Esti Ujság, 1942. február (7. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-04 / 27. szám

SZERDA, 1942 FEBRUÁR 4. Aschner Lipót lemondott az UTE elnökségéről Milyen vezetőket és egyesületeket érint a szövet­ségek és egyesületek szervezetét szabályozó miniszteri rendelet? A vallás- és közoktatásügyi miniszter a 239.000/1942. sz. rendelete 2. §-ának 3. pontja a következőket tartalmazza: „Sportszövetségek tisztikarának, vagy más szervének és sportegyesületnek tagja nem lehet az, akit az 1941 :XV. t.-c. 9. §-a értelmében zsidónak kell te­kinteni. Az olyan sportegyesületet, amely ennek a­ rendelkezésnek nem fe­lel meg, fel kell oszlatni.“ Ez a rendelet a sportegyesületeink kö­zött már alig zavar némi vizet. Ha pár év­vel ezelőtt érte volna el például a labda­rúgó szövetséget és annak egyesületeit, más lett volna a helyzet. Az új MLSz azon­ban a hatalmi körébe eső kérdésekben és személyekben már két évvel ezelőtt elvé­gezte úgy a szövetségben, mint az egyesü­letekben a zsidótlanítást. A jelenlegi rendeletnek inkább érdekes vonatkozásai vannak. Néhány nagy egyle­tünk vezetőségében, hogy úgy mondjuk, a „kulcspozícióban“ ült még olyan elnök, vagy alelnök, akit a vasárnap kiadott mi­niszteri rendelet személyében érint. Igaz, vele szorosan összefüggésben látszik lenni az egyesület élete is, így érdekes vonatko­zása van a rendeletnek az Újpesti TC elnökségére. Aschner Lipót, az UTE évti­zedeken át volt elnöke, — mint értesülünk — már le is mondott elnöki tisztségéről. Őt követte Kiss Zoltán, az egyesület alel­­nöke. Ugyanez a helyzet a Weiss Manfréd TK vezetőségében is, ahol maga az elnök, lo­vag Wahl Henrik van érintve a miniszter rendelete következtében. Ugyancsak a le­mondását várják az egyik vidéki nagy egyesület elnökének is. Tegnap este azon­ban éppen, a szövetségben hangoztatták, hogy a Salgótarjáni BTC vezetőségét egyáltalán nem érinti az új miniszteri rendelet. Érdekes, hogy úgy az Újpestnél, mint a WMTK-nál zavartalanul folyik tovább a klub élete. Az UTE elnöke hétfőn már nem fogadta a sportbizottságot, amely minden hétfőn délután az elnöknél szokta tartani üléseit. Hangsúlyozta a volt el­nök, hogy a jövőben sem szűnik meg ér­deklődni a klub ügyei, sőt annak műkö­dése iránt, de a jövőben elzárkózik minden olyan működéstől, amelynek akár vezetői, vagy akárcsak tanácsadói színezete is volna. Ugyanez áll a WMTK elnökére is és magára a WMTK-ra. A nagy csepeli egye­sület élete tovább zajlik és — miként ér­tesültünk — ugyanazt a színvonalat kí­vánja tartani, mint eltávozott elnöke ide­jében. A vidéki egyletet már — amennyiben a hírek megfelelnek a valóságnak — érzé­kenyebben érintené elnökének szükség­szerű távozása. Más kérdés, hogy a versenyzők között mennyi aktív tagot érint a 239.000/1942. sz. miniszteri rendelet. Az NB I. egyesüle­tekben alig akad már egy-egy zsidó lab­darúgó játékos.* Úgy tudjuk, hogy a Nagy­váradi AC sem szerepeltette már egyetlen zsidó játékosát az ősszel sem. Annál is in­kább, mert helyére kiváló, keresztény utánpótlás áll a rendelkezésére a kisebbül Kalocsay személyében. A többi NB I egyesületben már nincs ténylegesen működő zsidó labdarúgó játé­kos, mert úgy tudjuk, hogy pl. Hoffmann, a Ferencváros játékosa is megvált már az egyesületétől. Az NB II-ben csak a Vasast érinti közelebbről, sőt súlyosan a miniszteri rendelet. A Va­sas a tavalyi őszi idény elején hat zsidó játékost igazoltatott le, akikkel már jól összedolgozta csapatát