Esti Ujság, 1940. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1940-02-05 / 28. szám
HírTFD, 1940 FEBRUÁR 5, csü Újság Erős Rtael légitámadáson az angol haidhad ellen Berlin, február 5. A Német Távirati Iroda harctéri jelentése a következőket mondja: A német légihaderő ismét felkereste az angol parti vizeket és merész küzdelmekben súlyos veszteségeket okozott az ellenségnek. Az Északi-tenger fölött végrehajtott fegyveres felderítés során a német repülők Kinbaird-Headtól északkeletre megtámadtak három aknakereső hajót és egyet közülük elsüllyesztettek. Newcastlenál, Blamborough Headnál és a Humbertól északkeletre egy-egy hadihajóktól kísért kereskedelmi hajórajra bukkantak és haladéktalanul megtámadták a hajórajokat. A kereskedelmi gőzösöket torpedórombolók, segédcirkálók és tengeralattjárók biztosították. Megtámadtak azonkívül egyedül haladó felfegyverzett kereskedelmi gőzösöket és előörsnaszádokat. Négy előörshajót és kilenc kereskedelmi gőzöst elsüllyesztettek azonkívül több kereskedelmi hajót komolyan megrongáltak. A légelhárítás különösen a hajórajoknál volt nagyon erős, de az egyedül haladó kereskedelmi hajóknál mák is megállapítható volt. A német repülőket nem tévesztették meg az ellenséges lövedékek kis fehér és fekete felhői. Mindig újból támadtak, többször a legerősebb légvédelmi tűzben is. Az ellenséges járművek izgatottan, jobbra-balra kanyarogva menekültek. Az eltalált gőzösök legénysége sietve a mentőcsónakokon keresett menekülést. A part közelében erős angol vadászrepülő-elhárítás kapcsolódott a küzdelembe. Heves légiharc után a számbeli fölényben lévő ellenség két német repülőgépet, valószínűleg a tenger fölött, lelőtt. Egy súlyosan megsérült német repülőgépnek angol területen kényszerleszállást kellett végrehajtania. Bár legénysége között halott és sebesült is volt, az életben maradott repülők a gépet felgyújtották. Azzal a megállapítással kapcsolatban, hogy a tengeri háború következtében tíz nap alatt 145,503 tonna tartalmú angol francia és semleges hajó pusztult el, megjegyezhető, hogy ebben a számban nem szerepelnek a légihaderő által elsüllyesztett hajók. Azonkívül csak a név szerint határozottan megállapított veszteségeket tették tekin A CorerePadano : ~i r..........i I ii „Magyarország ismét kiérdemelte Európa háláját“ Róma, február 5. (Magyar Távirati Iroda) A Corriere Padano főszerkesztőjének tollából hosszú cikkben foglalkozik a szovjetorosz politika alakulásával. A cikkíró szerint képtelenség volna föltenni, hogy Szovjetoroszországnak a háború elején elfoglalt magatartásával az lett volna a célja, hogy annak a nemzeti szocialista Németországnak ügyét mozdítsa elő, amely mindig a legerősebb gát volt a Szovjet előrenyomulásával szemben. Kétségtelen az is, hogy a Szovjetoroszország által a Balti-tengeren elért erdemények jóval történnek a Hitlerrel való megegyezés feltételein. A Szovjet terve nyilvánvalóan az volt, hogy miután Németország abban a hitben, hogy Nagybritannia ma Franciaország nem avatkoznak be a háborúba, belevetette magát a háborúba és Németország háta mögött megvalósítja baltitengeri programmját. Szovjetoroszország el volt szánva arra is, hogy Németországot, mihelyt csak lehet, cserbenhagyja. Erre mutat az a körülmény is, hogy a Szövojet eddig csak nevetségesen csekély árumenynyiségeket szállított Németországnak. A komintern propagandája eközben arra irányult, hogy a nemzetközi műlakástömegek előtt megvédje Katalint az imeprializmus vádja ellen. Olaszország a maga részéről soha egy pillanatra sem hitte, hogy Sztálin új imperializmusa kedvéért hajlandó lemondani a világforradalom gondolatáról. Nem kétséges, hogy a szovjekormány és a komintom politikája ezúttal is kéz a kézben haladt és a pánszlávizmust mintegy eszközül akarta felhasználni a bolsevista világforradalom céljára. Itt m©g kell említeni, hogyMagyarország ebben a helyzetben ismét kiérdemelte egész Európa háláját. Csáky István gróf, Magyarország külügyminisztere kése a Romániával fennálló ellentéteket békésen rendezni. Lehetett volna talán remélni valamely kezdetleges konkrét eredményt, mint amilyen például az erdélyi önkormányzat megadása lett volna. Ha azonban a román kormány