Esti Ujság, 1940. november (5. évfolyam, 251-275. szám)

1940-11-02 / 251. szám

Rendetlenül és felbomolva hátrál a görög haderő Belgrád, nov. 2. (Stefani) Görög területről a jugoszláv határra érkező jelentések szerint az ellenségeske­dések elején a gyors olasz előnyomulás akadálya nem a görög hátvédek ellenál­lása volt, hanem a rendkívül rossz időjá­rás. Az idő azonban a múlt éjszaka és a mai nap folyamán kissé megjavult és az olasz előnyomulás mindenütt nagy lendülettel indul meg és folytatódni fog a következő napokon is. A görög csapatok, amelyeket a régi dicső hagyományokra utaló beszédekkel és a verhetetlen Anglia hatalmára való utalá­sokkal lelkesítettek, az olasz elővéddel úgy léptek érintkezésbe, hogy fogalmuk sem volt a súlyos sorsról, amely rájuk vár. Amikor a görög csapatok látták a tényleges helyzetet, rendetlenül és felbomolva hátráltak. Hírek érkeznek továbbá arról, hogy a pa­rancsnokságok, sőt a kormány kebelében is tanácstalanság kapott lábra. Szalonikibe már több amerikai újság­író érkezett, akik remélik, hogy ott brit csapatok szálnak majd partra, meglepe­téssel látják majd, hogy olaszok érkez­nek a városba. (MTI.) Anglia legfeljebb 20-30 ezer embert tud küldeni Görögországba . Belgrád, nov. 2. (Avala) A Vreme szalonikai tudósítója brit kö­rökben nyert értesülése szerint Görögor­szág megsegítése ma sokkal nehezebb és az angol segítség sokkal hatalmasabb akadályokba ütközik, mint néhány hónap­pal ezelőtt. A Vreme cikket közöl a görög ellen­állásról is, amelyet Görögország tanúsít­hat. A cikkíró, miután beszámol a jelen­legi görög haderőről, feltételezi, hogy Wawel angol tábornok 20—30 ezer ember­nél többet nem tud Görögországba kül­deni, mert hadereje Szudánban, Egyiptom­ban, Palesztinában és Arábiában van le­kötve. Egyébként az angol tengeri haderő nem tudja majd megakadályozni az olasz előrenyomulást a szárazföldön, ahol a gö­rög hadsereg egyedül marad a török se­gítség távolmaradása esetén. A cikkíró arra a következtetésre jut, hogy Athén­nek ilyen körülmények között számolnia kell a Rómával folytatandó tárgyalások­kal. A Politika római tudósítója rámutat arra a Rómában elterjedt hírre, hogy a görög belső helyzetben esetleg bekövet­­kező változás is véget vethetne a viszály­nak, mivel az olasz beavatkozásnak állí­tólag az a célja, hogy „leszámoljon””az Angliát és a nemzetközi plutokráciát felcii­gáló görögországi csoporttal, amely­­ Gö­­rögországot az Olaszország elleni cselszö­vések terévé tette. (MTI.) / Tirana, nov. 2. (Stefano) Míg az olasz csapatok görög teté­ten ÚJ KERESZT KOROSMA MAGYAR PERZSA­­ A viágháború előtti Erdély Európa­­szerte híres volt háziiparáról és népi mű­vészetéről. A kalotaszegi^ csíki szőttesek és a székely szövetek, ^amelyek veteked­­teti az.nangol szövetekkel, a köröndi gö­­löjesé® [ír, a fafaragók készítményei: nand fiz* erdélyi nmgyarság dús képzelet­­úiságának és alkifróiképességének voltak , (LŐTT TY-TEtt G­ORONTÁLI SZŐNYEG hirdetői. Az elmúlt huszonkét év alatt se maradt el ez a népi művészet, de most,, a felszabadulás után, fokozott gondot kell fordítanunk arra, hogy ezek az értékek ne csak konzerválódjanak, hanem az erdé­lyi népművészet tovább is fejlődhessék. Erről beszélgettünk Zsindelyné Tüdős Klárával, a Corvin-áruház igazgatójával, aki hosszabb tanulmányutat tett Erdély­ben. Tapasztalatairól a következőket mon­dotta az Esti Újság munkatársának: — Tulajdonképpen alapkőletétel van Er­délyben a háziipar terén is. — Mindent elölről kell kezdeni, hiszen az elmúlt idők vásárlóközönsége több mint két évtizedig Újból feltámad az erdélyi népművészet és háziipar tsti , SZOMBAT, 1940 NOVEMBER 2. Korfuval szemben több kikötőt elfoglaltak az olaszok Belgrád, november 2. (Német Távirati Iroda) A Politika a Presspe-tó mellett fekvő Stenje határhelységből a következőket jelenti: Híre jár, hogy az olaszok Korfu szi­getével szemben elfoglaltak néhány­ gö­rög kikötőt. Jugoszlávia