Esti Ujság, 1940. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1940-02-05 / 28. szám

HírTFD, 1940 FEBRUÁR 5, csü Újság Erős Rtael légitámadáson az angol haidhad ellen Berlin, február 5. A Német Távirati Iroda harctéri jelen­tése a következőket mondja: A német légihaderő ismét felkereste az angol parti vizeket és merész küzdelmekben súlyos veszte­ségeket okozott az ellenségnek. Az Északi-tenger fölött végrehajtott fegy­veres felderítés során a német repülők Kin­­b­aird-Headtól északkeletre megtámadtak három aknakereső hajót és egyet közülük elsüllyesztettek. Newcastlenál, Blamborough Headnál és a Humbertól északkeletre egy-egy hadihajók­tól kísért kereskedelmi hajórajra bukkan­tak és haladéktalanul megtámadták a h­ajórajokat. A kereskedelmi gőzösöket torpedórombolók, segédcirkálók és tenger­alattjárók biztosították. Megtámadtak azonkívül egyedül haladó felfegyverzett kereskedelmi gőzösöket és előörsnaszádo­­kat. Négy előörshajót és kilenc kereske­delmi gőzöst elsüllyesztettek azonkívül több kereskedelmi hajót komo­lyan megrongáltak. A légelhárítás külö­nösen a hajórajoknál volt nagyon erős, de az egyedül haladó kereskedelmi hajóknál má­k is megállapítható volt. A német repülőket nem tévesztették meg az ellenséges löve­dékek kis fehér és fekete felhői. Mindig újból támadtak, többször a legerősebb lég­védelmi tűzben is. Az ellenséges járművek izgatottan, jobbra-balra kanyarogva me­nekültek. Az eltalált gőzösök legénysége sietve a mentőcsónakokon keresett mene­külést. A part közelében erős angol va­­dászrepülő-elhárítás kapcsolódott a küzde­lembe. Heves légiharc után a számbeli fö­lényben lévő ellenség két német repülőgépet, valószínűleg a tenger fölött, lelőtt. Egy súlyosan megsérült német repülőgép­nek angol területen kényszerleszállást kel­­lett végrehajtania. Bár legénysége között halott és sebesült is volt, az életben mara­­dott repülők a gépet felgyújtották. Azzal a megállapítással kapcsolatban, hogy a tengeri háború következtében tíz nap alatt 145,503 tonna tartalmú angol fran­cia és semleges hajó pusztult el, megjegyez­hető, hogy ebben a számban nem szerepel­nek a légihaderő által elsüllyesztett hajók. Azonkívül csak a név szerint határozottan megállapított veszteségeket tették tekin­ A Co­rerePadano : ~i r..........i I ii „Magyarország ismét kiérdemelte Európa háláját“ Róma, február 5. (Magyar Távirati Iroda) A Corriere Padano főszerkesztőjének tollá­ból hosszú cikkben foglalkozik a szovjetorosz politika alakulásával. A cikkíró szerint képtelenség volna föl­tenni, hogy Szovjetoroszországnak a háború elején elfoglalt magatartásával az lett volna a célja, hogy annak a nemzeti szocialista Né­metországnak ügyét mozdítsa elő, amely min­dig a legerősebb gát volt a Szovjet előrenyo­mulásával szemben. Kétségtelen az is, hogy a Szovjetorosz­ország által a Balti-tenge­ren elért erdemények jóval történ­nek a Hitlerrel való megegyezés feltételein. A Szovjet terve nyilvánvalóan az volt, hogy miután Németország abban a hitben, hogy Nagybritannia ma Franciaország nem avatkoz­nak be a háborúba, belevetette magát a há­borúba és Németország háta mögött megvaló­sítja baltitengeri programmját. Szovjetoroszország el volt szánva arra is, hogy Németországot, mihelyt csak lehet, cserbenhagyja. Erre mutat az a körülmény is, hogy a Szövo­jet eddig csak nevetségesen csekély árum­eny­­nyiségeket szállított Németországnak. A komintern propagandája eközben arra irá­nyult, hogy a nemzetközi m­ű­lakás­töm­egek előtt megvédje Katalint az im­eprializmus vádja ellen. Olaszország a maga részéről soha egy pillanatra sem hitte, hogy Sztálin új im­perializmusa kedvéért hajlandó lemondani a világforradalom gondolatáról. Nem kétséges, hogy a szovj­ekormány és a komi­ntom politikája ezúttal is kéz a kézben haladt és a pánszlávizmust mintegy eszközül akarta felhasználni a bolsevista világforra­­dalom céljára. Itt m©g kell említeni, hogy­­Magyarország ebben a helyzetben ismét kiérdemelte egész Európa háláját. Csáky István gróf, Magyarország külügy­minisztere kése a Romániával fennálló ellen­téteket békésen rendezni. Lehetett volna ta­lán remélni valamely kezdetleges konkrét eredményt, mint amilyen például az erdélyi önkormányzat megadása lett volna. Ha azonban a román kormány