Esti Ujság, 1940. június (5. évfolyam, 123-146. szám)
1940-06-01 / 123. szám
2 isti Ujsáp SZOMBAT, 1940 JUNIUS 1. " Olaszország területi követelése: Tunisz, Korzika, Nizza, Szuez és Dzsibuti Milánó, június 1. Az olasz területi követeléseket ez alkalommal foglalja össze első ízben hivatalos lap, a Relazioni Internazionale. Többek között a következőket írja a lap: — Az angolok és a franciák mindig elutasították az olasz nép jogos követeléseit. De ezeknek a követeléseknek most fegyverrel szerzünk érvényt. A fél évszázada várt perc bekövetkezett. Az olasz nép francia és angol ellenségeit a végső elszántsággal eltiporja. Minden olasz tekintete ma Tunisz felé fordul, amelynek minden háza az olasz nép verejtékes munkájával épült fel. Korzika és Nizza Olaszország biztonságának életkérdése. Dzsibuti és Szuez pedig az összekötő út az olasz impérium részei között. Ezek nélkül Olaszország nem tud tovább fejlődni. Alfieri nagykövet Hitlernél Az olasz főváros politikai és diplomáciai köreiben rendkívül nagy feltűnést keltett a Stefani-irodának az a híradása, amely szerint Alfieri Olaszország berlini nagykövetét pénteken délután fogadta Hitler kancellár a nyugati fronton lévő főhadiszállásán. Az olasz nagykövetet a német vezérkancellár Ribbentrop báró német külügyminiszter jelenlétében fogadta. A három államférfi megbeszélése hosszú ideig tartott. A Popolo di Roma a Stefani-iroda jelentéséhez a következőket fűzi hozzá: Magánforrásból származó értesülés szerint Hitler kancellár Alfieri olasz nagykövet látogatása után magához kérette Göbbels német propagandaminisztert, aki azonnal a vezér főhadiszállására repült. A német vezérkancellár, Ribbentrop báró és Alfieri nagykövet megbeszéléseinek következményei rövidesen érezhetők lesznek a nemzetközi politikában. Ez az általános benyomás az olasz főváros politikai és diplomáciai köreiben. Svájc visszautasítja a szövetségesek garanciáját A Stefani-iroda berni jelentése szerint a szövetségi palotában közölték a Stefaniiroda munkatársával, hogy a svájci kormány semmit sem tud az angol-francia kormánynak arról a szándékáról, hogy Svájcot angol-francia protektorátus alá helyeznék. Arról sem tudnaksemmit. ... hogy Franciaország új berni követe ilyen megbízatással érkezett volna a svájci fővárosba. Kijelentették azonban, hogy Svájc minden garanciára irányuló javaslatot visszautasít és a legkisebb mértékben sem hajlandó feláldozni eddigi semlegességét. A háború 275. A német csapatok készen állanak új feladatokra A Newyork Times, amelyet igazán nem lehet németbarát jelzővel sem illetni, sem vádolni, figyelemreméltóan emlékezik meg a „flandriai szerencsétlenség”-ről. Azt írja, hogy ez a csata olyan fölényes német győzelem, amihez csak Hindenburg 1914. évi fényes haditettét, a tannenbergi ütközetet lehet hasonlítani, amelyben egy egész orosz hadsereg semmisült meg. Megállapításához hozzáteszi azt is, hogy a tragédia igazi kihatásai a Szövetségesek számára csak ezután következnek, mert a La Manche partjának elfoglalása Angliát a német betörés kegyetlen veszélyének tette ki, így ítélik meg Amerikában a német győzelem jelentőségét már most, amikor pedig még a flandriai harctér keskeny — és óráról-órára keskenyebb — sávján még nem állott be az utolsó puskalövés utáni csönd. Még dörögnek az ágyúk, hullanak a repülőbombák ,,többször tízezer tonnányi“ mennyiségben, még folyik az emberek és gépek összegomolyodott, véres küzdelme minden centiméternyi földért. A németek továbbra is állandóan tért nyernek és nyitva csak azért nem vetnek be a küzdelembe még nagyobb erőt — amivel kierőszakolhatnák a gyors befejezést —, hogy feleslegesen ne áldozzák fel a katonák életét. A szövetségeseknek viszont minden óra