Esti Ujság, 1942. november (7. évfolyam, 248-272. szám)

1942-11-20 / 264. szám

PÉNTEK, 1942 NOVEMBER 20. ) J.Uegijeni SU la riportja. Paris tüntet: a német-francia együttműködés mellett Paris, november hó. (Az Esti Újság kiküldött munkatársától — Kegyetlen próbáratevés ez az északafrikai háború, Francia­­ország utolsó lehetősége, életké­pessége bebizonyításához — só­hajtotta az itt most oly divatos keserű őszinteséggel régi párisi jóbarátom, mialatt megadással álltunk az Opera melletti Maison du Caféban, ahol a nap bizonyos óráiban még csodálatosan mér­nek a viharverten repedt, kicsor­bult porcelláncsészékben feketét és csokoládét •— annyi jó azon­ban mégis akad a bajban, hogy most végre valósággá válik a collaborations talán összeolvad valahogy a száz­féle párt és talán kialakul a zűr­zavarból a régenvárt Parti Unique, Egységpárt is ... Ezt a megjegyzést már vagy tizedszer hallom itt az afrikai fordulat óta s a dolog jellemző, mert igaz, hogy a collaboration (együttműködés) varázsszavával azelőtt is sűrűn találkoztam most Párisban, de többnyire csak párt­főnökök, vezércikkek, politiku­sok, politikai stréberek program­jában, nem az átlagfran­cia, nem a kispolgár vá­gyában, mint az angol­szász megrohanás óta. De Brinon nagkövet, Pétain mar­sall képviselője, maga is leszö­gezte múltkor a külföldi sajtó előtt a collaboration igazi megin­dulását, a német hatóságok pla­kátjai minden sarkon hirdetik, hogy francia állampolgárokat is­­— elsősorban volt katonákat és sofőröket — felvesznek a német légi haderőbe, valójában azért mégis maga az utca, a nép, a névtelen párisi te­tt tanúbizonyságot a col­laboration mellett, ami­kor az Étoile­ és Concede tér között tüntetést rendezett múlt héten az Angliának és Ameriká­nak küldendő hadüzenet mellett s ugyanekkor lelkesen éljenezte a német-francia összefogás ün­neplésére felvont tricolort De Brinon nagykövet palotáján. Ez a fellángolás spontán és ős­zint­e volt... s meg­érttette a nézővel a lélektani fur­csaságot : az angolszász inváziónak kellett be­következni, hogy a nép felis­mer­j­e az új Európa fel­építését szolgáló nagy összefüggéseket és kö­zösségeket.­­t Ami azonban még mindig za­varos, a szinte elő­­számlálhatatlan poli­tikai pártok dzsungel­­j­e, az összedolgozás helyett húsz felé is szétforgácsolódó nemzeti erők öncélú versengése. A min­dent elodázó, halogató passzivi­tást, az új idők kreálta új kifeje­zéssel, attentismenek, vá­rakozásnak hívják. Hogy kissé közelebb hozzam a magyar olvasóközönséghez a mai párisi belpolitikai életet, amely most talán fordulópont­hoz érkezett, felsorolom a nyolc legismertebb kol­­labor­á­c­i­ó­s pártot, előre­­bocsájtva, hogy az utolsót ki­véve, egyetlen egy sem ellenzéki, hanem lelkes híve Pétain mar­sallnak. Első a ranglistán J­ac­que­s D­or­io­t pártja, a Parti Popul­a­iré Francais, (PPF) a Francia Néppárt, amelynek programja pontosan a fasizmus, vagy nemzeti szo­cializmus eszmekörében mo­zog. Ha az ember csak belepa­­lant a párt hetilapjába, a L‘ Emancipation N­ationaleba, vagy képes magazinjába, ugyan­azokat az elveket, ugyanazokat a radikálisan keresztény, faj­védő nemzeti c'­ s' "■ “ törekvéseket, ugyanazokat a szí­nes nemesen patetikus külsősé­geket, szervezeteket látja ben­nük, mint a fiatal fasizmus vagy nemzeti szocializmus új­ságjaiban. Doriot magas, erős, fekete szemüveges ötvenöt kö­rüli férfi, volt munkás és kom­munista, a francia kommunista párt egyik ex-vezető tagja, a Kommunista Ifjúság főtitkára, aki hivatalos küldetésben is sű­rűn megfordult Moszkvában és ott, a helyszínen, volt alkalma örökre kiáb­rándulni a j­u­d­e­o-m­a­r­­xizmusból, amelynek már vagy nyolc éve legfanatikusabb gyűlölője, legelszántabb ellen­sége­.