Esti Ujság, 1943. február (8. évfolyam, 25-47. szám)

1943-02-01 / 25. szám

kolja csalódását azért, hogy nem ő került a meggyilkolt Darlan tengernagy helyére, hanem Gi­­raud tábornok. De Gaulle tábornok London­ban napról-napra hangoztatja, hogy ő a harmadik köztársaság egyetlen hivatott képviselője, Giraud tábornok viszont azzal érvel, hogy ő Pétain tábor­nagyot képviseli, aki jelenleg nem gyakorolhatja hatalmát, aki azonban a francia köztársa­ságnak kétségkívül jog szerinti államfője. Giraud ezt a felfo­gását Murphy és Mac­Millan előtt is többízben kifejtette és ragaszkodik ahhoz, hogy saját belátása szerint intézhesse az északafrikai ügyeket. Az ellen­tétek ennek köv­etkeztében a disszidens vezérek és híveik kö­zött is mind jobban kiélesednek. FRANCIAORSZÁGBAN A HELYZET TISZTULÁSÁNAK JELEI MUTATKOZNAK. A kormány most már egyre ha­tározottabban levonja a végső következtetéseket az afrikai gyarmatoknak angolszász rész­ről történt megrohanása és az azt követő teljes német megszál­lás nyomán. Laval miniszterel­nök legutóbbi beszédében kije­lentette, hogy a kormány a sú­lyos nehézségek közepette is to­­vább halad a kitűzött célok felé, amelyek között első helyen áll a Németországgal való viszony megjavítása. — Franciaország­nak teljesen Németország olda­lán van a helye, ha a bolsevista veszélyt el akarja­ kerülni, — mondotta Laval. Vázolta a milí­cia jövő feladatait és kiemelte, hogy az egyetlen jelmondat ma, a kötelességteljesítés Franciaor­szággal szemben. A FRANCIA LÉGIÓT A LEG­UTÓBBI KORMÁNYINTÉZKE­DÉS FRANCIA MILÍCIÁVÁ SZERVEZTE ÁT, amely a had­sereg feloszlatása után a rend­­fenntartó szolgálatot van hivatva betölteni. Ez a milícia polgári alakulat, amely Franciaország közéletében politikai szerepet fog betölteni; a kormány segítségére álló csapat lesz, hogy a nemzeti forradalom megvalósítása terén és a nemzeti érdekek biztosítá­sában kezére járjon. A milicia minden nagyobb köz­­igazgatási területen egy-egy csoportot alakít, amelyet a kerü­leti főnök vezet. Az egész milicia élén az államfő által kinevezett főtitkár áll. A milicia az önkén­tesség alapján épül fel és csak erkölcsileg és lelkileg alkalmas személyeket vesznek fel, akik kö­telezik magukat, hogy mun­kásságuk által az államot támo­gatják és minden körülmények között a belső rend fenntartásán fáradoznak, propagandisztikus, gazdasági, szociális és szellemi tevékenység kifejtésével. Laval beszámolt a miniszter­­tanács heti ülésén az illetékes német körökkel Párisban folyta­tott tanácskozásairól, de a hiva­talos közlemény nem számol be, arról, hogy ezek a megbeszélések milyen kérdések körül forogtak.­ A svájci sajtó értesülései sze­rint Laval és a német kormány párisi megbízottja között meg­állapodás jött létre, hogy a fran­cia kormány a legrövidebb időn belül 250.000 szakmunkást küld Németországba, ahová eddig mindössze 100.000 szakmunkás szerződött. A munkástoborzást állítólag új alapokra helyezik és a francia kormány a nehéz kér­dés megoldása érdekében rend­kívüli rendszabályokat fog hozni. A TENGER­ALATT­JÁRÓ-II.