Esti Ujság, 1943. április (8. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-01 / 73. szám

Budapest 1943 április 1 NYOLCADIK ÉVFOLYAM, 73. SZ. SZERKESZTŐ­­SEO. KIADÓHIVATAL, SZÍNHÁZJEGY- ÉS UTA­ZÁSI IRODA, BUDAPEST. Vtl­.: JOZSEK-KUT 5. POSTATAKAREKPÉN­ZTAKI CSEKK SZ.I .9.927. Csütörtök \ ! VOK W " /». ELÍJKSZETÉSI ARA EGY HÓNAPRA 3 F 30 FTLL. EGYES SZÁM ARA HÉTKÖZNAP 12 F A SZE%, KESZTŐSÉG, KIADÓHÍV­AT­AJ., SZÍNHÁZJEGY- P.S. UTAZÁSI IRODA TELEFONSZÁMA: •!—141—OO.1. Szinyei Nierse Jenő kultuszminiszter ma érkezik haza Berlinből Mit kell a lakónak üzetnie a légitámadás kártalanítására? Berlini jelentés Rommel sikeres harcairól Tuniszban Eredményes német vállalkozások Sztarafa-Russzánál Kubánnál a bolsevisták valamennyi támadását visszaverték . Amerikaiak veszik át a transziráni vasutat Laval tárgyalásai Párisban Kilencszázezer tonna a Doenitz-offenziva első h­avi eredsst­nye ÉSZAK-AFRIKÁBAN a leg­utóbbi huszonnégy óra folyamán a háttét nem változott lényege­sen. A berlini és római jelenté­sek arról számolnak be, hogy a Rommel-hadsereg utóvédei igen heves ellenállást fejtenek ki és eddig sikeresen megvédték állá­saikat, amelyek alighanem Ga­­bestől északra, Outres környé­kén vannak. Közép-Tuniszban El Guetarnál és Maknassynál az amerikaiak francia'' alakulatok támogatásával szakadatlanul támadnak,­ de nem tudnak előre­jutni a tengerpart felé. Meg­akadt az az amerikai előretörés is, amely Piehonból indult ki és Kairouan ellen irányult. É Észak- Tuniszban most már szintén na­gyobb arányú harcok vannak. Medjez el Babnál az 1. angol hadsereg jelentékeny erői kezd­tek támadást, ennek a hadse­regnek északi szárnya a tenger­part közelében, Tamera táján a Sedjenan folyó felé igyekszik előretörni. Egyelőre annyi kétségtelen, hogy a német-olasz afrikai had­sereg ellenállóereje nem tört meg és az angolok még távolról sem érték el összpontosított támadásuk hadászati céljait. A legközelebbi napok eseményeit alighanem az dönti el, melyik félnek sikerül jobban megol­dania az újonnan támadt után­szállítási problémákat. A német­olasz légierő állandóan éberen őrködik, hogy az angolszász hajóforgalmat megakadályozza, vagy megnehezítse. Az angolszá­szoknak bizonyára nagyobb rak­táraik vannak Algírban és Lí­biában, az eddigi harcok során azonban olyan nagytömegű hadi­anyagot kellett felhasználniuk, hogy valószínűleg sürgős után­pótlásra szorulnak. A tengely­csapatok ugyanekkor rövidebb, tehát kevesebb veszteséggel járó útvonalon gondoskodhatnak Szi­cíliából új hadianyagkészletek, esetleg csapaterősítések bevoná­sáról. Valószínűnek látszik, hogy a német-olasz csapatokat a leg­jelentősebb terület, tehát Bizerta és Tunisz, vagyis a szó legszo­rosabb értelmében vett hídfőál­lás védelmére fogják összponto­sítani. Ezen a területen az angol­szászoknak még igen szívós és erőteljes ellenállásra kell számí­­­­taiu­k.­ Kömmel tábornagy és von Arnim tábornok kétségkívül mindent megtesznek, hogy az angolokat súlyos áldozatokkal­­ végrehajtott hadműveleteik végső eredményétől megfosszák. ROOSEVELT A LEGUTÓBBI WASHINGTONI sajtóértekezle­ten Edennel folytatott megbe­széléseiről így nyilatkozott: " A brit külügyminiszter az az ember, akivel mindenben tel­jesen egyetértek, legalább is ki­lencvenöt százalékban egy néze­tet vallak vele. A newyorki rádió közlése sze­­­rint az angol külügyminiszter washingtoni tárgyalásait meg­előzték . Edennek Sztálinnal és Molotovval folytatott megbeszé­lései. Roosevelt bejelentette azt is, hogy a szövetségesek áprils elején kezdődő konferencia-soro­zatán résztvesznek a Szovjetúnió képviselői is. A washingtoni megbeszélésekről nem adtak ki hivatalos közleményt. Eden azon-­­­ban felkérte Rooseveltet, hogy „szabad formában nyilatkozzék küldetéséről“. Berlini jelentés