Esti Ujság, 1944. február (9. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-01 / 25. szám

KEDD, 1944 FEBRUÁR 1­2 isti U­sap és a lengyelekkel szemben el­foglalt szovjet álláspont között. A Kreml csupán Tito iránt ér­deklődik, mint ahogy lengyel vonatkozásban csupán a mosz­kvai kommunista­barát lengyel bizottság létezik Moszkva szá­mára. Hivatalos német helyen ezzel kapcsolatban erősen kiemelték, hogy az angol hírügynökségek és újságok számos nyilatkoza­tukban a szovjet álláspontot támogatják. Különösen kiemel­ték a Wilhelmstrassen az Obser­ver moszkvai tudósítójának több jelentését. » A BASLER NACHRICHTEN •Vezető helyen hosszabb cikket közöl arról, hogy a Szovjetunió jelenleg aggasztóan igyekszik előretörni nyugat felé. A cikkíró rámutat arra, hogy a moszkvai kormány nemcsak olyan terüle­tekre támaszt igényt, amely az úgynevezett Curson-vonaltól ke­letre fekszenek, hanem különös nyomatékkal követeli Galícia ke­leti részének átengedését. Törté­nelmi alapon ezt az igényt nem lehet képviselni, néprajzi alapon már inkább. A szovjet Ukrajná­ban jelentkezett szeparatizmust a nemzeti ukrán függetlenségi gondolat értelmiségi hordozóinak „likvidálásával“, Szibériába való tömeges deportálásokkal kiirtot­ták. Ezek után Lengyelország ke­letgalíciai tartományai jelentik a végső menedéket, ahol a sza­bad és független Ukrajna gon­dolatát ápolni lehetne. Amikor a szovjet 1939 szeptemberében megszállotta a keletgalíciai tar­tományokat, az ukrán intelligen­cia „átfésülése“ volt az egyik leg­első rendszabály. A „tisztogatási akciót“ később a német-szovjet háború, kitörése szakította meg. A németeknek az az állítása, hogy éppen ezeken a területeken felszabadítóként üdvözölték őket, minden valószínűség szerint helytálló, írja ezután a Basler Nachrichten. Ha a szovjet most újból bekebelezheti ezeket a te­rületeket, gondoskodni fog arról, hogy a szabad és önálló Ukrajna álma végetérjen. Ez az egyik oka­­ annak, amiért a Szovjetunió Len­gyelországnak ezekre a területei­re törekszik. A másik ok az, hogy a szovjet közös határt akar Cseh­szlovákiával. Nagyon sok ok az ellen a feltevés ellen szól, hogy a Szovjetunió kizárólag bizton­ságra törekszik akkor, amikor Európa központi felében igyek­szik megvetni a lábát. Ha már egyszer gyökeret vert Európa szívében, attól sem lehet majd el­téríteni, hogy adott esetben euró­pai kérdésekkel törődjék. Euró­pa nyugalma nagymértékben at­tól függ, hogy Nyugaton felis­merik-e ezt a veszedelmet, vagy sem. Úgy látszik, Nyugaton még mindig nem mutatkozik megfe­lelő érzés aziránt, hogy Európa minden népe és nemzete termé­szettől fogva rendelkezik az élet­hez és a fejlődéshez való joggal. Az utóbbi évek szomorú tapaszta­latai után sem alakult ki ez a megértés, erre vallanak különö­sen tekintélyes angol vezető em­berek bizonyos megnyilatkozásai. PORTUGÁLIÁBAN, svájci lapjelentés szerint, sajnálattal és aggodalommal fogadták azt a jelentést, hogy az argentin kor­mány megszakította kapcsola­tait a tengelyhatalmakkal. Ame­rika most bekövetkezett teljes elszakadását Európától, olyan veszteségnek érzik, amely külö­nösképpen érinti Portugáliát és Spanyolországot, mert ezeknek az országoknak történelmi fel­adata, hogy hidat alkossanak Európa és Amerika között. Kü­lönösen sajnálják, hogy az úgy­nevezett Atlanti-politika, ame­lyet Portugália és Argentína egyaránt követett és amel­­lázár és Ruiz Guinazu