­ nem volt ilyen vi­dám, békebeli szilvesztere a magyar fő­városnak. A színházak, mozik zsúfolt nézőte­reire pótszékeket kellett beállítani, az éttermekben és távéházakban minden talpalatínyi helyet elfoglaltak a ven­dégek. Mindenütt nívós műsorok, vidám tréfák várták a közönséget. Éjjel két óra után a színházak és mozik kiürültek és ekkor olyan roham indult meg a kávéházak, vendéglők és mulatók ellen, amilyet a leg­öregebb kávéházi rókák sem láttak. A legérdekesebb, hogy a legzsúfoltabb ká­véházban is még helyet szorítottak az újonnan jövőknek, bebizonyítva azt a régi tételt, hogy ahol száz ember szorong, ott még százat el lehet helyezni. Az álkormánybiztos intézkedésére az idei szilveszteri árakat sehol sem lehetett emelni. Ennek a következmény az volt, hogy szakadatlanul durrogtak a pezsgős­üvegek. Soha ennyi pezsgő még nem folyt Szilveszter-éjszakán, mint 1939 utolsó napján. A mulatókban szinte sorbaálltak az em­berek. Ezen az éjszakán nem volt állás­talan zenész, vagy munkanélküli pincér. A legtöbb kávéházban táncolt is a közön­ség, egyszóval a szórakoztató üzemek kitűnően kerestek. Még a reggeli órákban is hatalmas volt a forgalom a pesti utcá­kon. Reggel nyolc óra után is még csopor­tosan jöttek az emberek, a jókedvű tár­saságok a kávéházakból. De mialatt folyt a pezsgő, koccantak a poharak, a mentők Markó­ utcai székházában az összes orvosok és ápolók talpon vol­tak. A mentők teljes felkészültséggel várakoz­tak egész éjszaka, hogy gyorsan siethes­senek bajbajutott embertársaik segítsé­gére. Az 1939. évben legutoljára 23 óra 45 perckor szólalt meg az ügyeleti jelző­harang. Egy rendőr jelentkezett és a Kisdiófa­ utca 9. számú házba hívta ki a mentőket A Szilveszter-éjszaka öngyil­kosa Három Sándor 40 éves géplakatos volt, akit a mentők felakasztva találtak lakásán, de már segíteni nem tudtak rajta, mert félórája halott volt. Az új esztendőben 0 óra 26 perckor szólalt meg újból a csengő. Ekkor a Váci­ út és Fran­­gepán­ utca sarkára hívták ki a mentőket, ahol egy háztartásbeli asszony esett össze. Megvizsgálták és megállapították, hogy anyai örömök előtt áll. Gyorsan beszállították a Gyönyösi­ úti szülészeti klinikára, ahol félóra múlva egészséges fiúgyermeknek adott életet. Ettől kezdve a mentőknek alig volt sza­bad percük. Egyre sűrűbben ismétlődtek meg a verekedések, szurkálások. Kőbányán, Ferencvárosban és Angyalföl­dön akadt a legtöbb dolog, de alkoholmér­gezési eset is szép számmal fordul elő, nemcsak a kültelken, hanem a Belváros­ban és a Terézvárosban is. A kispesti vámnál négy ittas férfi megtámadta a 42-03 .villamos vezetőjét, mire egy isme­re­tlen fiatalember segítségére sietett és három revolverlövést adott le. Az egyik lövedék Boár István 21 éves kereskedő­segédet a jobb vállán érte. Az év első közlekedési balesete a Ki­­rály­ ut­ca és az Izabella­ utca sarkán tör­tént. Egy taxi, amelyben Davidovics Ödön kereskedő és felesége ült, összeütközött a 10-es villamossal. A kereskedő borda­törést, felesége agyrázkódást szenvedett. Az újév első öngyilkosai Pátkai Sándor 28 éves földműves és Weiner Rezső 50 éves kereskedő voltak. Pátkai Sándort az Erzsébet-hídnál a dunai mentőőrség húzta ki a vízből, Weinert pedig a Berlin­­szállóban találták mérgezetten. A főkapitányság központi ügyeletére az év utolsó éjszakáján tizenhét embert állí­tottak elő verekedés miatt. A híres 299-as cella első rabja Bodó László hatszor büntetett kasszafúró volt, akit a Rákóczi­ út 50. számú házban a pincében fogtak el. Az öreg bűnöző még Szilveszter­ éjszakáján sem nyugodott, épp munkába volt, amikor fülöncsíptek. A tűzoltóknak semmi dolguk sem akadt az elmúlt év utolsó éjszakáján. kilogramm aranyat és három betétkönyvet örökölt Miskolc vámja a szegényápol­da egyik lakója után Miskolc, január 2. Hosszú éveken át a miskolci szegény­­ápolda lakója volt egy Stuffer Katalin nevű szegényasszony, aki annyira ma­­gárahagyatottan élt, hogy még a szegény­ház vezetősége se tudott meg róla semmi közelebbi adatot. Az idős asszony az el­múlt héten nyolcvan esztendős korában csendesen elhunyt, s minthogy senki hoz­zátartozója sem volt, a város maga gon­doskodott az eltemetéséről is. A temetés után azonban váratlan meg­­lepetés érte a leltározásra kiküldött vá­rosi tisztviselőt. Ugyanis amint hozzáfog­tak Kuffer Katalin szegényes hagyatéká­nak számbavételéhez, a szalmazsákban el­rejtve három bankbetétkönyvet találtak, amelyeken kétezerháromszáz pengő meg­takarított pénz volt ,mutatva az elhunyt szegényasszony nevén. A további kutatás még feltűnőbb eredménnyel végződött. A különféle rongyokban és megviselt ládák­ban kilencszázhetvenöt darab ezüstpen­gést, két és fél kilogramm különböző időkből származó arany- és ezüstpénzt, több ékszerdarabot és több békeidőből származó húsz- és tízkoronás aranyat ta­láltak. A város váratlan örökségének híre ha­marosan elterjedt Borsod vármegyében és most megindult a jogászi vita arról, hogy mi történik a város által tulajdonul lefog­lalt örökséggel, ha esetleg jelentkezik va­laki az elhunyt Kuffer Katalin esetleges közeli rokonai közül. Megbetegedett Roosevelt vatikáni követe Róma, január 2. (NST.) Washingtoni jelentések szerint Taylor, Roosevelt vatikáni követe, megbetegedett és súlyos operáció előtt áll, úgyhogy római útját kénytelen volt elhalasztani

Next