és csoportjában ve­zető helyet harcolt ki magának. Ezt a csa­patot most szét kell bontania a rendelet következtében és a Vasasnak vissza kell térnie a régi, bevált módszeréhez, a saját nevelésű játékosok szerepeltetéséhez. Még néhány másodosztályú klubban sze­repelt az ősszel egy-egy zsidó játékos, de itt sem­ teremt olyan helyzetet a miniszter rendelete, amely miatt az egyesület életé­be­n fennakadás, vagy zavar állana elő. Amint látjuk, egyik vonalon sincs tehát olyan zavar, vagy fennakadás, amely miatt „üzemzavar“ állana elő a labdarúgás gé­pezetében. Jogos-e Szentgyörgyi győzelme ? (Poroszlói tanulságok) Ketten beszéltek hétfőn este a Szen­t­­györgyi—Szelezsán-mérkőzésről. Az EB második helyezettje, a keményöklű Szent­györgyi győzelme, illetve annak igazsága felett nagy vita fejlődött ki. — Csodálom, — mondotta a Szent­­györgyi-párti — hogy Szelezsán csak szóba is jöhetett a győzelem szempontjá­ból. Hiszen az nem ökölvívás ma már, hogy folyton defenzívában vagyok, hátrá­lok, sőt szaladok az ellenfelem elől. — Igen ám, de közben be-beszurkált Szelezsán Szentgyörgyinek. Támadott, az igaz, Szentgyörgyi, de nem tudta megütni Szelezsánt. Ez a vicc! — Az nem lehet komoly ökölvívás, de még csak egyenlő értékű verseny vagy versenyző sem, ha valaki szalad az ellen­fele elöl. Ezzel nem lehet ma már meg­élni. — Az első két menetben azt sem lehet mondani — védte kedvencét a Szelezsán­­párti, — hogy nem kapott volna elég „szurkát“ Szentgyörgyi. — Jó, elismerem, hogy ijedtében oda­pöccintett néhányat Szentgyörgyi orrára, de legalább annyit kapott is az első két menetben. Igaz, ekkor úgy istenigazában el sem tudta találni Szelezsánt, mert az úgy szaladt, rohant előle. Hanem azután a harmadik menetben mindent vetett Szentgyörgyi. Ha kapott is valamit az első két menetben, azt most kamatostól adta vissza. Még egy perc és Szelezsán a föl­dön fekszik. — És a megintés, amelyben utánütésért részesítették Szentgyögyit! Azt beszállí­­totta. — Nézze, kicsire nem nézünk. A tény az, hogy Szentgyörgyi a korszerű és tehetséges ökölvívó-stílus képviselője. Ezt bebizonyította Boroszlóban is. Ma ütni kell. Lehetőleg többet, mint az ellenfél. De az olyan hátrálós, passzív ökölvívók szá­mára, mint amilyen Szelezsán is, nem te­rem külföldön, vagy nemzetközi mérkő­zésen babér. Ezért jogos Szentgyörgyi győzelme és igazságos is. (A vita még most is tart és előrelátha­tólag majd csak vasárnap este ér véget.) SZABADKA REMEKELT a délvidéki asztali­tnisz-bajnokságon, amely hétfőn ste ért véget. Eredmények: Férfi­egyes, I. oszt.: 1. Harangozó I. SzATC, 2. Sidó WMTK. Férfi­egyes I/B oszt.: 1. Lantos WMTK, 2. Csender DSC. Női­ egyes: 1. Ko­lozsvári Sári Kolozsvár, 2. Chovich­lei SzTC. Női­ páros: 1. Lévainé, Chovich;2. Kolozsvári, Tumbász. Férfipáros: 1. Harangozó I. és XI., 2. Rózsa, Schrett. Vegyespáros: 1. Csovich, Harangozó; 2. Lévayné, Harangozó. ♦ BOTOND GYÖRGYI műkorcsolyázó bajnoknő vasárnap délután a Sportpalotában rendezett jégünnepélyen zsú­folt nézőtér előtt nagy sikerrel szerepelt. * A BKE hétfőn a városligeti műjégpályán rendezte házi gyorskorcsolyázó-versenyét a következő eredményekkel: 500 m: 1. Kilián 47.7 mp, 2. Bereknyei 49.2 mp, 3. Saáry 49.4 mp. — 3000 m: 1. Kilián 5:36.2 p, 2. Bereknyei 5:39.4 p, 3. Pajor 5:41.3 p. — Ifi. 500 m: 1. Májay 53.5 mp, 2. Hargittei II. 550 mp, S. Butikat 56.3 mp. isii Ujs&t 7 Berlin, február 4. Mint a Német Távirati Iroda illetékes részről