Esti Ujság, 1940. október (5. évfolyam, 225-250. szám)

1940-10-01 / 225. szám

­gunk. 10 mte n M 11 a s­o­rt­a­l­m­a­d 6ikr f él n fogadja Franco követét Indiai felkeléstől tartanak Angliában Lángokban áll London és környéke A berlini háromhatalmi szerződés megkötése után a diplomáciai tevé­kenység súlypontja Rómába terelődött át, ahol a spanyol falanx vezére, Franco tábornok teljhatalmú megbí­zottja, Serrano Suner belügyminiszter kezdi meg tanácskozásait Itália veze­tőivel. Ezúttal nem is kétséges már, hogy a tárgyalások célja katonai szer­ződés létrehozása s ezzel együtt a Föld­közi-tenger sorsának gyökeres átalakí­tása. Berlin, Róma és Madrid szövet­sége tulajdonképpen már régóta fenn­áll. A kölcsönös katonai segélynyújtás nem most kezd működni, hanem műkö­dött már akkor, amikor a spanyol pol­gárháborúban az olasz Fekete Nyíl hadosztály és a német Condor-légió hő­sei bőven véreztek a nacionalista Spa­nyolországért• Közös áldozat, közös vérhullás pecsételte meg a most for­mailag is megkötendő szövetséget, amelyet spanyol részről nyilván sürget­nek a polgárháborús tapasztalatok is. Hiszen akkor a nemzeti Spanyolország demokrata szomszédai részéről nem ta­pasztalt mást, csak kegyetlen rossz­­indulatot. Blum Leótól kezdve az öreg, blokád-úttörő Krumpli Jones-ig Spa­nyolország belső ellenségeit a rombo­lás, gyújtogatás csőcselék-seregeit se­gítette minden angol-francia pénz, fegyver és „humanista” érzés. Most, mikor az egyik demokrata­­szomszéd már teljesen összeomlott, a másik pedig élet-halál tusáját vívja, most, mik­or Itália mellett ismét Spa­nyolország az egyetlen számottevő föld­közi-tengeri hatalom, világos és magá­tól értetődő, hogy Spanyolország is vissza akarja szerezni régi pozícióját a Földközi-tenger medencéjében. Az olasz és spanyol földközi-tengeri politika fo­galmazása logikus és teljesen világos: a Földközi-tenger a földközi-tengeri népeké! Ebből természetszerűleg követ­kezik, hogy Angliának — olasz állás­pont szerint — semmi keresnivalója nincs a földközi-tengeri népek életteré­ben. A brit birodalom végeredményben mindenkor csak átjárónak használta ezt a tengert. Ugyanakkor azonban Gibral­tár és Szuez segítségével akkor béní­totta meg az itt élő népek szabadságát, amikor akarta. Az a különös helyzet állt elő, hogy Anglia, amelynek ezen a részen nincs egyetlen számottevő gyar­mata, nagyobb jogokkal, nagyobb lehe­tőségekkel rendelkezett, mint a Föld­­közi-tenger-parti népek, amelyek itt él­tek, dolgoztak, kultúrát építettek, s amelyeknek minden életlehetőségeik a Földközi-tenger szabadságával volt ösz­­szekapcsolva. A ném­et-olasz-spanyol katonai szö­vetség itt is gyökeresen meg fogja vál­toztatni az eddigi helyzetet. Ezzel a lehetőséggel nyíltan számol már Ang­lia utolsó földközi-tengeri vazallusa, Görögország is, amely belgrádi jelenté­sek szerint sietve felmondja az angol garanciákat és barátságos tárgyalása u Icát kezd Itáliával. Ez esetben pedig a görög szigetek között bujkáló angol flotta egyre nehezebb helyzetbe kerül s könnyen megtörténhetik, hogy a Föld­közi-tenger rabtartójából hamarosan a Földközi-tenger foglya lesz. Ünneplébe öltözőn Róma fogadta Serrano Sanert • RÓMA, október S­zám Esti Újság római munkatársának telefonjelentése.