Esti Ujság, 1940. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1940-02-01 / 26. szám
Budapest, 1940 február 1. ötödik évfolyam, 26. sz. Szerkesztőség, kiadóhivatal, színházjegy- és utazási iroda, Budapest, VIII., József-körút 5. Postatakarékpénzt. Csekksz. az. 49.927. fillér Előfizetési ár egy hónapra 2 pengő 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap és vasárnap 10 fillér. A szerkesztőség, kiadóhivatal, színházjegy- és utazási iroda telefonja *1-444-00 Hadnan Starhemberg herceg a francia hadseregben. Először az osztrák- magyar monarchia ármádiájának aranygombos waffenrockját viselte, aztán a Heimwehr uniformisát. Kalandos politikai múltja volt, nem csodálta volna senki, ha ez a nyugtalan férfi beáll — mondjuk — az idegenlégióba és elmegy harcolni a sivatagba a sűrűvérű tuaregek, vagy a lázongó arab törzsek ellen. De ő, sértett hiúságának, vagy szétomlott politikai karrieraimmnak dühétől vezettetve, öklöt rázva hazája felé, — egyenesen az ellenfél táborába ment és most, miután, esküt tett Frantfiaország lobogójára, tán útban is van már a Maginot-vonalba, hogy ha úgy hozza a sors, karddal a kezében rohamra vezényelje a polluket azok ellen, akik bajtársai voltak valahai fegyvertársai Bécsben... Starhemberg herceg az emigránsoknak nem abból a fajtájából való, akiket a, nemes harag, az elbúsult hazafiúi érzés ösztönöz bujdosásra, minden áldozatra az idegen uralommal szemben. Meghalni más zászló alatt, mint amelynek színeit első eszmélésétől fogva szentnekrtja az ember, küzdeni idegen mű szabadságaiért, vagy egy gondontért, amely nagy és szép, minden korban a legkülönb és legnemesebb lelkek kiváltsága volt. Számtalan példa beszél erről az emberiség történetében, nem is kell messze menni bizonyítékokért, csak fel kell idéznünk a" spanyol nemzettek "szabadságharcát, amelynek csatáiban tán Európa minden országáéinak fiai hullatták vérüket. De a herceg nem ilyen szabadsághős... Ha majd megint béke lesz a világon , akad író: megörökíteni e dűlt és szomorú kor történetét, az ostmarki Star- Hemberg hercegről, a nagy brit költő mintájára, új Coriolanus-drámában mondhatja el ezeknek az eposzi időknek egyik legvisszásabb epizódját s belevilágíthat, ha lesz ereje hozzá, azokba a mélységekbe, amelyek az emberi lélekben oly szédítvén mutatkoznak meg néha. Bizonyos, hogy a hercegben kevés kétség volt aziránt: becsületes és férfias dolog-e, amit cselekszik, mert ha felmérte volna szándékát, sohase vesz magára francia egyenruhát. Hogy egy emigráns Páriában miképpen harcol az ellen a politikai rendszer ellen, amely hazájában uralmon van, ízlés és temperamentum dolga s ez a harc végeredményben mindig elvi síkon Trutind, akár meddő, akár eredményekkel jár. De egy kormányzattal szemben úgy állni ellenzékbe, hogy az emigráns fegyvert vess a kezébe, kimegyen a frontra s tán éppen egykori leghűbb bajtársait öli meg vele, erre még az emberiség történetének s az emberi hitványságnak elég változatos históriája se tud sok példát mutatni. A Róma ellen kardot húzó Coriolanust legalább megintette valaki s táborában megjelent gyászba öltözködötten a város matrónáinak élén az ősz Valpurnia, hogy figyelmeztesse fiát a szörnyűségre, amelyet elkövetni készül. A herceget nem fenyegeti ilyen veszély, ő a francia hadsereg hadnagyi egyenruhájában nyugodtan mehet saját vérei ellen. Ha csak nem akad a gloire nemzetének egy igaz férfia, aki megtagadja fele becsületes paroláját s meg nem tanítja rá, hogy h a selma zsoldot kap.B&.J és késsé fárnak ma. Franciaországban bevezetik a jegyrendszert Szívesen fogadta a közönség az „egységes kenyeret" Csak gazdasági kérdésekről tárgyal a holnap összeülő belgrádi konferencia „A Barnán-szövetség téves vágányra futna, ha magatartását kzárólag revízióellenes szempontoknak rendelné alá“ RÓMA, február ÜL A Stefani-Iroda diplomáciai szerkesztője írja: A különböző duna-balkkáni fővárosokból érkező minden értesülés arra enged következtetni, hogy a Balkán-szövetség belgrádi értekezletétől semmiféle szenzációs eredményt sem lehet várni. Az értekezlet meg fogja vizsgálni az általános politikai helyzetet a nyugat-középeurópai összeütközéssel kapcsolatban, úgyszintén a keleti, félsziget különböző államainak kölcsönös viszonya szempontjából, mindezt annak hangsúlyozásával, hogy a Balkánbéke fenntartása közös érdek. Nem látni, hogy az értekezlet folyamán tömb megalkotását lehetne