Esti Ujság, 1942. május (7. évfolyam, 98-121. szám)

1942-05-01 / 98. szám

­ szabadok volnának. Most a kanadai franciák határozott formában visszautasították De Gaulle törekvéseit. A ka­nadai franciák idegen befo­lyás ellenére is azt a törhe­tetlen akaratukat m­utatták kifejezésre, hogy hívek ma­radnak ahhoz az országhoz, amelyet hazájuknak tekin­tenek. Franciaországhoz. Leahy tengernagy, az Egyesült Államok hazarendelt vichyi nagykövete különvonaton Lissza­bonba érkezett, ahonnan repülő­gépen folytatja útját Washing­ton felé. A FRANCIA—OLASZ KAP­CSOLATOK alakulására bizo­nyos fényt vetnek azok az ün­nepségek, amelyeket április 30-án, csütörtökön rendeztek Olaszországban Garibaldi csapa­tainak 1849-ben a Rómát ost­romló franciák ellen aratott győzelmük évfordulóján. Egész Olaszországban gyűléseket tar­tottak, amelyeken a szónokok hangoztatták, hogy Nizza Olasz­országhoz tartozik és Olasz­ország feltétlenül ragaszkodik ahhoz, hogy ez a város vissza­kerüljön hozzá. A Tribunában lugi­elmetti főszerkesztő meg­állapította, hogy Olaszország­nak, amely két év óta a legke­ményebb háborút viseli nemzeti egységének teljességéért, nyuga­ton még mindig nyílt támadásai vannak. A római csata évfor­dulója alkalmul szolgál arra, hogy Olaszország a levert Fran­ciaország kétszínűségével és a degaullieisták nyílt ellenséges­kedéseivel szemben ismét vissza­­követelje a nizzai területet, amely mindig a Savoyai-házhoz tartozott. A Rómában megrendezett ün­nepségen a Palazzo Boschinál ároktüzet gyújtottak, majd a fasiszta diákszövetségek jelen­lévő tagjainak Nizza címerével ellátott vörös zsebkendőket nyúj­tottak át azok helyett a kék zseb­kendők helyett, amelyeket eddig Dalmácia címerével viseltek. Dalmácia már egyesült Olaszor­szággal . . . AZ OFFENZÍV HADVISELÉS JELSZAVA, úgy látszik, sokat vesztett népszerűségéből Angliá­ban. Erre vallanak elsősorban az alsóház csütörtöki ülésén leját­szódott események. Bower kapi­tány konzervatív és Douglas munkáspárti képviselő Beaver­­brook lordot támadták az ülésen. Szóvá tették Beaverbrook lord­nak azt a legutóbb Newyorkban elmondott beszédét, amelyben a második európai arcvonal sürgős megteremtését követelte és mind­két képviselő azt állította, hogy ezzel a meggondolatlan követelés­sel a lord súlyos kárt okozott az angol kormánynak. A támadásokra Attlee helyet­tes miniszterelnök válaszolt. Lé­nyegileg nem védte meg sem Beaverbrook lordot, sem az offen­zív hadviselés jelszavát, mind­össze annyit jelentett ki, hogy az angol kormánynak nincs be­folyása Beaverbrook lord maga­tartására. A lord nem hivatalos jellegű küldetést teljesít az Egye­sült Államokban, nem áll az an­gol kormány szolgálatában, tehát elmondhatja a véleményét, mint bárki más. Arról nem nyilatko­zott Attlee, hogy valóban ártot­tak-e az angol kormánynak Bea­­verbrook lord hadászati elgondo­lásai. Londoni politikai körökben nagy meglepetéssel fogadták azt a bejelentést, hogy Beaverbrook lord ,nem hivatalos tevékeny­­séget­ folytat Newyorksban. Mostanáig­­ tudják, hogy Beaverbrook, a hadikabinetből való kiválása után, fontos hiva­talos megbízást vállalt s annak teljesítése végett utazott Ame­rikába. Az angol hadvezetést egyéb­ként olyan súlyos bírálat érte, amelynek hatása egyenesen le­sújtó az egész angolszász közvé­lemény körében. Strabholgi lord, az angol felsőház tagja, könyvet adott ki Szingapúr és ami az­után történt címmel. A távol­­keleti