felé teljesen lezárták a görög határt. A görög határőrség még azt­ is megakadályozta, hogy a Jugoszláviá­ban élő görögök átlépjék a határt. Így itt semmi hírt sem lehetett megtudni. Csupán azoktól lehet értesüléshez jutni, akiknek Görögországban is birtokuk van és birtokaikra átmehetnek a határon. E földmívesek szerint Görögországban gyor­sított ütemben folyik a mozgósítás és a görög csapatokat Lenin (Fiorina) körül vonják össze. (MTI) előrenyomulnak, egész Albániában to­vább tart a lelkesedés. A hatóságokhoz mindenfelől szakadatlanul érkeznek he­lyeslő és csatlakozó nyilatkozatok. Az albán lakosság pénzküldeményt is jutta­tott el az albán fasiszta párt központi igazgatóságához, hogy támogatást nyújt­son felszabadult csamuriai lakosságnak. A katonai hatóságoknál igen sokan je­lentkeztek önként és kérik a hadseregbe való felvételük­et. Az olasz csapatok ál­tal elfoglalt csamuriai területen élelmi­szereket, ruhákat és egyéb segélyeket osztanak ki a lakosság között. (MTI) occepport« meghalt Urminczy Hu Mor Maroshévíz, november 2. Urmánczy Nándor, aki 23 évi távollét után október 27-én tért vissza falujába, október 31-én szívszélhűdésben váratlanul meghalt. A hirtelen elhúnyt Urmánczy Nándor földi maradványait vasárnap, november harmadikén délután három órakor helyezik örök nyugalomra a maroshévízi családi sírboltban a római katolikus egyház szertartása sze­rint. A Szovjet nem szállított repülőgépet Görögországnak London, november 2. A Szovjet Távirati Iroda a leghatáro­zottabban megcáfolja azt az angol forráso­­ból származó hírt, hogy Szovjetoroszor­­szág az utóbbi napokban 100 katonai re­pülőgépet szállított Görögországnak. (MTI.) Ötvenkét dési diákkisasszony három boldog napja Budapesten Néhány nappal ezelőtt levél érkezett a szerkesztőségbe: két dési diáklány írta: Simó Mária és Ekkert Lili. Elmondták benne, mennyire szeretnék megismerni a magyar fő­várost s bevallották azt is, hogy iskolai gyűj­tést indítottak a pesti utazásra, az össze­gyűjtött összeg azonban — diákokról lévén szó — bizony nem elegendő a kirándulásra. Ma­rika és Lilike megkérték szépen az Esti Új­ság szerkesztőségét: járna közbe „illetékes helyen“ a pesti utazással kapcsolatban. Egy­ben közölték azt is, hogy társnőiket is szeretnék magukkal hozni, akinek száma mindössze ötven. Levél ment, levél jött és tegnap este öt­venkét dési diákkisasszonyok vidáman, csi­cseregik megérkeztek a Keleti-pályaudvarra a Stádium-lapok vendégeiként. Báthory-Hütt­ner János kormányfőtanácsos vezérigazgató ugyanis meghívta a dési állami leánygimná­zium I—VII. osztályos növendékeit vezető tanárnőikkel Budapestre az Esti Újság, Füg­getlenség és az Új Magyarság nevében. Az ötvenkét diáklány és a velük érkezett tanár­nők elszállásolásáról, étkezéséről, kalauzolá­sáról és szórakoztatásáról a Stádium-lapok gondoskodnak. Felkerestük a boldog leánycsapatot szállá­sukon, az Áldás-utcai elemi iskolában. Vidám nevetgélés zaja hallatszik a folyosón már messziről. Benyitunk. Egyszerre sik­ csend támad, a kislányok jól nevelten, szoknyát fogva, pukkedlizve köszönnek. Megkérdezzük az I.—IV. osztályos csoport tagjaitól, mit szeretnének látni a magyar fővárosból. — Mindent! — harsogják kórusba. — Nekem legjobban a villamosok tetszenek — újságolja egy másodikos szöszke, ilyen nincs Décen. Szép a Dunapart is, nagyon tet­szenek a színes villanyreklámok. Egy negyedikes serdültebb ezt mondja budapesti terveiről: — Feltétlenül ráveszem a vezetőséget, hogy az Állatkertet és a barlangvasutat te­kintsük meg. Ez a két dolog, amelyről szü­leinktől gyermekkorunk óta meséket hal­lunk, de még sohase láthattuk egyiket sem. Az elvarázsolt S­astély, a Halászbástya és a Nemzeti Színház programunk fénypontjai. — Kit ismertek a Nemzeti Színház művé­szei közül? — Szeleczkyt és Jávort! — Zengik kórus­ban. — Láttatok már magyar színházi elő­adást? — Csak most, a magyarok bevonulása után tábori színházban. Átmegyünk