szerint német politikai körökben érdeklődéssel vették tudomásul Rooseveltnek azt a kijelentését, hogy Edennel folytatott tárgyalásai során kilencvenöt százalékban jutottak megegyezésre. A Wilhelmstras­­sén figyelemreméltónak tartják ezt az összhangot a kölcsönös felfogásban, annál is inkább, mert ez is csak hangsúlyozza az amerikaiak készségét, hogy a Szovjetunióval mindenáron tel­jes megértésre jussanak. Az At­lanti Charta és más hasonló elvi megállapodások feladása az an­golszász hatalmak részére ezek után nagyon is kézenfekvő. Roo­seveltnek az a bejelentése, hogy a megbeszéléseket a jövőben a szovjet kormánnyal is folytat­ják, nem történhetett volna meg, ha a washingtoni megbeszélések során a szovjet követelésekre vonatkozóan nem merültek volna fel egészen határozott javasla­tok. Hogy ezek a bolsevista kö­vetelések milyen irányúak, az egyebek között Konn­edcsuk he­­­lyettes külügyi népbiztossá tör­tént kinevezéséből is kiviláglik. Római jelentés szerint olasz politikai körökben különösen ar­ra mutatnak rá, hogy Roosevelt kijelentése szerint a megegyezé­sek kilencvenöt százaléka sike­rült. A Telegrafo szerint azért nem adtak ki hivatalos jelen­tést a tárgyalásokról, mert a legfontosabb kérdésekben nem sikerült megegyezni. Egy pontban úgy látszik teljes az egyetértés, ez az Atlantic Charta fokozatos elvetése. Eden úgy látszik meg­győzte Rooseveltet arról, hogy az Atlantic Chartát a látszat fenntartása mellett fokozatosan el kell ejteni. Angol részről a szovjetre való tekintettel nem tartják célszerűnek a kisnemze­tek szabadságának túlzott han­goztatását. Ehelyett a washing­toni tárgyalásokon egy négyha­talmi egyezmény körvonalai bon­takoznak ki, Anglia, az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Kína részvételével. Az európai ügyek megtárgyalása céljából, amint a Telegrafo jelenti, Londonban ül­nek össze és ezen a megbeszélé­sen Amerikát Sumner Weiler­ fogja képviselni. GADO­W ELLENTENGER­NAGY rendkívül érdekes cikkben foglalkozik a német tengeri had­viselés új formáival a Berliner Börzenzeitung hasábjain­ A né­met ellentengernagy hangsú­lyozza, hogy a tengeri hatalom és uralom eddig a csatahajó­flotta fölényes erején nyugodott. Ma Németország számára az el­lenség tengeri összeköttetései ellen irányuló harc áll előtérben. Az első lépés az új utakon a repülőgépnek a tengeri hadvise­lésbe való bekapcsolása volt. A második lépés abban állott, hogy a repülőgépeket nagyobb távol­ságokban alkalmazták és fel­használták őket búvárnaszád­­csoportok irányítására, azután a repülők maguk is résztvettek a hajókaravánok elleni támadás­ban. Az angolszász részről erő­sen lebecsült búvárnaszád tech­nikai és taktikai fejlődéseken sem állt meg és­ végül ez a fegy­vernem a tovább fejlődött elhá­rító eszközökkel szemben is fö­lényesnek bizonyult. A tengeri csata helyébe a „hajókaraván-csata“ lépett az európai és atlanti vizeken. Kelet- Ázsiában pedig ugyanekkor for­­radalmi változás ment végbe. Senki sem várta, hogy egy ten­geri hatalom több, mint hatezer kilométer távolságban harcba veti repülőgépeit és azokkal nagy flottarajokat semmisít meg, amint azt a japánok teszik. Anglia eddig a háború kitörése­kor rendelkezésére állott flotta­­v állományában csatahajóinak egy­­harmadát, cirkálóinak és rombo­lóinak több, mint felét, tenger­alattjáróinak csaknem száz szá­zalékát elvesztette, az Egyesült Államok flottája is elvesztette állományának több, mint felét. A hajóépítés nem tudta és nem tudja pótolni ezeket az óriási veszteségeket, munkáját egyéb­ként is meg kell osztania keres­kedelmi hajók, biztosító jármű­vek és hadihajók építése között,­ ezenkívül pedig állandóan javí­­­ tásokkal is kell foglalkoznia. R O MM E L-A K N A R A FUTOTT ANGOL PÁNCÉLOSOK TUNISZBAN

Next