értesül, a keleti arcvonal északi részében német csapatok február 1-én visszaverték a bolsevisták több helyi jel­legű támadását. A támadások súlypontja két községre esett, amelyek ellen a bolse­visták ismételten nagyobb erőket vetettek harcba. Ezeket­ a támadásokat, amelyek a kora reggeli órákban kezdődtek és délután ismétlődtek, a németek visszaverték, nagy veszteségeket okozva a bolsevistáknak. Egy szomszédos szakaszon a bolsevisták a fagy és az esti órákban megindult havazást ki­használva, két éjszakai támadást indítottak a német vonalak ellen. Az ellenségnek itt is halottakban és sebesültekben szenvedett súlyos veszteségek után eredménytelenül vissza kellett vonulnia. Német páncélos erők január 27-én a keleti arcvonal középső szakaszán több erős bolseviki egységek által megszállt helységet foglaltak el. Az ellenség ezen a napon a helységek körüli harcokban igen sok foglyot ás több mint ötszáz halottat vesztett. A német csapatok hat löveget, három páncélelhárító ágyút, hét géppus­kát és igen sok gránát­vetőt­ zsákmányol­tak. Mint most kiegészítőleg közük, a német páncélos harckocsik gyors és merész táma­dása ezen a ponton teljesen meglepte a bolsevikiket, úgyhogy a német páncélos legénység részben már rövid harc után el tudta foglalni a helységeket. Az egyik ponton két bolseviki­ század ellenállást kí­sérelt meg; a német páncélosok a harc során teljesen felmorzsolták a két századot. Mindenütt visszaverték a bolsevisták helyi jellegű támadásait Két szovjet repülőteret bombáztak a német repülők Német harci- és zuhanóharci repülőgépek erős kötelékei hétfőn a keleti arcvonal középső szakaszán csapatfelvonulásokat támadtak meg és bombaledobással, vala­mint fegyverekkel nagy veszteségeket okoztak az ellenségnek. Különösen sikeres volt a támadás két repülőtér ellen. Né­met repülők merész mélyrepülésben az el­lenség tizennyolc repülőgépét a földön súlyosan megrongálták. Az elhárításra felszállt szovjet repülőgépek közül hármat légi harcban lelőttek; a német repülők nem szenvedtek veszteséget. Német vadászrepülők kedden a kölni arcvonal északi szakaszán a szovjet­ vona­lak fölött kialakult légi harcokban az eddigi jelentések szerint 17 ellenséges gépet lőttek le saját veszteség nélkül. NEGYEDÓRA égis „m­éte(írótógitulál“. aki a tüzet lánggal oltja, zsebtéglából várat épít és tíz perc alatt bárkit megtanít bü­dzsézni Kuktasapkát visel, amikor a Katona Jó­­zsef­ utcai lakás hálószoba-laboratóriumába vezet. Kopott szekrény roskadozik a sarok­ban, a kis kerek asztalon lombikok, gyufa­­skatulyák és gyertyacsonkok hevernek, a fe­hérre mázolt ágy mellett pedig vígan pattog a tűz az apró vaskályhában, aminek tetejét valami különös célból óriási­­ virágcseréppel borították le. — Vascserépkályha, kérem — világosít fel a házigazda és elmeséli, hogy egyszer, hirte­len vásárlási kedvében, vett egy nagy virág­cserepet. Bár növénytudós is, mégse tudta sokáig mire használni a cserepet, — egyszer aztán remek ötlete támadt, felfordítva a vas­kályha tetejére borította — és kályhája nyomban cserépkályhává változott. ■— Mindennek van valami haszna, kérem, — magyarázza és rosszallan fenyegetőzve emeli fel az ujját, amikor folytatja: — persze, a legtöbb ember csak felületesen szemlélődik az anyagok világában... Azt se tudják pél­dául sokan, hogy az álmatlanság ellen legjobb a gyertyaláng. Igen mérges embernek látszik Szolnoki meteorológus-fizikus-kémikus úr, hát a ven­dég is bólogat