Esti Ujság, 1941. július (6. évfolyam, 148-174. szám)

1941-07-28 / 171. szám

A kormányzó igen meleg kézszorítással köszönte meg az üdvözlő szavakat és el­beszélgetett a Délvidéki magyarság vete­rán harcosával. Két apró leányka, magyar ruhásan, ki­­gyulladt arccal piros gladiolusokból kötött bokrétát ad a Főméltóságú asszonynak. Az állomás zászlós előcsarnokában vitézek és rokkantak sorakoznak, — féllábú, cson­kakarú hősei a nagy világégésnek. Nincs programban, — de a kormányzó megáll s a legkopottabbal, aki mankón tartja hajlott testét, de mellén ezüst medáliái avval kezet fog és beszélget. Az­ első kocsin Horthy Miklós Magyar­­ország kormányzója és Novakovits Béla nyug­ altábornagy, a másodikon pedig a Főméltóságú asszony és Bárdossy László miniszterelnök foglalt helyet. Hangorkánná erősödő éljenzés kísérte az ország vezérének bevonulását. Szabadka lakossága és a bácskai községek küldöttségei táblák alatt sűrű sorokban állottak fel végig az útvonal mentén és szűnni nem akaró ünneplésben részesítet­ték a kormányzói párt. A dísztribünön már összegyülekeztek a korábban megérkezett előkelőségek és a délvidéki magyarság politikai és társa­dalmi vezetői. Ott voltak Zichy Gyula gróf, kalocsai érsek, Varga József, a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium ideiglenes vezetésével megbízott iparügyi miniszter és felesége, Laky Dezső közellátási mi­niszter, báró Bánffy Dániel földművelés­ügyi miniszter és felesége, a felsőház kép­viseletében Agerasztó Tivadar, a kép­viselőház képviseletében Tors Tibor al­­elnök, Zsindely Ferenc, Pataky Tibor, vitéz Bonczos Miklós és Bárczay János államtitkárok, vitéz Littay András gya­logsági tábornok, a délvidéki magyarság vezető sorában: Sántha György, Kramer Gyula, dr. Deák Leó, dr. Nagy Iván, dr. Streliczky Dénes, Rock Andor, továbbá Ágoston Sándor reform­áus püspök, Mo­­sonyi Dénes kanonok, vitéz Endre László, Pest vármegye alispánja, Balla Pál és Eery Tibor miniszterelnökségi miniszteri tanácsosok s sok más előkelőség. Mikor a kormányzó és hitvese I .Bár­dossy­­László miniszterelnök és a kíséret tagjai elfoglalták helyüket a díszemelvé­­nyen, a Szabadkai Magyar Olvasókör da­lárdája Fehér Ödön vezénylésével eléne­kelte a Himnuszt,­­ majd gazdaküldöttség vonult az . . emelvény elé. Az élen öt gazdalegény haladt zászlók­kal, amelyeket hódolatteljesen meghajtot­tak a kormányzó előtt, majd egy gazda vezetésével négy legény vállán saroglyát hozott: a szőttesekkel borított saroglyán pár­nára helyezett tálcán volt az idei ter­mésből készült első kenyér, utánuk két-két legény egy-egy búzakalász koszorút, öt gazdaleány pedig búzakalász­­koronát hozott. Ragyogó, fehér Vogy Oda szájíz Illatos, hűs lehelet Egy tubus 52 fillér „Egy erős Magyarország a békének legigazibb őre“ Magyar Testvéreim! Ezer esztendeje mint harcos lovasnép jöttünk ide, de ez az áldott föld magához ölelt bennünket és a harcos vitéz unokája dolgos földművelővé lett. Ezt példázza ezen a címerpajzson itt előttünk az acélmarokkal összefogott há­rom búzaszál. Katona és föld­­mi­v­e­lő­­k: ez a magyar hivatás. A kéz, amely megmunkálja a földet és összegyűjti a kenyereladó kalászokat, acélba öltözik és fegyvert ragad, ha ezt a kenyeret valaki el akarja venni tőlünk. Legyünk mint a búzakalász, amely alá­zattal hajtja fejét az édes anyaföld felé! Legyen nemzetünk mint a búzatábla, amelyben millió és millió acélos szál áll szorosan egymás mellett, egymást védve, egymást támogatva a vihar pusztításai ellen! A föld népe vagyunk. Jogunkért, igazunkért bátran helyt­állók. De békések és jó akara­tba­n, ha nem bánt bennünket senki. A történelem során szeretettel fogadtunk magunk közé mindenkit, aki jó­szívvel közeledett hozzánk. Nem kívántunk tőle