Esti Ujság, 1942. december (7. évfolyam, 273-296. szám)
1942-12-01 / 273. szám
Budapest, 1942 december 1 HETEDIK ÉVFOLYAM. 173 SZÁM. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL, SZÍNHÁZJEGY- ÉS UTAZÁSI IRODA, BUDAPEST, VIII., JÓZSEF-KKT. 5. POSTATAKARÉKPÉNZTÁR! CSEKK SZ.: 49.927. Kedd Ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRA EGY HÓNAPRA IS 50 FIÚI, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 10 F. A SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL, SZÍNHÁZJEGY- ÉS UTAZÁSI IRODA TELEFONSZÁMA: •1—144—00. Sztálingrádnál és a középső frontszakaszon véresen összeomlottak a Szovjet tömegtámadásai Angol katonai szakírók elégedetlenek az északafrikai előnyomulással A Tunisz határvidékén megvívott kisebb harcokban súlyos veszteségeket szenvedtek az amerikai csapatok ig, . ..". Olaszország élesen visszautasítja Churchill fenyegetéseit Harci szünet a csendesóceáni hadszíntéren az Általános katonai HEI.illíf a legutóbbi napokban lényegesen nlégstenzívű, állapítják meg berlini katonai körökben és ez a megállapítás úgy Északafrikára, mint a keleteurópai hadszíntérre vonatkozik. Angolszász katonai körökben ezzel szemben tovább tart a közelmúlt hetek optimista hangulatának hervadása, ahelyett józanabb, sőt komorabb hangok hallatszanak. Minden jel arra vall, hogy nagyobb döntések, sőt Északafrikában nagyobb harci cselekmények nélkül is lényegesen eltolódtak az erőviszonyok a tengelycsapatok javára. ÉSZAK-AFRIKÁBAN a harci tevékenység lényegileg felderítő csapatok összeütközéseire korlátozódott. A 8. angol hadsereg még mándig csak lassan és bizonytalanul közeledik Rommel vezértábornagy új állásaihoz, Montgomery tábornok beéri azzal, hogy kisebb osztagokkal fenntartja az érintkezést a német utóvédekkel. Tuniszra vonatkozólag az angolszász hírügynökségek „előnyomulást“ jelentenek, a valóság azonban az, hogy sehol sem közelítették meg a német-olasz pozíciókat, míg a tengely légikötelékei szakadatlanul támadják az ellenséges csapatmozdulatokat és hajóalakulatokat. Római jelentés szerint beavatott olasz körökben az angolszász hadműveletek megtorpanását azokra a komoly nehézségekre vezetik vissza, amelyek úgy Montgomery, mint Anderson tábornok hadseregének ellátásában érezhetőkké váltak. Tuniszban az angolszászok politikai és szervezeti nehézségekkel is küzdenek. Újabb vállalkozások előtt kénytelenek tisztázni egyrészt a francia katonai és polgári szervezetekhez való viszonyukat, másrészt a benszülött lakosság magatartásának kérdéseit. Az is kétségtelennek látszik, hogy az angolok a hiányosan kiképzett és haditapasztalatokkal nem rendelkező amerikai csapatokat nem tartják alkalmasnak nagy támadó hadműveletek végrehajtására, ezért a mögöttes területeken igyekszenek , előbb a régi-,, szerű harcra kiképezni az amerikaiakat. Míg az angolszászok ilyen különböző okokból vesztegelni kénytelenek, a tengely haderői az állások kiépítésére, fegyveranyaguk kiegészítésére és új csapatok szállítására használják fel az időt. A Tuniszban álló tengelyhaderők létszáma és harcereje napról-napra nő, egészen bizonyosan ugyanez vonatkozik Rommel vezértábornagy Agedabia és El Agheila térségében álló hadseregére is. Az angolszászok már az el-alameini offenzíva megkezdésének napjaiban közhírré tették, hogy céljuk a tengelycsapatoknak egész Afrikából való kiűzése és Afrika északi tengerpartjának megszállása, még hangosabban hirdették ezt az északafrikai francia gyarmatok ellen megindult vállalkozás alkalmával. Most azután nyilvánvaló, hogy ezt a cél nem érték el, sőt attól igen távol állnak. A tengely