argentí­nai külügyminiszter 1940-ben folytatott megbeszélései alkal­mával jutott megformulázásra, egyelőre megszakadt. A Latin- Amerikában egyre növekvő északamerikai befolyással szem­ben meghiúsultnak tekinthető az a kísérlet, hogy létrehozzák az ibériai nemzetek közösségét, amelyben Argentína töltené be az amerikai hídfő szerepét. Nem sikerült megvalósítani az at­lantióceáni békeövezetet sem, amelynek egyik oldalán Argen­tína, másik oldalán Portugália állott volna. Lisszaboni politikai körök vé­leménye szerint Argentina elha­tározásának következményeként Portugália eltávolodik az atlanti­­politika irányától és tisztán ibé­riai politika folytatására kény­szerül. Nagyon csökken annak az esélye, hogy az ibériai tömb ha­tását Délamerikában is éreztet­heti. Most valószínűleg még szo­rosabb együttműködés követke­zik be Spanyolország és Portu­gália között, azonos helyzetük következtében. Még nagyobb ér­tékűnek tűnik azonban, mint Lisszabonban mondják, a Portu­gáliát Angliához fűző szövetség. Azt hiszik, hogy az Egyesült Ál­lamokkal ellentétben, Angliának érdeke fűződik a portugál biro­dalom fennmaradásához, ha nem másért, akkor azért, hogy elvon­ja amerikai szövetségese elől. Lisszaboni felelős körökben nem ringatják magukat ábrándokban arra vonatkozóan, milyen szándé­kokat táplál Északamerika a por­tugál szigetek és gyarmatok iránt. Ez egyébként többek kö­zött legutóbb a Times egyik cik­kében is kifejezésre jutott. Változatlanul súlyos harcok a keleti arcvonal szélső szárnyán BERLIN, február 1. Az Interinf jelenti a keleti arcvonal helyzetéről: A keleti arcvonalon folyó nagy téli csata összefoglaló képét to­vábbra is a szélső szárnyak súlyos harcai jellemzik, habár a bolse­visták a középső szakaszon is élénk harci tevékenységet fejtettek ki és január 31-e reggelén hosszabb szünet után a Vitebszktől észak­nyugatra fekvő térségben is támadást indítottak. A déli arcvonalról most érkeztek meg az első számadatok a Pogrebiscse térségében folyó német támadó csata eredményeiről, ahol egy hét alatt 12 szovjet lövészhadosztályt és több páncélos had­testet szétvertek, több mint 6300 foglyot ejtettek, több mint 700 páncélost és rohamlöveget, 213 nehéz tarackot, 468 légvédelmi ágyút, 300 tehergépkocsit és hatalmas mennyiségű más hadianyagot meg­semmisítettek vagy zsákmányoltak. A német légi­erők harci kötelékeit különösen a déli arcvonal­szakaszon vetették harcba. A csatarepülő kötelékek Belaja Cerkov és Kirovograd térségében a szovjet támadó élek ellen küzdöttek és 18 páncélost szétromboltak. Nehéz német harci repülőgépek erős századait különösen a fronthoz közeli térségben, folyó szovjet csa­patmozdulatok ellen vetették harcba, míg a romboló kötelékek éjjel­nappal bombákkal árasztották el az utakat és vasúti összekötteté­seket. Német vadászok 22 szovjet gépet lőttek le. Két német repülő- s gép nem tért vissza repülőterére. Elkeseredett ellenállást fejtenek ki a német csapatok Vitebszk és Novgorod térségében Hétfőn a reggeli órákban a bolsevisták ismét megkezdték át­karoló kísérleteiket Vitebszk tér­ségében, még­pedig ismét a vá­rostól északnyugatra. A támadá­sok nagyságáról és a harcok lefolyásáról még nem érkeztek részletes jelentések. Neveitől északra is újból felélénkültek a harcok. A bolsevisták itt kísérő páncélosoktól és csatarepülőktől támogatott tömegtámadást intéz­tek lövészkötelékeikkel egy né­met záróállás