mást, csak azt, hogy becsülje meg ezt a hazát, szeresse népét s kövesse hűséggel az ország törvényeit. Az elmúlt húsz év­­keserű tapasztalatai meggyőzhették idegen­ajkú testvéreinket, hogy számukra is egy egészséges, erős Magyarország adja meg a boldogulás legbiztosabb feltételeit. Egy erős Magyarország Európának ebben a részében a békének a rendnek, a becsü­letes munkának legigazibb őre és legnagyobb biztosí­téka. A magyarság történelmi hivatása, hogy a maga legszentebb nemzeti érdekeinek érvényesítése mellett munkával — s ha szükség volt rá, — fegyverrel szolgálja Európát. Ezt tette mindig, ezt teszi ma is. Kardot mindig csak azért fo­gott, hogy ennek a földnek a bé­kéjét, az életet teremtő munka lehetőségét b­i­z­t­o­s­í­t­sa. Mi nem akarjuk a másét, nem futunk álmok után, nem csábítanak nagy lehető­ségek, de nem rettenünk vissz­a legnagyobb kockázattól sem, ha őseink vérével és verejtékével öntözött örökségünket, édes magyar hazánk földjét kell megvédenünk. (Úgy van! Nagy taps.) Ennek a hivatásnak a teljesítése jelöli ki helyünket az új i­g­a­z­s­ág­os európai rendet megteremtő hatalmas és b­a­rá­ti német és olasz nemzetek oldalán. (Nagy éljenzés és taps.) „Hála és köszönet a földművelő népnek“ A háborúban is az életet, az élet védel­­mét akarjuk. Ezért örülünk az előttünk evő új magyar kenyérnek, mert a háború viharzásában az életről beszél nekünk. Hála és köszönet a magyar földművelő népnek, amely ve­rejtékes munkával megmű­velte a földet s most a nem­zet asztalára tes­z­i az új ke­nyeret. — Dicséret és elismerés minden dol­gozó embernek, a kétkezi vagy szellemi munkának, iparosnak, kereskedőnek és mindenkinek, aki munkájával hozzájárul ahhoz, hogy meglegyen a mindennapi ke­nyerünk. Mert a kenyér nemcsak testünk erőt adó tápláléka. A kenyérben Is­ten áldását, a magyar földet, a napfényt, a fellegek perme­tező esőjét, a mezők felett Ts­TFŐ, 1941 JÚLIUS 28. „Az első magyar ünnep ezen a fáidon az új kenyér ünnepelt Amikor a gazdamenet az emelvény elé ért, Bárdossy László miniszterelnök a kormányzó elé lépett és a következő be­széde mondotta: Főméltóságú Kormányzó­ért Magyar Testvéreink! Hódolattal köszöntöm Főméltóságodat és Főméltóságú Hitvesét a felszabadított magyar Délvidék földjén. Magyar e­z a föld. Nemzedékek vére, nemzedékek munkája, a kard és eke acéljá­nak erejével szentelte soha meg nem másítható valóság­ként magyarrá. Huszonkét évi keserves rabság után az első m­a­g­­y­a­r ünnep ezen a földön az új kenyér ünnepe, amelyen örvendező lélekkel vesz részt a felszaba­dult országrész minden lakója —, a hon­foglaló és államépítő­ magyarok utódai s mellettük és velük az ide később beván­dorolt hű németek, bunyevácok és sokácok, akiket százados békés együttélés köt össze. Nehéz időben üljük meg ezt az ünnepet. Európa messze harc­terein, a távoli tengereken a halál arat s mi az élet aratására, a kenyeret és életet adó búza aratási ünnepére gyűltünk össze. Amíg messze északon a nemzet szeme­­fénye, a dicsőséges magyar hon­védség vér és élet latbaveté­­sével harcol hazánk bizton­ságért és egy új igazságos európai rendért, amelyet ármány és felforgatás nem fenyeget többé, mi itt meghatott lélekkel álljuk körül a felszaba­dított Délvidék földjén az istenáldotta kenyeret.