hadieseményekkel foglal­kozva, Strabelgi lord „egysze­rűen gyermekesnek“ mondja az angol védekezési tervet. Köny­vének egyik fejezetében a követ­kezőket írja: — Szerinte hihetetlen a londoni felelős körök egy­ügyű derűlátása. A japá­nok már három hét óta út­ban voltak a Maláji-félszige­­ten át, amikor Churchill mi­niszterelnök és nemzetvé­delmi miniszter Ottawában kijelentette: szilárdan hisz abban, hogy Szingapúrt meg lehet tartani. Egyenesen megdöbbentő, milyen rosz­­szul tájékoztatták ezt az embert, aki az egész há­borúért felelős. Ha a mi kormányrendszerünk olyan minisztereket, tisztviselőket és katonatiszteket hoz fel­színre, akik hasonló osto­baságra képesek, akkor az államban, magában az ala­pokban rothad valami. Brit rágalom­hadjárat folyik már napok óta Olaszország ellen. Az angolszász propaganda szer­ve az olasz különbéke-törekvé­­sek derültséget keltő híreszte­lése után új rágalmakat hoz­tak forgalomba. Ezek úgy szóltak, hogy átalakul az olasz kormány, tisztogatási akciót hajtanak végre az olasz minisz­tériumokban, a Duce szakadat­lan megbeszéléseket folytat az uralkodóval hasonló akciók ügyében. Rómában egyetlen fölényes gesztussal intézik el ezeket a hí­reket, amelyek nem érdemesek arra, hogy velük közelebbről foglalkozzanak. Német részről is rámutatnak ennek a propaganda­hadjáratnak céljaira és körülmé­nyeire. Megállapítják Berlinben, hogy az olasz belpolitikai válto­zásokról szóló híreket a Reuter­­iroda terjesztette buenosairesi tudósítójának jelentései alapján. Az erélyes cáfolatok után a­ Reuter-iroda kénytelen volt be­ismerni, hogy hamis híreit Ortiz Echagelnek, az uszító cikkeiről ismert újságírónak a zsidó La Nación című napilapban megje­lent cikkéből vette. A Deutsche Allgemeine Zeitung ezzel kap­csolatban a következőket írja: — Churchillnek a tengely győzelme ellen nincs más fegyvere, mint a hazugság. Szövetségeseknek az olasz válságba vetett hite már há­rom ízben ment füstbe a vi­­lágháború folyamán. Olasz­ország megadta a megfelelő választ Churchillnek és tár­sainak. Ha Churchill újból meg akarja ismételni régi, kedvenc olasz terveinek pro­­pagálását, jól tennie, ha előbb újból elolvasná az 1941 december 11-én kelte­zett német-olasz-japán ki­egészítő egyezmény szöve­gét. Ez a szöveg áll és mö­götte állanak a Tenno, a Führer és a Duce köré győ­zelemre tömörült népek. AZ ARGENTIN BELPOLITI­KAI HELYZET alakulása igen nagy figyelmet kelt washingtoni kormánykörökben. Buenos Airesben úgy ítélik meg a helyzetet, hogy március elseje, a legutóbbi választások óta az argentin közvélemény mind na­gyobb mértékben fordul Cas­tillo államelnök felé, az ország lakosságának nagy többsége Isti Misii# helyesli az elnök bel- és külpo­litikáját, mind félreérthetetle­­nebbül követelve a semlegesség fenntartását és Argentína tá­volmaradását a háborútól. Wa­shingtonban attól tartanak, hogy Castillo államelnök kor­mánykoalíciója az elkövetkező választásokon nagy többséget kap és ebben az esetben a par­lament még jobban kiterjeszti az elnök hatáskörét. A kor­mány a szenátusban már abszo­lút többséggel rendelkezik, a képviselőházban azonban a legutóbbi választásokon ezt a többséget még nem érte el. A mostani belpolitikai harcok al­­­kalmat adnak az elnöknek arra, hogy a képviselőházat feloszlassa és új választásokat rendeljen el. Washingtonban nagy bizalmat­lansággal figyelik az argentínai, belső helyzet alakulását, amely egyáltalán nem felel