Esti Ujság, 1942. november (7. évfolyam, 248-272. szám)
1942-11-20 / 264. szám
PÉNTEK, 1942 NOVEMBER 20. ) J.Uegijeni SU la riportja. Paris tüntet: a német-francia együttműködés mellett Paris, november hó. (Az Esti Újság kiküldött munkatársától — Kegyetlen próbáratevés ez az északafrikai háború, Franciaország utolsó lehetősége, életképessége bebizonyításához — sóhajtotta az itt most oly divatos keserű őszinteséggel régi párisi jóbarátom, mialatt megadással álltunk az Opera melletti Maison du Caféban, ahol a nap bizonyos óráiban még csodálatosan mérnek a viharverten repedt, kicsorbult porcelláncsészékben feketét és csokoládét •— annyi jó azonban mégis akad a bajban, hogy most végre valósággá válik a collaborations talán összeolvad valahogy a százféle párt és talán kialakul a zűrzavarból a régenvárt Parti Unique, Egységpárt is ... Ezt a megjegyzést már vagy tizedszer hallom itt az afrikai fordulat óta s a dolog jellemző, mert igaz, hogy a collaboration (együttműködés) varázsszavával azelőtt is sűrűn találkoztam most Párisban, de többnyire csak pártfőnökök, vezércikkek, politikusok, politikai stréberek programjában, nem az átlagfrancia, nem a kispolgár vágyában, mint az angolszász megrohanás óta. De Brinon nagkövet, Pétain marsall képviselője, maga is leszögezte múltkor a külföldi sajtó előtt a collaboration igazi megindulását, a német hatóságok plakátjai minden sarkon hirdetik, hogy francia állampolgárokat is— elsősorban volt katonákat és sofőröket — felvesznek a német légi haderőbe, valójában azért mégis maga az utca, a nép, a névtelen párisi tett tanúbizonyságot a collaboration mellett, amikor az Étoile és Concede tér között tüntetést rendezett múlt héten az Angliának és Amerikának küldendő hadüzenet mellett s ugyanekkor lelkesen éljenezte a német-francia összefogás ünneplésére felvont tricolort De Brinon nagykövet palotáján. Ez a fellángolás spontán és őszinte volt... s megérttette a nézővel a lélektani furcsaságot : az angolszász inváziónak kellett bekövetkezni, hogy a nép felismerje az új Európa felépítését szolgáló nagy összefüggéseket és közösségeket.t Ami azonban még mindig zavaros, a szinte előszámlálhatatlan politikai pártok dzsungelje, az összedolgozás helyett húsz felé is szétforgácsolódó nemzeti erők öncélú versengése. A mindent elodázó, halogató passzivitást, az új idők kreálta új kifejezéssel, attentismenek, várakozásnak hívják. Hogy kissé közelebb hozzam a magyar olvasóközönséghez a mai párisi belpolitikai életet, amely most talán fordulóponthoz érkezett, felsorolom a nyolc legismertebb kollaborációs pártot, előrebocsájtva, hogy az utolsót kivéve, egyetlen egy sem ellenzéki, hanem lelkes híve Pétain marsallnak. Első a ranglistán Jacques Doriot pártja, a Parti Populairé Francais, (PPF) a Francia Néppárt, amelynek programja pontosan a fasizmus, vagy nemzeti szocializmus eszmekörében mozog. Ha az ember csak belepalant a párt hetilapjába, a L‘ Emancipation Nationaleba, vagy képes magazinjába, ugyanazokat az elveket, ugyanazokat a radikálisan keresztény, fajvédő nemzeti c' s' "■ “ törekvéseket, ugyanazokat a színes nemesen patetikus külsőségeket, szervezeteket látja bennük, mint a fiatal fasizmus vagy nemzeti szocializmus újságjaiban. Doriot magas, erős, fekete szemüveges ötvenöt körüli férfi, volt munkás és kommunista, a francia kommunista párt egyik ex-vezető tagja, a Kommunista Ifjúság főtitkára, aki hivatalos küldetésben is sűrűn megfordult Moszkvában és ott, a helyszínen, volt alkalma örökre kiábrándulni a judeo-marxizmusból, amelynek már vagy nyolc éve legfanatikusabb gyűlölője, legelszántabb ellensége.