magatartása miatt minden a régiben marad, ám lássák a románok, hogy ennek milyen következményei lehetnek rájuk nézve. Jó volna, tehát, ha a a utolsó ■pillanatban mégis meggondolnák magukat. A német-—román gazdasági megegyezés következtében, úgy látszik, hogy Sovjet- Oroszország egyelőre visszaszorul a Balkánról, ami Olaszország részére örvendetes tény, miután Róma eleve kijelentette, hogy a Szovjet minden délkeleteurópai előretörésével szembehelyezkedik. A Szovjet balkáni tervei tehát egyelőre vízbe estek, de még egyáltalában nem bizonyos, hogy azokat Moszkva végleg feladta. A civilizált Világnak, elsősorban pedig Rómának továbbra is éber figyelemmel kell nézni Európa e Vidéke felé Mágori Mária, Márkus Margit, Szentlér Mária, Simó István, Kiszl Lajos tetbe. (MTI.) Elítélték, mert külföldi rádiót hallgatott Freiburg, február 5. (NST) A freiburgi különbíróság háromévi fegyházra és polgári jogainak három évre való elvesztésére ítélte Reinhardt Vilmos 52 éves badenweileri lakost. Reinhardtnak az volt a bűne, hogy külföldi, főleg angol és francia rádióadásokat hallgatott. 7 HOL ÉPÍTSÜK FEL AZ ÚJ NEMZETI SZÍNHÁZAI A Kúria is elutasította a Grassalkovich-örökösöket • A Rákóczi-úti telek bonyolult története A Kúria néhány nappal ezelőtt elutasította a Grassalkovich-örökösök kétestét, amelyet a Rákóczi-út és a Múzeum körút sarkán lévő s a Nemzeti Színház céljait szolgáló telek ügyében indítottak a magyar állam ellen. A Kúria határozata anynyit jelent, hogy a teleknek az örökösökkel való kapcsolatát véglegesen tisztázta és megállapította, hogy a telek olyan nemzeti tulajdon, amelyet az örökösök nem követelhetnek vissza. Ezzel az ítélettel, valamint a magyar törvényhozásnak 1939-ben elfogadott és a Nemzeti Színházról szóló törvénnyel újra előtérbe került a Nemzeti Színház felépítésének problémája. Ez a probléma tulajdonképen több mint száz esztendeje foglalkoztatja a magyar közvéleményt. 1833- ban merült fel a Nemzeti Színház felépítésének gondolata. Ebben az időben két felfogás küzdött egymással, az egyik azt látta helyesnek, hogy a Nemzeti Színházat a Dunaparton építsék fel azon a helyen, ahol ez idő szerint a Lánchíd pesti hídfője és a Magyar Tudományos Akadémia épülete áll. Ennek az elgondolásnak leglelkesebb propagálója Széchenyi István volt, aki azt az álláspontot képviselte, hogy ha Nemzeti Színházat építünk, akkor az legyen szép, legyen hasonló a nyugateurópai országok hasonló intézményeihez. Pest városa abban az időben ki is jelölte a területet és megindította az akciót, hogy a szükséges anyagi eszközöket is előteremtsék a színházépítés céljaira. A másik megoldást Pest megye nagynevű alispánja, Földváry Gábor karolta fel és tervének sikerült megnyernie Grassalkovich Antal herceget, aki ingyen ajánlotta fel a mai Rákóczi-út és Múzeum-körút sarkán elterülő telkét a Nemzeti Játékszín felépítésére. Széchenyi István abban az időben nem tartotta ezt a helyet megfelelőnek, hiszen a telek a város szélén feküdt, ahol néhány lépésre más libalegelő terült el. Grassalkovich herceg az alábbi adománylevélben ajánlotta fel a telket: A telek felajánlása után Földváry alispán Pest vármegye, a társtörvényhatóságok és az országgyűlés együttes adakozásából lehetővé tette a Nemzeti Színház telepítését. Az 1836. országgyűlés külön törvénnyel intézkedett a Nemzeti Játékszín megvalósításáról és indokolásában kimondotta, hogy erre az intézményre „a nyelv pallérozása és előmozdítása, valamint az ekölcsiségnek e módon is bővebb kimívelésére’’ feltétlenül szükség van, de egyben utasítást adott egy külön bizottságnak, hogy díszesebb játékszín tervét dolgozza ki és azt feltétlenül a dunaparti telken építsék meg. Az 1840-iki országgyűlés az időközben a Grassalkovich-telken felépült Nemzeti Színházat nemzeti tulajdonba vette, de újólag kimondotta, hogy dunaparti Nemzeti Színház tervét nem ejti el, hanem azt továbbra is is ápolni kell. A szabadságharc és az azt követő idők nem voltak alkalmasak a terv megvalósítására, a dunaparti megoldás lassankint háttérbe szorult és 1873-ban a Nemzeti Színházat átépítették, két oldalról bérházat emeltek melléje és ezeknek jövedelme az eredetileg 400.000 forintban megállapított és a Nemzeti Színház felépítését szolgáló alap vagyonát növelte, úgy hogy 1913-ban már több mint 6 millió korona gyűlt ezen a réven össze. Ebben az időben került újra napirendre a nagyszabású és a nemzet céljainak minden tekintetben megfelelő Nemzeti Színház felépítésének terve. A bérházak lebontását megkezdték, az időközben kitört világháború azonban újabb nehézségeket okozott és a bérházak földszinti részét az illetékesek jobbnak látták meghagyni, azokat üzlethelyiségeknek adták ki, hogy legalább valamelyes jövedelem mutatkozzék. Grassalkovich Antal adománylevele Alulirt, minek vtásza a múlt ISSI.