­­• Kevesen tudják nálunk, hogy a német kötelékekben igazán becsülettel és kitartással küzdő Légion Volontaires Francais Contre le Bolhhevisme (Bolseviz­­mus ellen küzdő Francia Önkén­tes Légió) eszméje is Doriot­­tól ered. Ő a Franco-háborút a fallange táborában, a madridi fronton tanulmányozó Chef, akit hívei maguk közt csak Le­ Grand-nak, a Nagy-nak hívnak. Jacques Doriot volt az, aki 1940 június 22-én, ugyanazon a napon, amikor a német csapa­tok, átlépték a szovjet határt, a lyoni Palais d'Hiverben­­ e­l­­vetette a Légió g­o­n­d­o­la­­t­á­t, amelyhez aztán a francia állam is hivatalosan hozzájá­rult. Doriot mint hadnagy maga is részt vett a keleti fronton a Légió küzdelmeiben, hazatérte után meghívták az ismert vichyi Pétain—Darlan-értekez­­letre, majd B­au­dr­illa­r­t kardinális is fogadta, személyesen köszönve meg neki a hazáért és kereszténységért tett szolgálatokat. Fekete ingben, felemelt jobb­karral masírozó seregei gyakran feldübörögnek a párisi utcákon s a Doriot-kereszt a P. P. F. ösz­­szefonódó betűivel ékes tricolore egyre nagyobb tömegeket gyújt lángra. Röpcéduláit a „D o r i o t vain era!“ (Doriot győzni fog!) felírású kis papírkockákat lépten-nyomon látjuk az esős-sá­ros párisi aszfalton felfehérleni s a legutóbbi tüntetés is, mikor a tömeg „Dob­ot-t Vichybe! Hábo­rút Angliának!“ kiáltásai felver­ték a mai Páris kisvárosi csend­jét, gondolkodásra késztetheti az idegent. Hat éve hirdeti Jacques Do­riot: Tárgyalni kell Hitlerrel! Ha meghallgatják, ma bizo­nyára más világ van Franciaor­szágban. (Al Cikék Argentin szállítmány érkezett Svédországba STOCKHOLM, nov. 20. (Német Távirati Iroda) A svéd Atlanti-szállítási hajós­vállalat Gullmaren nevű moto­roshajója. Buenos Airesből svéd vizekre érkezett. A hajó több mint 5000 tonna szállítmányt ho­zott, közöttük­­takarmánypogá­csát és lenolajat. (MTI) Két külföldi regény A legváltozatosabb témájú köny­vek szinte páratlanul nagy töme­gét adják ki kiadóink. Persze van­nak „divatos témák“, amelyekkel alig lehet kielégíteni a közönség érdeklődését. Az orvos­ regények sorában előkelő helyet érdemel meg William E. Aughinbaugh könyve: „öt világrész orvosa“, amelyet Nagypál István kitűnő fordításában adott ki Dante könyv­kiadóvállalat. Könnyedén, szelle­mesen mondja el az orvos-szerző öt világrészben átélt élményeit s közben megismerteti az olvasóval a legkülönbözőbb népek szokásait. Lenyűgöző hatása Van ennek a változatos leírásnak, amelyet epi­zódok százai szőnek át. Az új orvos­regénynek a sikerét az is biztosítja, hogy talán sohasem élt annyira az emberekben az utazási vágy, mint most, amikor nem lehet barangolni a nagyvilágban. Éppen ezért szívesen utazgatunk­­ a könyvek lapjain .. . A magyar irodalmi kultúrának feltétlenül nagy nyeresége, hogy a Franklin Társulat kiadásában és ugyancsak Nagypál István művé­szi fordításában megjelent Charles Morgan világhírű regénye, „A láng“. Modern lélektani regény, amely nem izgalmas cselekménnyel, bonyolult mesével, hanem egy mű­vészi lélek fejlődésének csodálato­san finom leírásával hat. Izgal­massá teszi ezt a szép könyvet annak a rendkívüli világnak a sej­telmes, de tökéletesen megvilágí­tott rajza, ami egy vérbeli művész lelke, ami egészen másként reagál a külső világ benyomásaira, mint egy közönséges halandóé. A fáj­dalmas és boldogító végzet regénye ez a szép könyv; nem a széles ré­tegek számára íródott, hanem való­ban a művelt közönségnek, ame­lyet érdekelnek a lelki problémák.­­ E helyen említjük meg, hogy az­­„újdonságokon kívül új kiadásban jelent meg mostanában egy csomó klasszikus értékű külföldi munka is, többek között Cervantes „Don Quijote“-ja, Selma Lagerlöf „Az Antikrisszus csodája“ c. regénye és Sienkiewicz „Quo vadis“-a, st­k.) 5 Kínos feltűnést keltett Londonban az Amery fiának berlini rádióbeszédéről szóló till Stockholm, nov. 20. (Int.) Az Aftonbladet londoni je­lentése szerint Londonban kínos feltűnést keltett az a hír, hogy Amery angol India-miniszter fia a berlini rádióban beszélt. A sajtó azonban kevés hajlandósá­got mutat arra, hogy ezzel az üggyel foglalkozzék. Amikor egy újságíró megkérdezte John Amery atyját, hogy hol tartóz­kodik a fia, a miniszter kitérő választ adott és elmondotta, hogy utoljára a grenoblei Vörös Kereszttel kapott tőle hírt. Nem hiheti el, — mondotta — amit a németek fiáról állítanak. Más­részről azt sem tudja határozot­tan állítani, hogy fia még