Esti Ujság, 1942. december (7. évfolyam, 273-296. szám)

1942-12-01 / 273. szám

Budapest, 1942 december 1 HETEDIK ÉVFOLYAM. 173 SZÁM. SZERKESZTŐ­SÉG, KIADÓHIVATAL, SZÍNHÁZJEGY- ÉS UTA­­ZÁSI IRODA, BUDAPEST, VIII., JÓZ­SEF-KKT. 5. POSTATAKARÉKPÉNZTÁR! CSEKK SZ.: 49.927. Kedd Ár­a 10 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRA EGY HÓNAPRA I­S 50 FIÚI,­ EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 10 F. A SZER­KESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL, SZÍNHÁZJEGY- ÉS UTAZÁSI IRODA TELEFONSZÁMA: •1—144—00. Sztálingrádnál és a középső frontszakaszon véresen összeomlottak a Szovjet tömegtámadásai Angol katonai szakírók elégedetlenek az északafrikai előnyomulással A Tunisz határvidékén megvívott kisebb harcokban súlyos veszteségeket szenvedtek az amerikai csapatok i­g, . ..". Olaszország élesen visszautasítja Churchill fenyegetéseit Harci szünet a csendesóceáni hadszíntéren az Általános katonai HEI.illíf a legutóbbi napok­ban lényegesen nlégs­ten­zívű, ál­lapítják meg berlini katonai kö­rökben és ez a megállapítás úgy Északafrikára, mint a keleteuró­pai hadszíntérre vonatkozik. An­golszász katonai körökben ezzel szemben tovább tart a közelmúlt hetek optimista hangulatának hervadása, ahelyett józanabb, sőt komorabb hangok hallatsza­nak. Minden jel arra vall, hogy nagyobb döntések, sőt Északaf­­rikában nagyobb harci cselekmé­nyek nélkül is lényegesen elto­lódtak az erőviszonyok a tengely­csapatok javára. ÉSZAK-AFRIKÁBAN a harci tevékenység lényegileg felderítő csapatok összeütközéseire korlá­tozódott. A 8. angol hadsereg még mándig csak lassan és bi­zonytalanul közeledik Rommel vezértábornagy új állásaihoz, Montgomery tábornok beéri az­zal, hogy kisebb osztagokkal fenntartja az érintkezést a né­met utóvédekkel. Tuniszra vo­natkozólag az angolszász hírügy­nökségek „előnyomulást“ jelen­tenek, a valóság azonban az, hogy sehol sem közelítették meg a német-olasz pozíciókat, míg a tengely légikötelékei szakadatla­nul támadják az ellenséges csa­patmozdulatokat és hajóalakula­tokat. Római jelentés szerint be­avatott olasz körökben az angol­szász hadműveletek megtorpaná­sát azokra a komoly nehézsé­gekre vezetik vissza, amelyek úgy Montgomery, mint Anderson tábornok hadseregének ellátásá­ban érezhetőkké váltak. Tunisz­ban az angolszászok politikai és szervezeti nehézségekkel is küz­denek. Újabb vállalkozások előtt kénytelenek tisztázni egyrészt a francia katonai és polgári szer­vezetekhez való viszonyukat, másrészt a benszülött lakosság magatartásának kérdéseit. Az is kétségtelennek látszik, hogy az angolok a hiányosan kiképzett és haditapasztalatokkal nem ren­delkező amerikai csapatokat nem tartják alkalmasnak nagy tá­madó hadműveletek végrehajtá­sára, ezért a mögöttes területe­ken igyekszenek , előbb a régi-,, szerű harcra­ kiképezni az ameri­kaiakat. Míg az angolszászok ilyen különböző okokból veszte­gelni kénytelenek, a tengely had­erői az állások kiépítésére, fegy­veranyaguk kiegészítésére és új csapatok szállítására használják fel az időt. A Tuniszban álló ten­gelyhaderők létszáma és harc­­ereje napról-napra nő, egészen bizonyosan ugyanez vonatkozik Rommel vezértábornagy Ageda­­bia és El Agheila térségében álló hadseregére is. Az angolszászok már az el-alameini offenzíva megkezdésének napjaiban köz­hírré tették, hogy céljuk a ten­­gelycsapatoknak egész Afrikából való kiűzése és Afrika északi tengerpartjának megszállása, még hangosabban hirdették ezt az északafrikai francia gyarma­tok ellen megindult vállalkozás alkalmával. Most azután nyilván­való, hogy ezt a cél nem érték el, sőt attól igen távol állnak. A tengely ellenintézkedéseinek