meg a­ washingtoni elgondolásoknak. ­ PÉNTEK, 1942 MÁJU­S 1. Alexandria hadikiketsilére bombazáport zúdítottak a német és olasz lésiralok RÓMA, május 1. (Stefani) Az a ragyogó haditett, ame­lyet április 27-én reggel két olasz torpedóvető repülőgép vitt véghez a Nílus deltája előtt, amikor egy angol kereskedelmi hajót találat ért és valószínűleg elsüllyedt, bevezetője volt annak a heves támadásnak, amelyet az olasz és német repülőgépek az éjszaka folyamán Alexandria hadikikötője ellen intéztek. Bár a légvédelmi tüzérség és a ki­kötőben lévő hajók valóságos tűzfüggönyt vontak a kikötő elé, a tengely gépei egymást követő hullámokban támadták a cél­pontokat. A bombák elpusztí­tották a vasúti berendezéseket, a rakpartokat és az arzenált. Egy úszó­gátat, amely arra szol­gált, hogy a kikötőben lévő ha­jókat tengeralattjárók támadá­sától megvédje, nagy űrmé­retű bombák többízben teli­találtak. Az ellenség légvédelmi tüzérsége és fényszórói lehe­tetlennek bizonyultak. Egy an­gol vadászraj is megkísérelte az olasz-német repülők útját állni, de teljesen eredménytelenül. Több találat érte a nagy úszó­dokkot is, amelyben az olasz gé­pek által nemrég harcképte­lenné tett angol cirkálókat javí­tották. A kikötőnek azon a ré­szén, ahol a pályaudvar van, nagy tüzek keletkeztek. Egyet­len bomba sem esett a városr­a, kizárólag a hadikikötő célpont­jait érték találatok. (MTI) Németország egyetlen katonát sem vont el keletről az angol partraszállási kísérletek miatt AU­TÓBUSZON UTAZOK FIGYELMÉBE: Strompf Pál autóbuszüzem vonalain a menetrend 1912 május 4-től — igazodva a vasúti menetrendhez ■ lényegesen megváltozik, miért is a kellemetlenségek elkerülése végett tanácsos az alábbi menetrendet megőrizni. 1942 május hó 4-tól érvényes MEXETRENB J­ászberény—Nagykáta: Jászberény—Jászfelsőszentgyörgy---Szek­(lzírn­ícká —Szent­mártonkát* M á v *) közötti autób/s^/járatu)» 1 3 4-30 14-20 4-55 15-45 5-10 11-00 5-35 15-25 1 40 15-30 6 02 15-50 7-4? 17-33 1 3 6-40 | 14-00 5'55 | 14'15 6-25 14-45 2 1 ' 4 7-15 19-35 6 501910 6’35 18-55 6­ 101830 6­ 0518-25 |&á? ■fifns Hídépítés befejezéséig a járat szünetel. Közvetlen csatlakozás Nagykátán át Budapestre. Tápiószentmárton—­Tápióbicske— Nag­ykáta 1 8 Állomások 2 4 5 00 17*40 1 Tápiószentmárton * 1 Tápióbicske Y Nagykáta 1 é­­ i 10-15 19-10 5-10 17-50 10-0? 19-00 5-30 18-10 9-451 18-40 5-52 18-35 1­­ MÁV Nagykáta X & 1 MÁV Budapest e Y* Keleti p. u. 9’431 18 39 7-42 20-16 7 47| 17*35 Berlin, május 1. (NST) A Völkischer Beobachter pénte­ken reggel Goebbels birodalmi mi­ niszter „Valami második arcvonal­­féle“ című cikkét közli. A cikk fog­lalkozik Churchillnek azzal az állí- 1 3 5 7 Állomások2 1 16 18 5-00 8-20 14-40 17-40 Jászberénye — 10-23 17-30 1949 5-40 9-00 15-20 18-20é~Y Nagykáta I­­— 9-43 16-50 18-39 5-1 a 947 15-41 18-35 1 1 MÁV Nagykáta MÁV Budapest Keleti p. u. /' - 9-43 16-50 18-39 7'42 j 10" 18 17-3320-t tiérv *----7-47 14-45 17-35 ----------------<♦>»----------­ Lashio félnapos utcai harc után elesett AMSZTERDAM, május 1. A csütörtök este kiadott kínai hadijelentés közli Lashio elestét. A kínai jelentés — mint a brit hírszolgálat Csungkingból közli — azt mondja, hogy a japánok kedden éjfélkor elérték Ilj­ La­­shio külvárosait s tüzérségi és légi támogatással heves támadást intéztek Uj-Lashio ellen. A japán csapatok előtt erős páncélos egy­ségek haladtak. A kínai helyőr­ség, tekintettel arra, hogy az el­lenséges