Esti Ujság, 1942. szeptember (7. évfolyam, 198-222. szám)

1942-09-01 / 198. szám

Budapest, 1942 szeptember 1 HETEDIK ÉVFOLYAM, 19­. SZÁM. SZERKESZTŐ­SÉG, KIADÓHIVATAL, SZÍNHÁZJEGY. C9 CTA­­BASI IRODA, BUDAPEST, VIII., JÓZSEF­ KRT.­­. POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKK SZ.S 49.917. Kedd Ára fillér _______ * A. IPO K­k­k­i KESZTŐSÉG. KIADÓHIVATAL. SZÍNHÁZJEGY- ÉS UTAZASI IRODA TELEFONSZÁMA: *1­444—01. EGYES SZÁM­ARA HÉTKÖZNAP 10 F. A SZER­ A Kaukázus hegyvonulatának kétharmad része német kézen van Semleges lapjelentések szerint a német előőrsök elérték a Volgát—A középső és az északi frontszakaszon minden szovjet támadás összeomlott — Megélénkült a harc Észak-Afrikában Hitler Adolf tizedik felhívása a német nemzethez a téli segély érdekében SZTÁLINGRÁD ELŐTT vál­tozatlan erővel és hevességgel tombol a harc. A támadó német hadiHrttijjKOhJíítH i *jkerijja fafaftte, nos harcban továbbra is előnyo­­mulni az erődökkel szinte való­­színűtlenül telített terepen át. A város előtt a szovjet hadvezetőség kiserődök százaival szórta tele a terepet, sok helyen új páncélos harckocsikat ástak be a földbe, amelyek így páncélos kiserődök szerepét töltik be. Ezeket a nagy­típusú harckocsikat festetleníti, tehát nyilvánvalóan lázas siet­séggel szállították a gyárakból az arcvonalra, azokba motort sem szereltek bele. A legutóbbi német hivatalos jelentés szerint német hadosztá­lyok déli irányból már huszonöt kilométerre megközelítették a lángban álló várost. Angol és amerikai lapjelentések azt köz­tik, hogy a német főtámadás irá­nya a legutóbbi két napban meg­lepetésszerűen megváltozott. A várostól északnyugatra csökkent a német nyomás, viszont Sztá­lingrádtól délre hatalmas páncé­los erők léptek akcióba és éksze­­rűen betörtek a szovjet állásokba. Az Exchange Telegraph megál­lapítja, hogy a várost ebből az irányból komoly veszedelem fe­nyegeti. Semleges forrásból olyan je­lentések is érkeztek, hogy Sztá­lingrád közelében egyes előre­törő német csapattestek már el­érték a Volga partját. Berlini je­lentés szerint német katonai­ kö­rökben ezeket a híreket nem cá­folták meg, de meg sem erősí­tették. A német közvélemény és a hadvezetőség a legnagyobb nyugalommal figyeli a helyzet alakulását és bizalommal tekint a jövőbe. RZSEV KÖRNYÉKÉN a szov­­jet hadvezetőség újabb ellentáma­dásokkal kísérletezett a legutób­bi negyvennyolc órában, ezek a támadások azonban számbavehe­­tő eredménnyel nem jártak és különösen nem voltak hatással a tszalingrádi nagy csata helyze­tére. Angol-amerikai jelentések szerint a moszkvai hadvezetőség sem bízik már abban, hogy ezek a támadó­ hadműveletek, amelye­ket Zsukov tábornok irányít, be­látható időn belül enyhítő hatás­sal lehetnének Sztálingrád hely­zetére. A szovjet sajtó és a brit hír­­szolgálat elsősorban időt akar nyerni, mert a második orosz fél­től várja a Szovjetunió helyzeté­nek megkönnyebbedését. Berlin­ben erre vonatkozóan megjegyzik, hogy a szovjet hadsereg az elmúlt télen se tudta kihasználni a szá­mára rendkívül kedvező helyze­tet, nem tudta visszaszerezni azo­kat a fontos hadászati pontokat, amelyeket a németek 1941-ben elragadtak tőle és amelyek az idén nyáron a nagy támadó had­művelet kiinduló állásait jelentet­ték. A német véderő most hason­líthatatlanul erősebb, mint tavaly volt és sokkal jobban felkészült a téli háború megpróbáltatásaira. A szovjet hadsereg ezzel szemben mérhetelenül súlyos vesztesége­ket szenvedett, elvesztette azon­kívül az utánpótlás lehetőségeinek s anyagforrásainak jelentékeny részét. Berlinben nem becsülik le a vörös hadsereg erejét, de hang­súlyozzák, hogy minden eshető­ségre készen állnak. Bármilyen heves is a szovjet­ ellenállás a sztálingrádi frontszakaszon, a né­met támadás napról-napra célt ér és kétségtelen, hogy a német erők az egész vonalon el fogják érni céljaikat. „ Sztálingrád védelmi övezetének lényeges részei való­­színűleg a német csapatok birto­kában vannak. Az első védelmi gyűrű és a tulajdonképpeni város között még kemény és elkesere­dett harcokra kerülhet sor, a vé­delem lehetőségei azonban ezen a terepen már kisebbek, mint a tu­lajdonképpeni erődvonalban vol­tak. A Reuter-iroda moszkvai tu­dósítója azt a jelentést küldi, hogy az elmúlt hét Sztálingrád­ban igen súlyos volt a védelem számára. A németeknek sikerült a Szovjet védelmi berendezéseibe veszélyes módon behatolniuk, maga a város pedig a zuhanó­bombázók szakadatlan támadá­sai következtében valósággal pokollá változott. A szovjet had­vezetőségnek el kell készülnie a németek új, megsemmisítő csa­pásaira. Esztelenség volna leta­gadni, hogy a Szovjet kétségbe­ejtő helyzetben van — jelenti az angol haditudósító. Amilyen komoly a helyzet Sztálingrád­nál, éppen olyan komoly a Kau­kázusban is. Egyes jelentések szerint a Kaukázusban a Ta­­man-félszigettől a Krestofaya­­szorosig már csaknem valameny­­nyi átjáróhely a németek birto­kában van, tehát az egész hegy­­vonulatnak kétharmad részét meg­szállották. Novorosszijszkra vonatkozólag berlini katonai körökben meg­állapítják, hogy a kikötőnek jól kiépített védelmi berendezése van, ezt azonban nem szabad összehasonlítani Szebasztopol erődjével. Novorosszijszk erődí­tési és általános katonai szem­pontból meg sem közelíti Szeba­sztopol jelentőségét. A KAUKÁZUSBAN a néme­tek nyilvánvalóig még a tél beállta előtt birtokba akarják venni a magas hegyi átjárókat, hogy azokon leereszkedve meg­támadhassák a déli lejtőik vidé­két. A nagy olajmezők elfogla­lása olyan siker volna, amely természetesen igen nagy ha­tással volna a várható téli há­ború lefolyására is. A Szovjet hadiipara és hadviselése az olaj nélkül, kizárólag nagy távolság­ból érkező, bizonytalan angol amerikai olajszállításokra utal­va, igen sokat vesztene teljesítő­képességéből. A déli területek­nek a centrális vidékektől való teljes elvágása és Sztálingrád eleste alapjában új helyzetet je­lentene a Szovjet számára, amelynek hadvezetősége kény­telen volna egészen új védelmi terveket előkészíteni, de teljesen új alapokra kellene helyezni a hadigazdálkodást és hadiiparu­kat is. Nyilvánvaló ezek sze­rint, hogy keleten valóban fon­tos döntések érlelődnek, ame­lyek már az egész világháború

Next