ha­tásossága kezd nyilvánvalóvá válni az angolszászok számára ANGOL KATONAI SZAK­ÍRÓK ennek megfelelően mind kevésbé biztató hangon tárgyal­ják az északafrikai helyzetet. Londoni svéd lapjelentések sze­rint Liddel Hart, a legismertebb angol katonai szakíró megálla­pítja, hogy­ a 8. angol hadsereg Rommel vezértábornagy csapa­tait „nem üldözte olyan hatá­sosan, ahogy az El Álamein mellett aratott győzelem után várták“. A tengelycsapatok je­lentékenyen erősebb kötelékek­kel érték el új északafrikai ál­lásaikat, mint ahogy lehetsé­gesnek tartották. A 8. hadsereg­nek ezért alaposan elő kell ké­szítenie új támadását. Ez ma­gyarázza meg a mostani harci szünetet. Észa­k-Afrika egyéb ré­szein az események szintén las­súbb tempóban követik egy­mást, mint ahogyan eredetileg várták, amikor a franciák be­szüntették az ellenállást Algír­ban. A tengelynek ezért sikerült jelentékeny csapatokat dobnia Tuniszba és ezeknek a csapatok-­­ nak létszáma napról-napra nő. A Cyrill Falls ugyancsak hang-­­­súlyozta, hogy a hadműveletek lassan haladnak, de rámutat az óriási távolságokra is, amelye­ket Észak-Afrikában le kell küz­deni és türelmet kér az angol­szász közvéleménytől. A KELETI ARCVONAL gyújtópontjaiban szilárdan áll­nak a német és szövetséges csa­patok védelmi vonalai. Az arc­vonal középső szakaszán, Kali­nin és Toropec között a szovjet a legutóbi huszonnégy órában is folytatta tömegtámadásait, si­kert azonban sehol sem ért el. Berlinben nyomatékosan hang­súlyozzák, hogy a támadó szov­jet csapatok sehol sem tudták áttörni a német fővédelmi vona­lat. Azt a szovjet jelentést is tel­jesen légből kapottnak minősítik Berliben, amely szerint Sztálin­grádban a szovjet csapatok fon­tos gyárnegyedeket visszafog­laltak. Hasonlóan légből kapot­tak azok a szovjetjelentések is, amelyek a Don és Volga között elért állítólagos sikerekről szól­nak. A valóság az, hogy a bol­sevisták páncélosok és gyalogos kötelékek kíméletlen bevetésé­vel megronhanták a betörések helyén német tartalékokból ala­kított záróállásokat, a támadá­sokat azonban minden ponton visszaverték. A Kaukázusban a rossz időjá­rás megakasztott minden nagy­arányú harci tevékenységet. Na­pokig tartó esőzés következtében a hegyi folyók megáradtak, he­­lyenként négy méterre emelked­tek a rendes vízállás fölé, a tel­jesen iszapossá vált utakon min­denféle utánpótlás a legnagyobb nehézségekkel jár. Az Ilmen-tótól délre két nap óta megélénkült a harc, ennek a harcnak azonban német vélemény szerint csupán helyi jelentősége van. Az­ itt megindult szovjet tá­madás természetesen öszefüggés­­ben áll az arcvonal középső sza­kaszán megindult támadásokkal, a Kalinin és Toropec között ki­alakult helyzetet azonban nem befolyásolja. CHURCHILL RÁDIÓBESZÉ­DÉRE, Olaszország ellen irá­nyuló fenyegetéseire sorra vála­­szolnak az illetékes olasz ténye­zők és a legszilárdabb hangon utasítják vissza a fenyegetése­ket. A Stefani-iroda közlemé­nyében megállapítja, hogy Chur­chill háromesztendős háború után megmaradt téveszméi mel­lett Olaszországot és az olasz népet illetően. Churchill ezt mondja: Külön béke, vagy légi­bombázás a végletekig, Chur­chill zsarolása azonban teljesen célját téveszti. Olaszország meg­vetéssel visszautasítja az ilyen alternatívákat, az olasz nemzet sajnálkozik történelmi városai­nak bombázásán, de az egész emberiség kultúrkincseit jelentő értékek rongálása nem ijeszti meg. Amikor az olasz nép háborúba lépett, jól tudta, hogy városait bombázni fogják, de vállalta en­nek kockázatát. Az olasz nép sok háborút élt át és mindenkor vi­tézül harcolt. Háborút nyert és háborút vesztett, de mindig nő­is. BLESS­ÜLT SZALUT­ÁM

Next