Esti Ujság, 1942. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1942-01-28 / 22. szám
Budapest, 1942 január 28. HETEDIK ÉVFOLYAM, 22. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG. KIADÓHIVATAL, SZÍNHÁZJEGY- ÉSS UTAZÁSI IRODA. BUDAPEST, VIII.. JÓZSEF ÉRT. S. FOSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKK SZ.: 49,927. Szerda ARA FILLER ELŐFIZETÉSI ARA EGY HÓNAPRA 2 F 50 FILL. EGYES SZÁM ARA HÉTKÖZNAP 10 F. A SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL. SZÍNHÁZJEGY- ÉS UTAZÁSI IRODA TELEFONSZÁMA: •1—4*4—00. Tokióban azt hiszik, hogy Anglia a Csendes óceánról játssza. Élesen bírálták Churchill politikáját az alsóházban De Daléra tiltakozik az amerikai csapatok Északírországi partraszállása ellen A LEGUTÓBBI HADIJELENTÉSEK minden frontról a tengelyhatalmaik és a szövetségesek csapatainak előretöréséről számolnak be. Kirenaikában Rommel tábornok német-olasz csapatai tovább folytatják előretörésüket, a négynapos csatában megvert angol páncélosok és egyéb alakulatok még távolról sem tudták megállítani a váratlan offenzívát. Nyugaton német tengeralattjárók és más tengeri erők tovább folytatják sikeres tevékenységüket: az északaamerikai és kanadai tengerparton újból tizenkét hajót süllyesztettek el, összesen 103.000 tonnatartalommal. A Távol-Keleten a japán csapatok mindenütt teljes lendülettel haladnak előre, feltarthatatlanul közeledve kitűzött céljaikhoz. CHURCHILL kedden elmondott alsóházi beszédéről a mostani rendkívüli viszonyoknak megfelelően három egymást követő jelentésben számolt be a Német Távirati Iroda. Azokon a kijelentéseken kívül, amelyekről az Esti Újság tegnap megemlékezett már, Churchill hangoztatta, hogy maga vállalja a felelősséget a különböző hadszíntereken történtekért és nem hajlandó munkatársait ilyen okból elejteni. Elismerte Churchill, hogy a Pearl Harbour ellen intézett japán támadás „egyelőre megbénította“ az Egyesült Államok csendesóceáni hadiflottáját, hozzátette azt is, hogy a japán tengeri fölény elég soká fog tartani és Japán valamenynyi ellenfelére súlyos, fájdalmas csapást mérhet, veszteségeket okozhat nekik. Churchill ennek ellenére bízik abban, hogy idővel megfordul a helyzet. A szingapúri csatát illetőleg Churchill kijelentette, hogy a brit erők a Szingapúrért folyó harcot az utolsó talpalatnyi földért is végigharcolják. Beszédét azzal zárta, hogy súlyos idők bekövetkezését várja, de bízik abban, hogy a végső, erőfeszítéssel sikerül majd ezt az időt is átvészelni. Churchill beszédéből arra lehetne következtetni, hogy Anglia a végsőkig akarja védelmezni Szingapúrt, ezzel szemben igen sok jel arra vall, hogy ez a bejelentés csak politikai és stratégiai taktikai fogás, a valóságban már más tervek kerültek előtérbe. Kétségtelennek látszik, hogy a japán előretörés mindinkább Ausztrália ellen irányuló koncentrikus támadássá fejlődik ki. A japánok elsősorban támaszpontok elfoglalására törekszenek. Az Új-Guineához tartozó szigetvilágban új és új japán csapatok szállnak partra. Ma reggel már londoni jelentés közli, hogy nagy valószínűséggel számolni kell a Salamon-szigetek többségének elvesztéséről. Holland-Indiát mind nagyobb arányú japán légitámadások érik és kétségtelen, hogy ezen a területen is japán erők fognak megjelenni. Ausztráliát mindinkább japán támaszpontok gyűrűje zárja körül és Ausztrália lázas sietséggel készülődik a döntő harcra. Most már a negyvenötéven felüli férfiakat is katonai szolgálatra kötelezik, a tengerpartokon védőműveket építenek. Egyes kikötővárosokban, elsősorban Port Darwinban, Ausztrália hadikikötőjében szinte teljesen megszűnt a polgári élet, mindenhol csak katonai alakulatokat és munkáscsoportokat látni, amelyek rögtönzött védelmi berendezkedéseket építenek. Ausztrália természetesen a lehető legsúlyosabb körülmények között készülődik a védekezésre. Tengerpartja igen hosszú és senki sem láthatja előre, hogy a japánok a hosszú partvonalnak melyik pontján fogják megkísérelni a partraszállást. A fenyegető harcot Ausztráliának majdnem kizárólag saját erőivel kell megvívnia, komoly segítségre sem Anglia, sem Amerika részéről nem számíthat. A segítség, amely mégis érkezik, Ausztráliába, elsősorban azokból az ausztráliai csapatokból áll, amelyek eddig az angol világbirodalom különböző frontjain harcoltak. A legújabb jelentések úgy szólnak, hogy Ausztrália fenyegetett helyzete kihat a világháború egyéb frontjaira, mindenekelőtt az északafrikai harcokra is. Olasz forrásból érkező jelentések arról számolnak be, hogy az angol hadvezetőség kénytelen volt Líbiából