ellenintézkedéseinek hatásossága kezd nyilvánvalóvá válni az angolszászok számára ANGOL KATONAI SZAKÍRÓK ennek megfelelően mind kevésbé biztató hangon tárgyalják az északafrikai helyzetet. Londoni svéd lapjelentések szerint Liddel Hart, a legismertebb angol katonai szakíró megállapítja, hogy a 8. angol hadsereg Rommel vezértábornagy csapatait „nem üldözte olyan hatásosan, ahogy az El Álamein mellett aratott győzelem után várták“. A tengelycsapatok jelentékenyen erősebb kötelékekkel érték el új északafrikai állásaikat, mint ahogy lehetségesnek tartották. A 8. hadseregnek ezért alaposan elő kell készítenie új támadását. Ez magyarázza meg a mostani harci szünetet. Észak-Afrika egyéb részein az események szintén lassúbb tempóban követik egymást, mint ahogyan eredetileg várták, amikor a franciák beszüntették az ellenállást Algírban. A tengelynek ezért sikerült jelentékeny csapatokat dobnia Tuniszba és ezeknek a csapatok- nak létszáma napról-napra nő. A Cyrill Falls ugyancsak hang-súlyozta, hogy a hadműveletek lassan haladnak, de rámutat az óriási távolságokra is, amelyeket Észak-Afrikában le kell küzdeni és türelmet kér az angolszász közvéleménytől. A KELETI ARCVONAL gyújtópontjaiban szilárdan állnak a német és szövetséges csapatok védelmi vonalai. Az arcvonal középső szakaszán, Kalinin és Toropec között a szovjet a legutóbi huszonnégy órában is folytatta tömegtámadásait, sikert azonban sehol sem ért el. Berlinben nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy a támadó szovjet csapatok sehol sem tudták áttörni a német fővédelmi vonalat. Azt a szovjet jelentést is teljesen légből kapottnak minősítik Berliben, amely szerint Sztálingrádban a szovjet csapatok fontos gyárnegyedeket visszafoglaltak. Hasonlóan légből kapottak azok a szovjetjelentések is, amelyek a Don és Volga között elért állítólagos sikerekről szólnak. A valóság az, hogy a bolsevisták páncélosok és gyalogos kötelékek kíméletlen bevetésével megronhanták a betörések helyén német tartalékokból alakított záróállásokat, a támadásokat azonban minden ponton visszaverték. A Kaukázusban a rossz időjárás megakasztott minden nagyarányú harci tevékenységet. Napokig tartó esőzés következtében a hegyi folyók megáradtak, helyenként négy méterre emelkedtek a rendes vízállás fölé, a teljesen iszapossá vált utakon mindenféle utánpótlás a legnagyobb nehézségekkel jár. Az Ilmen-tótól délre két nap óta megélénkült a harc, ennek a harcnak azonban német vélemény szerint csupán helyi jelentősége van. Az itt megindult szovjet támadás természetesen öszefüggésben áll az arcvonal középső szakaszán megindult támadásokkal, a Kalinin és Toropec között kialakult helyzetet azonban nem befolyásolja. CHURCHILL RÁDIÓBESZÉDÉRE, Olaszország ellen irányuló fenyegetéseire sorra válaszolnak az illetékes olasz tényezők és a legszilárdabb hangon utasítják vissza a fenyegetéseket. A Stefani-iroda közleményében megállapítja, hogy Churchill háromesztendős háború után megmaradt téveszméi mellett Olaszországot és az olasz népet illetően. Churchill ezt mondja: Külön béke, vagy légibombázás a végletekig, Churchill zsarolása azonban teljesen célját téveszti. Olaszország megvetéssel visszautasítja az ilyen alternatívákat, az olasz nemzet sajnálkozik történelmi városainak bombázásán, de az egész emberiség kultúrkincseit jelentő értékek rongálása nem ijeszti meg. Amikor az olasz nép háborúba lépett, jól tudta, hogy városait bombázni fogják, de vállalta ennek kockázatát. Az olasz nép sok háborút élt át és mindenkor vitézül harcolt. Háborút nyert és háborút vesztett, de mindig nőis. BLESSÜLT SZALUTÁM