Esti Ujság, 1941. július (6. évfolyam, 148-174. szám)
1941-07-28 / 171. szám
A kormányzó igen meleg kézszorítással köszönte meg az üdvözlő szavakat és elbeszélgetett a Délvidéki magyarság veterán harcosával. Két apró leányka, magyar ruhásan, kigyulladt arccal piros gladiolusokból kötött bokrétát ad a Főméltóságú asszonynak. Az állomás zászlós előcsarnokában vitézek és rokkantak sorakoznak, — féllábú, csonkakarú hősei a nagy világégésnek. Nincs programban, — de a kormányzó megáll s a legkopottabbal, aki mankón tartja hajlott testét, de mellén ezüst medáliái avval kezet fog és beszélget. Az első kocsin Horthy Miklós Magyarország kormányzója és Novakovits Béla nyug altábornagy, a másodikon pedig a Főméltóságú asszony és Bárdossy László miniszterelnök foglalt helyet. Hangorkánná erősödő éljenzés kísérte az ország vezérének bevonulását. Szabadka lakossága és a bácskai községek küldöttségei táblák alatt sűrű sorokban állottak fel végig az útvonal mentén és szűnni nem akaró ünneplésben részesítették a kormányzói párt. A dísztribünön már összegyülekeztek a korábban megérkezett előkelőségek és a délvidéki magyarság politikai és társadalmi vezetői. Ott voltak Zichy Gyula gróf, kalocsai érsek, Varga József, a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium ideiglenes vezetésével megbízott iparügyi miniszter és felesége, Laky Dezső közellátási miniszter, báró Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter és felesége, a felsőház képviseletében Agerasztó Tivadar, a képviselőház képviseletében Tors Tibor alelnök, Zsindely Ferenc, Pataky Tibor, vitéz Bonczos Miklós és Bárczay János államtitkárok, vitéz Littay András gyalogsági tábornok, a délvidéki magyarság vezető sorában: Sántha György, Kramer Gyula, dr. Deák Leó, dr. Nagy Iván, dr. Streliczky Dénes, Rock Andor, továbbá Ágoston Sándor reformáus püspök, Mosonyi Dénes kanonok, vitéz Endre László, Pest vármegye alispánja, Balla Pál és Eery Tibor miniszterelnökségi miniszteri tanácsosok s sok más előkelőség. Mikor a kormányzó és hitvese I .BárdossyLászló miniszterelnök és a kíséret tagjai elfoglalták helyüket a díszemelvényen, a Szabadkai Magyar Olvasókör dalárdája Fehér Ödön vezénylésével elénekelte a Himnuszt, majd gazdaküldöttség vonult az . . emelvény elé. Az élen öt gazdalegény haladt zászlókkal, amelyeket hódolatteljesen meghajtottak a kormányzó előtt, majd egy gazda vezetésével négy legény vállán saroglyát hozott: a szőttesekkel borított saroglyán párnára helyezett tálcán volt az idei termésből készült első kenyér, utánuk két-két legény egy-egy búzakalász koszorút, öt gazdaleány pedig búzakalászkoronát hozott. Ragyogó, fehér Vogy Oda szájíz Illatos, hűs lehelet Egy tubus 52 fillér „Egy erős Magyarország a békének legigazibb őre“ Magyar Testvéreim! Ezer esztendeje mint harcos lovasnép jöttünk ide, de ez az áldott föld magához ölelt bennünket és a harcos vitéz unokája dolgos földművelővé lett. Ezt példázza ezen a címerpajzson itt előttünk az acélmarokkal összefogott három búzaszál. Katona és földmivelők: ez a magyar hivatás. A kéz, amely megmunkálja a földet és összegyűjti a kenyereladó kalászokat, acélba öltözik és fegyvert ragad, ha ezt a kenyeret valaki el akarja venni tőlünk. Legyünk mint a búzakalász, amely alázattal hajtja fejét az édes anyaföld felé! Legyen nemzetünk mint a búzatábla, amelyben millió és millió acélos szál áll szorosan egymás mellett, egymást védve, egymást támogatva a vihar pusztításai ellen! A föld népe vagyunk. Jogunkért, igazunkért bátran helytállók. De békések és jó akaratban, ha nem bánt bennünket senki. A történelem során szeretettel fogadtunk magunk közé mindenkit, aki jószívvel közeledett hozzánk. Nem