Esti Ujság, 1943. június (8. évfolyam, 123-144. szám)
1943-06-01 / 123. szám
Budapest, 1943 júniusi NYOLCADIK ÉVFOLTAM, 123. SZ. SZERKJSÉG, KIADÓHIVATAL, SZÍNHÁZJEGY- ÉS UTAZÁSI IRODA, BUDAPEST, VIII., JÓZSEF.KÉT 5. POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKK SZ.: «9.».. ARA EGY HÓNAPRA STSD FTLL., ARA HÉTKÖZNAP 12 F. A SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL, SZINHÁZ-JEGY- ÉS UTAZÁSI IRODA TELEFONSZÁMA: *1—MA—10. Arc11 2 fillér AZ ALEXANDRIAI FRANCIA FLOTTA kétesztendős, de mindvégig reménytelen küzdelem után került az angolszászok kezére.. A francia hadihajókat tudvalevőleg mindjárt a németfrancia fegyverszüneti szerződés atírása után szerelték le, a hadihajók azóta állnak az alexandriai kikötő egyik elkülönített részében, legfontosabb alkatrészeiktől és lőszereiktől megfosztva, mind kevesebb és kevesebb tengerésszel a fedélzetükön. Az angolok már ismételten megkísérelték, hogy a francia hajókat teljesen birtokukba vegyék. A legutóbbi kísérlet a múlt esztendőben történt, amikor a tengelyhatalmak csapatai elérték El Álamein környékét és úgy látszott, hogy közvetlenül fenyegetik a Nílus delta vidékét. Akkoriban felszólították a franciákat, hogy hajóikat vigyék az Egyesült Államok valamelyik kikötőjébe, ahová szabad utat biztosítanak nekik. Godefrey tengernagy elutasította ezt a felhívást, miután tisztán látta, hogy ezzel a lépéssel megsértené a német-francia fegyverszüneti szerződést, ezenkívül pedig még teljesebb mértékben kiszolgáltatná hajóit az angolszász hatalmaknak. Azóta az angolok rendszeres éhségblokád alá vették a francia tengerészeket, akik nem kapahatták meg zsoldjukat, nem juthattak élelmiszerekhez és végül teljesen lerongyolódva, kimerülve, kénytelenek voltak engedni az angolszász követeléseknek. Az angolszász jelentésekből is kivehető, hogy az alexandriai hajók megszerzését nem tartják különösen nagy katonai nyereségnek. A kiéheztetett francia tengerészeknek a jelek szerint semmi kedvük sincs ahhoz, hogy angol-amerikai szolgálatba lépjenek, erre vall az is, hogy a legutóbbi rádiójelentések szerint angol tengerészek érkeztek Alexandriába, akik átvették a hajókat a franciáktól. Az angolok és amerikaiak egyébként rossz tapasztalatokat szereztek a francia tengerészekkel a dakari flotta átadása utáni időkben; emlékezetes, hogy a newyorki kikötőige irányított francia hajók tisztjei tömegesen dezertáltak a kikötőkből. A francia hadihajók legalább három éve nem voltak dokkban, javítási munkákra, ezért több hónapi munkába kerül, amíg a hajókat némileg használható állapotba helyezik. Mindettől eltekintve, valamennyi Alexandriában átadott francia hadihajó meglehetősen elavult típusú és felszerelésű. Figyelemreméltók az alexandriai francia flotta használhatóságának megítélése szempontjából azok a kommentárok, amelyeket angolszász tengerészeti szakértők fűzte le annak idején a touloni francia flotta átadásának kérdéséhez. Annak idején Londonban megállapították, hogy még a legjobb tengerészeknek is fél esztendőre van szükségük, amíg idegen hadihajóegységekkel megismerkednek, azt megszokják és azzal úgyszólván összenőnek, enélkül pedig az egységnek nincs komoly harci értéke. Ugyanez vonatkozik most, az angolokra is az alexandriai flottávval kapcsolatban. A volt szövetséges társtól elszedett hajók legalább is belátható időn belül nem jelentenek komoly erőgyarapodást az angolszász flotta számára. GIRAUD ÉS DE GAULLE TÁBORNOKOK hétfőn délben kezdték meg az érdemi tárgyalásokat Algírban. De Gaulle részéről Renée Massigli és André Philips, Giraud részéről Georges tábornok és Jean Manay vettek részt a tárgyalásokon. Giraud mindkét munkatársa nemrégiben érkezett Franciaországból Algírba. Jelen volt a megbeszélésen Catroux tábornok is. A hétfői angol lapok szerint az angol kormány nagy érdeklődéssel figyeli ezeket a megbeszéléseket, egyelőre azonban nem avatkozik bele a tárgyalásokba. Angol részről nem kételkednek a tárgyaló felek kölcsönös jóakaratában s ezért remélik, hogy az algíri megbeszélések pozitív eredménnyel végződnek. Londonban azt hiszik, hogy Marokkó helytartójává Georges tábornokot fogják kijelölni, aki egyúttal Giraud tábornok egyik képviselője is lesz az újonnan megalakítandó francia végrehajtó tanácsban. AZ EURÓPAI PARTRASZÁLLÁS ESÉLYEIVEL foglalkozik Knickerbocker, az ismert amerikai újságíró a Daily Sketsch című lapban, emlékeztetve a szerencsétlen véget ért dieppei partraszállás tanulságaira. Knickerbocker szerint a dieppei partraszállás a valóságban inváziós kísérlet bevezetése lett volna, ha mindjárt az első órákban teljes kudarcra nem vezetett volna. Az amerikai újságíró nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a következő offenzíva sokkal nehezebb lesz, mint a tuniszi vállalkozás volt. A dieppei partraszállás idején, a szövetségeseké volt a légifölény, és angolszász hajók ellenőrizték az egész vonalon a tengereket. Ennek ellenére a németek rövid idő alatt kiverték őket elfoglalt állásaikból és közben elvesztették embereik felét. A dieppei tanulság az, hogy nem néhány ezer, hanem néhány százezer emberrel kell partraszállni. Több angol és amerikai tábornoknak az a nézete, hogy az első partraszállási kísérletet legalább félmillió emberrel kellene végrehajtani, ehhez azonban ezer hajóra van szükség, tehát jóval többre, mint amennyit, az északafrikai partraszállás alkalmával mozgósítottak. A NEW YORK TIMES JELENTÉSE SZERINT az Egyesült Álamok moszkvai nagykövete, Standley tengernagy benyújtotta lemondását, mert „bizonyos, az állásával kapcsolatos körülmények nem felelnek meg felfogásának“. Hull külügyi államtitkár nyomban a közlés megjelenése után kijelentette) / •' . . • \i ... A partizánok vérfürdőt rendeztek 82 albán községben Részletes jelentés a Dél-Anglia ellen Intézett német légitámadásokról A moszkvai cseh kommunisták nem kívánják Benes hazatérését Megegyezést várnak Giraud és De Gaulle algíri tárgyalásaitól f * • ' •' A német csapatok megvédték állásaikat az ötnapos kukán csatában Vitéz Béldy Alajos altábornagy átadja az első családi házat és hadiárvajelvényt Gyulán