ellen. Egy betörési helynél heves harcokra került sor. A helyi német tartalékok el­szánt harcbavetésével ismét elre­­teszelték a betörési helyet. Az északi szakaszon folyó nagy bolsevista támadás során a bolsevisták ismét megkísérelték gépesített és páncélos rohamcsa­pataik átkaroló mozdulataival a német kötelékek hátába kerülni. Volossovótól nyugatra, Gacsinn­­tól­ délnyugatra és délre, vala­mint a leningrád—moszkvai vas­útvonal mentén sikerült teret nyerniük, azonban minden átka­roló kísérletük meghiúsult. Számbelileg gyengébb voltuk ellenére a német csapatok Rend­kívül elkeseredett ellenállást ta­núsítottak. Különösen a német biztosító erők mutattak fel ki­váló teljesítményeket, amelyek napok óta szinte szünet nélkül harcban állnak a túlerővel, így egy német harckötelék, amely 48 órája védte állásait és eközben minden oldalról körülzárták, el­keseredett küzdelemben összes nehéz fegyvereivel együtt átküz­­dötte magát a német vonalak­hoz. A Novgorodtól nyugatra fekvő térségben német páncél gránáto­sok, légvédelmi tüzérek és lövé­szek nagy fölényben lévő szov­jet erőknek nem kevesebb mint 14 támadását verték vissza és a legsúlyosabb tüzérségi tűzben is tartották­­állásaikat, míg a német erők zöme új vonalakba vonult, való visszavonulás folytán meg­hiúsultak. Ezekben az elhárító harcokban mindenekelőtt a pán­célvadászok és a német légi fegyvernem nyújtottak hatásos támogatást a számbelileg erősen fölényben lévő támadókkal sú­lyos harcokban álló szárazföldi csapatoknak. A Pogrebiscsetől délre fekvő térségben folyó né­met támadó vállalkozás során az itt három nap óta bekerített bolsevista harccsoportokat majd­nem teljes mértékben megsem­misítették. A bolsevisták vasár­nap ismét megkísérelték ezeket a harccsoportokat két páncélos dandár harcba esetésével kiszaba­dítani. Német páncél- és lég­elhárító csoportok hatásos tü­zükkel a szovjet páncélosok min­den áttörési kísérletét visszaver­ték és tönkretettek 46 acélször­nyeteget. A január 24-e óta eltelt beteg a német kötelékek 12 szovjet lö­vészhadosztálynak és több pán­célos hadtestnek oly súlyos ká­rokat okoztak, hogy semmi je­lentős harci értékük nem maradt. A foglyok és a zsákmány már jelentett számánál jobban mu­tatja a szovjet vereség súlyossá­gát a szovjet halottak száma, amit óvatos becsléssel körülbelül tízezerre lehet tenni. (MTI) Majdnem teljesen megsemmisültek a Pogrebiscsénél körülzárt bolsevista harci csoportok A krími arcvonalon január 30-án lanyhult a harci tevékeny­ség. Ezzel szemben Zaporozsjetól nyugatra és Dnyepropetrovszk­­tól délnyugatra meglepetésszerű támadásokkal igyekeztek a­ bol­sevisták eredményt elérni. Sike­rült is nekik a legelső német vo­nalakat elfoglalniok, ott azonban helyi német tartalékok tartották fel őket és a nehéz német fegy­verek heves elhárító tüze követ­keztében kénytelenek voltak megállni. Erősebb páncélos erők és csatarepülőkötelékek bevetése, melyeket a német vadászok már a tulajdonképpeni harci térség elérése előtt szétszórtak, változ­tatni a helyzeten szintén nem tu­dott. Kirovográdtól északnyugatra is ismét elkeseredett harcokra került sor a kora reggeli órák­ban, amelyek folyamán egy pán­célos német harccsoport mélyen benyomult az erős szovjet me­netoszlopok közé. A meglepetés oly nagy volt, hogy a bolsevis­táknak még nem volt alkalmuk a terepen felfejlődni. A német rohamtüzérség gyors tüze és az