­­ Ez a kenyér szent bizonyítéka annak, hogy Délvidék népe méltóan állta meg azt a próbát, ame­lyet neki a Gondviselés ki­jelölt. Azt tanusítja, hogy Délvidék népe huszonkét év minden elnyomásának és kegyetlenségének ellenére is szántott és vétett s rendületlenül hitt abban, hogy egyszer aratni is fog. Délvidék népének ezért a hűségéért, ezért a rendíthetetlen hitéért itt, a Főméltóságú Kormányzó Úr magas jelenlétében (Szűnni nem akaró él­jenzés és ütemes Horthy! Horthy-kiáltás), to­lmácsolom az egész nemzet el nem múló hálás megbecsü­lését. Ugyanez a hálás és büszke megbecsülés i­ll­eti meg a nagyszerű magyar honvéd­ség­e­t, (Megújuló éljenzés.) amely itt a Délvidéken érvényt szerzett a meggyalázott magyar igazságnak. Kell-e meggyőzőbb bizonyíték a nemzet építő akaratáról, mint az, hogy háborúk viharában, a Gondviselésbe vetett hittel, még jobban megfeszített erővel, mint ed­dig, végezzük tovább munkánkat? elszálló szellőt vesszük ma­gunkhoz. Ezért vártuk olyan nehezen az új kenyeret, ezért szorult el a szívünk, amikor kevés lett. — A kenyér jelkép. A minden­napi munka csendes és észrevétlen áldo­zatának jelképe. Szimbóluma a felelős­ségnek, mert az testesül meg benne, amit és ahogyan vetettünk. És példaadás arra, hogy mindazt, amivel a nemzetnek szol­gálni akarunk, elő­bb értelmünk és meg­győződésünk malmán őröljük tiszta fe­hérre s hitünk forró lángjában tisztítsuk meg attól, ami benne romlandó lehet. BÁRDOSSY LÁSZLÓ ünnepi beszédét mondja „Mindnyájan felelősek vagyunk a magyar kenyérért“ — A természet törvénye szerint csak életből lehet élet. Ha azt akarjuk, hogy bőséges legyen az élete­t adó új kenyér, ehhez mindegyikünknek életével, munkájával és igyekezetével kell hozzájárulnia. Mindent el kell követnünk, hogy az időjárás viszon­tagságai között természeti csapásokkal, árvízzel vagy szárazsággal szemben b­i­z­­tosítsuk a magyar föld ter­mését. Megfeszített erővel és szorga­lommal azokon a helyeken is fokoznunk kell a magyar föld termőképességét, ahol még nincsen meg az eredményes termelés minden feltétele. A mezőgazdasági neve­lés továbbfejlesztésével, szépen fejlődő út­hálózatunk kiépítésével, értékesítő szövet­kezetek alakításával, hitelek rendelkezésre bocsátásával és mindenekfelett a föld arányosabb és egészsé­gesebb megosztásával azt igyek­szünk előmozdítani, hogy az ország ter­melését fokozzuk, hogy a földmívelő né­pet munkájában segítsük s az egyes csa­ládoknak jutó kenyeret így egyre na­gyobbá tegyük.­­ A földművelő nép pedig érezze át annak a jelentőségét, hogy nemcsak a haza földjének egy darabját védi és gon­dozza, amikor a rögök fölé hajolva, verej­tékével öntözi a magyar földet, hanem szorgalmával és fáradságával azt teremti meg nekünk, amire az egész nemzetnek szüksége van. — És ahogyan a földművelő nép áldo­zatos szorgalommal végzi nehéz munkáját künn a határban, minden magyar embernek — bár­mi a h­i­v­a­­­tása és bármi a munkaesz­köze — ugyanígy kell ellát­nia mindennapi kötelességét. — Korunk társadalmi berendezésében minden hivatási ágnak egyenlő a fontos­sága. Akármelyik termelési ág elakadása, megbénulása visszahat a többire is. A bá­nyász munkája a kenyér termelésével ép­pen olyan szorosan összefügg, mint az or­vosé, vagy a kereskedőé. Ma minden­kinek éreznie kell azt, hogy mindnyájan felelősek va­gyunk egymásért és mind­nyájan felelősek vagyunk a magyar kenyérért. Nehéz időket élünk, amikor egyesek dologtalansága vagy hanyagsága oka lehet annak, hogy megcsökken az, amiből mindnyájan élünk. Az egész nemzet ellen vét, aki a nemzet megfeszített munkájában nem vesz részt vagy azt éppen hátráltatja.­­ Ebben a komoly időben abból áll az ünneplésünk, hogy erős elhatáro­zással vállaljuk kötelessé­geink teljesítését. Becsüljünk meg minden munkát és minden embert, aki feladatát egész emberként, becsülettel végzi. Kövessünk el minden tőlünk telhe­tőt, hogy minél nagyobb, minél ízesebb kenyér jusson min­den család asztalára, hogy ne legyen nélkülöző ember ebben az ország­ban, hogy I minél több boldog gyermek­­szar egyék az erőt és lelket adó magyar kenyérből és őrködjünk gondosan afelett, hogy ne akadjanak áaplói és mérgezői a nemzet munkájának... É IGMÄNDI K/íF FÜV FF’ÖL ELÉG U JJf iYI

Next