Esti Ujság, 1942. október (7. évfolyam, 223-247. szám)
1942-10-01 / 223. szám
Budapest, 1942 október 1 . HETEDIK ÉVFOLYAM, 223. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL, SZÍNHÁZJEGY- ÉS UTAZÁSI IRODA. BUDAPEST, VIII., JÓZSEF KRT. *. POSTATAKARÉKPÉNZTÁR CSEKK SZ.: 49.927. CSÜTÖRTÖK ELŐFIZETÉSI ÁRA EGY HÓNAPRA 2 - 30 FILL. EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 10 F. A SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL, SZÍNHÁZJEGY- ÉS UTAZÁSI IRODA TELEFONSZÁMA: *1—414—00. s Hitler beszédének nagy visszhangja Európában Az amerikai hadianyaggyártás augusztusban sem érte el az előirányzatot A francia csapatok még mindig ellenállnak Madagaszkár szigetén Nagy japán győzelem a Megérkezett Berlinbe az első élelmiszervonat Ukrajnából A BERLINI SPORTPALOTÁT megtöltő tíezeres tömegek, a rádión át pedig az emberek százmilliói egy év elmúltával újból hallhatták beszélni a Führert. A tizedik német téli segélymozgalom megnyitása alkalmával a német nemzetiszocialista munkáspárt nagygyűlésén beszélt a Führer, részletesen felrajzolt képet adott a világháború jelenlegi állásáról, a német nemzet hatalmas erőfeszítéseiről és célkitűzéseiről, a szövetségesek hősi harcairól és az elért eredményekről. Az egész világnak Hitler Adolf hatalmas beszéde mutatta meg, hová vezetett a világháború az elmúlt esztendők folyamán, hol tartunk jelenleg és merre kell keresnünk a végső megoldást. — Ellenfeleink hosszú évi hiábavaló erőlködése után hirtelen felfedezték pártom célkitűzését — mondotta bevezetőül a Führer. — Csodálattal láthatjuk, hogy most körülbelül ugyanazt ígérik a világnak a jövőben, amit mi máris megadtunk a német népnek s amiért végeredményben háborúba keveredtünk a túlsó oldallal. Minden valószínűség szerint sokkal egyszerűbb volna, ha ugyanaz az elnök, aki most mindenkinek jólétet ígér, országának egész munkáserejét hasznos dolgok termelésére használta volna fel, ahelyet, hogy fejest ugorjon a háborúba. Ha pedig arról hallok, hogy valaki odaát kijelenti — azt hiszem, Eden volt az, de az ember jóformán nem is tudja, hogy ott melyik nulla beszél —, hogy ők igazán hisznek abban, amiről állítják, hogy hisznek benne — akkor már sokkal előbb kellett volna emellett hitvallást tenniük. Annyi bizonyos, hogy mi nemcsak hittünk valamiben, hanem mi meg is cselekedünk, amiben hittünk. — Természetesen ezekkel az emberekkel a hit fogalma körül nem is tudunk vitába bocsátkozni, — folytatta a Führer. — Aki például azt hiszi, hogy Nam- I sós, vagy Dünkirchen győzelem volt, vagy hogy, mondjuk, egy expedíció, amely kilenc óra hoszszat tartott, egy győzelmes nemzet bámulatraméltó megnyilatkozása volt, azzal a mi szerény eredményeket össze sem hasonlíthatjuk. Ha például néhány hónap alatt előretörünk a Donhoz, a Don mentén lefelé végül is elérjük a Volgát, megrohanjuk Sztálingrádot és el is fogjuk foglalni — ebben bizonyosak lehetnek —, ez mind semmi. Ha előretörünk a Kaukázusig, ez is semmi, ha megszálljuk Ukrajnát, ha birtokunkba vesszük a Donee szenét, ez mind semmi. Ha a világ legnagyobb gabonavidékét gyakorlatilag megnyitjuk a német nép és ezzel Európa számára, az mind semmiség. Viszont, ha valahol egy pár ember partraszáll, hogy fölébe kerekedjék egy magános őrszemünknek, ezek