• Kevesen tudják nálunk, hogy a német kötelékekben igazán becsülettel és kitartással küzdő Légion Volontaires Francais Contre le Bolhhevisme (Bolsevizmus ellen küzdő Francia Önkéntes Légió) eszméje is Doriottól ered. Ő a Franco-háborút a fallange táborában, a madridi fronton tanulmányozó Chef, akit hívei maguk közt csak Le Grand-nak, a Nagy-nak hívnak. Jacques Doriot volt az, aki 1940 június 22-én, ugyanazon a napon, amikor a német csapatok, átlépték a szovjet határt, a lyoni Palais d'Hiverben elvetette a Légió gondolatát, amelyhez aztán a francia állam is hivatalosan hozzájárult. Doriot mint hadnagy maga is részt vett a keleti fronton a Légió küzdelmeiben, hazatérte után meghívták az ismert vichyi Pétain—Darlan-értekezletre, majd Baudrillart kardinális is fogadta, személyesen köszönve meg neki a hazáért és kereszténységért tett szolgálatokat. Fekete ingben, felemelt jobbkarral masírozó seregei gyakran feldübörögnek a párisi utcákon s a Doriot-kereszt a P. P. F. öszszefonódó betűivel ékes tricolore egyre nagyobb tömegeket gyújt lángra. Röpcéduláit a „D o r i o t vain era!“ (Doriot győzni fog!) felírású kis papírkockákat lépten-nyomon látjuk az esős-sáros párisi aszfalton felfehérleni s a legutóbbi tüntetés is, mikor a tömeg „Dobot-t Vichybe! Háborút Angliának!“ kiáltásai felverték a mai Páris kisvárosi csendjét, gondolkodásra késztetheti az idegent. Hat éve hirdeti Jacques Doriot: Tárgyalni kell Hitlerrel! Ha meghallgatják, ma bizonyára más világ van Franciaországban. (Al Cikék Argentin szállítmány érkezett Svédországba STOCKHOLM, nov. 20. (Német Távirati Iroda) A svéd Atlanti-szállítási hajósvállalat Gullmaren nevű motoroshajója. Buenos Airesből svéd vizekre érkezett. A hajó több mint 5000 tonna szállítmányt hozott, közöttüktakarmánypogácsát és lenolajat. (MTI) Két külföldi regény A legváltozatosabb témájú könyvek szinte páratlanul nagy tömegét adják ki kiadóink. Persze vannak „divatos témák“, amelyekkel alig lehet kielégíteni a közönség érdeklődését. Az orvos regények sorában előkelő helyet érdemel meg William E. Aughinbaugh könyve: „öt világrész orvosa“, amelyet Nagypál István kitűnő fordításában adott ki Dante könyvkiadóvállalat. Könnyedén, szellemesen mondja el az orvos-szerző öt világrészben átélt élményeit s közben megismerteti az olvasóval a legkülönbözőbb népek szokásait. Lenyűgöző hatása Van ennek a változatos leírásnak, amelyet epizódok százai szőnek át. Az új orvosregénynek a sikerét az is biztosítja, hogy talán sohasem élt annyira az emberekben az utazási vágy, mint most, amikor nem lehet barangolni a nagyvilágban. Éppen ezért szívesen utazgatunk a könyvek lapjain .. . A magyar irodalmi kultúrának feltétlenül nagy nyeresége, hogy a Franklin Társulat kiadásában és ugyancsak Nagypál István művészi fordításában megjelent Charles Morgan világhírű regénye, „A láng“. Modern lélektani regény, amely nem izgalmas cselekménnyel, bonyolult mesével, hanem egy művészi lélek fejlődésének csodálatosan finom leírásával hat. Izgalmassá teszi ezt a szép könyvet annak a rendkívüli világnak a sejtelmes, de tökéletesen megvilágított rajza, ami egy vérbeli művész lelke, ami egészen másként reagál a külső világ benyomásaira, mint egy közönséges halandóé. A fájdalmas és boldogító végzet regénye ez a szép könyv; nem a széles rétegek számára íródott, hanem valóban a művelt közönségnek, amelyet érdekelnek a lelki problémák. E helyen említjük meg, hogy az„újdonságokon kívül új kiadásban jelent meg mostanában egy csomó klasszikus értékű külföldi munka is, többek között Cervantes „Don Quijote“-ja, Selma Lagerlöf „Az Antikrisszus csodája“ c. regénye és Sienkiewicz „Quo vadis“-a, stk.) 5 Kínos feltűnést keltett Londonban az Amery fiának berlini rádióbeszédéről szóló till Stockholm, nov. 20. (Int.) Az Aftonbladet londoni jelentése szerint Londonban kínos feltűnést keltett az a hír, hogy Amery angol India-miniszter fia a berlini rádióban beszélt. A sajtó azonban kevés hajlandóságot mutat arra, hogy ezzel az üggyel foglalkozzék. Amikor egy újságíró megkérdezte John Amery atyját, hogy hol tartózkodik a fia, a miniszter kitérő választ adott és elmondotta, hogy utoljára a grenoblei Vörös Kereszttel kapott tőle hírt. Nem hiheti el, — mondotta — amit a németek fiáról állítanak. Másrészről azt sem tudja határozottan állítani, hogy fia még Dél- Franciaországban