a másik terembe, ahol a na­gyobb lányok szállása van. Itt már egy kis púder és pirosító is akad a szépen letakart ágyak mellett. A nagy lányok a vári őrség­váltást, a Margitszigetet, a múzeumokat, a parlamentet és néhány képtárat szeretnének megtekinteni, de akad köztük olyan is, aki háromnapos budapesti tartózkodása alatt va­lamelyik fényes pesti bálba menne legszíve­sebben. Megnyugtatjuk a sds nyolcadikost, hogy erre még korai az idő — mindenféle tekintetben, ötvenkét déli leány, gondolatban mind­egyiket megsimogatjuk és homlokon csókol­juk. Ők álltak sorfalat a bevonuló ma­gyar honvédelmek, ők tűztel a virágot ka­tonáink sapkája mellé, virágszirommal hin­tették tele az utat és már jó előre, titokban varrták a magyar zászlókat. Megérdemelték, hogy láthassák végre a magyar fővárost, ahová fiatal életüknek minden vágyódásával kívánkoztak. H. K. nem a magyarok köréből került ki. Az új vásárlók előtt nem volt kelendő a nyers­fából készített mélyfaragású kőrösfői lá­­dikó, a vistai magyar színezésű háziszőttes, a művészi kopjafák, a régi kivitelű boká­­lyok, a székely szőnyegek, a kerámia, bú­­torok és egyéb tárgyak. A régi bokályformákat évek óta nem gyártották, ugyanígy a híres székely sző­nyegek, kopjafák, ládikók és bútorok pom­pás színezése is megváltozott. Kós Károly­­lyal és mások társaságában bejártam Ka­­lotaszeget, Szászrégent és Udvarhelyen ta­lálkoztam Ház Rudolffal, aki otthonában pompás kis múzeumot teremtett, minden olyan iparművészeti tárgyból, amelynek Erdély a szülőföldje. Ez a sos udvarhelyi múzeum lett az erdélyi népi művészet megújhodásá­nak kútforrása. Az innen kölcsönkapott tárgyakat vittem el a különböző falvakba, mondván: — Ilyet csináljatok. Erre mi anya­­országbeliek megrendelők és vásárlók va­gyunk. — Igen kedves és az erdélyi felszaba­dult magyarság mostani hangulatára jel­lemző az az eset, ami Korondon történt, — folytatja Zsindelyné Tüdős Klára, — a köröndi gölöncsérek szintén letértek régi, hagyományokkal kikövezett művészi útjukról. Amikor az udvarhelyi múzeum­ból magammal vitt fazekakat felmutattam nekik és mondottam, hogy a jövőben ez legyen az irányadó, a köröndi göröncsérek kórusban boldogan felelték: — Hiszen már hat hete azon gondol­­kodunk, várjon, jó lenne-e minden fa­zekunkat piros-fehér-zöldre mázolni, hogy kimutassuk örömünket. Mindenki örömmel tér vissza a régi útra. Meggyőződésem, hogy a régi minták alap­ján készült erdélyi háziipari cikkek, mű­vészi készítmények nagy kelendőségnek örvendenek majd az anyaországiak köré­ben. Egy-egy bohály-állólámpatalp, kopja­­fa-gyertyatartó, mélyfaragású bútor és székely szőnyeg, dísze lesz a lakásoknak, nem is szólva arról, hogy a vásárlásokkal az erdélyi nehéz helyzetben élő lakossá­got segítjük meg. Cs. L Prien sorhajó­hadnagy megkapta a tölgykoszorúst Berlin, nov. 2. (Német Táv. Iroda) A Führer a haderő legfőbb parancsnoka csütörtökön fogadta Prien sorhajóhadnagyot, a haditengerészet legtöbb eredményt elért tengeralattjáró-parancsnokát s átnyújtotta neki a tölgykoszorút a vaskereszt lovag­­keresztjéhez. Prien sorhajóhadnagy a né­met véderő ötödik tisztje, aki megkapta ezt a kitüntetést. Mélységes fájdalommal tudatjuk, hogy igazgatóságunk nagynevű elnöke Enyedy Béni úr visszaadta nemes lelkét a Terem­­tőnek. A megboldogult műszaki tudásával és nagyfir­mkotásaival nemzetközileg arpmafft nevet, gaz­dasági és ijiéfensín téren öt évszá­­zadot megmhaladóan kifejtett mun­kásságával jftedig szélswzörü meg­szerzett jfiagának. fünknekjji/alapitása a*a el­nöke "“volt és j^Ulalatunk jj/Plrág’oz­­tatása körüloly feledhatraenek az érdemei jpogy nemcaápiékét í idökbajr a legh^lá^fbb keg fogjj^K megörjaj­.. TM ^ temetés%4prom. kat^jamy&skent­­•’fegyház S^tartása. 3-án d. e­ffi árakor ,­ réti tegéetőben. A Fuvarhitelintézet Kcsfvegdi tár­sasági igazgatósága, felügyelőbizott­­sága és tisztviselökara. A legszebb (klx)félbetfi, legősibb Cziga VI, T Up

Next