nyereség, nemcsak azért, hogy a csapatok elszállítását folytathassák s az el nem szállítható hadianyagot elpusztítsák, hanem ezért is, hogy időt nyerjenek a flandriai harcok likvidálása után biztosan bekövetkező újabb német akcióra való felkészüléshez. Ez magyarázza a példátlanul szívós ellenállást, az óriási légierők harcbavetését (olasz jelentés szerint 4000 repülőgép harcol Dünkirchen környékén) és tengeri egységek feláldozását is, amelyekre pedig olyan féltő gonddal vigyáztak. A tüzet okádó ágyúcsövek mellett a napja másik őselem a víz segítségét is igénybevették a szövetségesek: megnyitották a Dünkirchen körüli zsilipeket és 3—5 kilométer szélességben mocsárrá változtatták át az egész környéket, mint valami középkori lovagvár, úgy áll most a kikötő vízzel körülvéve s a lebocsátott várkaput az az egyetlen rés jelképezi, amely Cassel irányából vezet a kikötő felé. Ezt a rést védik legkeményebben a szövetséges csapatok s amikor ez is bezárul, akkor hangzik majd el az a bizonyos utolsó puskalövés. Akkor számvetést csinálhatnak a küzdő felek. A németek megállapítják a foglyok számát és a hadizsákmány menynyiségét — ami bizonyára óriási lesz —, a szövetségesekre viszont az a feladat vár, hogy a megverten hazaérkezett csapatokat regenerálják, újraszervezzék és ismét akcióképessé tegyék. Véglegesen megszakadtak az olasz-angol tárgyalások Mert bizonyos, hogy igen gyorsan sor kerül az új hadmozdulatokra. A német hivatalos jelentés máris utal rá, hogy a Flandriában levő német hadosztályok zöme felszabadult és új feladatokra vár. Egy másik jelentés pedig azt említi meg, hogy az elfoglalt partok mentén,különleges tengerészeti tüzérezredeket helyeztek el. Talán itt kerül majd sor azoknak az óriáskaliberű messzehordó ágyúknak akcióbalépésére, amelyekről eddig oly sok — bár ellenőrizhetetlen ■— hír röppent világgá. Lehet, hogy ezek vezetik majd be az Anglia elleni támadást, de lehetséges az is, hogy ezeknek feladata csupán a brit sziget állandó veszélyeztetése lesz és az új akció mégsem London, hanem Franciaország ellen a Somme—Aisne—Sedan arcvonalon indul meg. Az olasz sajtó mindenesetre Franciaország elleni támadást vár... A harctéri helyzeten kívül a világ közvéleményének figyelme elsősorban változatlanul Olaszország felé fordul. Sor kerül-e Itália beavatkozására és mikor történik meg a döntő lépés — ez ma a legizgatóbb kérdés. A kombinációkra annyira hajlamos közvélemény minden mozzanatból hajlandó a legmesszebbmenő következtetéseket levonni s így találgatások indultak meg azzal kapcsolatban is, hogy Mussolini tegnap elutazott Rómából. A kombinációk nyomban szárnyrakeltek: katonai szemlére utazott, a Duce. Mára már kiderült, hogy vidéki birtokára ment, de azok a nem olasz források, amelyek, erről a hírről beszámolnak, hozzáteszik azt is, hogy ezt csak olyankor szokta tenni az olasz nép vezére, ha rendkívüli elhatározások előtt áll. Tápot kaptak a találgatások abból a közleményből is, amely szerint Olaszország berlini nagykövete, Alfieri, a főhadiszálláson tett látogatást Hitler birodalmi vezér és kancellárnál. Aztán még egy konkrétum: június 4-ére minisztertanácsot hívott össze a Duce. Ezt a keddi napot tartják döntőnek és sokan hajlandók azt hinni, hogy esetleg már ekkor megtörténik a nagyjelentőségű elhatározás. Azokhoz a tényekhez, amelyekből Olaszország további magatartására nézve következtetéseket vonnak le, felsorakoztatható az angol kormánynak az a hivatalos jelentése is, amely közli, hogy az olasz kormánytól értesítést kaptak a dugáruellenőrzésre vonatkozó tárgyalások végleges megszakításáról. És mindezeken kívül az olasz sajtóban tovább folynak az éles támadások a szövetségesek ellen és hatalmas plakátok árasztják el nagy