Esti Ujság, 1940. április (5. évfolyam, 73-98. szám)
1940-04-01 / 73. szám
Budapest, 1940 április 1. ötödik évfolyam, 73. sz. Szerkesztőség, kiadóhivatal, színházjegy- és utazási iroda, Budapest, VIII., József körút 5. Postatakarékpénzt. csekksz. sz. 49 927 Hétfő Előfizetési év egy nőnapra 2 pengő 20 fillér Egyes szám ára hétköznap és vasárnap 10 fillér. A szerkesztőség, kiadóhivatal színházjegy-és utazási iroda telefonit (1 444-et) imind Jaross Andor, a felvidéki tárcanélküli miniszter. Lemond nem azért, amiért a miniszterek általában távozni szoktak, hanem megválik a minisztériumtól, mert befejezte a munkáját, amire vállalkozott. A feladat, amelyet megoldott, nem itt kezdődött, hanem még „odaát”. Benes birodalmában, ahol szuronyok árnyékában, üldözések közepett, szemben a prágai demokrácia törpe zsarnokaival szervezni kellett a magyarságot és némán, összeszontott foggal, százszor elbukva és mindig újra kezdve készülni kellett a napra, amikor majd ütt az ára. Folytatódott, csúcs-1 pontjára ért ez a harc a szétbomló csehszlovák államtákolmány végóráiban, a pozsonyi rádió mikrofonja előtt, a komáromi tárgyalásoknál s véget ért azon a napon, amelyen Jaross Andor a Felvidék magyar népét töretlen lélekkel vehette el a szabadító kormányzó elé. S a küzdelem munkává változott, országépítéssé alakult itthon, ahol végre kellett hajtani az egységesítés bonyolult, nehéz feladatát. Húsz éves idegen uralom után ezernyi új problémával, változott viszonyokkal kellett szembenézni a Felvidék minden magyarjának. A cseh imperializmusnak két évtized állott rendelkezésére, hogy megváltoztasson minden törvényt, maga képére alakítsa az életformákat, amelyek alatt azonban mindig élt és mindig magyar volt a magyarság. A felvidéki miniszter alig másfél év alatt takarította el az útból az idegen uralom maradványait. Végezte a munkát nehéz viszonyok között. Ezernyi kérés, millió életsors sok kicsi és nagy problémája meredt rá, rengeteg rosszindulatú kritika gáncsolta, de a munkát mégis befejezte, mégis elvégezte. Emberileg minden lehetőt megtett, amit tehetett a népért, a földért s hogy nem hiába és nem eredménytelenül dolgozott, azt bizonyítja a Felvidék, amely immár külső életformákban is tökéletes egységes része Szent István országának. A minisztérium, amelynek élén Jaross Andor dolgozott, feloszlik, mert teljesítette hivatását, Jaross Andor pedig egyszerű képviselőként akar résztvenni a belpolitikai életben, így nemcsak a munka elvégzésére adott felemelő példát, hanem arra is, hogy mijkép kell távoznia egy miniszternek, aki feladatát megoldotta. Nem tudjuk, hogy kiváló képességeit ezután a közélet melyik pontján kívánják felhasználni, mi lesz az a legközelebbi feladat, amelynek elvégzése Jaross Andor erős, kipróbált vállára hárul. Egyelőre csak az bizonyos, hogy ma, április elsején beadja lemondását. Ezzel Jaross Andor azt is megmutatta, hogy az érdem is úgy a legszebb és a legértékesebb, ha nem akarják aprópénzre váltani. Ezek az érdemek az ő számára mindig előkelő helyzetet, súlyt és értéket fognak biztosítani a magyar poltikai életben. S mindazok, akik vele harcoltak, vele dolgoztak, a legnagyobb kincset biztosították jövendőjük számára: a tiszta lelkiismeretet, amelyet csak olyan munka adhat, amelyet önzetlenül és jól végzett el az ember. És a magyar közvélemény tudja, hogy eljövendő harcokban, nehéz órák-ban, amilyeneket bizonyára tartogat még számunkra a sors, bizton számít-1 hat Jaross Andorra, valamint az ö munkatársaira, ők a magyar történe- lem legnehezebb korszakában edződtekl hozzá a küzdelemhez... " TELEKI PÁL GRÓF HAZAÉRKEZETT S NYILATKOZIK RÓMAI ÚTJÁRÓL Ma délelőtt jelentést tett a kormányzónak, délután miniszter- tanács lesz Ezen a héten összehívják a felsőház és a képviselőház külügyi bizottságát Gróf Teleki Pál miniszterelnök vasárnap este hazaérkezett. Ma reggel átvette hivatala vezetését és nagyjelentőségű nyilatkozatot tett olaszországi útjáról. Délelőtt referenseket fogadott, majd féltizenegy órakor kihallgatáson jelent meg Magyarország kormányzójánál. Délután minisztertanácsot tart a kormány, kedden délelőtt pedig összeül a képviselőház plénuma és a plenáris munkán kívül e héten fontos bizottsági ülések is lesznek. Gróf Teleki