tartózkodik, mert onnan az utóbbi időben nehéz hírt kapni. (MTI) Japán nyomatékosan figyelmeztetiIkiiét a semlegességi politika megváltoztatásának veszedelmére Tokió, nov. 20. (Stefani) Hori, a japán kormány szóvivője nyilatkozatot tett Chile magatartásáról. Utalt azokra a károkra, amelyekkel az angolszász politika a délamerikai köztársaságokra jár, majd megállapította, hogy Argentína és Chile eddig ellen tudtak állni a Fehér Ház nyomásának. Az északamerikai hírverés szerinti azonban Chile ingadozni kezd semlegességében. Akarjuk hinni, mondta a szóvivő, hogy ez az északamerikai propaganda koholmánya. Bármint legyen is, kívánatos, hogy Chile vezetői tisztában legyenek azokkal a veszedelmekkel, amelyeknek országuk kiteszi magát, ha elhagyja semlegességét. Ilyen elhatározásnak súlyos politikai és katonai következményei volnának és Chile számára a vizei fölött való uralom elvesztését, majd gazdasági életének teljes szétzüllését jelentené. Ezzel szemben a semlegesség fenntartása Chilének lehetővé tenné, hogy a háború végén messzemenően érvényesítse nemzeti és nemzetközi érdekeit. (MTI) Letartóztatták a szélhámost, aki festett vizet adott el rum és tikár helyett A vidéki rendőrkapitányságokra, csendőrörsökre tömeges feljelentés érkezett egy szélhámos ellen, aki a vendéglősöket károsította meg. Az ismeretlen kalandor teherautóval állott meg a vendéglők előtt. A bőrkabátos, jó megjelenésű férfi bement a vendéglőkbe és a tulajdonost kereste. Előadta, hogy egy budapesti likőrgyárnak a megbízottja és ajánlatot tett olcsó italokra. A szélhámos mintát is mutatott a likőrökből és esszenciákból és mindenütt megfelelőnek találták az italt. Meg is állapodtak kisebb-nagyobb tételekben. A szélhámos azonnal szállította is az „árut“. A teherautón több láda volt és azok közül megfelelő mennyiséget átadott a vendéglősnek. Felvette a pénzt és a teherautó továbbrobogott. Amikor felbontották a ládát, csomó üveg került elő belőle, különböző színű folyadékkal. Vignetta is volt az üvegeken és első pillanatra tényleg azt a benyomást keltette az áru, hogy jó minőségű likőr van az üvegekben. Amikor felbontották azonban az üvegeket, kiderült, hogy likőr és rum helyett festett víz van az üvegekben. A vakmerő szélhámos az egész vidéket végigjárta és legutóbb a pestmegyei Szentkirályszabadja községben járt. Ott Sándor Lőrinc portájára tért be. Sándornak is eladott egy láda likőrt. A korcsmáros, amikor észrevette, hogy festett víz van az üvegekben, kisietett az utcára és fel akarta jegyezni a teherautó rendszámát. Csak annyit tudott megállapítani, hogy budapesti rendszáma van az autónak. Felutazott Budapestre és a főkapitányságon feljelentést tett a szélhámosság ügyében. A rendőrségnek az volt a feltevése, hogy ismert bűnöző károsította meg a vidéki vendéglősöket. Sándornak felmutatták a nyilvántartott szélhámosok fényképeit és Oppelheim Gyula rovottmúltú laboráns fényképében felismerte azt a férfit, aki nála járt. A detektívek megállapították, hogy Oppelheim a Rókus-kórházban fekszik. Szembesítettek Sándor Lőrinccel és az felismerte benne azt az embert, aki a festett vizet eladta likőr helyett. Oppelheim, aki óvadékcsalás miatt már ült, tagadta a szélhámosságot. Ennek dacára letartóztatták, mert a kolozsvári törvényszék is körözi különböző szélhámosságok miatt. Európa egyik legszebb kávéházát, a New-York-kávéházat átvettem. Patinás helyiségeit renováltattam, felszerelését teljesen felfrissítettem. A kávéházat, éttermet, grillt ma, pénteken délután Spolarich New York kávéház, étterem és grill néven megnyit A korlátolt lehet mellett is mindent elijtek, hogy az a amely több évtizedes «Bndéglátóipari mijKödt^Pmet hűségével és kibnjásával honorálta, ma is uegkapja a kényelmet^kellem? és finom légkörT amely megteremtéséig tőlem J. tán t^Várjáljj^ A kávéházban és' étt ben délután és esA^SOVINSZIIY zens A márványtereiben estjeként KÓCZÉ ANTAlbol ,gányzenekara muzsill. A grillben BUNTZF rész triója: Spolarich Károly