tettek, cselekedetek. Aki tehát ilyenformán hisz, sohasem fogja megérteni hitünket. A MÁSODIK ARCVONAL JELSZAVÁRÓL szólott ezután a Führer és hangsúlyozta, hogy bárhol keresi is Churchill legközelebb a második arcvonal helyét, szerencséről beszélhet, ha kilenc óra hosszat sikerül parton maradnia. Ezután így folytatta beszédét: — Az 1942. év leginkább végzetszerű megpróbáltatását az én szememben népünk már átélte. Ez az 1941-ről 1942-re forduló tél volt. Bízvást mondhatom, hogy ezen a télen a német népet és különösen véderejét mérlegre tette a Gondviselés. Rosszabb már nem is következhetik el számunkra és nem is fog jönni többé. Mindamellett nem csupán átéltük ezt az igen súlyos időt, hanem keresztül tudtuk vinni, hogy újonan létesítsük azokat a hadosztályokat, amelyeknek rendeltetése volt az újabb támadó hadműveletet megindítani. Azt hiszem, ha szemügyre vesszük, nagyon meg lehetünk elégedve a mögöttünk levő három esztendővel. Erre az évre nagyon egyszerű programot tűztünk magunk elé: 1. Milden körülmények között tartani azt, amit meg kell tartanunk, vagyis engedjük a másik felet nekirohanni ott, ahol mi magunk nem akarunk előbbre menni, hanem vaskézzel kitartunk és bevárjuk, ki fárad ki hamarább. 2. Feltétlenül ott támadunk, ahol a támadásra minden körülmények között szükség van. A cél itt egészen világos :■ megsemmisíteni a kapitalizmus, a plutokrácia és bolsevizmus nemzetközi összeesküvésének jobb karját. — Első célkitűzésünk feketetengeri uralkodó állásunk biztosítása és a Krím-félsziget végleges megtisztogatása volt. Miután ezzel végeztünk, eltávolítottuk azt a kelevényt, amely Volohovnál támadt. Eközben az ellenség maga is nagyszabású támadó célt tűzött ki maga elé: át akart törni Charkovtól a Dnyeper partjáig, hogy egész déli arcvonalunkat behúzza. Ez a kísérlet három csatában végződött, orosz ellenfelünk több mint 75 hadosztályának megsemmisítésével. Ezután sor került saját nagyszabású támadásainkra. Céljaink a következők voltak: 1. Elvenni az ellenségtől utolsó nagy búzavidékeit. 3. Elvenni tőle utolsó szenét, amelyet ipari célokra, használhat. 3. Előretörni olajforrásaihoz és elvenni tőle azokat, illetve legalább is elzárni előle. 4. Tovább támadni az ellenség utolsó és legnagyobb közlekedési útjának, nevezetesen a Volgának elzárásáig. Ez az út el van zárva, mégpedig már hosszabb ideje. — Ami a további célokat illeti, meg fogják érteni, hogy erről nem beszélek, mert olyan célokról van szó, amelyeken ezidőszerint munkálkodunk. Eljön azonban a pillanat, amikor a német nemzet teljes felvilágosítást fog kapni a további célokról. Megmondhatom azonban, hogy további feladatunk gyanánt természetesen magunk elé tűztük megszerzését annak az óriási területnek, amelynek urai vagyunk. Ezt a területet biztosítani akarjuk hadviselésünk számára és további értelemben nemcsak népünk élelmezése, nyersanyagainak biztosítása, hanem egész Európa fentartása számára. Az arcvonal mögött megszervezzük a közlekedést és mezőgazdaságot, mert e területet fel akarjuk tárni. És ha egy ilyen oktondi, mint mondjuk Duff Cooper, vagy Eden azt mondja: „Nagy hiba volt, hogy a németek Ukrajnába mentek be, vagy a Kuban-vidékre“ — akkor még meg fogja látni. Hibaa volt-e, hogy mi a legmesszebb? REGGELIZIK A SZÁZAD CSÓKÁJA