-I- BORU fejleményeit mind söté­­tebb kommentárokkal kísérik az angolszász közvélemény külön­böző tényezői. Londonból érke­zett svájci lapjelentés szerint Lyttleton termelésügyi minisz­ter beszédet mondott Bir­minghamben és beszéde során nyilatkozott a tengeralattjáró­veszélyről is. A miniszter szerint a tengelyhatalmak a tenger­alattjárókban valóban „hatásos fegyverrel“ rendelkeznek. A szövetségesek a tengeralatt­járó-háború miatt kátyúba jutot­tak. Most nemcsak kereskedelmi hajókat kénytelenek építeni, ha­nem növekvő mértékben fegy­veres kísérőhajókat és repülőgé­peket is, hogy a hajózásnak „bi­zonyos védelmet“ nyújthassanak. Sztálingrád védőseregének maradványai a leg­­szőkébb térre összeszorulva a végsőkig harcolnak BERLIN, február 1 A Német Távirati Iroda érte­sülése szerint­ a 6. hadsereg harca Sztálingrádban Paulus vezértá­bornagy személyes vezetése mel­lett óráról-órára egyre drámaibb alakot ölt. A németek két egy­mástól különálló csoportban el­képzelhetetlen elszántsággal és halálmegvetéssel védik ki a bol­­sevikiek összpontosított támadá­sait. A város romjain át minden oldalról páncélosok furakodtak előre, miután a szovjet tüzérség, amely részben nyílt terepen he­lyezkedett el, előzőleg órákon át lőtte a német férfiak által el­szánt makacssággal védett romo­kat. A bolsevik­ gyalogság hul­lámai mégis egymás után om­lottak össze a védők tüzében. Csak, amikor a déli harci cso­port egyes részei az utolsó lő­szerüket is elhasználták, került sor az ember-ember elleni hősi védekezésre, amelyben az ellen­séges tömegek lerohanták a né­met küzdőket és azok hadifog­ságba estek. Ezeknek a csopor­toknak maradványai, mint a va­sárnapi hadijelentés közli, a leg­szűkebb térre összeszorulva a végsőkig védekeznek. (MTI) Többszáz német repülőgép avatkozott be nagy hatással a Voronyezs környékén vívott harcokba BERLIN, február 1. A Nemzetközi Tájékoztató Iroda a keleti harctéri helyzet­ről a következőket jelenti: Minthogy az időjárás némileg javult, a német légi haderő rend­kívül nagy mértékben vette ki részét a Voronyez­­től nyugatra folyó védelmi harcokból. Több­száz zuhanóharci- és harcirepülő­gép, csatarepülő- és romboló-re­­pülőszázadok német és szövetsé­ges vadászkötelékek oltalmában kora reggeltől estig szakadatla­nul harcban állottak az egész csatatér felett. Mialatt a nehéz német bombázók a bolsevisták hátsó felvonulási útjait bombáz­ták és a felvonuló oszlopok nagy részét szétverték, a zuhanóbom­­bázó-kötelékek támogatták a szö­vetséges csapatokat a támadás visszaverésében. A páncélos va­dászszázadok szétverték azokat a kisebb szovjet páncélos csopor­tokat, amelyeknek a német tá­maszpontok között sikerült be­jutni az arcvonal mögötti terü­letre. Romboló repülőszázadok megtámadták a bolsevista tüzér­ségi és a tüzelő lövegek személy­zetét, úgy hogy rövid néhány óra leforgása alatt sok szovjet löveg harcképtelenné vált. A légi haderő nagyszabású tá­madásával ezen a harci területen 250 járművet, 22 páncélost, 18 nehéz és 24 könnyű löveget, to­vábbá több sorozatágyút és ne­héz gránátvetőt pusztított el. A repülő­ kötelékek hullámszerű mélytámadásokkal a szovjet gya­logos menetoszlopokban és a bolsevista támadó hullámokban olyan súlyos pusztítást végez­tek, hogy a rohamok több he­lyen már ennek következtében is megrekedtek. A légi haderő ugyanolyan mértékben támogat­ta ellentámadásainkat, amelyek során több bezárt támaszpontot szabadítottunk fel és több maka­csul védett helységet foglaltunk vissza az ellenségtől. A Don középső szakaszán egy német gyalogos kötelék, amely már napok óta kitűnt kiváló ve­zetésével, ismét súlyos