-ik esztendőben szalvad királyi Pest városában a hatvani kapun felül fekvő üres fundusontat a tekéntetes vármegyénak ollyvégre, hogy ott és azon Magyar Nemzeti Theátrum építtessek, oda, ajándékoztam Volna, most amidőn a tökéntetes nemes vármegye az építéshez már hozzá fogni akar, az érdeklett funduel a fenn érintett céllá ezennel tökélletessen általom, engedem és megbízottam által résignállom. Azon esetre mindazonáltal, ha netalán a Magyar Theátrum fellépitése Villámoniy akadályok miatt vagy most nem sikerülhetne, vagy azon fundust jövendőben akármelly más améira, és nem a mostani általam, kívánt Magyar Színház építésére és fenntartására akarnák fordítani, akkor én azon fundusról további rendelkezésemet és a dologba való beszállásomat magamnak és successorimnak fenn tartom. Mellyről is a fellyebb vitt mód szerént ezen faisantiUs ajándékozó levelemet két egyenlő pártban, mellyikbnek egyike a tékánteles nemes vármegye leveles tárában, a másika pedig az én levelestáramban tétessen, nevem aláírása és Szokott pelsétem alatt kiadtam. Gedéllön September 22-ik napján 1835-ik esztendőben. Herczeg Grassalkovich Antal s. te. (P. ff.) 1835-ik eszt. (September 83-án föméltósága Grassalkovich ő herczegségének jelen. Gedéllön 1835-ik esztendei September 82-én ajándék levele következésében a bent érdeklett üres fundus többeknek jelenlétében táblabiró a uradalmi praefectus Andrássy Mihály ur mint tisztelt ő herczegségének végre megbízottja által aa atellirt alspámynak a Mlyszitién által adatott s ügyem azon all ispány által tekéntetee nemes Pest vármegye részéről a bent kitett czélra által vétetett. Költ Pesten mint letlyebb. — Pöldváry Gábor m. p. t. Pestvármegye alispánja (P. ff.) Andrássy Mihály m. p. mint erre meglkolt átadó (pap.). Elvész hatmillió aranykorona Az 1920-as évek elején a Nemzeti Színházalap 6 millió főoronás vagyona semmivé zsugorodott, a gazdasági válság, a koronaromlás, az ország megcsonkítása mind olyan körülmények voltak, amelyek nem kedveztek a nagyszabású terv újbóli felélesztésének. A Grassalkovich-örökösök már 1920-ban pert indítottak az állam ellen és követelték a telek visszaadását azzal az indokolással, hogy az állam nem az alapítlevélben meghatározott célra használja fel a telket, tehát az örökösök joga újra megnyílt erre a telekre. Végső fokon a Kúria ezt a keresetet is elutasította, de a Nemzeti Színház felépítésének ügye tovább húzódott, mert a főváros időközben hatalmas lépésekkel fejlődött, a forgalmi viszonyok teljesen megváltoztak és szakértők szkrint a mai kor igényeinek mindenben megfelelő Nemzeti Színházat a Rákóczi út és a Múzeum körút sarkán felépíteni nem lehet. Ennek következtében a Nemzeti Színház százéves jubileuma alkalmából hozott törvény kimondotta a következőket: a törvényhozás utasítja a kormányt, hogy a néhai herceg Grassalkovich Antal által nemes áldozatkétséggel Magyar Nemzeti Teátrum céljaira felajánlott s utóbb a vele szomszédos telekkel egyesített Ingatlant, amelyen a Nemzeti Színház korábbi épülete és az 1875:XXXIV. törvénycikk értelmében vele kapcsolatosan épített bérház fennállott, a változott városrendezési, városforgalmi és műszaki viszonyok figyelembevételével a Nemzeti Szánkóé céljáéra, használja fel, vagy hasznosítsa. A törvény tehát világosan kimondja, hogy a megváltozott viszonyok következtében hasznosítani is lehet a Nemzeti Színház telkét, a gyakorlatban pedig egyre bizonyosabb lesz, hogy a nemes intenció változatlanul megmarad ugyan, de a Nemzeti Színház épületét máshol, a város egyéb, erre megfelelőbb részén kell felállítani.