kívántunk tőle mást, csak azt, hogy becsülje meg ezt a hazát, szeresse népét s kövesse hűséggel az ország törvényeit. Az elmúlt húsz évkeserű tapasztalatai meggyőzhették idegenajkú testvéreinket, hogy számukra is egy egészséges, erős Magyarország adja meg a boldogulás legbiztosabb feltételeit. Egy erős Magyarország Európának ebben a részében a békének a rendnek, a becsületes munkának legigazibb őre és legnagyobb biztosítéka. A magyarság történelmi hivatása, hogy a maga legszentebb nemzeti érdekeinek érvényesítése mellett munkával — s ha szükség volt rá, — fegyverrel szolgálja Európát. Ezt tette mindig, ezt teszi ma is. Kardot mindig csak azért fogott, hogy ennek a földnek a békéjét, az életet teremtő munka lehetőségét biztosítsa. Mi nem akarjuk a másét, nem futunk álmok után, nem csábítanak nagy lehetőségek, de nem rettenünk vissza legnagyobb kockázattól sem, ha őseink vérével és verejtékével öntözött örökségünket, édes magyar hazánk földjét kell megvédenünk. (Úgy van! Nagy taps.) Ennek a hivatásnak a teljesítése jelöli ki helyünket az új igazságos európai rendet megteremtő hatalmas és baráti német és olasz nemzetek oldalán. (Nagy éljenzés és taps.) „Hála és köszönet a földművelő népnek“ A háborúban is az életet, az élet védelmét akarjuk. Ezért örülünk az előttünk evő új magyar kenyérnek, mert a háború viharzásában az életről beszél nekünk. Hála és köszönet a magyar földművelő népnek, amely verejtékes munkával megművelte a földet s most a nemzet asztalára teszi az új kenyeret. — Dicséret és elismerés minden dolgozó embernek, a kétkezi vagy szellemi munkának, iparosnak, kereskedőnek és mindenkinek, aki munkájával hozzájárul ahhoz, hogy meglegyen a mindennapi kenyerünk. Mert a kenyér nemcsak testünk erőt adó tápláléka. A kenyérben Isten áldását, a magyar földet, a napfényt, a fellegek permetező esőjét, a mezők felett TsTFŐ, 1941 JÚLIUS 28. „Az első magyar ünnep ezen a fáidon az új kenyér ünnepelt Amikor a gazdamenet az emelvény elé ért, Bárdossy László miniszterelnök a kormányzó elé lépett és a következő beszéde mondotta: Főméltóságú Kormányzóért Magyar Testvéreink! Hódolattal köszöntöm Főméltóságodat és Főméltóságú Hitvesét a felszabadított magyar Délvidék földjén. Magyar ez a föld. Nemzedékek vére, nemzedékek munkája, a kard és eke acéljának erejével szentelte soha meg nem másítható valóságként magyarrá. Huszonkét évi keserves rabság után az első magyar ünnep ezen a földön az új kenyér ünnepe, amelyen örvendező lélekkel vesz részt a felszabadult országrész minden lakója —, a honfoglaló és államépítő magyarok utódai s mellettük és velük az ide később bevándorolt hű németek, bunyevácok és sokácok, akiket százados békés együttélés köt össze. Nehéz időben üljük meg ezt az ünnepet. Európa messze harcterein, a távoli tengereken a halál arat s mi az élet aratására, a kenyeret és életet adó búza aratási ünnepére gyűltünk össze. Amíg messze északon a nemzet szemefénye, a dicsőséges magyar honvédség vér és élet latbavetésével harcol hazánk biztonságért és egy új igazságos európai rendért, amelyet ármány és felforgatás nem fenyeget többé, mi itt meghatott lélekkel álljuk körül a felszabadított Délvidék földjén az istenáldotta kenyeret. Ez a kenyér szent bizonyítéka annak, hogy Délvidék népe méltóan állta meg azt a próbát, amelyet neki a Gondviselés kijelölt. Azt tanusítja, hogy Délvidék népe huszonkét év minden elnyomásának és kegyetlenségének ellenére is szántott és vétett s rendületlenül hitt abban, hogy egyszer aratni is fog. Délvidék népének ezért a hűségéért, ezért a rendíthetetlen hitéért itt, a Főméltóságú Kormányzó Úr magas jelenlétében (Szűnni nem akaró éljenzés és ütemes