erősítések szakadatlanul érkeztek, szerdán délután kényte­len volt visszavonulni Lashioból egy újabb állásba. A japánok to­vábbra is támadnak és súlyos harcok vannak folyamatban. (MTI) Bangkoki jelentések szerint a város birtokáért vívott utcai harc fél napig tartott. A csungkingi hivatalos jelentés annak a remé­nyének ad kifejezést, h­ogy a La­­shioban felhalmozott amerikai hadianyagot sikerült elpusztítani. A kínaiak most abban bíznak, hogy a Lashio—Mandalay vona­lon sikerül még két hétig feltar­tóztatni a japánokat és a nyári esős időszak bekövetkezéséig megállítják a további nagyarányú hadműveleteket.­tólagos szándékával, hogy nyuga­ton tehermentesítő offenzívát in­­­dítson meg. A szerző megállapítja, hogy a­ birodalom vezérlete egyelőre nem vette számításba a szovjetrendszer összeomlását, bár Sztálin és cin­kosai hiába sajtolják ki embertö­­megeikből mindazt, ami fizikailag lehetséges, ha elvesztik döntő fon­­tosságú gabona- és iparközpontju­kat, mert ezzel a legsúlyosabb ká­rosodás érné őket hadvezetésük­ben. Goebbels dr. miniszter ezután ezt írja: — A legközelebbi hónapokban kitűnik majd, mennyire képes még a Szovjetunió hosszú távra mérete­zett védekezőjellegű katonai műve­letek végrehajtására (hogy offen­zívákról ne is szóljunk). A mi esé­lyeink mindenesetre hasonlíthatat­­lanul kedvezőbbek, mint az övéik. A cikkíró ilyen körülmények között érthetőnek találja, hogy a Kreml egyre türelmetlenebbül kö­veteli Londontól: járuljon hozzá a hadviseléshez. Goebbels ezután hosszasan gúnyolja Churchillnek azt a propagandisztikus furfang­­ját, amellyel úgy akar kikerülni a csávából, hogy néhány brit roham­­csapattal indul a nyugati offen­zívára. A miniszter szerint a bolsevis­ták már régen rájöttek, hogy a plutokrata urak egyáltalában nem hajlandók igazán háborút viselni, hanem id­egháborúfélével akarnak beérni. A cikk így folytatódik: — Az angol urak megnyugta­tására közölhetjük, hogy nemhogy ötmillió, hanem egyetlen katonát sem vontunk el Keletről és nem is fogunk elvonni, hogy Nyugatra helyezetik őket korommal befeke­tített vállalkozások elhárítására. Nyugaton állomásozó csapataink létszáma teljesen elegendő ahhoz, hogy ne csak az ilyen, hanem a rosszabb vállalkozásokat is úgy verjék vissza, hogy a gyakorlati próbálkozásra vágyó angoloknak szikrázzék a szemük tőle. Kéménytűz a Szent István­ körúton Ma délelőtt 10 órakor a Szent István­ körút 12. számú bérpalotá­ban kéménytűz ütött ki. A IV. és V. kerületi tüzérség vonult ki s egy óráig fáradoztak a tűz eloltá­sán. Az egyik lakó vallomása sze­rint már tegnap délben volt kisebb kéménytüz a házban, amit azon­ban a házi tüzérség vízzel és ho­mokkal lokalizált, úgy látszik, ez nem sikerült tökéletesen és egy szikra maradhatott a kéményben, mert ma „kiújult" a tűz. Rendelet a hernyóselyem­­termés fokozásáról Vitéz Bonczos Miklós államtit­kár, az Országos Nép- és Család­védelmi Alap ügyvezető elnöke, nagyjelentőségű rendeletet intézett a közjóléti szövetkezetekhez a se­­lyemtenyésztés fejlesztése és a ma­gyarországi hernyóselyemtermés fokozása érdekében. Arra való te­kintettel, hogy a hernyóselyem nélkülözhetetlen hadiipari anyag­, elrendelte, hogy az ONCSA által létesített telepeket eperfával ül­tessék be a közjóléti szövetkezetek és a sokgyermekes családokat kap­csolják be a selyemtenyésztés jö­vedelmező munkájába. Vegye igénybe az Etil Világ UTAZÁSI IRODÁJÁT Vill, József-krt. 5.

Next