magatar­tása miatt minden a régiben marad, ám lássák a románok, hogy ennek milyen kö­vetkezményei lehetnek rájuk nézve. Jó volna, tehát, ha a­ a utolsó ■pillanatban mégis meggondolnák magukat. A német-—román gazdasági megegyezés következtében, úgy látszik, hogy Sovjet- Oroszország egyelőre visszaszorul a Balkán­ról, ami Olaszország részére örvendetes tény, miután Róma eleve kijelentette, hogy a Szov­jet minden délkeleteurópai előretörésével szembehelyezkedik. A­­ Szovjet balkáni tervei tehát egyelőre vízbe estek, de még egyáltalában nem bizonyos, hogy azo­kat Moszkva végleg feladta. A civilizált Vi­lágnak, elsősorban pedig Rómának továbbra is éber figyelemmel kell nézni Európa e Vi­déke felé Mágori Mária, Márkus Margit, Szentlér Mária, Sim­ó István, Kiszl Lajos tetbe. (MTI.)­ Elítélték, mert külföldi rádiót hallgatott Freiburg, február 5. (NST) A freiburgi különbíróság háromévi fegyh­ázra és polgári jogainak három évre való elvesztésére ítélte Reinhardt Vilmos 52 éves badenweileri lakost. Reinhardtnak az volt a bűne, hogy külföldi, főleg angol és francia rádióadásokat hallgatott. 7 HOL ÉPÍTSÜK FEL AZ ÚJ NEMZETI SZÍNHÁZAI­­ A Kúria is elutasította a Grassalkovich-örökö­­söket • A Rákóczi-úti telek bonyolult története A Kúria néhány nappal ezelőtt elut­así­totta a Grassalkovich-örökösök kétestét, amelyet­ a Rákóczi-út és a Múzeum­ körút sarkán lévő s a Nemzeti Színház céljait szolgáló telek ügyében indítottak a ma­gyar állam ellen. A Kúria határozata any­­nyit jelent, hogy a teleknek az örökösök­kel való kapcsolatát véglegesen tisztázta és megállapította, hogy a telek olyan nemzeti tulajdon, amelyet az örökösök nem követelhetnek vissza. Ezzel az ítélettel, valamint a magyar törvényhozásnak 1939-ben elfogadott és a Nemzeti Színházról szóló törvénnyel újra előtérbe került a Nemzeti Színház felépí­tésének problémája. Ez a probléma tulaj­donképen több mint száz esztendeje fog­lalkoztatja a magyar közvéleményt. 1833- ban merült fel a Nemzeti Színház felépí­tésének gondolata. Ebben az időben két felfogás küzdött egymással, az egyik azt látta helyesnek, hogy a Nemzeti Színhá­zat a Dunaparton építsék fel azon a he­lyen, ahol ez idő szerint a Lánchíd pesti hídfője és a Magyar Tudományos Akadé­mia épülete áll. Ennek az elgondolásnak leglelkesebb propagálója Széchenyi István volt, aki azt az álláspontot képviselte, hogy ha Nemzeti Színházat építünk, akkor az legyen szép, legyen hasonló a nyugat­­európai országok hasonló intézményeihez. Pest városa abban az időben ki is jelölte a területet és megindította az akciót, hogy a szükséges anyagi eszközöket is előte­remtsék a színházépítés céljaira. A másik megoldást Pest­ megye nagy­nevű alispánja, Földváry Gábor karolta fel és tervének sikerült megnyernie Gras­­salkovich Antal herceget, aki ingyen aján­lotta fel a mai Rákóczi-út és Múzeum-kör­út sarkán elterülő telkét a Nemzeti Játék­szín felépítésére. Széchenyi István abban az időben nem tartotta ezt a helyet meg­felelőnek, hiszen a telek a város szélén feküdt, ahol néhány lépésre más­ libalegelő terült el. Grassalkovich herceg az alábbi adománylevélben ajánlotta fel a telket: A telek felajánlása után Földváry alispán Pest vármegye, a társtörvényhatóságok és az országgyűlés együttes adakozásából lehe­tővé tette a Nemzeti Színház telepítését. Az 1836. országgyűlés külön törvénnyel intézke­dett a Nemzeti Játékszín megvalósításáról és indokolásában kimondotta, hogy erre az intézményre „a nyelv pallérozása és előmoz­dítása, valamint az ekölcsiségnek e módon is bővebb kimívelésére’’ feltétlenül szükség van, de egyben utasítást adott egy külön bizottságnak, hogy díszesebb játékszín tervét dolgozza ki és azt feltétlenül a dunaparti telken építsék meg. Az 1840-iki országgyűlés az időközben a Grassalkovich-telken felépült Nemzeti Színházat nemzeti tulajdonba vette, de újólag kimondotta, hogy dunaparti Nem­zeti Színház tervét nem ejti el, hanem azt továbbra is is­ ápol­ni kell. A szabadságharc és az azt követő idők nem voltak alkalmasak a terv megvalósítá­sára, a dunaparti megoldás lassankint hát­térbe szorult és 1873-ban a Nemzeti Színhá­zat átépítették, két oldalról bérházat emel­tek melléje és ezeknek jövedelme az eredeti­leg 400.000 forintban megállapított és a Nemzeti Színház felépítését szolgáló alap vagyonát növelte, úgy hogy 1913-ban már több mint 6 millió korona gyűlt ezen a réven össze. Ebben az időben került újra napi­rendre a nagyszabású és a nemzet céljainak minden tekintetben megfelelő Nemzeti Szín­ház felépítésének terve. A bérházak lebon­tását megkezdték, az időközben kitört világ­háború azonban újabb nehézségeket okozott és a bérházak földszinti részét az illetékesek jobbnak látták meghagyni, azokat üzlet­helyiségeknek adták ki, hogy legalább vala­melyes jövedelem mutatkozzék. Grassalkovich Antal adománylevele Alulirt, minek vtász­a a múlt ISSI.