Horthy! Horthy-kiáltás), tolmácsolom az egész nemzet el nem múló hálás megbecsülését. Ugyanez a hálás és büszke megbecsülés illeti meg a nagyszerű magyar honvédséget, (Megújuló éljenzés.) amely itt a Délvidéken érvényt szerzett a meggyalázott magyar igazságnak. Kell-e meggyőzőbb bizonyíték a nemzet építő akaratáról, mint az, hogy háborúk viharában, a Gondviselésbe vetett hittel, még jobban megfeszített erővel, mint eddig, végezzük tovább munkánkat? elszálló szellőt vesszük magunkhoz. Ezért vártuk olyan nehezen az új kenyeret, ezért szorult el a szívünk, amikor kevés lett. — A kenyér jelkép. A mindennapi munka csendes és észrevétlen áldozatának jelképe. Szimbóluma a felelősségnek, mert az testesül meg benne, amit és ahogyan vetettünk. És példaadás arra, hogy mindazt, amivel a nemzetnek szolgálni akarunk, előbb értelmünk és meggyőződésünk malmán őröljük tiszta fehérre s hitünk forró lángjában tisztítsuk meg attól, ami benne romlandó lehet. BÁRDOSSY LÁSZLÓ ünnepi beszédét mondja „Mindnyájan felelősek vagyunk a magyar kenyérért“ — A természet törvénye szerint csak életből lehet élet. Ha azt akarjuk, hogy bőséges legyen az életet adó új kenyér, ehhez mindegyikünknek életével, munkájával és igyekezetével kell hozzájárulnia. Mindent el kell követnünk, hogy az időjárás viszontagságai között természeti csapásokkal, árvízzel vagy szárazsággal szemben biztosítsuk a magyar föld termését. Megfeszített erővel és szorgalommal azokon a helyeken is fokoznunk kell a magyar föld termőképességét, ahol még nincsen meg az eredményes termelés minden feltétele. A mezőgazdasági nevelés továbbfejlesztésével, szépen fejlődő úthálózatunk kiépítésével, értékesítő szövetkezetek alakításával, hitelek rendelkezésre bocsátásával és mindenekfelett a föld arányosabb és egészségesebb megosztásával azt igyekszünk előmozdítani, hogy az ország termelését fokozzuk, hogy a földmívelő népet munkájában segítsük s az egyes családoknak jutó kenyeret így egyre nagyobbá tegyük. A földművelő nép pedig érezze át annak a jelentőségét, hogy nemcsak a haza földjének egy darabját védi és gondozza, amikor a rögök fölé hajolva, verejtékével öntözi a magyar földet, hanem szorgalmával és fáradságával azt teremti meg nekünk, amire az egész nemzetnek szüksége van. — És ahogyan a földművelő nép áldozatos szorgalommal végzi nehéz munkáját künn a határban, minden magyar embernek — bármi a hivatása és bármi a munkaeszköze — ugyanígy kell ellátnia mindennapi kötelességét. — Korunk társadalmi berendezésében minden hivatási ágnak egyenlő a fontossága. Akármelyik termelési ág elakadása, megbénulása visszahat a többire is. A bányász munkája a kenyér termelésével éppen olyan szorosan összefügg, mint az orvosé, vagy a kereskedőé. Ma mindenkinek éreznie kell azt, hogy mindnyájan felelősek vagyunk egymásért és mindnyájan felelősek vagyunk a magyar kenyérért. Nehéz időket élünk, amikor egyesek dologtalansága vagy hanyagsága oka lehet annak, hogy megcsökken az, amiből mindnyájan élünk. Az egész nemzet ellen vét, aki a nemzet megfeszített munkájában nem vesz részt vagy azt éppen hátráltatja. Ebben a komoly időben abból áll az ünneplésünk, hogy erős elhatározással vállaljuk kötelességeink teljesítését. Becsüljünk meg minden munkát és minden embert, aki feladatát egész emberként, becsülettel végzi. Kövessünk el minden tőlünk telhetőt, hogy minél nagyobb, minél ízesebb kenyér jusson minden család asztalára, hogy ne legyen nélkülöző ember ebben az országban, hogy I minél több boldog gyermekszar egyék az erőt és lelket adó magyar kenyérből és őrködjünk gondosan afelett, hogy ne akadjanak áaplói és mérgezői a nemzet munkájának... É IGMÄNDI K/íF FÜV FF’ÖL ELÉG U JJf iYI