összpontosított gépfegyverek rendkívül súlyos veszteségeket okoztak. A Cserkasszytól délnyugatra és Belaja Cerkovtól délkeletre fekvő területen a bolsevisták több lövészhadosztállyal és nagy páncélos erőkkel ismét bekerítő kísérletet kezdtek, amelyek ré­szint ellentámadások folytán, részint a megrövidített vonalakra A németek Olaszországban nagyszámú parti slieget tartanak Stockholm, február 1. (Német Távirati Iroda) A „Nya Daglig Allehanda“ londoni különtudósítójának az olaszországi harcokról szóló je­lentése arra mutat, hogy az an­gol hadihajókkal vívott minden­napos tüzérségi párbajokból úgy látszik, a németeknek nagy parti ütegeik vannak. A brit tudósítók nyíltan beismerik, nem csupán a terep az oka annak a ténynek, hogy a szövetségesek egy hely­ben állnak. A „Daily Telegraph“ egyebek között azt írja: A partraszállás­kor száz százalékig érvényesült a szövetségeseknek képtelensége arra, hogy a meglepetés mozza­natát kihasználják.­­ A katonai hírmagyarázatokban is érvénye­sül a mostani partraszállással­ szemben érezhető elégedetlenség­­ alaphangja. (MTI) Német gyorsnaszádok elsüllyesztettek három hajót egy angol haláltaravánból Berlin, február 1. (Interinf) Néhány német gyorsnaszád hétfőn éjszaka két órakor táma­dást intézett az angol partok mentén, Beachy Headnál, egy rombolóktól és más biztosító járművektől, valamint sok angol gyorsnaszádtól biztosított ki­sebb és közepes nagyságú gőzö­sökből álló ellenséges hajókara­ván ellen. A part közelsége és az összpontosított védelem elle­nére is rövid, meglepő támadás­­sól sikerült elsüllyeszteni két gőzhajót, összesen 5500 tonna hajótérfogatot, valamint egy őr­hajót. A német hajók veszteség nélkül tértek vissza a támasz­pontjukra. (MTI) vád alá helyezett olasz tábornokokról és tengernagyokról MILÁNÓ, február 1. Az államvédelmi különtör­­vényszék által hét tábornok és öt tengernagy ellen emelt vád­dal kapcsolatban kiegészítőleg a következőket közük: Garibaldi tábornok az észak­afrikai arcvonalon az olasz csapatok főparancsnoka volt, Robot­ tábornok, Szicíliában a 2. olasz hadsereget vezette. Vercellino tábornok a francia­­országi olasz csapatok parancs­noka volt. Campioni tengerna­gyot azzal vádolják, hogy harc nélkül adta fel Rhodosz szigetét, holott minden lehető­ség megvolt a védekezésre. Ha­sonlóképen Maserpa tengernagy ellen az a vád, hogy Lerósz szigetét feladta, Caversi tenger­nagy pedig a szicíliai csatorná­ban fekvő Pantelleria szigeté­nek védelmét adta fel. Leonardo tengernagy nem védelmezte Augusto kikötőjét és ezzel ka­put nyitott a szövetségeseknek az Olaszországba való bevonu­lásra. A hét tábornok közül négyet, a perbe fogott öt tengernagy közül pedig hármat tudtak el­ítélni. A többi perbe fogott tá­bornok és tengernagy elmene­kült a letartóztatás elől.­­ (MTI) A Wilhelmstrasse a Párics-Sztálin ügyről BERLIN, febr. 1. Illetékes német helyi ül közült tájékoz­tatásul: Berlinben érdeklődéssel fogad­ták azt a hírt, amely szerint a jugoszláv menekült kormány egyezményt ajánlott fel Moszkvá­nak. Ez annál nagyobb érdeklő­dést kelt, mert az angol hírszol­gálat ugyanakkor terjeszti Sztá­lin állítólagos válaszát, amely szerint­ semmi köze a jugoszláv menekült kormányhoz. Moszkva tehát ezzel a menekült kor­mánnyal szemben is ugyanazt a politikát követi, mint a lengyel kormánnyal szemben, tekintet nélkül arra, hogy mi rejtőzködik e híresztelés mögött. (MTI)

Next