bolsevis­­ta páncéltámadásokat hárított el az egész arcvonalon. A szovjet csapatok egyik bekerítő-kísérle­­tét ellentámadással meghiúsítot­ta és a bolsevistáktól két fontos hely­séget visszafoglalt. Rzsevtől délre a szovjet csa­patok erős tüzérségi előkészítés után páncélos támadást indítot­tak. Bár a védőket, a heves hóvi­har erősen akadályozta, a táma­dást már az arcvonal előterében visszaverték. A rákövetkező el­­lenlökéssel ez a kötelék egy harckocsit zsákmányolt A lelőtt gépek között volt 12 páncélozott csatarepü­lőgép és több P. E. 2. mintájú kétm­oto­­ros, alacsonytámadásokra szol­gáló repülőgép. Német harci re­­pü­lőkötelékek alacsony támadá­sokban megsemmisítettek 8 bol­sevista páncélost és tökbet ko­molyan megrongáltak. Elpusztí­­tottak még 180 tehergépkocsit. (MTI)­­ 1878-ban született Berlinben, 1914-ben mint hadnagy ment ki a harctérre, harcolt Oroszország­ban és Franciaországban és a világháború után szolgálatot tel­jesített az akkori hadügyminisz­tériumban és különböző csapa­toknál . 1934-ben altábornaggyá léptették elő. Mint tüzérségi tá­bornok 1939-ben katonai parancs­nok volt Nyugatporoszországban, majd még ugyanaz év októberé­ben hadtestének élére került, mint parancsnokló tábornok. A nagynémet szabadságharcban küzdött, ahol mint az egyik hadtest parancsnoka a Paris körüli harcokban tüntette ki magát. A Führer 1940 szeptem­ber 4-én a Vaskereszt lovagke­resztjével tüntette ki, majd 1942 december 21-én a tölgyfalombot adományozta a Vaskereszthez. (MTI) Pusztító ném­et légitámadások a Kubán és a Don alsó szakasza között Mint a Német Távirati Iroda értesül, a német harci- és zu­hanó-harci repülőgépek százai romboló- és csapat-repülőköte­lékekkel együtt hatásosan támo­gatták a hadsereg hadműveleteit a Kubán és a Don alsó szakasza között és súlyos csapásokat mértek bolsevista oszlopokra és menetelő kötelékekre. Csatarepülők alacsony táma­dásban támadták a bolsevisták légelhárító tüzérségét, amely heves elhárítótűzzel a német zu­hanórepülőket céljaikról eltérí­teni próbálta. Több ilyen üteg bombatalálatok után abba­hagyta a tüzelést. A német re­pülők megsemmisítenek 129 különféle járművet és jelentős­számú járművet erősen megron­gáltak. Nagyobb légi harcok voltak a Voronyezstől nyugatra eső harcterület fölött is. A né­met repülők két veszteséggel szemben 28 ellenséges repülő­gépet lelőttek. Sztálingrád hős védőjét vezér­tábornaggyá nevezte ki a Führer Berlin, február 1. A Führer főhadiszállásáról je­lentik a Német Távirati Irodá­nak. A véderő főparancsnoksága közli: A Führer Paulus vezérezre­dest, a dicsőséges hatodik had­sereg főparancsnokát, Sztálin­grád hős védőjét vezértábor­naggyá nevezte ki. Egyidejűleg a Führer Heitz tüzérségi tábornokot, Sztálin­grád egyik erődjében harcoló hadtest vezénylő tábornokát vezérezredessé­ nevezte, ki. Paulus Frigyes vezértábor­nagy 1890-ben a kurhesseni Breitenauban született Az 191­1 —18-as világháborúban az arc­vonalon teljesített szolgálatot. 