Esti Ujság, 1943. január (8. évfolyam, 1-24. szám)
1943-01-02 / 1. szám
Budapet 1943 Január 2 HYOLCADIK ÉVFOLYAM. L SZÁM. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL, SZÍNHÁZJEGY- *9 UTAZÁSI IRODA. BUDAPEST. VIII.. JÓZSEF-KRT. *. POSTATAKAHÉKPÍNZTARI CSEKK SZ.* *9 MJ. SZOMBAT ELŐFIZETÉSI ÁRA EGY HÓNAPRA S P M FILL. EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP II F. A SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL, SZÍNHÁZJEGY- ÉS UTAZÁSI IRODA TELEFONSZÁÁMA: *1—144—92. Ara fillér A Dontól délre és a Velikije Luki melletti támaszpontért makacs páncélos csata folyik Zuhand harci és csatarepülőgépek avatkoztak be a Sztálingrád környékén folyó harcokba Német páncélvadászok több bolsevista dandár egész harckocsi-állományát elpusztították az északafrikai utánpótló hajózást szakadatlanul támadják a német tengeralattjárók és légierők Libliában Élénkülő harcitevékenységet hozott a meglavult időjárás A HARCOK 1942 utolsó napján s a ránk köszöntött új esztendőben is változatlan erővel és szívóssággal folytak. A nagy küzdelmek éve ágyúdörgés és repülőgépek bombáinak robbanása közben búcsúzott s a keleti fronton 1943 első napjának eseményei előrevetették árnyékát a legközelebbi jövő megpróbáló, súlyos harcainak. Az évforduló alkalmából az angolszász propaganda elárasztotta a világot vigasztaló különjelentésekkel, állítólagos sikerekről, de ezeket a kényszeredetten optimista híreket nyugodtan oda utalhatjuk, ahová a háború negyven hónapja alatt oly sűrűn kiadott diadalmi jelentések kerültek: — a vágyálmok birodalmába. A keleti arcvonalra ráborult, hirtelen megszigorodott tél a bolsevista offenzívát majdnem mindenütt lefékezte, s a front különböző szakaszairól érkező hírek azt mutatják, hogy egyelőre csupán a Dontól délre folynak nagyobb arányú harcok. A német véderőfőparancsnokság azt mondja erről a küzdelemről, hogy páncélos erők mérkőzése alakult ki, amelybe igen hatásosan avatkoznak be a védelem részéről a zuhanóbombázók, harci- és csatarepülők. Ezekben a harcokban, amelyek már a ■hóviharok és húsz—harmicfokos fagyok jegyében állnak, mutatkozik meg eredménye annak a kemény munkában töltött nyárnak, amely alatt a német hadvezetőség a tavalyi, szokatlanul mostoha tél tapasztalatai alapján, átalakította harci eszköseit, s egész sor olyan új fegyvert is konstruáltatott, amelyek a különleges viszonyok között jól használhatók. Az egész német hadiipar erőltetett, tempóban gyártotta az újfajta motorokat, amelyek nem bénulnak meg az orosz tél hidegében sem, s a német vegyészek olyan preparáló anyagokat kísérleteztek ki a laboratóriumokban, amelyek nagymértékben fagyállóvá teszik a régi harcieszközöket is. A lószerszámoktól és a fegyverek szíjazatától kezdve mindenre gondoltak, nem is szólva arról, hogy magukat a katonákat is ellátták mindennel, amire a volgai télben szükségük lehet. A gigászi arányú felkészülés okolja meg azt az optimizmust is, amely Hitler vezér -és kancellár, a német haderő legfőbb parancsnokának újévi kiáltványából sugárzik. ..Bármilyen nehéz is részleteiben ez a harc — mondja a keleti front katonáihoz fordulva —, s a siker mérlege bármily sűrűn hajlik látszólag ellenségeink oldalára, a végén, ezt tudjátok, befejezésül a német győzelem áll. Mert a német haza ebben az évben a korábbiaknál is több új fegyvert kovácsolt. Hosszú évek munkájának előkészülete kezd hatalmas ütemben kibontakozni, hogy benneteket katonáim, nemcsak jobb, hanem több fegyverrel ,és lőszerrel tudjon ellátni. A harcterületek fölött a légi- s fegyvernem köteékei változatla-nul fölényben vannak, s elsősor-ban ez az oka, hogy azok a páncélos támadások, amelyeket a bolsevisták a legutóbbi két nap alatt, kivált a Dontól délre megkíséreltek, úgyszólván kezdeti szakaszukban összeomlottak már. • A szovjet légierő csak igen s lanyhán avatkozik bele az ilyen I harcokba, úgy látszik, a bolsevista hadvezetőség kímélni, tartogatni alkarja a rendelkezésre álló repülőparkot, amely nem lehet túlságosan erős, hiszen mostanában már az amerikai és angol szállítmányok alaposan meggyérültek. A hazai gyártmányok viszont annyira hátrányban vannak a német gépekkel szemben, hogy minden esetben alulmaradnak a küzdelemben, mint azt a legutóbbi jelentésekben is olvashatjuk. Egy tizenöt — főként Stormowik-gyártmányú — gépből álló kötelék próbálta fedezni az egyik páncélos támadást, a tizenöt gép közül azonban húúsz perc alatt tizenkettő elpusztult a német vadászok gépfegyvertüzében. A TÖBBI ARCVONALRÓL a legutóbbi két nap alatt se érkezett olyan jelentés, amely nagyobb eseményekről számolna be. Afrikában ugyan az időjárás megváltozott, de javulása eddig mindössze a légierők kölcsönösen fokozott tevékenységére volt hatással, a szárazföldi harcok nem élénkültek meg. Rommel utóvédeinek nem ad sok gondot Montgomery, az angolok csupán arra vigyáznak, hogy a