Esti Ujság, 1942. november (7. évfolyam, 248-272. szám)

1942-11-02 / 248. szám

Budapest 1942 november 2 HETEDIK ÉVFOLYAM, 24­. SZÁM. SZERKESZTŐ­SÉG, KIADÓHIVATAL, SZÍNHÁZJEGY- ÉS UTA­ZÁSI IRODA, BUDAPEST, VIK­., JÓZSEFÉRT. 5. POSTATAKARÉK PÉNZTÁRI CSEKK SZ.: 49.927. Hétfő fillér ELŐFIZETÉSI ÁRA EGY HÓNAPRA ? P 50 FILL. EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 10 F. A SZER­­KESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL, SZÍNHÁZJEGY- ÉS UTAZÁSI IRODA TELEFONSZÁMA: M­IJIJ-O­. Mólós elsötétítés: 23 órakor Visszaverték Alexander tábornok­­ második nagy támadását is az el-alameini front északi szakaszán Új részletek a Canterbury ellen intézett német légitámadás eredményeiről­­ Inom­i államelnök újból állást foglalt Törökország semlegességi politikája mellett Felbomlottan menekülnek a Terek mentén megvert szovjet hadosztályok Német légirajók szakadatlanul támadják a téli offenzívára előkészített szovjet csapatok felvonulását Az Indiai-óceánra betört német búvárhajók nyolc angolszász hajót süllyesztettek el EGYIPTOMBAN ALEXAN­DER TÁBORNOK offenzívájá­­nak hetedik napján az angol 8. hadsereg minden nagyobb táma­dási kísérlettől tartózkodott. A brit főparancsnokság arra szo­rítkozott, hogy angol légierőket és amerikai bombázókat vessen harcba a német-olasz állásrend­szer és az összekötő vonalak el­len. A tengely vadászrepülői si­keres ellenállást fejtettek ki, az ellenséges repülők ennek követ­keztében bombájuk legnagyobb részét kénytelenek voltak célzás nélkül a sivatagban ledobni. A harci szünetet a német­olasz felderítés megfigyelései szerint az angolok az északi frontszakaszon teljesen elhasz­nált és kimerült hadosztályok kicserélésére használták fel. Az arcvonal déli és középső szaka­száról tartalékokat irányítottak északra, amelyeket arra hasz­náltak fel, hogy az angol állások körzetében maradt nagyszámú megsérült harcikocsit és jármű­vet vontatógépekkel elvontassák és állásaikat újból rendbehoz­zák. A harci szünetet Rommel vezértábornagy is felhasználta friss csapatok bevetésére, hogy ilyen módon pihenőhöz jussanak azok a csapatok, amelyek hat napon keresztül szakadatlanul harcolva, sikeresen elhárították a nagy számbeli fölényben levő angol erők támadását Német és olasz bombavető-kötelékek sike­resen támadták az angol páncélo­sok gyülekezőhelyeit és anyag­raktárait. Gyors rajtaütéssel el­pusztítottak a tengely harci repü­lői egy egész harcikocsi-tábort, amelyben Mark 4.- és Grant­­mintájú harcikocsik állomásoz­tak. Az egész megsemmisítő re­pülőtámadás alatt az egész légi­térben egyetlen ellenséges va­dászrepülő sem volt látható. A Messerschmitt- ér Macchi-vadá­­szok kiváló együttműködéssel légmentesen körülzárták a né­met zuhanóbombázók támadási területét. A nyolcadik napon Alexander t­ábornok újból támadásra küldte gyalogságát és páncélosait az arcvonal északi szakaszán. A támadó csapatok helyi jellegű betörése után nagyarányú pán­célos csata fejlődött ki, a né­met hivatalos jelentés szerint­­ maga Rommel vezértábornagy vezette ezen a ponton a német­olasz ellentámadást. Igen heves here után az angol előnyomulást mindenütt megállították és fo­kozatosan megtörték. Újból sok angol harckocsi elpusztult, fog­lyok is kerültek a tengelycsapa­tok kezére. Az olasz hivatalos jelentés szerint a mostani csata folyamán eddig kétezer angol foglyot ejtettek a német-olasz csapatok. A legújabb jelentések megál­lapítják, hogy az angol offenzíva nyolcadik napjának lezártával Rommel vezértábornagy német­­olasz páncélos hadserege szilár­dan tartja a kattarai mélyföldtől a Földközi-tengerig húzódó mé­lyen tagozott állásait. Az angol támadások mindeddig nem vezet­tek eredményre. Berlini katonai körökben igen tartózkodóan nyi­latkoznak az elalameini csatáról, de sejtetni engedik, hogy az an­golok főtámadása még csak es­tdán várható. A csata eddig a legelkeseredettebb harc afrikai területén, Rommel