­ Serrano Saner spanyol belügyminiszter ma délelőtt féltizenegy órakor megérkezett Rómába az olasz és spanyol nemzeti színekkel fellobogózott Termini-pályaudvarra. Róma házait a két nemzet zászlói díszítették. A spanyol belügyminiszter fogadására Ciano gróf vezetésével megjelentek a pályaudva­r a Palazzo Clugi összes ma­­gasrangú tisztviselői, Róma térparancsnoka, Soddu tábornok, a vezérkar helyettes főnöke és még sok más előkelőség. Serrano Sunez társaságában Rómába érkezett Miguel Primo de Rivera, a spanyol nemzeti junta alelnöke és a katonai bizottság tagjai is. A spanyol belügyminiszter az ünnepélyes fogadtatás után a Villa Madamában lévő szállására hajtatott. Délben Ciano gróf díszebédet ad tiszteletére, este pedig vendégül látja szűkkörű vacsorán. Mussolini miniszterelnök délután 5 órakor Ciano gróf jelenlétében fo­gadja először a spanyol vendéget. Római politikai körökben hangoztatják, hogy a mostani római megbeszélés tulajdonképpen a Berlinben megkezdett német-olasz-spanyol eszmecsere befejezését jelenti A cél: Gibraltár angol uralmának megdöntése Mint ismeretes, már a berlini tanácskozások is elsősorban katonai jelle­gűek voltak, miután a német és olasz külügyminiszte­ren, valamint a spanyol belügyminiszteren kívül részt vett azokon Keitel tábornok, a német haderők főparancsnoka is. Előre­láthatólag Rómában Badoglio, az olasz nagyvezérkar főnöke vesz részt a tár­gyalásokon. Mértékadó körökben hangoztatják, hogy Olaszország és Németor­szág nem törekszik arra, hogy új szövetségesét azonnal beléptesse a há­borúba. Kétségtelen azonban, hogy a katonai célo­kat és eszközöket közös nevezőre hoz­zák. A berlini és római tanácskozások fel­adata tehát a német, olasz és spanyol há­borús célok egymás mellé rendelése. Az első cél természetesen Gibraltár angol uralmának megdöntése és a tanácskozások is elsősorban e téma körül mozognak. Valamennyi olasz lap vezércikkben üd­vözli a vendég spanyol belügyminisztert. A sajtó hangoztatja, hogy a német, olasz és spanyol katonai szövetség már a spanyol csatatereken meg­született. A spanyol belügyminiszter római útja London politikai köreiben nagy idegességet keltett. A Stefani-iroda jelentése szerint a Londonban élő amerikai és svéd újságírók egyenesen nevetségesnek tartják az angol kormánynak azt a fáradozását, hogy ha­mis színben tüntesse fel a látogatást. Az angolok ugyanakkor, amikor tisztában vannak azzal, hogy a berlini és római ta­nácskozások Gibraltárnak, a legfontosabb birodalmi pillérnek megdöntésére törek­szenek, a nép előtt úgy tüntetik fel eze­ket a tanácskozásokat, mintha csupán udvariassági látogatásokról volna szó. Anglia a fontalapról a dolláralapra tér át Az olasz lapok vezető helyen részletes leírásokban foglalkoznak Anglia belső és katonai helyzetével. A Messaggero stock­holmi munkatársa úgy értesült, hogy London pénzügyi köreiben nagyfontos­ságú tanácskozások folynak abból a célból, hogy a fonsterlingről az egész birodalom térjen át a dolláralapra. Tekintettel arra, hogy egyelőre még nehézségek mutatkoz­nak, nem lehet tudni, mikor következik be Churchillnek ez az újabb próbálkozása, amely arra irányul, hogy ismét közelebb vigye Angliát az Egyesült Államokhoz. 1 Előfizetési ár egy hónapra 2 pengő 21tsm­ér. Egyes száma ára hétköznap és vasárnap 10 fillér. A szerkesztőség, kiadóhivatal, színház­jegy- és utazási iroda telefonszáma: *1—444—00 Budapest, 1940 október 1. ötödik évfolyam, 225. sz. Szerkesztőség, kiadóhivatal, színházjegy, és utazási iroda, Budapest, VIII. ker., József­ körút 5. szám. Postatakarékpénztár­ csekkszámla száma: 49.927. ■SPk m

Next