-ik­ esztendőben szalvad királyi Pest városában a hatvani kapun fel­­ül fekvő üres funduso­­ntat a tekéntetes vár­megyénak ollyvégre, hogy ott és azon Magyar Nemzeti Theátrum építtessek, oda, ajándék­oztam Volna, most amidőn a tökéntetes nemes vármegye az építéshez már hozzá fogni akar, az érdeklett f­undue­l a fenn érintett céllá ezennel tökél­­letessen által­­om, engedem és megbízot­tam által résignállom. Azon esetre mind­azonáltal, ha netalán a Magyar Theátrum fellépitése Villámoniy akadályok miatt vagy most nem sikerülhetne, vagy azon fun­dust jövendőben akár­melly más améira, és nem a mostani általam, kívánt Magyar Színház építésére és fenn­tartására akarnák fordí­tani, akkor én azon fundusról további ren­delkezésemet és a dologba való beszálláso­mat magamnak és successorimnak fenn tar­tom. Mellyről is a fellyebb vitt mód szerént ezen faisantiUs ajándékozó levelemet két egyenlő pártban, mellyikbnek egyike a tékán­­teles nemes vármegye leveles tárában, a másika pedig az én levelestáramban tétes­­sen, nevem aláírása és Szokott pelsétem alatt kiadtam. Gedéllön September 22-ik napján 1835-ik esztendőben. Herczeg Gras­salkovich Antal s. te. (P. ff.) 1835-ik eszt. (September 83-án föméltósága Grassalkovich ő herczegségének jelen. Gedéllön 1835-ik esztendei September 82-én ajándék levele következésében a bent érdeklett üres fun­dus többeknek jelenlétében táblabiró a ura­dalmi praefe­ctus Andrássy Mihály ur mint tisztelt ő herczegségének­­ végre meg­bízottja által aa atellirt alspámynak a Mly­­szitién által adatott s ügyem azon all ispány által tekéntetee nemes Pest vármegye ré­széről a bent kitett czélra által vétetett. Költ Pesten mint letlyebb. — P­öldváry Gábor m. p. t. Pestvármegye al­ispánja (P. ff.) Andrássy Mihály m. p. mint erre meglk­olt átadó (pa­p.). Elvész hatmillió aranykorona Az 1920-as évek elején a Nemzeti Színház­­alap 6 millió főoronás vagyona semmivé zsu­gorodott, a gazdasági válság, a koronaromlás, az ország megcsonkítása mind olyan körül­mények voltak, amelyek nem kedveztek a nagyszabású terv újbóli felélesztésének. A Grassalkovich-örökösök már 1920-ban pert in­dítottak az állam ellen és követelték a telek visszaadását azzal az indokolással, hogy az­ állam nem az alapítlevélben meghatározott célra használja fel a telket, tehát az örökö­sök joga újra megnyílt erre a telekre. Végső fokon a Kúria ezt a keresetet is elutasította, de a Nemzeti Színház felépítésének ügye to­vább húzódott, mert a főváros időközben ha­talmas lépésekkel fejlődött, a forgalmi viszo­nyok teljesen megváltoztak és szakértők szk­­­rint a mai kor igényeinek mindenben meg­felelő Nemzeti Színházat a Rákóczi­ út és a­ Múzeum­ körút sarkán felépíteni nem lehet. Ennek következtében a Nemzeti Színház száz­éves jubileuma alkalmából hozott törvény kimondotta a következőket: a törvényhozás utasítja a kormányt, hogy a néhai herceg Grassalkovich Antal által nemes áldozatkét­­séggel Magyar Nemzeti Teátrum céljaira fel­ajánlott s utóbb a vele szomszédos telekkel egyesített Ingatlant, amelyen a Nemzeti Szín­ház korábbi épülete és az 1875:XXXIV. tör­­vénycikk értelmében vele kapcsolatosan épí­tett bérház fennállott, a változott városren­dezési, városforgalmi és műszaki viszon­yok figyelembevételével a Nemzeti Szánkóé céljáéra, használja fel, vagy hasznosítsa. A törvény tehát világosan kimondja, hogy a megváltozott viszonyok következtében hasz­nosítani is lehet a Nemzeti Színház telkét, a gyakorlatban pedig egyre bizonyosabb lesz, hogy a nemes intenció változatlanul megma­rad ugyan, de a Nemzeti Színház épületét máshol, a város egyéb, erre megfelelőbb ré­szén kell felállítani.

Next