harci érintkezést fenn tudják tartani ezekkel az alakulatokkal, amelyek a robbantó- és aknarakó csoportok munkáját fedezik. Tuniszban továbbra is csendes minden, mióta az angol és amerikai csapatok visszavonultak, mindössze járőrcsatározások és felderítő vállalkozások vannak. Eisenhower nem tudja magát nagyobb szabású akcióra elhatározni, úgy látszik azért, mert a rendelkezésére álló hadianyagot kevésnek tartja egy offenzívához. A német légi haderő és különösen a tengeralattjáró-flotta kuszálta össze az amerikai tábornok számításait, s az Észak- Afrika birtokáért folyó küzdelemben a döntést, a jelek szerint, nem is szárazföldi harcok hozzák majd meg, hanem ez az óceánon folyó mérkőzés, az angolamerikai utánpótló-flotta versenyfutása a mindenütt ott leselkedő német búvárhajókkal. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy ebben a mérkőzésben a támadó marad fölül , hogy a tengeren nincs hatásos védekezés a torpedóvető csövekből kisuhanó pusztulás ellen. A Főméltóságú Asszony felhívása a magyar társadalomhoz: Az áldozat és a kötelesség jogán hívok minden igaz magyart újabb áldozatokra. Negyedik esztendejében jár a világszerte tomboló háború s hazánk immár második éve fegyveres résztvevője, szenvedője, de minden megpróbáltatás ellenére is a nemzet örökkévalóságában hívő harcosa a népek sorsát eldöntő küzdelemnek. A háború, amelyet az Úristen akaratából egy ideig polgári nyugalomban szemlélhettünk, immár a mi életünkben is viharzik, kérlelhetetlenül szedi áldozatait azok közül, akik nekünk a legdrágábbak. Sok anya, velem együtt tudja, milyen súlyos az a kereszt, amelyet hordozunk, meglátogatott bennünket a Mindenható s mi mindnyájan egyek vagyunk a fájdalomban, mi érezzük legjobban, mi az, magyarnak lenni. Éppen ezért most, amikor arról van szó, hogy meggyógyítsuk a háború sebei közül azokat, amelyeket emberi erővel meg lehet gyógyítani, jogunk van kérni, sőt kérnünk kell! Meg szeretnénk érinteni a szíveket, egyenként szembe szeretnénk nézni mindenkivel s hozzáintézni a kérdést: Felelj! Megtetted-e te is a kötelességedet a hazáért, enyhítetted-e azoknak a bánatát és gondját, akik hozzátartozójukat, atyjukat, fiaikat, testvéreiket, családjuk támaszát és reménységét, vagy pedig "egyetlen kenyérkeresőjüket veszítették el a becsület mezején? Levetted-e a gondot azoknak a válláról, akiknek családfői most odakünn harcolnak a mi biztonságunkért és életünkért? Válaszoljon erre a kérdésre mindenki becsülete és lelkiismerete szerint. Ne szavakkal, ne az együttérzés hangoztatásával, hanem némán cselekedetekkel. Amikor ez év augusztusában azzal a kéréssel fordultam a társadalomhoz, hogy adjon mindenki tehetsége szerint téli holmit, messze orosz földön harcoló véreink részére, kérő szavam meghallgatásra talált. Most még többet, még bensőségesebben kérek: a hadba vonultak családjainak, az emberfeletti áldozattal harcolók itthonmaradottainak. Január 1. étől február 7-éig országszerte min-iden eddiginél nagyobb arányú gyűjtést rendezünk a harctéren lévők itthonmaradottainak támogatására. Ezúttal pénzt kérünk; a tehetősektől ezreket és százakat, a szegényebbektől filléreket, de mindenkitől kérünk. Sok könnyet akarunk letörölni, a gondok áradatát feltartóztatni, tehát anyagi erőink határáig kérjük a társadalom támogatását. Gondoljunk arra, hogy a magyar haza ezer és ezer családja némán és zokszó nélkül, soványabb kenyérrel, aggodalommal és önmegtagadással áldoz naponkint a magyar igazságnak, mert hozzátartozója mindnyájunk fennmaradásáért harcol vagy szolgál. Gondoljunk katonáinkra, akiknek fegyvereit megacélozza, bátorságát és hősiességét fokozza az a tudat, hogy itthon mindenki részt vállal családjának gondjaiból. A létünkért és népünk igazságáért folyó harctól függ minden. Az állam ezért minden fillért a háborúra áldoz és a lehetőség határain belül gondoskodik a harctéren lévők itthonmaradottairól. De ez még nem elég! Szükséges, hogy maga a társadalom vegyen részt az áldozatban, kell, hogy az áldozatot egyenlően osszuk meg s ennek az emberi harcnak egyetlen eredményes fegyvere van: a jó szívvel adott fillérek és pengők tömege. Ez a gyűjtés több, mint jótékonykodás, több, mint emberi együttérzés megmutatása. Most látjuk majd, mennyire szereti népünk minden rétege, lakosságunk minden egyes része családját és azt a nagy közösséget, amelynek tagjai vegyünk s amellyel együtt élünk vagy pusztulunk ebben az országban. Adjatok! Avassa a magyar társadalom ezt az alkalmat nemzeti áldozatkészségünk legszebb ünnepévé! Adjatok, hogy a legtöbbet áldozók hozzátartozóit, gyermekeit minél erősebben és melegebben ölelje et az örök Hungária istápoló karja! Adjatok, hogy az elkövetkező nemzedékek áldással emlékezzenek a ma élőkre, akik a szeretet és a jóság erőit is mozgósítani tudták! Adjatok azért a Magyarországért, amelynek eljöveteléért imádkozunk!