olasz városok utcáit. Kétségtelen, hogy Olaszország hatalmas légi, tengeri és szárazföldi erejének küzdelembevetése még kritikusabb helyzetbe hozná a szövetségeseket és természetszerűleg siettetné a döntést. Már eddig is, amíg Itália csak a „nem hadviselő“ ország álláspontjára helyezkedett, a francia-olasz határon és a gyarmatokban 1.300.000 szövetséges katonát kötött le, tehát, ennyit kapcsolt ki a küzdelemből. Várakozáson felüli eredménye van az ócskavas gyűjtésnek A májusi vasnapok rekorderedménye: Békéscsaba 50.003 kg. vasat gyűjtött A májusban megtartott vasnapok közül Békéscsaba érte el a legnagyobb eredményt Az előzetes propagandának, melyet vitéz Jánosi Gyula polgármester nagy megértéssel támogatott, várakozáson felüli eredménye lett. A piactéren felállított átvevő helyen már a kora reggeli órákban jelentkeztek a magángyűjtők. Délelőtt már 2 mázsáséval dolgoztak az átvevők és az átvételi hely előtt kígyózó sorokban álltak a gyűjtők. Mázsaszámra hozták a különböző kiselejtezett háztartási cikkeket, horgany-kannákat, vaskondérokat, piszkaavasakat és régi kályhákat, amelyekből most, egy 10 mázsa gyűlt össze. Megmozdult a környék is, kocsikon hozták be a törött lapátokat, kapákat és használt ekevasakat, csákányokat. , , , Valóságos vasláz volt a gyűjtő napon Békéscsabán a híres csabai taligások egész nap szállították a vas- és fémhulladékot a város és a rendőrség is. Mindkét hatóság gondoskodott arról, hogy rend legyen az átvevő helyeken. Igen sokan nem akarták elfogadni az ellenértékét a gyűjtött holminak, a Fémgyűjtő megbízottat azonban utasításukhoz hívott minden gyűjtött anyagért készpénzben fizettek. A gyűjtött anyag átvétele az esti órákban sem fejeződött be és ezért a Fémgyűjtő központ elhatározta, hogy egy nappal meghosszabbítja az átvételt. Másnap délig közel 5 vágón, hulladékanyag gyűlt össze és ezzel Békéscsaba a májusban megtartott vasnapok rekorderedményét érte el. Június első napjaiban a következő helyeken tart vasnapokat a Fémgyűjtő. Június 3-án: Kistemplomtorony, Kistelek, Jászberény, Szekszárd, Bátaszék, Gyoma. Június 4-én Kistelek, Szekszárd, Bátaszék, Csanádapáca. Június 5-én: Mezőkovácsháza, Szentes, Botyhád, Szeghalom. Június 6-án: Sándorfakva, Soltszentimre, Bonyhád, Baja, Gyulavári. Június 7-én: Baja, Kétegyháza... Bidrla Jiéti nak Quriaj(így a OCetigivnafieti Öt kitűnő írónő pompás új regénye és egy hatalmas novelláskötet örökné Kovács Remin A zöld selyemruha Katona Ilona Túl a hegyeken Medvenk) Bella Apróhirdetés Hagy Mádé Nem akarok szeretni Kárpí Higga Ha;, Rózsa Élnünk kell Novellás kötet B. CZEKE VILMA, DÉNES GIZELLA. Meglepő, izgalmas, fordulatos események teszik próbára az olvasó idegeit ebben a mindvégig lebilincselő regényben. Az erdélyi magyarság kálváriás életét festi az író. Az idegen uralom igáját nyögő nemzet Istenben és az igazságban bízó hittel őrzi az elásott kincset, az ősi magyar lelket. A vidéki kisváros pompásan megrajzolt miliője adja hátterét a csalódott földbirtokos és a talaját vesztett pesti kislány bűbájos szerelemi történetének. Egy pusztára került fiatal tanítónő szenvedései és küzdelmei, melyben a kötelesség és becsület szent érzése győz, lemond a szerelemről, hogy megmentsen egy családi életet. A két nagybirtok és a Tisza szorító gyűrűjében sínylődő, mozdulatlanságra ítélt parasztságnak harca a földért és a mindennapi kenyérért. SIMONFAY MARGIT SZENTMIHÁLYINÉ SZABÓ MÁRIA, SZILI LKOKKN. TÖRÖKNÉ KOVÁCS HERMIN, ZSIGRAY JULIANNA fi és még tizennyolc jeles írónőnk jjv 25 remek novellája. A PATRIA ÍRÓNAK KÖNYVSATRA Apponyi-tér, Petőfi Sándor-n. sarok. KAPHATÓ: A STADIUM KÖNYVSATRA Nemzeti Színház melett EGYESÜLT NŐI TABOR KÖNYVSATRA Váci utca (Piarista-ház előtt) .