helyeslően­­,s óvakodik meg­­érdeklődni a dolgok lényegét, nehogy őt is a vészesen tudatlanok közé sorozza. Később aztán mégis kiderül, hogy miért jó altatószer a gyertyaláng: a szénsav bágyasztja el az ál­matlan embert, akinek most már csak arra kell vigyázni, hogy paplanába ne kapjon a láng. . A ház ura most közelebb hajol, megköszö­rüli torkát s úgy közli­ rekedten az izgalom­tól: — Vége a tűzbiztosításnak, rájöttem a titokra: lángot lánggal lehet eloltani! Az ember Winettoura, meg a Nagytudalmú Medvére gondol, akik a vadnyugaton ló­halálában menekültek a préritűz elöl a szürke medvék társaságában és amikor­­ már nem volt menekvés,­­ kitépték maguk közül a füvet, aztán meggyújtották a mezőt, a lán­gok meg rohantak visszafelé, a két lángfüg­göny összeütközött és kialudt a tűz. De a h­ázigazda nem hagyja sokáig kétségek kö­zött meghökkent hallgatóját s kifejti apróra: a kiömlött spiritusz tanította meg arra, hogy mi a tűz igazi ellensége, a láng oltja a lán­got. — Meggyujtottam a kiömlő spirituszt, hogy kárba ne vesszen, — mondja és elme­séli, hogy a gyufa tüzet nyomban eloltotta az égő folyadék lángja. Pár üveg denaturált szeszt használt már fel azóta kísérletekre és bebizonyosodott, hogy a „spiritusz lobogó lángja minden más lángot elolt”. •— Azért van jelentősége ennek, mert nincs mindig kéznél a víz — folytatja, aztán ki­oktatja vendégét, amikor ég a ház, vagy a szalmakazal, méternyi távolságban összekla­­pált bádog­vályúkkal kell körülvenni s meg­­gyújtani a beléjük öntött spirituszt — a fel­lobbanó lángfüggöny minden más tüzet kiolt... Bizonygatni akarja igazát s a találmány je­lentőségét és már elő is hoz egy mélytányért meg egy teli spirituszos üveget, amikor észre­veszi, hogy feszeng a vendég és egyre a kar­óráját nézi. Akkor előveszi a vekkerét s oda­mutatja büszkén: — Ezért nem vagyok ideges ember, kérem! Letörtem a nagymutatót, így csak órákról, meg negyedórákról tudok — egy-két perc ide vagy oda, én sohase sietek! Az időt azonban a letört nagymutató se tudta megállítani, lemond hát a tüzes kísér-­­letről és inkább kisebb találmányait mutatja elő: a zsebtéglát, azaz néhány tucat be­vágott szélű kartonlapot, amiből a gyerekek várat építhetnek, — közönséges aprófákat, amiket sorba rakhat az ember s ha ütögeti őket, szólnak, mint a xilofon, — meg a ro­­hamneszeszert, egy tenyérnyi szappantartót, amelynek mélyére rövidszárú fogkefét, tört­­nyelű borotvát, reklám-fogpasztát, meg egy miniatűr pamacsot rakott. — Elmés dolog a tan-bridzskártya is, ami­­vel tíz perc alatt mindenkit megtanítok bridzsre, — mutatja elő a kis kártyacsoma­got. — Mindegyik kártyalapra ráírtam: kör hölgy, báró fiú, pik király, — a sok szín­ű* figura nem zavarja így a játékost, megta­nulja hát percek alatt a szabályokat! Elmenőben még a látogató kezébe nyom­ egy kis csomagot a náthaporból, amely cser­­savból és keményítőt­­ készül és ,,pár óra alatt meggyógyítja­ a legnáthásabb embert“. Ajándékoz néhány apróbb, régi füzetet is, melyekben tízcentis négyzetgyököt vonz vagy húsz év előtt, harminc éves korában, hogy megállapítsa: milyen gyorsan forog a föld, meg a naprendszer és helyes-e váljon a pi­­roskanapi meteorológus-szabály. A lépcsőházban r.­ég a távozó után kiált: — Ezek csak apróbb dolgok, persze — az igazi találmányon, ami talán az emberiséget menti meg, most tűröm éppen a fejemet! Csak lakást ne változtasson addig. A Hű­vösvölgy­be ma nehezen jutna el a látogatót­ ó.

Next