1918 májusától vezérkari tiszt volt Nyugaton, a Balkánon és a déli arcvonalon. A 100.010 főnyi hadseregben hosszabb ideig az akkori hadügyminisztériumban teljesített szolgálatot. Paulus, mint a Wuensdorf-gépkocsis kü­lönítmény parancsnoka és a pán­célos csapatok vezérkará­­nának főnöke, jelen­tékenyen részt vett ennek az új fegyvernemnek a fejlesztésé­ben. A lengyelországi és a nyu­gati hadjáratban von Reichenau vezértábornagy hadseregének vezérkari főnöke volt. 1940 szeptemberében a hadsereg ve­zérkari főszállásmesterének ne­vezték ki és 1942 januárjában a páncélos csapatok tábornokává lépett elő. A Führer 1942 május 29-én adományozta neki a Vas­kereszt lovagkeresztjét és, mi­után 1943 január 2-án vezérez­redessé nevezték ki, január 15-én, mint a német véderő 178. katonája, megkapta a tölgyfa­lombot a lovagkereszthez. Heitz Walter vezérezredes HÉTFŐ, 1913 FEBRUAR 1. Roosevelt megérkezett Washingtonba WASHINGTON, febr. 1. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: Roosevelt elnök Casablancából visszaérkezett Washingtonba. Az elnök repülőgépen tette meg az utat Miami floridai fürdőhelyig, míg onnan különvonaton utazott Washingtonba. Knox ezredes „megoldatlan súlyos problémának“ mondja a búvárnaszád-háborút Washington, febr. 1. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: Knox ezredes, az Egyesült Ál­lamok tengerészeti minisztere visszatért csendesóceáni szemle­­útjáról és nyilatkozott benyo­másairól a sajtó képviselőinek. „A japánok nagyon elszántan és kitartóan küzdenek. Az igazi harc, nézetem szerint, még ez­után következik“, — mondotta Knox ezredes, — majd kitért a tengeralattjáró-elhárítás kilátá­saira is. Az amerikai tengeré­szeti miniszter szerint a Csen­des-óceánon remény van arra, hogy az angolszászok leküzdik az ellenséges búvárnaszádok tá­madásait. Az atlantióceáni ten­geralattjáró-háborúval kapcso­latban Knox jóval borúlátóbban nyilatkozott. A tengely búvár­­naszádjainak ottani működését az amerikai miniszter „még min­dig megoldatlan súlyos problé­mának“ nevezte és befejező sza­vaiban kijelentette, hogy ,,további súlyos veszteségekkel kell szá­molni“. Amerika selyemhszisnyi­­kát szállított Észak-Afrikáb­a a bérleti és kölcsönzési törvény alapján LISSZABON, február 1. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: Edward Stettinius, az amerikai bérleti és kölcsönzési törvény végrehajtó hatóságának vezetője a képviselőház külügyi bizottsá­ga előtt a különböző forgalomba­­került hírekkel szemben kijelen­tette, hogy nem felel meg a való­ságnak, miszerint az Egyesült Államok csak egészen kis tételben szállítottak volna selyemharis­nyákat külföldre, sört és púder­­dobozokat pedig egyáltalán nem szállított a bérleti és kölcsönzési törvény alapján. Stettinius kije­lentette, hogy a selyemharisnyá­kat azért szállították Észak-Afri­kába, mert ezeknek fejében stra­tégiailag fontos nyersanyagokat akartak beszerezni. A továbbiak során Stettinius kijelentette, hogy az északafri­kai partraszállás alkalmával az amerikai pilóták 168 Spitfire­­repülőgépet használtak, amelye­ket az angolok a bérleti és köl­csönzési törvény alapján fordí­tott értelemben bocsátottak az amerikaiak rendelkezésére, azon­kívül pedig egy angol hadosz­tályt teljes egészében angol tü­zérségi fegyverekkel fegyverez­tek fel. Igaz ugyan, hogy a had­osztály fegyverzete nem volt olyan tökéletes, mintha Ameri­kából hozták volna magukkal. A kínai szállításokkal kapcso­latosan Stettinius kijelentette, hogy Burma elvesztése óta ezek a szállítások sajnálatraméltóan csökkentek. Szobafoglalások a rá­n­du­lóhelyekre Pénzátutalás UTAZ­ÁSI IRODÁKBAN VIII., a Józssef-inlárút 5 és az Ibusz Vigadó­ téri irodában eszközölhető.

Next