Pál miniszterelnök vasárnap délelőtt indult el Triesztből, ahol a pályaudvaron üdvözlésére megjelentek a polgári és katonai hatóságok vezetői, a trieszti prefektus, a fasiszta párt helyi szervezetének titkára, a magyar főkonzul, valamint a trieszti magyar kolónia tagjai csaknem teljes számban. Gróf Teleki Pált személyi titkára, Incze Péter miniszteri osztálytanácsos kísérte. A miniszterelnök felesége és leánya Olaszországban maradt. Gróf Teleki Pál miniszterelnök Olaszország területének elhagyásakor igen meleghangú táviratot tetézett Mussolini miniszterelnökhöz, valamint gróf Ciano külügyminiszterhez. - Fogadtatás a Délipélyaudvaron A miniszterelnök vonata vasárnap este 3 óra 40 perckor lépte át a határt és megérkezett Nagykanizsára. Bár hivataos fogadtatás nem volt, az állomáson nagy tömeg gyűlt össze és amikor a vonat befutott, a minisztelnököt lelkes éljenzéssel fogadták. Székesfehérváron vitéz Keresztes-Fischsz Ferenc belügyminiszter, Csáky István gróf külügyminiszter, Zsindely Ferenc miniszterelnökségi államtitkár és Vay László báró, a Magyar Élet Pártjának országos elnöke várták a miniszterelnököt. Valamennyien beszálltak gróf Teleki Pál szalonkocsijába és vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter — aki a miniszterelnököt távollétében helyettesítette — tájékoztatást adott a hazai eseményekről. A Déli pályaudvaron, ahova a miniszterelnököt hozó vonat félórás késéssel, 11 óra előtt futott be, Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter, bárcziházi Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár, Thuránszky László miniszteri osztályfőnök, a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője és Szép László miniszteri osztályfőnök, az elnöki osztály vezetője várták a miniszterelnököt. Olasz részről a hazatérő miniszterelnök fogadására Talamo márki, budapesti olasz követ és Clementi követségi titkár jelent meg. tikával felelősségteljes állásban foglalkoznak. Hogy a beszélgetések hosszúak voltak, az azt mutatja, hogy sok témáról beszéltünk s nem tudom, miért jelentette volna azt, hogy bármelyikünk is új fordulatot adott volna politikájának. Megbeszéléseink rendkívül értékesek voltak, különösen reám nézve. Sok fontos felvilágosítással gazdagodtam és megerősödött az utóbbi idők eseményeiről vallott felfogásom. Azt tartom, hogy sokkal gyakrabban kellene így a vezetőembereknek találkozniok. Joggal és józanul tehát semmi új fordulatot nem lehetett várni a Ducéval és Ciano gróffal való beszélgetésemtől. Csak azok magyarázhattak ilyent bele, akik nem értik meg az egyszerűt és természetest, vagy akiknek érdekük vagy mesterségük akármilyen eseményt felhasználni arra, hogy célzatosan vagy szenzációkeltésképpen légbőlkapott híreket terjesszenek. Az olasz-magyar barátság nem lépett semmiféle új fázisba, mint ahogy egyes lapok írták, mert ez a barátság egy természetes adottság. A mi hosszú együttmunkálkodáson és együttérzésen alapuló barátságunk feleslegessé is tesz mindenféle különleges megállapodást. A nemzetek és vezető férfiak szimpátiáján egyaránt felépülő kapcsolatok sokkal erősebbek, mindenféle formai kapcsolatoknál és megkötöttségeknél. „Az olasz-magyarbarátság természetes adottság“ Gróf Teleki Pál miniszterelnök ma reggel már korán dolgozószobájába ment és mielőtt hivatalának vezetését átvette volna, olaszországi útjáról a következő nagyjelentőségű és rendkívül érdekes nyilatkozatot adta a Magyar Távirati irodának: — Amidőn elutaztam, azt mondtam, hogy utazásomnak magánjellege van. Ezen nem változott semmi. Mert mit jelent az, hogy magánjellegű? Korántsem azt, hogy valaki titokban utazik. Nem is utaztam titokban. Hanem azt jelenti, hogy nem valamely külső, pillanatnyilag adott okból mentem, hanem húsvétkor, mert ilyenkor vehettem ki legkönnyebben szabadságomat és nem valamely sajátos, elérendő céllal mentem. Megmondtam, hogy a Ducéval és Ciano gróffal beszélni fogok és az lett volna a legtermészetellenesebb, ha Olaszországba megyek és nem beszélek velük. H°gy politikáról beszéltünk, az is eleve nyilvánvaló volt. A trieszti Piccolo szerkesztőjének már megmondtam, hogy ha ma két ember találkozik az utcán vagy kávéházban, politikáról beszélnek, miért legyen ez éppen azoknak tilos, akik a poli