az ott megvívott döntő jelentőségű harc idején csapatokat elvonni és Ausztrália irányában útnak indítani. Valószínű, hogy a három, Cunningham parancsnoksága alatt harcoló ausztráliai csapatokról van szó. AZ ÉSZAKÍRORSZÁGI PARTRASZÁLLÁS ügye továbbra is a legélénkebben foglalkoztatja a világ közvéleményét. Berlinben és Rómában igen élesen kommentálják ezt a lépést és rámutatnak arra, hogy az Írország elleni akciót már Washingtonban megbeszélték Roosevelt és Churchill tanácskozásai alkalmával. Az angol sajtó a partraszállással kapcsolatban újabb támadó hadjáratot indít Írország ellen és támaszpontok átengedését követeli. Ezzel szemben De Valerair miniszterelnök tiltakozik az amerikai partraszállás ellen és nem hajlandó átengedni Angliának Cobb és Bereharen támaszpontokat, amelyeket az elmúlt világháború idején az angol-amerikai erők felhasználtak. AZ ÉSZAKAFRIKAI HÁBORÚ váratlan fordulata mind nagyobb jelentőségűnek bizonyul. Rommel tábornok csapatai tovább üldözik a megvert angol hadsereget, amelynek páncélos alakulatait már a váratlan ellentámadás első óráiban legázolták. Churchill alsóházi beszédében már úgy nyilatkozott, hogy a kirenaikai csata nem jelent meghiúsult brit támadást, hanem jelenti Egyiptom védelmét és hogy ebből a szempontból kitűzött céljukat el is érték. Ugyancsak Churchill november végén elmondott beszédében azt hangoztatta, hogy a három Cunningham a brit birodalom új Waterlooját készíti elő. Azóta is minden londoni hivatalos jelentés líbiai támadásról szól, amelynek célja az olasz-német erők teljes megsemmisítése. Rommel tábornok váratlan támadása az angol offenzívát defenzívává alakította át és a három Cunninghamet megfosztotta minden, igen nagy áldozatok árán megszerzett eredménytől. Anglia új védelmi központja az Indiai-óceánon TOKIÓ, január 28. (NST) A Tokio Nishi-Nishi nagy figyelmet keltett vezércikkében azt írja, hogy Anglia már feladta a sikeres ellenállás reményét a Csendes-óceán délnyugati részében és mindenekelőtt Szingapúrnál. A lap véleménye szerint Anglia védelmi központját az Indiai-óceánra helyezi át és a jövőben a Melbourne—Fokváros—Colombo háromszögre akarja felépíteni védelmi rendszerét. Ezzel egyidejűleg a Csungking számára szánt utánpótlás kirakodó kikötőjét Rangoonból Kalkuttába helyezik át. A japán lap ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy gyorsított ütemben folyik a nagy szárazföldi út kiépítése, amelyet Anglia Irakon és Iránon át egész Indián keresztül szándékozik vezetni. Ez az út, amelynek keleti része már elkészült, közvetlenül Irán megszállása után nyugati szakaszán is épülni kezdett és az útépítést nagy sietséggel folytatják. Reménye kétségtelenül azt gondolja, hogy Roosevelt jobban tette volna, ha a rendelkezésre álló katonáit Szingapúrba, vagy legalábbis Ausztráliába küldte volna, ahol emberre és ágyukra van szükség. Roosevelt azonban inkább az írországi arcvonalat vette elő, mint az indomalájit vagy az ausztráliait. Churchillnek talán északamerikai katonákra volt és van szüksége, hogy megvédje klikkjét a lakosság esetleges rossz hangulatától, vagy pedig e katonáknak az Egyesül Államokba vándorló angol plutokraták vagyonát kell kísérniök, ha az angol birodalom helyzete rosszabbra fordul. (MTI) AMSTERDAM, január 28. (Német Távirati Iroda) A brit hírszolgálat jelenti Dublinből. De Valera kedden este közzétett nyilatkozatban tiltakozott északamerikai csapatok Észak-Írországba érkezése ellen és megállapította, hogy sem a brit, sem az északamerikai kormány ebben az ügyben nem tanácskozott az ő kormányával (MTI) „Az északírországi partraszállás az Írország ellen irányuló amerikai támadás első lépése“ Róma, január 28. A Stefáni-iroda írja: Az északamerikai csapatok első partraszállását Észak-Írországban valószínűleg kihasználja az angolszász propaganda, mert érdekében áll, hogy elterelje a figyelmet az Afrikában és Kelet-Ázsiában történtekről. A valóságban ez az északírországi partraszállás az első lépés az Írország ellen irányuló északamerikai támadáshoz, amelyet Churchill és Roosevelt a washingtoni megbeszélések alkalmával előre kigondolt és eltervezett. A partraszállás ezenkívül Anglia történelmi hanyatlásának újabb bizonyítéka. Angliának ugyanis szüksége van idegen csapatokra, hogy megvédje szigetét. A „Splendid Isolation“ már csak emlék s Anglia a lejtőn oly gyorsasággal csúszik lefelé, ahogyan azt legelkeseredettebb ellensége sem gondolta volna. Az északírországi partraszállással kapcsolatban és figyelembe véve azt, hogy Szingapúr kétségbeesett helyzetben van, a világ közve