azonban any­ajára megerősítette védelmi ál­lásait, hogy Berlinben nem kétel­kednek a csata kimenetelében. A KELETI HADSZÍNTÉR eseményei közül a Kaukázus vi­dékén a Terek folyó szakaszán megvívott harcok kerültek az ér­deklődés középpontjába. A leg­újabb jelentések azt bizonyítják, hogy az itt elért német sikerek jóval jelentékenyebbek, mint ahogy eleinte látszott. Végleges áttekintést német katonai körök­ben még nem adtak ki a helyzet­ről, mert a harcok tovább foly­nak, a páncélos kötelékek és a hegyalakulatok állandó előre­haladása következtében a helyzet állandóan változik. Annyit már mégis közölnek, hogy a 57. szov­jet hadsereg jelentékeny részei megsemmisültek ezen a front­sza­kaszon, a hadsereg más részeit súlyos csapások érték. Teljesen felmorzsolódott a 2. számú szov­jet gárdhadosztály és 295 lövész­hadosztály. A harcképtelenségig megritkult a 27­5., az 59. és 164. lövészdandár. SZTÁLINGRÁD UTOLSÓ ROMJAINAK védelménél a szov­jet csapatok új taktikát alkal­maznak, amely­et Berlinben „va­kond-hadászatnak“ neveztek el. Földalatti folyosók segítségével igyekeznek a szovjet csapatok fenntartani az összeköttetést utolsó megmaradt támaszpont­jaik között, hogy így egyesítsék a különböző ellenállási fészkeket. A német csapatok ezért újból át­csoportosították nehéz fegyverei­ket, a mozsarakat előre vitték a legelső vonalakba és közvetlen közelből semmisítik meg a szov­jet csapatok támaszpontjait. Timosenko tábornagy újabb kísérlete­ket tett Sztálingrád romjainak visszahódítására, aminek célja nyilvánvalóan az, hogy ismét helyreállítsa az ösz­­szekötetést a déli országrészek­kel. Az északi német záróállás ellen intézett újabb szovjet tá­madások éppen úgy összeomlot­tak, mint a régebbiek, ezért Ti­mosenko dél felől is kísérletet tett a német vonalak megtáma­dására. A legutóbbi hét folya­mán nagyobb csapatokat kül­dött át a Volgán, a folyó kö­­nyökhajtá­sától délre. . Ezeknek a csapaterősítéseknek egy része már szállítás közben megsem­misült a német légerők támadá­sai következtében. Amint német részről megállapítják, ezek az erősítések már erősen igénybe­vett egységek, amelyeket a­­sztálingrádi arcvonal más sza­kaszairól vontak el. A Német Távirati Iroda közlé­se szerint a bolsevisták vesztesé­gei Sztálingrádban a harc utolsó napjain szinte elképzelhetetlen méreteket öltöttek. A bolsevista védők a lehető legkisebb terület­re vannak beszorítva és nem von­hatják ki magukat a német ne­héz tüzérség összpontosított tü­ze, valamint a német légirajók bombazápora alól. A legutóbbi hét egyes napjain az elpusztított gyárüzemekben több mint hat­ezer bolsevista holttestet számol­tak meg- valóságos veszteségeik azonban halottakban csak akkor lesznek áttekinthetők, ha a tör­melékhegyeket és falmaradvá­nyokat eltakarítják. Ezzel szem­ben a németek veszteségei a hat­hetes utcai harcok során figye­­lemreméltóan csekélyek voltak és a támadási sáv szűkülésével napról-napra csökkentek. A német jelentések szinte nap­ról-napra beszámolnak a terve­zett téli offenzívára folyó szov­jet előkészületekről. Újabban Szuehinicsi vidékéről és a Rzsev­­től délkeletre eső útvonalszakasz­­ról érkeznek olyan jelentések, hogy ott a szovjet csapatokat je­lentékenyen megerősítik. Toropec szakaszán egy különleges kötelé­ket állítottak fel, amelyet Sztá­­lin-hadtestnek neveznek, egy­idejűleg ettől a ponttól délre új páncélos hadtesteket helyeztek készenlétbe. Az egyes ezredek állománya viszont szokatla­nul kicsi, egy-egy páncélos hadtest létszáma tizenöt-tizennyolcezer között van. A szovjet hadvezető­­ség, a legutóbbi megállapítások szerint, ezeket a nagy támadás­hoz előkészített alakulatokat nem tudja teljes létszámra feltölteni és nem fegyverezhette fel azokat olya­n fegyverekkel, amelyekre nagy támadások végrehajtásánál szükség van. Ez arra vall, hogy a bolsevikieknek ebben nagyobb­­ TISZTOGATÓ JÁRŐR EGY ELFOGLALT NEGYEDBEN.

Next