szemügyre venni, mert egyes érdekelt országok távol lesznek. Másrészt általánosan elismerik, hogy tömb létesítését harmadik hatalmak ellen irányulónak lehetne felfogni. Ezenfelül az általános barátság előfeltétele az volna, hogy kiküszöböljék azokat az ellentéteket, amelyek még elintézetlenek és amelyeknek megoldása még nem látszik közellévőnek, nyújthatnak számukra. A cikkíró ezután idézi, a Kathimerini görög lap kijelentését, hogy „A Balkán a balkáni népeké legyen”. Végül hangsúlyozza, hogy a belgrádi értekezlet a balkáni népek autonómiájának első állomása a jelenlegi európai viszállyal szemben, amelytől távol akarnak maradni. Jugoszlávia politikája azonos Olaszországéval Meg fogják vizsgálni nem csupán a politikai kérdéseket, hanem a gazdaságiakat is, amelyek a háború és a tengeri zárlat következtében a Balkán-félszigeten is rendkívül fontosakká váltak. Az értekezlettel kapcsolatban utalni kell különösen Cvicar- Markovics jugoszláv külügyminiszter legutóbbi nyilatkozataira, amelyek szerint »Jugoszlávia politikája teljes összhangban van Olaszországéval és arra irányul, hogy a Balkánon és a Duna-medencében a rend valósuljon meg.“ A Berliner Börsenzeitung a február 2-án összeülő balkáni értekezlet feladataival foglalkozva megállapítja, hogy Szovjet- Oroszországnak a Kárpátokon át Délkelet- Európába való betörése olyan téma, amelyről sokat lehet írni, de amelynek nincs semmi jogosultsága, tekintettel a kárpáti orosz-magyar határról és Romániával szemben Besszarábiáról tett félreérthetetlen orosz kijelentésekre. „A belgrádi értekezlet a balkáni államok autonómiájának első állomása“ Bukarest, február 1. (NST) „A Balkán-államok pacifizmusa“ címmel érdekes cikkben mutat rá Psemfil Seicaru a Curentul hasábjain arra, hogy az összes délkeleteurópai államok között sokkal több közös érdek, mint megoldatlan kérdés van. A nagyhatalmak hagyományos politikája volt — írja a román lap, hogy a Balkán-államokat minden európai viszályba bevonták és ügynökeik által igyekeztek megfelelő légkört teremteni. A Balkán-államok azonban nem akarnak többé idegen érdekek sakkfigurnáiul szolgálni, hanem a nagyhatalmaktól függetlenül, maguk veszik kezükbe érdekeik megvédését. Serearu rámutat arra, hogy az a nagy agsstfssg és asaelyscasi & feellasi seedie 1919 óta szenvedtek, a világháború „ajándéka“ volt, semmi sem természetesebb tehát, mint hogy a mostani háborúval szemben a legnagyobb óvatosságot tanúsítják. A balkáni népek semlegessége nem a hiénák zsákmányra várása, hanem a parasztnépek konzervatív felfogásából fakad. Gondolkodásuk azonossága és politikájuk hasonlósága nem átgondolt terv eredménye, hanem az önfenntartási ösztön reflexmozdulata. A Churchill-beszédre célozva leszögezi a cikkíró, hogy a Balkánállamoknak elég gyakorlati tapasztalatuk van arra nézve, hogy mit rejt az idealisták szónokiassága és milyen anyagi érdekek bújnak meg a szép szavak mögött. A balkáni népek nem akarnak mást, minthogy békében hagyják őket, a legjobb osteesági anctosság, amit A Balkánkonferencia csak gazdasági kérdésekről tárgyal Belgrádi politikai körökben erősen tartja magát az a hír, hogy a Balkán-konferencián a balkáni államok gazdasági együttműködésének lehetőségéről fognak tárgyalni. Mivel a nagyhatalmak szempontjából a Balkán nyersanyaga igen nagy jelentőségű, ennek következtében a Balkán-államok úgy érzik, hogy ebben a kérdésben, bizonyos közös megbeszélésre van szükség. Hír szerint a gazdasági együttműködésre meg akarják nyerni Bulgáriát is, sőt vannak olyan hangok is, hogy később talán Magyarország is csatlakozhatna elvhez a gazdasági együttműködéshez. Azokat a híreket, amelyek arról szólnak, hogy Szaradzsoglu török külügyminiszter a belgrádi konferencia után Paksba utazna, illetékes helyen még nem erősítették meg és úgy hiszik, hogy ezek a hírek nem felelnek meg a valóságnak. Cincar-Markovics külügyminiszter nyilatkozata a belgrádi konferenciáról Belgrád, február 1. (Bud. Tud.) Cincar-Markovics jugoszláv külügyminiszter a Balkán-konferenciával kapcsolatban nyilatkozott a Tan című isztanbuli török lapnak. — Nagyon örülök — úgymond, — hogy a balkánegyezményt aláíró államok tanácsának belgrádi konferenciáján ismét találkozhatok a török külügyminiszterrel, Szaradzsogunval, ezzel az eminens államférfival, valamint az egyezményt aláíró államok baráti képviselőivel Meg vagyok gráséáro, tver » Balkifetaná« ések .