Dél- Franciaországban tartózkodik, mert onnan az utóbbi időben ne­héz hírt kapni. (MTI) Japán nyomatékosan figyelmezteti­­Ikiiét a semlegességi politika megváltoztatásának veszedelmére Tokió, nov. 20. (Stefani) Hori, a japán kormány szó­vivője nyilatkozatot tett Chile magatartásáról. Utalt azokra a károkra, amelyekkel az angol­szász politika a délamerikai köz­társaságokra jár, majd megálla­pította, hogy Argentína és Chile eddig ellen tudtak állni a Fehér Ház nyomásának. Az északame­rikai hírverés szerinti azonban Chile ingadozni kezd semleges­ségében. Akarjuk hinni, mondta a szóvivő, hogy ez az észak­amerikai propaganda koholmá­nya. Bármint legyen is, kívána­tos, hogy Chile vezetői tisztában legyenek azokkal a veszedelmek­kel, amelyeknek országuk kite­szi magát, ha elhagyja semle­gességét. Ilyen elhatározásnak súlyos politikai és katonai kö­vetkezményei volnának és Chile számára a vizei fölött való ura­lom elvesztését, majd gazdasági életének teljes szétzüllését jelen­tené. Ezzel szemben a semleges­ség fenntartása Chilének lehe­tővé tenné, hogy a háború vé­gén messzemenően érvényesítse nemzeti és nemzetközi érdekeit. (MTI) Letartóztatták a szélhámost, aki festett vizet adott el rum és tikár helyett A vidéki rendőrkapitánysá­gokra, csendőrörsökre tömeges feljelentés érkezett egy szélhámos ellen, aki a vendéglősöket károsította meg. Az ismeretlen kalandor teher­autóval állott meg a vendéglők előtt. A bőrkabátos, jó megjele­nésű férfi bement a vendéglők­be és a tulajdonost kereste. Elő­adta, hogy egy budapesti likőr­­gyárnak a megbízottja és aján­latot tett olcsó italokra. A szél­hámos mintát is mutatott a likőrökből és esszenciákból és mindenütt megfelelőnek talál­ták az italt. Meg is állapodtak kisebb-nagyobb tételekben. A szélhámos azonnal szállí­totta is az „árut“. A teherautón több láda volt és azok közül megfelelő mennyiséget átadott a vendéglősnek. Felvette a pénzt és a teherautó tovább­robogott. Amikor felbontották a lá­dát, csomó üveg került elő belőle, különböző színű fo­lyadékkal. Vignetta is volt az üvegeken és első pillanatra tényleg azt a benyomást keltette az áru, hogy jó minőségű likőr van az üve­gekben. Amikor felbontották azonban az üvegeket, kiderült, hogy likőr és rum helyett festett víz van az üvegekben. A vakmerő szélhámos az egész vidéket végigjárta és legutóbb a pestmegyei Szentkirályszabadja községben járt. Ott Sándor Lő­rinc portájára tért be. Sándor­nak is eladott egy láda likőrt. A korcsmáros, amikor észre­vette, hogy festett víz van az üvegekben, kisietett az utcára és fel akarta jegyezni a teher­autó rendszámát. Csak annyit tudott megállapítani, hogy buda­pesti rendszáma van az autónak. Felutazott Budapestre és a fő­­kapitányságon feljelentést tett a szélhámosság ügyében. A rendőrségnek az volt a felte­vése, hogy ismert bűnöző káro­sította meg a vidéki vendéglő­söket. Sándornak felmutatták a nyilvántartott szélhámosok fényképeit és Oppelheim Gyula rovott­­múltú laboráns fényképében felismerte azt a férfit, aki nála járt. A detektívek megállapították, hogy Oppelheim a Rókus-kór­­házban fekszik. Szembesítettek Sándor Lőrinccel és az felis­merte benne azt az embert, aki a­ festett vizet eladta likőr he­lyett. Oppelheim, aki óvadék­csalás miatt már ült, tagadta a szélhámosságot. Ennek dacára letartóztatták, mert a kolozsvári törvényszék is körözi különböző szélhámosságok miatt. Európa egyik legszebb ká­véházát, a New-York-kávé­­házat átvettem. Patinás helyiségeit renováltattam, felszerelését teljesen fel­frissítettem. A kávéházat, éttermet, grillt ma, pénteken délután Spolarich New York kávéház, étterem és grill néven megnyit A korlátolt lehet mellett is mindent elij­tek, hogy az a amely több évtizedes «Bn­­déglátóipari mijKödt^Pmet hűségével és kibnjásával honorálta, ma is uegkapja a kényelmet^kellem? és finom légkörT amely­ megteremtéséig tőlem J. tán t^Várjáljj^ A kávéházban és' étt ben délután és esA^SO­­VINSZIIY zens A márványtereiben estje­ként KÓCZÉ ANTAlbol­ ,­gányzenekara muzsill. A grillben BUNTZF rész triója: Spolarich Károly

Next